Betyár villág hortobágyon II

Az 1820-es évek Alföldje forró, szikes titkokat őrzött. A Tisza-menti nádasok labirintusában, a Duna-Tisza köze végtelen homokpusztáin, és a Tiszántúl eldugott tanyái körül nem a császári törvény, hanem Szabó Jóska, a gulyásból lett betyárvezér szava uralkodott. Őt úgy ismerték, mint Haramia Gergő, és bandája rettegett, tisztelt jelenség volt a vidéken.
​Gergő nem a köznapi zsiványok közül való volt. Magas, szikár termetével, és a pusztán edzett, szigorú tekintetével vezette az embereit. Két hűséges bajtársa volt a jobb és bal keze.
​Az egyik Tóth Bálint, vagy ahogy a bandában emlegették, a Bálint Gróf. Bálint egykor a főváros szalonjaiban szórta a családi vagyont, amíg az utolsó fillér és az utolsó kártyaparti is elvitte mindent. A becsületét és a nevét a sárban hagyva menekült a pusztára. Intelligenciája, a polgári világ ismerete és a stratégiai gondolkodása miatt lett Gergő agya. Ő tervezte meg a postakocsik elfogását és az útonállást a Tisza felé vezető forgalmas utakon.
​A másik kulcsfigura Nagy Jakab, a Csendes Jakab. Ő a Hortobágy szülötte volt, és régen marhacsipészettel foglalkozott, de hamarosan rájött, hogy a fegyveres lopás gyorsabb és jövedelmezőbb. Úgy ismerte minden mocsarat, nádast és rejtett ösvényt, mint a tenyerét. Néma árnyékként mozgott, a természettel egybeolvadt, így a pandúrok sosem akadtak a nyomukra, amíg Jakab vezette őket.
​Haramija Gergő tanítványának fogadta Farka Mátyást, egy alacsony, gyors mozgású fiatalembert, akinek éles esze volt, de gyenge a lelke. Ő volt Bicskás Matyi. Matyi ügyesen bánt a késsel és a szóval, de valójában rettegett a kötél általi haláltól. A szabadság mámorító íze nem tudta elfeledtetni vele a halál árnyékát.
​A banda főként ló- és marhalopással tartotta fenn magát a Tiszántúl hatalmas legelőin, eladva a jószágot a távoli Tisza menti piacokon. De egyre merészebbek lettek. A Bálint Gróf által kitervelt akciókban sorra fosztogattak jómódú utazókat a Duna-Tisza közén, sosem okozva szükségtelen vérontást – Gergő szigorú szabálya volt ez.
A rablások egyre nagyobb sikerei után Gergő elhatározta a lehetetlent: átmennek a Dunántúlra. Ez volt a banda legveszélyesebb vállalkozása, egy távoli, idegen terület, ahol minden lépésüket lesben álló pandúrok figyelhették.
​Egy gazdag uraság kastélyát szemelték ki a Dunántúl déli részén. A zsákmány óriási volt: arany, ékszerek, és rengeteg pénz. A visszavonulás azonban nem a tervek szerint alakult. A Dunántúl határán lévő faluban, ahol megpihentek volna, körbevették őket. A pandúrok, valamilyen titkos forrásból tudva a pontos útvonalukat, csapdát állítottak.
​A harc rövid volt és véres. Gergő és Bálint Gróf elszántan küzdöttek, Csendes Jakab pedig nyílvesszőként siklott el a sötétben, hogy elterelje a figyelmet. De Matyi, a Bicskás, ahelyett, hogy harcolt volna, a menekülésre koncentrált. Egy szűk, sötét sikátorban a pandúrok fogságába esett.
​Matyi, ahelyett, hogy hűséges maradt volna a betyárbecsülethez, megtört. Amikor a kapitány elé vitték, aki egy feltétel engedi el ha ő felöl és ő töle is csak jót hal, Matyi döntött: a bőrét menti. Elárulta Haramia Gergő rejtekhelyeit, a Duna-Tisza közi titkos tanyákat, a Hortobágyon lévő, Jakab által ismert búvóhelyeket. Elmondott mindent, a banda szokásaitól az utolsó ismert mozdulatig.
​A Bicskás Matyi árulása megpecsételte a Haramia-banda sorsát. Pár héttel később, a Tiszántúl egyik rejtett nádasában, a pandúrok, Matyi információi alapján, rajtaütöttek a megfogyatkozott bandán. Haramija Gergő nem adta meg magát könnyen. Utolsó erejével a pusztát átkozta, ami a fiait elvitte, de a legmélyebb keserűség a tanítványa, Bicskás Matyi árulása miatt égett a szívében.
​Gergő elfogták, a Bálint Gróf a harcban elesett, Csendes Jakab pedig, miután látta, hogy minden elveszett, eltűnt a Hortobágy mocsaraiban, a legenda szerint a mai napig ott kísért az elhagyott pásztorok között.
​Bicskás Matyi megkapta a kegyelmet, de a hírhedt árulóként élete végéig menekülnie kellett a betyárbecsület árnyéka elől. Haramia Gergő, a betyár, aki a karcagi tömlöcbe került hogy ott várja meg hogy hóhér a nyakába tenye a kötelet,de nem várta meg az itélet végre hajtást mert akasztás előtt meg szökött hogy törlesze az adóságát az egykori tanitványa felé....