Kurtafa - 11

38.
Augusztus végére állt a Faluháza. Kece és Krapaj birtokba vette és berendezte a BT-ik irodáit. Bevezették a telefonokat. Felszerelték a számítógépes arzenált. Beköttették az Internetet. Ja, hogy minek annak az Internet, aki éppen hogy a hat elemit végezte el, és írni-olvasni-számolni tanult meg csak? Jó kérdés.
Innen indulva szép győzni! És mi kell a győzelemhez: hadsereg, pénz és akaraterő. A hadseregük adott volt: a cigányemberek tenni akaró közössége. Pénzt a pályázatokból szereztek, hála Margó és Yeti munkálkodásának. Ez elég volt a meginduláshoz. Most már csak be kellett kerülni a világ vérkeringésébe és jöhetett a verítékes szervező és kézi munkával kitermelt vagyon összegyűjtése és elosztása.
Benőt fogadták meg tanítómesterüknek. És lássanak csodát! Ezek az egyszerű, de ugyanakkor csavaros eszű cigányok pár hét alatt úgy vágták a számítógépes munkát, az Internetezést, hogy abban hiba nem találtatott. Annyi munkát szereztek, hogy a huszonnégy munkás minden perce foglalttá vált.  Egyelőre csak a környékbe hívták őket, nyaralókat, régi házakat tatarozni, néha, újjá építeni. Aztán rájuk mosolygott a szerencse.
Időközben a leendő polgármester és jegyző irodáit idegenesen beüzemelő és használatba vevő Margó és Yeti már magasabb szinteken lobbizott a falu érdekében. Mindenképpen szerették volna az önállóságot, hogy a telephely megjelölése is Kurtafa legyen. A lobbizás és az UNIO elismerő oklevelei, az elnyert pályázati pénzek kezdték a köztudatba belopni Kurtafa nevét.
Egyik nap megszólalt a telefon. A természetvédelmi Minisztériumba kérették Yeti és Margót.
– Jónapot kívánok! – kapcsolom a Miniszter Urat!
– Jónapot!
– Magának is Miniszter Úr! Jó erőt, egészséget ehhez a sok árvízhez, orkánhoz, csirkevészhez!
─ Köszönöm, megvan.
–Hallottam a hírüket Yeti Úr! Ilyen emberekre lenne szüksége a természetvédelemnek! Szeretném az eszüket, kapcsolataikat felhasználni egy most készülő ÚNIÓ-s projekthez. Holnap tudnánk-e találkozni?
– Szeretettel várjuk Önöket!–dürrögte Yeti, mint a fajdkakas.
– Akkor holnap 10 órára megfelel az időpont?
– Tárt karokkal várjuk Önöket!
Másnap megérkezett a küldöttség, a Miniszter vezetésével. Első látásra elégedetten ciccegett, amint körbevezették az újjáéledt falun. Aztán benn, a hűs Faluházában, jéghideg bodzaüdítő és méregerős kávé mellett elkezdődött a tanácskozás. A Miniszter és a titkárok elő vették laptopjaikat, és máris szörfözni kezdtek az Interneten.
– Na, itt van, amiről érdemes beszélnünk! Lépjenek rá a www. Solaroma. EU. Honlapra. Tud valaki angolul: yes al wie mister… – jött a válasz kétfelől is. – Akkor nem kell tolmács. Olvassák, mert én egy mukkot sem beszélek angolul, ezért kellenek nekem az ilyen európer partnerek–jegyezte meg a Miniszter göcögve.
– Szóval arról van szó, hogy az UNIO hajlandó egy felzárkóztató programot finanszírozni. Amolyan mintafalut kellene felépíteni, ami a természet erőinek kiaknázás alapulna. Maguk elnyerték a falufeltámasztási pályázat fődíját. Most lehetőség kínálkozik a pályázat adaptálására és az ÖKO programba való beillesztésre. Mentsék el dokuba a pályázati projektet! Dolgozzák ki és nyújtsák be, a Minisztériumba! Gondoskodom róla, hogy maguk nyerjenek… Aztán a többit majd meglátjuk. A pénz elosztását, és leosztását, közösen munkáljuk ki. Természetesen úgy, osztunk és szorzunk, hogy mindenki jól járjon. Én megkapom a közvetítői jutalékomat, amit beforgatok a saját üzleteimbe. Maguk pedig megkapják a nagy lehetőséget és a maradékot.
Yeti átolvasva a projektet így fogalmazta meg véleményét.
– Én úgy látom, hogy egy olyan ÖKO falut kell prezentálnunk, ahol a geotermikus energiát használjuk fűtésre. A házak falai vályogból épülnek. Napelemekből nyerünk villamos energiát. Tehát teljesen leválunk az államról. Gyönyörű álom ez Miniszter úr! Ha tulajdonlépen ezt a Solaroma projektet sikerre visszük, akkor beadhatjuk szabadalomnak. Természetesen közösen a Miniszter Úrral. Fifti-fifti.
