A 'CFNM rajongói klub' weboldalán található hirdetés lenyűgözött. Pontosan ezt kerestem már régóta. Miért nem botlottam bele hamarabb? Ott igazán értékelnének!
Exkluzív hölgyklubunk 18 és 24 év közötti bevállalós önjelölteket keres, akik ínyencek előtt szeretnének hódolni a szenvedélyüknek. Érdekel? Akkor azonnal vedd fel velünk a kapcsolatot a Damenclub6666@.xx címen.<
Ez a hirdetés annyira tökéletesen illett a korábban beteljesületlen szenvedélyemhez, hogy még aznap este leültem és elküldtem egy jelentkezést. Tudnom kellett, hogy miről is van szó.
Másnap a következő e-mailt kaptam egy melléklettel:
Örülök, hogy érdeklődsz a projektünk iránt. Mielőtt döntenél, töltsd ki a mellékelt kérdőívet. És kérlek: őszintén válaszolj! Észrevesszük, ha nem. Olyan fiatal férfiakra van szükségünk, akik őszinték, kanosak és kitartóak. Izgatottan várom a jelentkezésedet: Melanie, a „Windsori Kanos Feleségek” külső képviselője.;
Hű, ez ígéretesen hangzott. A csatolt kérdőív pedig igen nagy kihívást jelentett. Elég ártatlanul kezdődött:
– Hány éves vagy?
Könnyű válaszolni, hiszen éppen 19 éves voltam.
De a második kérdés már elevenbe vágott.
– Hányszor maszturbálsz átlagosan naponta?
Tényleg őszintén válaszoljak erre a tapintatlanságra? Ezt az információt biztosan nem lehetett ellenőrizni. Mindazonáltal ragaszkodtam az igazsághoz. Rövid gondolkodás után – három-nyolc alkalommal – írtam le.
Sokkal több kérdés volt, amelyek a legintimebb dolgokat ölelték fel; egyetlen fétis sem maradt megemlítetlenül, egyetlen szexuális preferenciám sem maradt elrejtve. A válaszadás rendkívül felizgatott. De az utolsó kérdés volt az utolsó csepp a pohárban:
– Hányszor maszturbáltál, miközben erre a kérdőívre válaszoltál?
Ember, honnan tudták!? Kétszer nem tudtam megállni, hogy könnyítsek magamon. Először akkor jutottam el idáig, amikor orális vágyaimról és fantáziáimról kérdeztek, és amikor meg kellett válaszolnom, hogy izgatónak találom-e ha nézik miközben maszturbálok, hosszabb szünetet kellett tartanom. A képzelőerőm teljesen túlszárnyalta a határokat.
Erre a kérdésre is őszintén válaszoltam és visszaküldtem a kérdőívet Melanie-nak.
Egy hét telt el válasz nélkül. A második hét végén alig bírtam tovább és amikor végre megérkezett egy e-mail a megfelelő feladótól, órákig nem mertem megnyitni. Mi van, ha elutasítanak? Mi van, ha nem vagyok elég jó ehhez az illusztris csapathoz?
Remegő kézzel végre sikerült megnyitnom az e-mailt, és szembenéznem az igazsággal.
Szia Peter, nagyon várunk. Jövő szombaton elhozunk otthonról. Kérlek, légy kész este 9-kor; akkor kapsz további utasításokat. Várunk. Melanie és a Windsori Kanos Feleségek.;
Az öröm és a félelem csatát vívott bennem, de végül a várakozás győzött. Megyek! Soha nem bocsátanám meg magamnak, hogy nem ragadtam meg ezt a lehetőséget. Mit veszíthettem? Legfeljebb egy kis önbecsülést. Viszont elnyerhetem a vágyat, az elégedettséget, a beteljesülést. Mindenesetre érdekes, hogy a saját időbeosztásom nem tűnt fontosnak. Szombaton készen álltam, vagy legalábbis részben.
Még három napom volt szombatig és elhatároztam, hogy addig önmegtartóztató maradok. Vagyis nem maszturbálok. Évek óta nem csináltam már ilyet. Nem tudtam egészen tartani magam, de a napi egyszeri próbálkozással is figyelemre méltó volt az erőfeszítésem.
Szombat reggel gondosan leborotváltam az intim területemet, bedörzsöltem magam egy drága testápolóval és éppen csak sikerült elkerülnöm az orgazmust a kezelés alatt. A gondolatok körforgása nem állt meg a fejemben. Hogy néz ki ez a Melanie? És a többi kanos windsori nő? Biztosan nem egy shakespeare-i társaság.
Mit vegyek fel? Sok mérlegelés után a legjobb öltönyömet választottam, mert csak egy volt, hozzá illő fekete cipőt, és nehéz szívvel egy színes nyakkendőt. Utáltam őket. De így felöltözve egy kicsit magabiztosabb voltam, végül is egy hölgyklubba indultam.
Már tizenöt perccel a megbeszélt időpont előtt kint voltam és figyeltem minden közeledő autót. Pontosan este 9-kor elérkezett a pillanat. Egy fekete Mercedes állt meg és a sofőr, egy középkorú, sötét bőrű férfi, ugyanolyan intenzíven nézett, mint én őt.
Végül a nyitott oldalsó ablakon keresztül megszólalt:
– Te vagy Peter?!
– Igen – válaszoltam elcsukló hangon – és a hölgyklubba akarok menni.
– Szállj be hátra!– adott egy tömör parancsot.
Alig ültem le, amikor a sofőr megkérdezte: – Mi a jelszó?
Hoppá, jelszó? Kihagytam valamit?
– Nem tudom, azt hiszem, nincs is.
– Oké, még egy teszt. Mi a neve annak a nőnek, akihez megyünk?
– Melanie, ennyit tudok.
– Remek. Elegánsan öltöztél. Kifejezetten mára vetted?
– Nem, már volt nekem, de ritkán hordom.
– Ma is pihentetheted. Vedd le a ruháidat, most azonnal, és tedd a melletted lévő papírzacskóba.
– De... – ellenkezni akartam de a sötét bőrű férfi nem fogadott el semmilyen kifogást.
– Vissza is fordulhatunk – fejezte be a rövid beszélgetést és ezzel meggyőzött.
– Az alsónadrágot és a zoknit is! A szemüvegedet nyugodtan magadon hagyhatod.
Így hát ott ültem egy idegen autóban, egy sofőrrel, akit először láttam... és teljesen meztelenül. Annak ellenére, hogy meleg volt az autóban, libabőrös lettem.
„Mibe keveredtem?” – tűnődtem.
Körülbelül tíz perc után az autó áthajtott egy nagy kapun- ami automatikusan kinyílt ahogy közeledtünk- és végül egy széles lépcső előtt állt meg. A házat erős fényszórók világították meg és a lépcső nagy része is vakító fényben fürdött.
– Arra menj be! – utasított a sofőr. – Hagyd itt a ruháidat nálam! Várnak majd fenn az emeleten.
Ó, igen, ez kihívás volt! Meztelenül, ahogy Isten teremtett, boldogulnom kellett a fényerővel, és azzal hogy messziről is látható vagyok. De ez biztosan egyfajta próbatétel volt ezért nem siettem, hanem szándékosan lassan felsétáltam a lépcsőn.
És odafenn már vártak. Egy fiatal nő miniruhában integetett nekem, én pedig követtem egy hosszú, fényesen megvilágított folyosón keresztül. A fekete ruhája fel-le libbent, és egyre biztosabb lettem benne, hogy semmilyen alsónemű nem akadályozza a tekintetemet egyszerűen azért, mert nincs is. A feneke folyamatosan billegett és a képzeletem is szerepet játszott abban, hogy a farkam lassan, de megállíthatatlanul megmerevedjen. Ez több mint kicsit kínos volt. Még mindig elrejthettem volna a kezem mögé, de bárki aki szemléli tudná miért van ott a kezem.
A folyosó végén a fiatal nő megállt és kopogott az ajtón. Meg sem várva a belépési engedélyt, kinyitotta az ajtót, és bevezetett a szobába. Ő maga nem jött be.
Úgy tűnt, senki sincs a szobában ezért megvizsgáltam a bútorokat, a könyvespolcokat és a sötétvörös, bársonyos tapétát. Minden elegáns és méltóságteljes. Gazdagok otthona, ez egyértelmű volt.
Hirtelen valaki megköszörülte a torkát és egy középkorú nőt pillantottam meg egy íróasztalnál a háttérben.
– Ó, jó napot! – siettem hozzá. – Nem vettem észre.
– Hmm, ez nem bók egy hölgynek! – Éles hangja vibrált az örömtől, így azt hittem, a baklövésem nem rontotta el a hangulatot.
– Szóval maga Péter, akinek sikerül napi nyolcat csinálnia! – üdvözölt mosolyogva.
Azonnal elpirultam; nem számítottam ilyen nyers megközelítésre. Miért mondta ki egyenesen?
– Igen, Péter a nevem. De nagyon ritkán sikerül nyolcat csinálnom, és utána már nem sok minden mást – próbáltam őszinte lenni.
– Nem, minden rendben van. Csak már régóta nem volt ilyen állóképes partnerünk. Az én igényeim – Melanie vagyok, egyébként – és a többi hölgyé is nagyok. Most, hogy itt vagy, muszáj néhány magyarázatot adnom. A folyamatról, a feltételekről és a fizetésről is. De először bizonyítékra van szükségem arra, hogy alkalmas vagy a céljainkra. Itt egy tál, kérlek, tedd bele.
– A mit is?… – néztem rá meglepődve.
– Hát, mégis mit? Kérlek, ide verd ki! És ne húzd sokáig! Még van pár dolgunk, és a mai esemény egy óra múlva kezdődik.
– Hol van a mosdó? – kérdeztem.
Melanie nevetése bebizonyította, mennyire értelmetlen volt a kérdés.
– Szóval itt előtted...?
– Persze. Már félig merev, szóval kezdheted is!
Még soha nem maszturbáltam nő előtt. De a puszta gondolattól, hogy néz, annyira izgatott lettem, hogy a farkam rekordidő alatt teljes méretére meredt.
Miközben ide-oda mozgattam a fitymát, Melanie-ra néztem. Nagyjából ötven év körüli lehetett, hétköznapi ruhákat viselt és nem igazán tűnt úrinőinek. Csak a dús mellei- amelyeket alig rejtett el egy bő póló- tűntek szexinek, ezért rájuk koncentráltam, ahogy egyre közelebb kerültem a csúcsponthoz. Gyorsan megragadtam a tálat, és a makkomhoz emeltem. Ma volt az első alkalom, és így elég nagy erővel tört ki belőlem, ahogy azt évekig tartó napi tapasztalatból tudtam. Amint elkezdődött, tudtam, hogy ez egy legmagasabb rendű orgazmus lesz.
Elszakítottam a tekintetemet Melanie melléről és az arcába néztem. Lenyűgözve, szinte tiszteletteljesen figyelte a belőlem kitörő erőket. Kétségtelenül tetszett neki, a látvány felizgatta. Amikor a tekintetünk találkozott, sem én, sem ő nem jött zavarba.
– Igen, jól csináltad; erre építhetünk.
– Az első alkalommal mindig a legintenzívebb – próbáltam magyarázni, de legyintett.