– Igen, én is így gondolom. Mert itt olyan kulcsemberekre van szükség, akik az eszüket nem a zsebükben hordják. És, én Úgylátom megtaláltam a megfelelő embereket a terveinkhez. Akkor nincs is miről beszélnünk. Dolgozzák ki a terveket! Minden műszaki segítséget azonnal megkapnak, ha a Honlapunkra lépve bejelentkeznek hozzám. Zöld utat adok Önöknek.
– Van még egy dolog–vetette közbe Margó. –Be kell léptetnünk a BT-be kültagként a Miniszter Urat, hogy hivatalosan is tudjunk neki osztalékot fizetni. Természetesen, mint szakértő fog papíron tevékenykedni nálunk. Nos, printelhetem a belépési nyilatkozatot?
– Oké-áll az alku.
– Tehát ezennel megalakult a Szolaroma BT. Beltagok: Yeti és Margó. Kültagok: Gyürke Bálint Krapaj és a Kece. Elkészítem az okiratot sec, perc aláírjuk. Holnap soron kívül engedélyeztetjük a hatósággal. A Gyürke név remélem minden ajtót, megnyit előttünk…
– Ha elakadnak, és segítség kell, akkor csak jelezzenek!
– Akkor, ha nincs más, üssük rá a pecsétet a szövetségre! Vár bennünket a Kurta Kocsma terített asztala! Sétáljunk át a Kurtafai Kocsmába! –Invitálta a vendégeket Yeti. A kocsma impozáns, a betyárvilágot idéző hangulata ámulatba ejtette a Minisztert. A felszolgált ételek és italok igencsak magasra hevítették a hangulatát. Ezt még fokozta a csinos, cigány viseletbe öltözött szűzlányok felszolgálása és a fülbemászó cigányzene. Már éppen a kapros – túrós lepény kóstolgatásánál tartottak, amikor megcsörrent a telefon. A Fővárosi Főpolgármester volt a vonalban.
– Szervusz, kérlekalásan! Elnézést, a zavarásért, de fontos ügyben kereslek!
– Ki vele, suttogd ide a fülembe Zebulon!
– Úgy hallom, Kurtafán időzöl, ott vagytok még?
– Igen, éppen egy fenséges ebédelés közben zavartál meg!
– Elnézésedet kérem, az ügy halaszthatatlan! Van egy órád rám?
– Most, azonnal?
– Most.
– Hol vagy?
– Itt vagyok az országúton, tőletek negyven kilométerre, ha a térképnek hihetek.
– Igyekezz, addigra megmelegítik nektek a harcsapörköltet, és a húslevest!
Fél óra múlva már békés egyetértésben kanalazták a Kurta Kocsma világhírű harcsapörköltjét és húslevesét. A Természetvédelmi Miniszter és stábja, pedig az italos poharak tartalmát vallatta, nagy szakértelemmel kóstolgatva a golyhóit. Amint végeztek az ebéddel, és a kávét kavargatták megszólalt a Főpolgármester, Kakasdombi Zebulon.
– Az imént Egerszegen a fülembe jutott egy pletyka. És ez betette a fülembe a bogarat. Úgy érzem, hogy ezen a ponton Miniszter úr találkoznak az érdekeink.
– Ki vele, hagy halljuk!
– Van itt valamilyen Kece BT.
– Van.
– Van nekik egy kecskefarmjuk.
– Van.
– És, bérlegeltetést vállalnak a megyében. Sőt több Nemzeti Parkban is.
– Így igaz.
– Szeretnék a Kece Úrral szót váltani!
– Ehun vagyok-e! Állok rendelkezésére! –szólalt meg Kece, bajszát megpödörve. A Főpolgármester így szólt.
– Szeretnék belépni a BT-jükbe!
– Most, azonnal?
– Jó lesz félóra múlva is, addig készítsék elő a papírokat!
– Mi a téma Főpolgármester úr?
– Neked ezen túl, mint társtulajdonosnak, csak Zebulon! Zebu, ahogy tetszik.
Az ebéden nem árult el semmit a Főpolgármester. Hagyta őket csigázódni. Ebéd után kimentek a kecskefarmra tájékozódni, aztán beültek a hűs irodába. Aláírták a belépési nyilatkozatot, és most már elkezdődhetett a vezetőségi értekezlet.
– Hány kecskétek van jelenleg?
– Kétezer hatszáz.
– Tudtok-e ebből a rendelkezésemre bocsátani egy ezerfős kommandót?
– Mindent lehet-csak akarni kell.