– Most figyelj rám. Néhány szóban elmagyarázom neked a legfontosabb dolgokat.
Hosszan beszélt, sok gesztussal. A végére megértettem, hogy a tevékenységem öt szakaszból áll majd.
1. szintűként kaptam egy zöld karszalagot- az egyetlen ruhadarabomat az egész estére-, és minden egyes hölgy minden utasítását követnem kellett. Azonban senki sem nyúlt hozzám; ez az 1. szint része volt.
Az alapfizetés ezen a szinten esténként 200 euró, de a teljesítményemtől függően borravalót is kaphattam, amit a karszalagon lévő rekeszbe kellett tennem.
– Számomra te Peter vagy, de a többi hölgy nem tudja a neved; számukra te vagy a 256-os szám. Ez is rá van írva a karszalagodra – fejezte be, és átnyújtotta nekem a számmal ellátott karszalagot, amit azonnal fel kellett vennem.
– Milyen utasításokra számíthatok? – kérdeztem, mert legalább nagyjából tudni akartam, mi vár rám.
– Minden a farkad körül forog, és hogy hova kell céloznod, amikor elélvezel. Szóval ne ess pánikba, az 1. szintet mindenki bírja. Senki sem fog hozzád érni és semmi mást nem várnak el tőled, csak egy kanos maszturbálást.
Velünk amúgy sem lesz dugás, az kizárt. Lesz azonban több is mint sima maszturbálás, de az majd a későbbi szintek valamelyikén jön, ha valaha is eljutsz odáig. De ne nézz senkit túl feltűnően sem, azt rosszallják. Koncentrálj az előtted álló nőre.
Ahhoz, hogy a 2. szintre lépj, ahol az alapfizetésed 100 euróval több, pontokat kell gyűjtened. Minden hölgy, akit jobban megismersz értékelni fog, szóval adj bele mindent!
– Oké, értem, kezdjük.
Nem éreztem magam annyira menőnek mint ahogy hangzott. Kíváncsi voltam, mi vár rám? De diákként 200 euró már sok pénz volt nekem. És mi lesz a borravaló? Fogalmam sem volt.
– Gyerünk, vedd be ezt a tablettát! Segít megőrizni az erekciódat. Ez biztosan bónusz pontokat jelent majd.
Hitetlenkedve néztem Melanie-ra, de aztán felismertem a jóakaratát és együttérzését, és habozás nélkül lenyeltem a kék tablettát.
Kicsivel később az egyik rendkívül alulöltözött fiatal hölgy bevezetett egy szobába, ahol több meztelen, karszalagos férfi várt. Csak zöldek voltak ott, tehát a többi szintről származó férfiak egy másik szobában voltak. Mindegyiküknek merev volt a pénisze és gyengéd mozdulatokkal tartották formában. Csatlakoztam hozzájuk, aztán percekkel később kinyílt egy nagy, csillárokkal megvilágított szoba ajtaja és balszerencsés társaimmal együtt belebotlottam első kalandomba „Windsor kanos asszonyaival”. Feszült voltam, mint a rugó. És hihetetlenül kanos, pedig épp Melanie tiszteletére maszturbáltam az imént.
Azonnal kiszúrtam Melanie-t, aki most teljesen másképp nézett ki. Egy tiszteletet keltő ruhába bújt. Magas sarkú cipő, élénkpiros miniszoknya, sötét neccharisnya, feszes fekete fűző. Zseniálisan sminkelve semmiben sem hasonlított ahhoz, akit az előbb láttam. Rám kacsintott és egy bólintással jelezte, hol kell most helyet foglalnom.
Az összes versenytársam- mert én így tekintettem rájuk- szintén a szoba elejébe ment, és helyet foglalt. Merev farok, felemelt mellkas és lefelé néző szemek. Mivel mindenki más is ezt tette, nem is éreztem magam furcsán ebben a pozícióban. Egy zöld fény világított arra a helyre, ahol álltam, alulról világítva meg. Mit jelent ez? Szexinek kellett volna lennie? Egyáltalán nem annak tűnt.
Melanie elmagyarázta nekem, hogy a már ismert lányok felvesznek minket, szexi ruhákba öltöztetnek és odavezetnek minket az asztalainkhoz. Addig ott kellett maradnom és megvárnom mi következik.
De alighogy felvettem a pózt, az egyik gyönyörű baba máris elém állt és intett, hogy kövessem. Amit persze azonnal meg is tettem.
Amikor a nimfa tudatta velem, hogy megérkeztem, felemeltem a tekintetem, és megláttam...
Hűha, egy hölgy egy 200 éves könyvből amely az európai királyi házak egyikének nemességéről szól. Csillogó fülbevalók a fülében, drága gyűrűk az ujjain, egy nyaklánc ami biztosan több ezer euróba került. Ehhez jön még egy ruha ami a legdrágább anyagokra és egy elsőrangú tervezőre utalt. Ez a nő lehet, hogy több mint 60 éves volt, de a külseje miatt minden kormeghatározás elavultnak tűnt. Egy grande dame!
De a nyelvezete sok kívánnivalót hagyott maga után. Erős sváb akcentussal követelte, hogy maszturbáljak az előtte lévő asztalon.
– És gyerünk, nincs időnk – fejezte be a prédikációját, amit legalább részben megértettem. Dekoltázsa alig takarta el a mellbimbóit, ami óriási izgalmat keltett bennem mivel csak néhány centiméterre volt a merev farkamtól és hevesen ringatózott. Így nem kellett fantáziálgatnom; a valóság több mint elég volt és néhány erőteljes mozdulat után a hölgy mellei elé helyeztem vonzerejének bizonyítékát a csupasz asztalon. Fröccsenésről fröccsenésre díszítettem ki a drága fát a figyelő szemei előtt.