– Ragyogó ötletem támadt! A főváros parlagföldjeit, parlagfűvel fertőzött parkjait bérmunkával, a kecskékkel legeltetnénk le. Mindenki jól járna. A fővárosnak nem kellene üzemanyagra, gépekre, emberekre költeni a pénzét. ÚNIÓ-s pályázaton milliárdos nagyságrendben nyerhetünk pénzeket, ha időben beadjuk. Tehát, azt a modellt, amit Ti már kicsiben megvalósítottatok, feltupírozzuk.
– De, kérlekalásan már hamarosan lefut a parlagfű szezon.
– Ne, is törődjetek vele! Mire jövőre beindul a pollenszezon, addigra megjönnek a pénzek is. Úgy gondoljuk, hogy a Kece BT nyújtja be a pályázatot. Én, mint szakértő, szaktanácsadó kültagként 10 %-ot kapok a pályázati összegből a közreműködői költségekre.
– A, többi pénzen pedig beszerezzük az ezer kecskét és kiteleltetjük őket. Majd szépen kidolgozzák a szakembereim a projektet. Karámok, tej és sajtfeldolgozó, szállítás, hűtés, legeltetési díjak stb. Szépen leosztják az utolsó fillérig. A főváros x összeget fizet a parlagfű mentesítését évente. Ez lesz a BT tiszta haszna, mert a tej és sajtpénzből az önfenntartás megvan. Tehát a bérlegeltetés általi összeget osztalékul kiosztjuk a vezetőség között. Hogy aztán országosan, sőt Európában is elterjesszük a modellt, ehhez kellesz kérlek szépen Te!–fordult a Miniszterhez a Főpolgármester.
– Akkor, ha jóléttettem a Miniszter urat is bevesszük szakértőnek a BT-be–jegyzete meg Kece.
– Igen, én is 10% osztalékért lennék társtulajdonos a BT-ben.
– Egy bökkenő van uraim, nem tudjuk ma megkötni a szerződéseket, mert még Kurtafa nem kapta meg az önálló faluvá való kinevezését. –aggodalmaskodott Margó.
– Ez nem akadály!–nyúlt a telefonért a Miniszter, és azonnal intézkedett a Belügyminiszternél. Tíz perc múlva megérkezett Emailban a Kurtafa falu-kinevezési határozata. Most már alá lehetett írni a szerződéseket.
– A, Két BT új tagokkal való felbővítésének tiszteletére átvonultak a kocsmába és egy görbe estét csaptak. Stílszerűen rablóhúst és cigánypecsenyét szolgáltak fel az uraknak és Minisztériumi embereknek. Folyt a bor, és szól a cigánymuzsika. Tizenegy órakor Karcsibácsi lehúzta a kármentő rácsát. A zenészek elrakták hangszereiket. A szakácsnők pedig összecsomagolták a finom pecsenyéket útravalónak, hátha megéheznek a pesti urak a hosszú úton.
39.
Kurtafa tehát újra elnyerte önállóságát. Hivatalosan is faluvá nyilvánították, melyet okirattal támasztott alá a hatóság. Most már csak polgármester és jegyzőt kellett választaniuk, mivel tárt kapukkal fogadta a Hivatalt a Faluháza. Csak be kellett lakni az irodahelyiségeket. Úgy döntöttek, hogy Szeptember 22-ére hívják össze a falugyűlés, ahol megválasztják a köztisztviselőket. Hogy miért éppen erre az ominózus napra esett a választásuk? Jó kérdés. Csak. Pemetenéni az öregeket faggatva kikutatta, hogy volt a falunak egy védőszentje: Szent Móric. Minden év Szeptember 22-én, Móric napon tartották eleik a búcsút. Így aztán összekötötték a kellemest a hasznossal.
Személyesen kereste fel a Püspökatyát, hogy felkérje a kalákában épített kápolna felszentelésére. A Püspökatya meghallgatta a kérést és négyszemközt megbeszélte a dolgokat Pemeteménivel.
– Anyám, meséljen nekünk az Önök karitatív tevékenységéről! Első kézből szeretnék hallani az Önök tevékenységéről.
– Püspökatya! Mi csak tesszük a dolgunkat. Felépítettük a második Öregek Szeretet Otthonát is. Hetvenkét öregünk van és épül a harmadik, ötven személyes épületünk is, hála a Missziónak! Útba vannak hozzám az anyaegyházunk által egyenesen Indiából küldött apácák. Ha megérkeznek hét apáca lesz velem együtt.
– Isten tartsa meg a szokását a feljebbvalóinak! Bökje már ki, mi nyomja a lelkét anyám, mert látom, hogy a szó ott van a nyelvén, csak a szája nem akar szerénységből szóra nyílni! Rajta, s ha tudjuk, orvosoljuk a kérést.
–Atyám: egy papot kérnénk, aki misézik nekünk. Esket, keresztel, temet, és legfőképpen hospitál. Az öregjeink nagy része beteg. Fájdalmakkal, lelki bánattal küzdenek. Kellene nekünk a lelki vigasz!
– Csak ennyi a baj?
– Nem elég ez? Sóhajunk az égig ér!
– És a Jóisten meghallgatja önöket!–mondta a püspök és csengetett. A szolgálattevő atya lépett be. A püspök pár szót váltott vele. A pap percek múlva egy barna bőrű, fiatal, mint a későbbiekben kiderül, 27 éves, cigány pappal lépett be.
– Bemutatom László atyát. Mivel Kókányfán elöregedett a plébános és nyugdíjba vonulását kérte 83 évesen. Mi azonnal, eldöntöttük, hogy kinevezzük a két falu közös plébánosának a fiatal papot: László atyát. Már csak azon törjük a fejünket, hogyan oldjuk meg a lakhatását. A régi pap, a gazdasszonya házában lakik, és az egyik kis szoba a plébánia. Oda nem mehet lakni László atya. Eldöntésre vár, hol legyen a papi lakás és a plébánia.
– Püspökatya, egy lakosztályt tudunk a kettesszámú épületünkben biztosítani az atyának, ahol a plébánia is helyet kapna. Takarítás, mosás, főzés a Misszió dolga. Cserében az atya hospitál. Az atyának csak a lelkekkel kell törődnie. A többi a mi dolgunk. Jó lesz ez így?
– Anyám, a Jóisten szólt belőled. Vigyétek a papotokat, amíg meg nem, gondolom magamat!–mondta a püspök, rányomta a pecsétet a kinevezési okmányra. Így, miután papot szereztek maguknak, máris neki lehetett állni gőzerővel a búcsú megszervezésének, hogy a Püspökatyának legyen hol megtartani a szent beszédét.
Míg Pemetenéni megbeszélte közös dolgaikat a Püspökatyával az alatt László atya összepakolta holmiit és útra készen bekopogott a tanácsterembe.
– Búcsúzni jöttem Püspökatyához! – hajolt a főpap kézfejére és csókkal illette a hatalmas püspöki pecsétgyűrűt. Miután végzett és megkapta a főpapi áldást, Pemete nénihez fordult.
– Anyám, elvihetem–e Kurtafára? Lenne legalább valaki a hátam mögött, aki mutatná az utat. – Az apáca örömmel belegyezett és gyors búcsút véve a püspöktől elhagyták az audiencia termét.
Guszti szokás szerint kinn üldögélt a házelőtti pletykapadon. odvas fogai között meggyfacsutoráját szíva,a  a pad alatti árnyékban elnyúló kutya hasán tapodott. A kutya pedig szemeivel az orra körül dongó legyeket fürkészte. Néha száját kitátotta, fogait hirtelen összezárva el-elkapott egyet a pimasz incselkedők közül. Az idilli csendet hirtelen motorbőgés zaja verte fel. Hatalmas porfelleget maga után kavarva egy motorkerékpár száguldott el a ház előtt, melyet egy pap vezetett, mögötte pedig a szél által fátylát lobogtató apáca kapaszkodott a pap nyakába.
Guszti a meglepetéstől se köpni-e nyelni nem tudott. Szemei kigűvedtek, eszmélete egy pillanatra elszállt. Aztán káprázó szemeivel követte a tiszteletkört leíró vasparipát, amint bekanyarodik a Misszió udvarára. Amint lekászálódtak a motorról a ház elé, vették az irányt, hogy bemutatkozzanak a döbbenettől sóbálvánnyá meredő Gusztinak.
– Agyon az isten!–köszönt a pap. Guszti elébb kiköpte a leharapott csutoraszárat, majd visszaköszönt.
– Hozta isten! Csak nem az ördög szekerén száguldottak ide?
– Nem, nem, nyugodjék meg bátyám. Ez az én járgányom, ezzel járom a körzetemet miséről-misére… különben László atya vagyok! –nyújtotta kezét parolára. Guszti kissé gyanúsan végigmérte a fekete arcú, barátságosan rávigyorgó arcú plébános, és viaskodott benne a kétség egy pillanatig, hogy nem az ördög játszik-e vele, hiszen ilyen fekete pofája csakis az ördögnek lehet. Aztán napirendre tért a dolgok felett és kezet csókolt a papnak.
Laci pappal, vagy László atyával aztán színessé vált a falu élete. Miután berendezkedett az ideglenes parókián rögtön a hitélet megszervezéséhez fogott. Pemetenéni segítségével megszervezte az énekkart, vagy más néven kórust, a fiatal lányokból, és jó hangú asszonyokból. A próbákon a zenei kíséretet Pemetenéni szolgáltatta villanyorgonájával.