Jobb mutatóujjával kavargatta, furcsa formákat rajzolt vele.
– Hű, adtál ám jócskán! – dicsért meg. – Biztos már ki kellett adnod egy jó adagot Melanie-nak is, ismerve azt a ribancot. Megérdemled a jutalmat. Tessék, ez a tied!
Egy bankjegyet nyomott a kezembe és amikor megpróbáltam betenni a karszalagom rekeszébe felfedeztem, hogy már vannak ott bankjegyek. Tehát az alapbért már megkaptam. Ami feleslegessé tette azt a kérdést, amit elfelejtettem feltenni.
Ha így folytatódnak a borravalók, akkor biztosan rajongója leszek az ilyen eseményeknek. Engedtem a szenvedélyemnek és gazdagon meg is jutalmaztak. Ki mondhatná el ezt?!
A túl rövid szoknyás csinos lány aki végig figyelt, visszakísért a helyemre. A zöld lámpa most vörösen izzott.
– A következő tizenöt percben a hölgyek nem hívhatnak el. Csak akkor fog újra zöldre váltani a lámpa és az egyik hölgy lefoglalhat – magyarázta nekem a kihívóan öltözött szobalány, és ismét elsétált.
Bölcs megoldás, gondoltam, mert egy kis szünet jót tenne az állhatatosságomnak.
Próbáltam nem körülnézni, de a kíváncsiságom már annyira erős volt, hogy időnként lopva felkaptam a tekintetemet. Legalább tíz asztal volt, mindegyiket egy-két nő foglalta el, de nem mertem közelebbről megnézni őket. Ami meglepett, az az volt, hogy az összes jelenlévő férfi zöld karszalagot viselt. Hol voltak a többiek? De végső soron egyáltalán nem érdekelt; nem azért voltam itt, hogy rejtvényeket fejtsek meg, hanem hogy a kanos nőknek kedvezzek. És ehhez időnként meg kellett simogatnom a farkamat, hogy formában tartsam.
Rövid idő után- még alig váltott vissza zöldre alattam a fény- az egyik félmeztelen nimfa odalépett hozzám, és intett, hogy kövessem.
Csak néhány lépés után szólt, hogy álljak meg. Körülbelül két méterrel előttem egy nő állt sötétvörös, földig érő ruhában.
– Szóval, kedves újonc! Lefröcskölhetsz onnan, ahol állsz. Célozz olyan magasra amennyire csak tudsz. Minél magasabbra lövöd, annál nagyobb lesz a jutalmad.
Mi a franc, ez valami furcsa játék? De legyen úgy. Ez csak a nap harmadik orgazmusa lesz, szóval várható még. Főleg, mivel a nő felül eléggé alig volt felöltözve. Az átlátszó anyag alatt nem látszott melltartó, és a mellei sem hagytak kívánnivalót maguk után. Rázogatta amiről feltételeztem, hogy szándékos. Izgatni akart. Ami remekül sikerült is neki, mert mindig is szerettem a dús melleket. Ráadásul nem volt több negyvennél ami egy olyan életkor amit én különösen vonzónak éreztem.
Miközben a hímtagomon dolgoztam, megnéztem a célpontot. Az első dolog, amit észrevettem: a ruháján már sötét foltok voltak, eléggé alul. Tehát nem én voltam az első, aki rácsorgatott. Úgy tűnt, az elődöm elég ügyetlenül viselkedett, amit könnyű lenne felülmúlni. Nem tartott sokáig, mert ezek a dús, ugráló mellek a való életben közvetlenül a szemem előtt, beárnyékoltak minden pornót, amit eddig az interneten találtam.
Mindenki tudja, hogy van ez: orgazmus közben gyorsan becsukod a szemed. De ezúttal figyelni akartam, kontrollálni, hogyan találják el a lövéseim a célpontot. És igen, könnyedén túlszárnyaltam az elődömet. Az első pelyhek a mellére repültek, átitatták az amúgy is átlátszó anyagot, még átlátszóbbá téve azt. Csak a negyedik vagy ötödik lövellésnél landolt a lé a padlón.
A kisegítő lány azonnal elkezdte felmosni a padlót egy kis törölközővel, amit – legnagyobb meglepetésemre – a karján vitt. Végre megértettem, mit jelent ez. A lányok nemcsak a pasikat adták át a hölgyeknek, hanem a higiéniáért is felelősek voltak. Az a tény, hogy közben felemelte meztelen fenekét a levegőbe, és ragyogóan láthattam borotvált punciját, látszólag nem zavarta.
A lespriccelt nő egy enyhe, barátságos pofonnal jutalmazta az ejakulációmat, és adott egy bankjegyet, amit azonnal eltettem. Visszavittek a fal előtti helyemre.
– A következő 20 percben a hölgyek nem kérhetnek téged. Csak akkor fog újra zöldre váltani a lámpa, és az egyik hölgy lefoglalhat – magyarázta nekem a lány, majdnem ugyanazokkal a szavakkal, mint amit az ikertestvére mondott néhány perccel korábban.
Tehát ezúttal húsz perc, de honnan tudta, hogy már kétszer is kivertem? Fel mertem pillantani, és ott láttam. Felettem a falon egy nagy 2-es szám volt. Így a teremben lévő összes hölgy tudta, milyen sikeres voltam eddig.
A szünetben kapott perceket egy rövid meditációra használtam. Az feltölti az akkumulátoraimat.
Amikor az egyik fiatal nő megérintette a karomat, megéreztem a zöld színt alattam. Engedélyt kaptam a következő felvételre. A fiatal nő, aki hátulról rendkívül vonzó volt, a terem leghátsó részében lévő asztalhoz vitt. Csak egy nő ült ott, és maszkot viselt, amely az arca alsó felét takarta. Élénk tekintete engem figyelt, és szinte sipító hangon beszélt hozzám.