Következő lépés az ifjúság megnyerése, a hitoktatás megszervezése volt. Hátulról cserkészte be a fiúkat. Kalákában a réten elkészítettek egy futballpályát. A Misszió pénzén vásároltak két kapufát. Dresszeket, futballcipőket, és alsónadrágokat, térdvédőket, zoknikat, mindent, ami egy futballcsapatnak szükséges.
Az első vasárnapi misén megtelt a kápolna. Mindenki látni, hallani akarta az új papot. Ministránsgyerekek híján, Gusztibácsi vállalta a sekrestyés szerepét, és segített beöltöznie, felvenni a karinget, stólát és egyéb rekvizitumokat. A falusiak halk zsongással, a legszebb ünneplő ruháikkal gyülekeztek az első misére az újraéledt falu történetében. Pemetenéni orgonájának hangja és a két apáca éneke betöltötte a teret.
Pontosan tízóraikkor kinyílt az oldalajtó és a pulpitusra tartott a csinos, magas, fekete pap. A döbbenettől mindenkinek elállt a szava. A légyzümmögést is meg lehetett volna hallani. Mielőtt elkezdődött volna a liturgia által celebrált szent mise rövid bemutatkozó beszédet tartott.
– Testvéreim az úrban: magyarok és újmagyarok! Mint láthatjátok, le sem tagadhatnám, én is roma vagyok. Az úr megszólított és most már immár öt kerek éve szolgálom a hitet. A püspökatya hozzátok küldött a hitélet megszervezésére és lelkeitek karbantartására. Arra kérlek benneteket, hogy ne a bálványt, az embert nézzétek bennem. Ugyanolyan érzéseim, igényeim vannak nekem is a szeretetre, lelki kiteljesedésére, mint akármelyikőtöknek.
Ne zavarjon benneteket, ha szabadidőmben, vagy egyik szolgálati helyről a másikra tartva motorkerékpárra pattanok. Nem zarándokolhatok a huszonegyedik században, fapapucsban. Szeretném a felnőttek lelki gondozásán túl, az ifjúság lelkét megnyerni istennek, a Jézuskának. Éppenezért egy héten, kétszer bibliaórán tágítom lelküket az igével való betőtekezéssel. Elvárom a fiúgyermekeket a kapufélfára kihelyezett hirdetéstáblán megjelölt időpontban bibliaórára. Pemetenéni pedig a lányok lelkének gyomlálásával és nemesítésével foglalkozik majd.
Szeretném fellendíteni a sportéletet. Mivel futballoztam és atletizáltam a Teológiai Főiskolán, futballedzői és tornatanári vizsgával is rendelkezem. Komoly elhatározásom, hogy kalákában, a segítségetekkel, de a Misszió pénzén, megépítünk Kurtafának egy futballpályát. Öltözőkkel, szertárral együtt. Mellé pedig egy atlétikai pályát. Amíg elkészülnek a létesítmények,addig a sportolni akaró fiatalok lelki üdvének nemesítésére biblia kiképzésben részesítem a fiatalokat. Aki tehát az őszi futbalszezonban a Kurtafai csapat színeiben szeretne játszani, gyakorolni előbb bibliaórákon vesz részt. Nézzétek el nekem ezt a részrehajlást. Ezt kínálom nektek. Itt állok előttetek. Kérdezem, elfogadtok-e tiszta szivvel, vagy menjek a pokolba?
Szavait döbbent csend követte, majd hirtelen dörgő tapsban törtek ki a jelenlévők.
– Éljen, éljen a mi papunk! Éljen a Laci pap! –Miután kiörömködték magukat megtartotta Laci pap az első miséjét. A mise híre messzire eljutott. A következő vasárnap más nem lehetett ülőhelyet kapni a kápolnában, mert Kókányfáról is egyre többen akarták, látni, hallani a cigány papot. A bibliaórákon egy szöget sem lehetett leejteni, annyira teli volt az előadóterem. A gyerekek imádták Laci papot. Együtt énekelték gitárzenéjére a szent énekeket, amikor belecsapott a húrokba. Napok alatt elkészültek a sportpályával. Krapajék felhúzták a kiszolgáló épületeket, az apácák pénzén Laci pap megvásárolta a szereléseket, sporteszközöket és minden ceremónia nélkül elkezdődtek az edzések.
Ez vonatkozott a szabadidejére. Ami még maradt belőle az alatt felpattant motorjára és bejárta a csodálatos környéket. Aztán a gyerekek gyalogtúrán elvezették a forráshoz és az ott elterülő rétre. Kérdezte, mi ez a csúf trepli ott középen?  Mondták neki, hogy, s miképpen estek a csodák. Laci pap jót mosolygott az egészen, nem hitt benne, de megfogta a szemét a táj csendje, nyugalma és bája.