– Eddig jól csinálod egy kezdőhöz képest. Most mutasd meg, mit tudsz még. Élvezz a dekoltázsomra. Imádom amikor az ondó lefolyik a melleimen.
A feladat tehát világos volt, de biztosan nem én voltam az első aznap este, aki így szerzett neki örömet. A sűrű ondónyomok elárulták, hogy már több férfi is itt szabadult meg a magjától. Ez a látvány nem hagyott hidegen, főleg mivel a mellbimbói kikandikáltak a ruhája alól. Biztosan ő maga intézte, mert a ruha eredeti szabása ezt határozottan nem tette lehetővé. De nekem semmi bajom vele; a sötétbarna mellbimbói óriási izgalmat keltettek bennem.
Körülbelül három perccel később már a mellét kenegettem, és a spermacsíkok a ruhája anyaga alatt futottak végig. Az arckifejezése bizonyította, mennyire izgatónak találja ezt, és itt is kaptam egy borravalót, mielőtt visszavittek a standomhoz.
Kaptam egy félórás szünetet, aztán a következő hölgynél kötöttem ki.
És ez meglepetés volt.
Melanie!
– Hát, meglepődsz majd – kuncogott, amikor meglátta az arcomat. – De nem hiányzik egyetlen újonc sem. Bár a többi szobában általában érdekesebb. Most gyere kedvesem, élvezd ki a tányéromat; szükségem van egy szószos alapra a rendelt halhoz.
Bármit is értett ezalatt, boldogan díszítettem a tányérját a szósszal. Hogy valójában szósznak tekintette az embrióimat, csak akkor jutott eszembe, amikor már rég végeztem, és hagytam, hogy szünetet tartsak. Vajon Melanie élvezte, mint táplálékforrást?
A 6. menetemet is nála teljesítettem. Hagyta, hogy közvetlenül a szájába élvezzek. És nem is én voltam az első, aki ezt tette, mert több nyom is elárulta, hogy az elődeim nem céloztak olyan pontosan, mint én. Elképesztő volt, hogy milyen sokáig tartotta nyitva a száját, mert nem volt könnyű újra elélvezni. Legalább közel voltam a rekordomhoz, mert Melanie már egyszer kihívott. Vajon korábban tisztára nyalogatta a tálat? Az előadás után egy pillanattal ezelőtt még nem tűnt lehetetlennek. Hová is keveredtem?
Amikor ezúttal a helyemre vezettek, és megláttam a nagy hatost felette, feladtam. Nem mertem újra megpróbálni. Így hát leültem és az egyik fiatal nő azonnal kivezetett a teremből. Úgy láttam, én voltam az utolsó, aki ott volt még; az összes többi hely már üres, és a nők is máshová mentek.
Melanie biztatott:
– Ha azt hiszed, hogy nem bírod tovább, akkor menj még egyszer. A nők szeretik látni, hogy egy férfi erőfeszítéseket tesz értük, és mindent belead.
De az én eredményeimre máskor 24 órám volt; most minden néhány órába sűrűsödött. Nem, ennyi elég volt. Azonban nagyon reméltem, hogy megismétlődik ez az eseménydús és rendkívül forró este.
Amikor az ismerős sofőr felvett és visszaadta a ruháimat, lehúztam a karszalagot. Remegő ujjakkal számoltam a benne lévő pénzt. Kaptam egy 250 eurós borravalót, így az este 450 eurót kerestem. Ez elég volt a következő havi lakbérre és egy újabb pazar vacsorára. Még soha nem jutalmaztak meg ilyen gazdagon az örömömért. Türelmetlenül vártam Melanie hívását. A 256-os szám több mint készen állt a folytatásra.
-----
Milyen unalmas is lehet a diákélet! Legalábbis akkor, amikor a dögös nők üzenetére vártál, és minden nap csalódtál. Ezek a bulik hetente zajlottak, és ha nem jön meg hamarosan a meghívó, valószínűleg kiestem a játékból...
Később péntek délután végre kaptam egy e-mailt Melanie-tól:
Nagyon jó voltál, és holnap újra csatlakozhatsz hozzánk. Szokás szerint este 9-kor vesszük fel.;
Egy nagy kő esett le a vállamról. Persze, hogy a pénzre vágytam. De a környezet sokkal jobban tetszett. Meztelenül voltam, a hölgyek felöltözve, és mindenki izgatottan várta a teljesítményemet!
Fél órával a megbeszélt időpont előtt már az épület előtti utcán voltam, és a sofőrszolgálatra vártam.
Megint ugyanaz a sofőr volt, és amikor megláttam a papírzacskót a mellettem lévő ülésen, elkezdtem magamtól levetkőzni.
– Pontosan! – ez volt az egyetlen megjegyzés, és a visszapillantó tükörben látható vigyor ezúttal egyáltalán nem zavart. Persze, a sofőr tudta. Végül felvettem a karszalagot, amit legutóbb magammal hoztam. Erre utasított Melanie. Persze nem tudta, hogy időközben többször is használtam ezt a karszalagot, hogy túlzott maszturbációs orgiákban éljek. De a múlt hétvége emlékei, amelyeket a karszalag váltott ki, újra és újra inspiráltak.
Ismét meztelenül kellett felmennem a lépcsőn, de ez már egyáltalán nem jelentett problémát. Itt a meztelenség volt számomra a megszokott. A tetején az egyik rendkívül szexi ruhában lévő lány ismét várt rám, megragadta a még mindig félig merev farkamat, és Melanie-hoz vezetett.
– Ízlett a hal, Melanie? – üdvözöltem, mire egy jóízű nevetéssel válaszolt.
– Van humorérzéked, ez tetszik. De a múlt heti értékelésed még jobban tetszik. Továbbléphetsz a következő szintre, és ez az első alkalom után rendkívül ritka.
– Ó, az... megtiszteltetés – próbáltam reagálni erre a meglepő hírre.
– Igen, feljebb léphetsz, ha akarsz. A 2. szint kék karszalagot jelent. De előbb el kell magyaráznom, mit jelent ez. Ha nem tetszik, maradhatsz a zöldön.
– Halljuk csak! – unszoltam Melanie-t.
– Nos, ez biztosan fontos neked, szegény kis diák: Az alapfizetés 100 euróval magasabb, tehát 300 euró. A borravaló is általában jobb.
– Ez nem hangzik rosszul. És mi a bökkenő? – kérdeztem gyanakodva.
Nem tudtam hova tenni az alig elfojtott nevetését.
– Eddig senki sem akart azonnal feljebb lépni a 2. szintre, te lennél az első – magyarázta vidámságát.
– Minden új szint tartalmazza az előző szintek összes szolgáltatását. Az, hogy kékben vagy azt jelenti, hogy bizonyos mértékű személyes erőfeszítést biztosítasz a hölgyeknek. Kedvük szerint verhetnek és szophatnak.
– Micsoda? Ez még szórakoztatóbbnak hangzik!
– Pontosan ezt gondolja szinte mindenki, aki itt versenyez. – Most már megértettem a korábbi vigyorát.
– Kész vagyok! Ma este azonnal.
– Rendben. De tudnod kell, hogy ezzel bejutsz a kék szalonba, és nem mehetsz el onnan egész este. Még egy kék karszalaggal is választhatod újra a zöldet a jövőbeli eseményekre, így a zöld karszalagot megtarthatod. De ez az egész estére vonatkozik. És a díj nem a karszalagon alapul, hanem azon a szalonon, ahol kiszolgálsz. A kék karszalag csak azt jelenti, hogy a 2. szintig szolgálhatsz ki, magasabb szinteken nem.
– Akkor foglalj le most azonnal a kékre. Alig várom.
– Nyugi, drágám! Azt is tudnod kell, hogy a hölgyek átjárhatnak egyik szobából a másikba. Csak ti, fiúk és a szobalányok maradhattok ugyanabba a szobába beosztva. És ehhez a szinthez egy alkalmassági vizsgát is át kell esnetek.
– Milyenen? – akartam azonnal tudni. A szobalányok azok a dögös fiatal hölgyek voltak, akiknek kézbesítési szolgáltatásokat és ki tudja, még milyen szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk. Én pedig fiúnak nevezhettem magam.
– Gyere ide hozzám, fordulj meg és hagyd ami veled történik.
Természetesen a beszélgetés felizgatott, és az is hozzájárult ehhez, hogy ismét meztelenül álltam egy felöltözött nő előtt.
Amint megfordultam, Melanie hátulról hozzám préselte magát.
– Nagyszerű faszod van – suttogta a fülembe, és jobb kezébe vette a most már kőkemény farkamat. Először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban verte és ezzel egyidejűleg közelebb vezetett az asztalhoz. Ó, azonnal megértettem.
Ott volt a tál a legutóbbi Melanie-nál tett látogatásomról. Bele akarta verni a gecimet. Még mindig nem voltam biztos benne, hogy mit fog vele csinálni utána de a gondolat, hogy esetleg felszürcsöli, gyorsabban beindított, mint szerettem volna. Szerettem volna továbbra is érezni azt az erős kezet a kemény farkamon. De mivel tegnap vasakarattal sikerült nem elélveznem, ma esélyem sem volt. Főleg, mivel továbbra is mocskos bókokat suttogott a fülembe.
Még hevesebben, mint legutóbb, az orgazmusom a tálba lövellt, és komoly rendetlenséget csinált az asztalon.
– Úgy látom, ez valakinek már nagyon kellett! – jegyezte meg Melanie a felmérve teljesítményemet, és rám mosolygott.
– Sikeresen teljesítetted az alkalmassági vizsgát – erősítette meg. Hétköznapi ruhában volt, mint legutóbb. – Később találkozunk, nem fogsz csalódni! – Egy bejelentés, amiben egészen biztos voltam.
Odaadta a kék pirulát, utoljára rám kacsintott majd az egyik nimfa a kék váróterembe vitt. Ott nemcsak kék karszalagok vártak rám hanem egy piros és egy fehér is. Akkor még nem tudtam, mit jelentenek, de a kék határozottan népszerűbbnek tűnt a magasabb rangúak körében, mint a zöld, mert ott csak zöld karszalagokat láttam.
Nem egészen tíz perccel később a kisegítő lányok összeszedtek minket és a kék szoba hátsó fala mentén lévő „parkoló” helyekre vezettek.
Alig foglaltam el a helyem, amikor az egyik csinos szobalány odalépett hozzám, és intett, hogy kövessem.
Nem ismertem fel a hölgyet aki legutóbb meghívott. Fekete maszkot viselt ami eltakarta az arcát, de a szeme szinte felfalt. Úgy tűnt, szinte hipnotizálja a farkamat, míg az arcom egyáltalán nem volt rá hatással. Fekete, lyukas selyemkesztyűt viselt, és azzal megragadta a legjobb testrészemet, korántsem gyengéden, határozott kézzel. És nem túl finom mozdulatokkal súrolta az érzékeny testrészemet. Ha nem lettem volna már így is rendkívül kanos, ezek a simogatások biztosan elriasztottak volna, de ahogy a dolgok álltak, kevesebb mint egy perc alatt készen voltam.