Az esze kereke pedig elkezdett forogni. Arra az elhatározásra jutott, hogy kellene ennek a falunak egy temető. Ne keljen Kókányfára menni, temetkezni. Miért ne nyugodhassanak saját földben a helyi lakosok. Ott zümmögött a fejében a gondolat, a mindig vissza-visszatért a gondolat. Meg hányta-vetette Pemeteménivel a dolgokat és elhatározták, hogy falugyűlés elé fogják vinni az ötletet.
40.
Annak ellenére, hogy bennjártunk a nyár derekában, s mindenki élvezte a nyár örömeit, azért a Polgármesteri Hivatalban sem állt meg az élet. Yeti az otthona és a Hivatal között ingázott nap, mint nap. Irma és a kis trónörökös, Kurtafa első szülötte jó egészségnek örvendtek. A Megyei Postahivatalban megígérték, hogy amint Irmának letelik a szülési szabadsága, visszaállítják a Kispostát, ha ő is úgy akarja. Hát persze, hogy akarta!
Egyik nap Dikóné óvakodott be a Hivatalba, a jegyző: Margó színe elé.
– Csókolom a kezeit nagyságos asszonyom!–kezdte a belépőjét, ám Margó széket tolva alája leállította.
– Foglaljon helyet minálunk Dikóné! Mijáratban, errefelé?
– Kérésem lenne a Hivatal felé.
– Éspedig?
– Szeretnék egy vegyesboltot nyitni a faluban.
Margó igencsak megörült az ötletnek. Azonnal ráharapott, és nekiszegezte a kérdést Dikónénak.
– Gondolom tőkéje, szakvizsgája van a leendő boltosnak.
– A fiamék kereskedők. Egy nagyáruházban egyikük a zöldség és gyümölcs részleget vezeti, a másikuk, pedig az élelmiszer osztályon műszakvezető. A szakmai végzettségük, gyakorlatuk adott. A pénz pedig általam lesz kapott. Szeretnének önállóan megmérettetni. Gondoltam Kurtafa jó terep lesz ehhez.
– Van már elképzelésük a helyszínre vonatkozólag?
– Elképzelés a lenne, csak engedély kellene. A Posta mellett eladó a Kakasék háza. Központi helyen van. Már meg is alkudtunk rája. A Krapajékkal napok alatt átalakíttatjuk és akár a jövő héten, nyithatunk is. Lenne benne egy zöldség-gyümölcs részleg, melynek az állandó, friss feltöltését én magamra vállalom. És lenne egy szatócsbolt egyelőre. Ha bejön a számításunk jövőre bővülünk. Tetszik az ötlet, jegyző asszonynak?
– De, még mennyire!
– Akkor, itt a kezem, nem disznóláb! Csapjon bele és írja alá az engedélyünket!–húzta elő a szakszerűen elkészített beadványt táskájából Dikóné.
Így lett Kurtafának a kocsma után szatócsboltja is, a lakosság legnagyobb örömére. Mostantól nem ők járnak a szomszéd faluba, meg Egerszegre a boltba, hanem a bolt jött a helyükbe! Áldották Dikónét ezért a nemes cselekedetéért.
Gőzerővel folytak az előkészületek a búcsúra. László atya és Pemetenéni igencsak sok időt áldoztak a koreográfia kidolgozására és a fiatalok betanítására. Semmi szín alatt sem akartak kudarcot vallani a Püspök atya előtt. A közösen kimunkált programban szerepelt a kettős esküvő, és keresztelő is. Irmát, Yetit, Imrét és Ramónát háromszor hirdették ki, ahogy szokás. Laci pap miután beszedte tőlük három évre visszamenőleg az egyházadót, elkezdte őket felkészíteni az esketési ceremóniára. Meg kellett tanulniuk a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát. El kellett végezniük a kötelező gyónásokat, stb.
Pemetenéni megtaníttatta a kórussal a szent énekeket. Egerszegen megvarratták az egységes fehér ruhákat a kóristáknak. Megszervezték az ünnepi ebédet a Püspökatyának és a házasulandóknak a Szeretet Otthon ebédlőjében. Mindent szakszerűen előkészítettek. A gyerekekkel megbeszélték, hogy hajnalban kimennek a hegyi rétre és megszedik a virágokat, amivel telehintik a kápolnához vezető utat. A kápolna virágokkal való díszítését és a virágok beszerzését Dikónéra bízták.
Tíz órakor fog kezdődni a szentmise. Először a Püspök atya fog beszélni, majd megesketi a két párt. Az esketés után Laci pap mond szentmisét, majd 11 órakor megkereszteli a két kisdedet. A ceremóniák végeztével a Püspökatya kívül-belül újra felszenteli a kápolnát.