Amit azonban soha nem gyanítottam volna az volt, hogy abba a pezsgőspoharába irányította a sugaramat, ami előtte volt. Az ejakulációm ereje miatt a kétségtelenül drága pezsgő egy része kifröccsent, és a pontatlansága miatt a pohár külseje is jelentősen beszennyeződött, mire a kitörésem végre véget ért.
– Nagyszerű!– Felmérte az eredményt, és adott egy bankjegyet borravalóul. Megköszönte mielőtt felemelte a pezsgőspoharat, és egy hajtásra kiitta. Csak a szemem sarkából vettem észre, hogy a pohár külsejét is nyalogatja, mert a csinos lány visszavitt a standomhoz, ami felett már ott volt: 1. És ismét kaptam egy 15 perces szünetet, akárcsak a zöld teremben.
Ezúttal szabadabban a vándorolt tekintetem mint először és nyilvánvaló volt, hogy sokkal több minden történik a kék teremben, mint egy héttel korábban a zöldben. Több asztal volt és gyakorlatilag mindegyiket két nő foglalta el. És mindenhol látni lehetett, hogy történnek dolgok, de nem mertem jobban bámészkodni.
Egy szempillantás alatt letelt a tizenöt perc és amikor a kék fény újra felragyogott alattam, azonnal visszavittek az egyik asztalhoz. Alig láttam a fiatal nőt, aki odavitt; most utána botladoztam, és csodáltam a fenekét, ahogy szexin billegett előttem.
Imádtam volna lefeküdni egy ilyen gyönyörű fiatal nővel, de dolgozni jöttem ide. És a kilátásnak köszönhetően a szerszámom teljesen működőképes volt.
A nő, akihez elvittek jóval 60 felett volt. Régimódi szemüveget viselt és vastag aranyláncot a nyakában. A ruhája a tetejéig be volt gombolva, de jól látható volt, hogy tekintélyes mellekkel áldották meg. A legszembetűnőbb azonban a keze: finom, több drága gyűrűvel díszítve, a körmeit különböző színű körömlakkal festették ki. A polírozás minden bizonnyal többe került mint egy egész hónapos diákhitelem. Bal kezébe vette a farkamat és jobb kezének hosszú, hegyes körmeivel gyengéden végigkarmolta a teljes hosszában. Bizsergetett, mintha ezer hangya mászkálna rajta.
– Egy forró szerszám! – trillázta, az arcomba nézve. Aztán előrehajolt, és megcsókolta a farkamat, bár a nyelvét nem használta. Még mindig fogalmam sem volt, mit akar tőlem.
Csak amikor erősen megragadott és többször hátrahúzta a fitymát, akkor kerültem közelebb az orgazmushoz, és azt feltételeztem hagyja, hogy magára engedje az orgazmusomat ami népszerű tevékenységnek tűnt a hölgyek körében. De tévedtem. Amikor végre minden erőmmel odaértem, a fiatal nő szájába célzott aki idehozott és aki a hölgy hívására most pont elém ült. Nemcsak hogy ebben az alázatos pózban térdelt előttem, de a szemei is alázatosan és várakozóan néztek rám. Ó, ember, hogy is tarthattam volna magam tovább?!
Mintha aznap egyetlen csepp ondót sem engedtem volna ki, elkezdtem spriccelni és nem is hagytam abba egyhamar. Főleg azért, mert a hölgy olyan erővel nyalta fel a magomat ahogy csak tudta. A francba is, ebben mester volt, főleg ha a célzásról volt szó! Nem veszhetett kárba egy csepp sem!
A tekintetünk még összekapcsolódott amikor végre kimerítettem magam és a szobalány megvillantotta ondóval teli száját. Nem elsősorban nekem, hanem a hölgynek, aki összehozott minket. Csak amikor bólintott, akkor nyelte le a kis ribanc a spermámat. Ami ismét ráébresztett, én milyen szerepet játszok ebben. Én vagyok a sperma forrása.
– „De egy jól fizetett forrás” – emlékeztettem magam mielőtt bármilyen érzelmi kárt szenvedhetnék. Mégis, szerettem volna újra találkozni ezzel a lánnyal. Meglátjuk, hogy Melanie felfedi-e nekem a kilétét.
De mielőtt még jobban elmerültem volna ezekben a gondolatokban, vágyam tárgya visszarántott a standomra, és a következő pihenőidőmre vonatkozó hagyományos szavakkal elbocsátott. Egy kék 2-es díszelgett felettem.
Húsz perccel később újra akcióban voltam. Egy idős, extravagánsan öltözött hölgy dolgozott a legjobb részemen rendkívül finom ujjakkal, ráérősen. Hatalmas tapasztalattal kellett rendelkeznie, mert valahányszor készen álltam, visszavette az intenzitást, és hagyta, hogy ficánkoljak. Még soha senki nem tartott ennyire az irányítása alatt. Én magam egyébként sem lettem volna képes megcsinálni; soha nem voltam ilyen jó abban, hogy közvetlenül az orgazmus előtt abbahagyjam.
Már sajogtak a heréim, és már majdnem könyörögtem a megkönnyebbülésért, amikor az idős nő a péniszemre tette a száját, és a nyelvével végigsimított a már-már hiper-érzékeny makkomon. Nem bírtam ki 30 másodpercet sem. Nagy erővel lőttem az elixíremet a szájpadlására de még csak köhögésre sem késztettem. Egyenként lenyelte az összes adagomat, így egyáltalán nem vett levegőt. Miután lenyalta az utolsó cseppet is a makkomról, hálásan rám mosolygott:
– Öröm volt, köszönöm, drágám. Hamarosan újra találkozunk. – Ezekkel a szavakkal átnyújtott valamit, ami egy köteg bankjegynek bizonyult. Betettem a helyére és követtem a szobalányt a standomhoz, ahol a kék 3-as már rám várt.