Tizenkét órára átvonulnak a Szeretet Otthonba ebédelni. Ebéd után a Püspökatya körbejárja az Otthont, elbeszélget a bentlakókkal és megáldja őket. Két órakor a Püspökatya eltávozik.
A másik oldal sem tétlenkedett. Benőre hárult a feladat a falugyűlés a lakodalmi vigasság megszervezésére. Úgy tervezték, hogy a sportpályán, a szabad levegőn tartják meg a falugyűlést. A pálya mellett elhelyezett padokon jó, kétszáz ember fér el. Akinek nem fog jutni ülőhely, az majd állni fog. A pálya közepén emelvényt állítanak a levezető elnökségnek.
Délután négy órára, amikor már kellemesen enyhül az idő, fogják megtartani a falugyűlést. Ez alatt a lakodalmas asszonyok kifőzik a lakodalmat. A rokonságot a kétszáz fős ebédlőben tudják vendégül látni. A színpadon lesznek a zenekarok, melyek felváltva fogják húzni a talpalávalót. Azért, hogy a falusiaknak a rokonsághoz nem tartozó része se maradjon ki, nekik a korcsmáros és a falu pénzén ingyen traktát adnak. Az italokat a kocsmáros, az ételeket a Polgármester állja. Yeti, Benő segítségével egy lakodalmas muzsikát, játszó zenekart szerződtetett erre az alkalomra. Ők fognak felváltva a cigánybandával játszani. Óránként cserélnek helyszínt.
És eljött Szeptember 22-e. Felvirradt a nagy nap! A gyerkőcök hajnalban megszedték a réten a virágokat, amikkel telehintették az elágazástól a kápolnáig vivő utat. A Dikóné által beszerzett illatos virágokkal feldíszítették az asszonyok a kápolnát. Mindenki ünneplőbe öltözött és várták a Püspökatya érkezését. A Püspökatya pontosan érkezett. Megtartotta az ünnepi beszédet és egy rövid mise után, megeskette a két fiatal párt.
A kórus is remekül szerepelt. Pemetenéni tanítványai kitettek magukért. Ezután László atya lépett a pulpitusra és szép misét celebrált Szent Móricz tiszteletére. Utána következett a kis Martin és Hajnalka megkeresztelése. A gyönyörű és impozáns nagymise után a Püspökatya és az egybekeltek átvonultak ebédre az Otthonba. A Püspökatya meglátogatta a bentlakókat. Mindenkihez volt egy-két jó szava. Megáldotta az Otthont és lakóit, majd eltávozott. Ezzel a búcsú első fele le is zajlott.
Délután négy órára minden készen állt a falugyűlés megtartásához. A lakosok sorban gyülekeztek és foglalták el helyeiket a padokon. Benő mégegyszer hangpróbát csinált és máris kezdődhetett a falugyűlés. Levezető elnökként Benő lépett a mikrofonhoz.
– Tisztelt egybegyűltek, falubelijeim! Rám hárult az a nemes feladat, hogy levezessem Kurtafa, önálló falu első falugyűlését. Mivel én vagyok az első”gyüttment”, azaz telepes, így az én lelkemen szárad a falu újraélesztése. Ezért, hát nekem kell ezt a balhét elvinnem. Ismertetem a napirendi pontokat.
A polgármester megválasztása.
A jegyző megválasztása.
Önálló temető létesítése.
Egyebek.
– Felteszem a kérdést: egyetértenek-e a napirendi pontokkal? Ha egyetértenek, kézfenntartással jelezzék! Rendben van. Akkor javaslatot kérek a polgármester személyére! –döbbent csend, majd több száz torokból szállt fel a kiáltás: Yeti!
– Szavazzuk meg, Yeti legyen a polgármester?
– Jó, rendben van. Egyöntetűleg a falu megszavazta az eddigi ügyvivő polgármestert. Ki legyen a jegyző? Erre is kérek javaslatokat!
– Margoooó! –zúgott a hangorkán. Őt is megszavazták.
– Most pedig átadom a frissen megszavazott, régi-új jegyzőnek a szót. Vezesse most már ő a falugyűlést! –Margó a mikrofonhoz lépve megköszönte a belé helyezett bizalmat és felvezette a soronkövetkező napirendi pontot.
– Mint tudjátok, a faluban a Misszió jóvoltából Öregek Szeretet Otthona létesült. Hamarosan a harmadik szárny bővítésével 124-re emelkedik a lakók száma. Mivel idős emberekről van szó, elkerülhetetlenek lesznek az elhalálozások. Lesznek olyanok, akiknek nincsenek rokonaik, és itt szeretnének nyugodni haló poraikban. Ezért a Misszió szeretne közösen a faluval egy temetőt létesíteni. Mi a véleményetek róla. Aki helyesli, kézfenntartással jelezze! – Egyszerre minden kéz felemelkedett.
– Ha mindannyian akarjátok a temetőt, akkor Imrebácsi is akarja-e?
– Akarom, hogyne akarnám! Itt szeretnék nyugodni a faluban!
– Hajlandó-e erre áldozni?
– Ami csak tőlem telik.
– A forrás körüli hegyi rétet kérnénk erre a célra átengedni.
– Már is, a közösségé! –jelentette ki Imrebácsi határozottan. Ezzel minden akadály elhárult a temetőalapítás útjából.
Ekkor Yeti vette át a szót.
– Emberek és asszonyok! Ezúton szeretném kinyilvánítani hálámat, hogy ilyen magas polcra emeltetek! De gyarló ember vagyok én is. Emberből gyúrtak engem is. Az a tiszteletteljes kérésem felétek, hogy rágjátok meg jól, amit most tőlem hallani fogtok! Szeretném, ha mellém, amolyan tanácsadó testületként egy 3 tagú vének tanácsát választhatnék. Nagy horderejű ügyekben közösen jobban tudnánk dönteni.
– Aki megszavazza az indítványomat az, kézfenntartásával jelezze! Minden kéz felemelkedett.
– Most pedig szólítom, akiket szeretnék magam mellé tanácsadóként. Kérem egyenként lépjenek fel a pulpitusra! Fazokas Ármin, Kácsa Kacsa, a Bábé, és Gusztibácsi. – Miután az öregek felballagtak az emelvényre egetverő hurrá, és vivát rengette meg a levegőt. A nép szünninemakaró tapsorkánnal fogadta a pulpitusra lépőket.
– Most pedig megkérdezem a Vének Tanácsát, hogy mi a véleményük arról, hogy kezdődjék a kettős lakodalom! –a vének természetesen áldásukat adták a lakodalomra. A vacsorát két helyen tartották, mert nem fért el a falunépe egy helységben. Amíg a vacsorázás folyt addig Benő és emberei a futballpályát berendezték táncparketté. A pulpitusra felállították a cigány és a lakodalmas zenekarokat. Felszerelték a hangosítást és fényeffekteket. A padokat körberakták, hogy az idősebbeknek legyen hol leülniük. A padok elé asztalok kerültek, ahová a kocsmából hordták a bor és sörkorcsolyákat, a borokat, söröket, pálinkákat.
A fiatalok kimeríthetetlen energiával ropták a táncot. Éjfél előtt megtörténtek a hagyományos menyasszonyszöktetések, majd menyecskeruhába öltözve előkerültek az ifjú menyecskék. Aztán megkezdődött a menyasszonytánc. Yeti vállalta a vőfély szerepét, és a hatalmas, fedeles szakajtóba gyűjtötte a bedobált öt –tíz és húszezreseket. Éjfélkor kialudtak a lampionok és egy pillanatra sötétségbe borult minden. Aztán elkezdődött a tűzijáték. Ez volt Benő nászajándéka a házasulandóknak.
Hét határba is ellátszott a csodálatos, színes rakéták fénye. A falu lakossága nem tudott betelni a látvánnyal. Az új házasok hónuk alá kapva a pénzes szakajtót, elvonultak elhálni a nászukat. Az asszonyok, gyerekek is lassanként nyugovóra tértek. A fiatalok maradtak kinn a szabadtéri táncparketten, míg az idősebb és komolyabb férfiak behúzódtak az ivóba, magukkal víve a cigánybandát. Ott aztán békés poharazgatás mellett folyt a nótázás. Természetesen Laci pap is velük tartott. Tiszteletére elénekelték a barátnótát. Azt mondja, hogy „Eger városa, barátok, városa, barátok járnak a fapapucsban…”
Aztán amikor a refrénhez értek, hogy…”nem vagyok én barát, szeretem a pinát, eladom érte a reverendát…” látván, hogy kipirult arccal László atya is velük gajdolja a refrémet, felkapták és körbehurcolták a kocsmában! Ölelgették, csókolgatták, a közülük való papot, akit testvérül, legalább is szesztestvérül fogadtak ezen a napon. Természetes hogy nem múlhat el lakodalom a kecskedal nélkül. Amikor már pitymallott összekapaszkodva, körbeállva a padlóra letett boros demizsont eljárták a tápéi darudöbögőst, majd rázendítettek, hogy: „ A kecskének nagy szakálla van, az anyósomnak nagy pofája van, rusnya állat mind a kettő, verje meg a jeges esső…!”
Mire feljött a hajnali napsugár Karcsibácsi lehúzta a kármentő rácsát. A lakodalmasok pedig végigdanolva a falu főutcáját hazakocogtak.