A megfelelő pihenőidő után visszakerültem a küzdelembe, és a spermiumkészletem minden egyes újabb fröccsenéssel apadt.
Az este folyamán végre el kellett jutnom az orgazmusig. Egy meglehetősen fiatal hölgy nonverbális kézjeleket adott nekem, hogy csináljam meg magam. Ez persze több percig is eltartott, mialatt feszülten figyelt, és időnként biztatott is. Csak amikor majdnem elélveztem, jelezte, mit szeretne. Kitépte a blúzát a rövid szoknyájából, a gumis derekát messzire előrehúzta, és helyet csinált, hogy célba tudjak lőni a keletkező résbe. Az utolsó pillanatban a bugyija felső szélét is elhúzta a hasától. Oda kellett volna elélveznem. A patakok ezután közvetlenül a puncijára folytak és eláztatták a bugyiját. Már a puszta gondolata is hatalmasan felizgatott, így másodpercek alatt meg is jöttem. Hű, ezeknek a nőknek mindig voltak új ötleteik. Már vártam a következő szintet; biztosan még jobb, vagy kanosabb lesz!
Amikor már egy 6-os ponton voltam és a türelmi időszakom véget ért, egy dögös vörös hajú egy asztalhoz vitt, ahol... Melanie várt rám.
– Megígértem neked – jegyezte meg és a meglepett arcomat látva nevetett.
– Ma még senkit sem döngöltem meg, most te jössz.
Hmm, rátapintott valamire, mert a spermiumkészletem nagyjából kimerült.
De most már nem volt visszaút. És Melanie-val biztosan nem, aki úgy tűnt, hogy a jövőmért felel ebben a rendkívüli klubban.
Gyengéd mozdulatokkal dörzsölgette a kezét a megviselt szerkezetemhez, és sikerült visszanyernie a formáját.
– Azt hiszem, ma be kell vetnem a titkos fegyveremet erre az esetre – mondta, a már amúgy is gyengülő péniszemre mutatva.
Mit értett ezalatt?
Amikor elkezdte mutogatni dús melleit, még mindig nem értettem, mire készül. A mellei két alabástrom gömbre hasonlítottak, és amikor közelebb intett, végre megértettem. Cici-szexre vágyott. Ilyet csak pornóban láttam. De az ötlet mindig is felizgatott.
Felülről már feszes gömbjeit az újonnan megerősödött péniszemre helyezte, és felfelé tolta a boldogság völgyén keresztül. Amikor kikukucskált és köszöntötte a világot, röviden a szájába vette, mielőtt kissé lejjebb engedte volna gyönyörű tőgyeket, csak hogy aztán ismét feljebb tolja őket, és így a farkamat a szájába vegye.
Szerettem volna órákig élvezni ezt, de ez nem adatott meg nekem. Melanie melleivel biztosan nem tudtam versenyezni. Néhány perc múlva készen álltam, és tisztelegnem kellett előtte és a kanosságom előtt.
Bár már nem sok maradt a megfeszült heréimből, Melanie minden egyes cseppet felnyalt, és végül a mellbimbóit is a szájába dugta, hogy ne vesszen kárba a lehetséges mikrospriccelés.
Most már valóban a határomon voltam, és miután a csinos szobalány visszakísért a helyemre, leültem, és azonnal a kijárathoz vezettek. Végül is ma 900 eurót kerestem, ahogy a betétem ellenőrzése mutatta. Mindenképpen többet akartam!
El akartam érni az összes szintet egészen az Olümposzig ebben a női klubban.
Így hát a következő héten ismét Melanie hívására vártam...
-----
A hívás ismét csak a következő pénteken jött. De Melanie-t nem láttam a klubban. Belépéskor a szobalány egyszerűen közölte, hogy választhatok a kék és a zöld szoba között, és a szokásos potenciatablettát ő adta át Melanie helyett. Természetesen a kéket részesítettem előnyben; még a zöld betétet sem hoztam magammal, és ugyanez történt velem a következő hétvégén is. Jövedelmező volt; legutóbb már több mint 1000 eurót is kaptam, több mint kétszer annyit, mint a zöld szinten. De végre feljebb akartam lépni. Vajon miért nem haladtam semmivel?
A következő hétvégére ismét lefoglaltak, és izgatottan vártam, de felvillanyozódtam, amikor Melanie ajtaja előtt találtam magam. Ha ma folytatódik, fel tudok mászni egy új szintre?
– Kedves Péterem – üdvözölt –, végre újra megtaláltuk egymást!
– Nem az én hibám volt, mindig jelen voltam – tisztáztam.
– Tudom. De a kék szinten minden jelöltnek legalább három ülésen át kell maradnia. Az értékeléseid most a piros szintre ajánlanak. Az enyémek természetesen benne vannak. Nagyszerű voltál!
– Köszönöm – viszonoztam a szívességet –, a mell-dugás veled rendkívüli volt. Senki más nem ajánlotta fel nekem ezt utána. De valószínűleg azért, mert pusztán a mellek tekintetében senki sem tudott veled versenyezni.
– Nyomorult kis hízelgő vagy! – legyintett mosolyogva, de az volt a benyomásom, hogy még mindig tetszik neki, amit mondtam. – Most pedig térjünk a lényegre. A piros a következő lépcsőfok. Ha el akarod érni, csak bele kell egyezned. De még mindig választhatsz zöldet vagy kéket. A megfelelő kezdőfizetéssel és alacsonyabb borravalóval, ahogy valószínűleg már észrevetted. Minél magasabb a lépcsőfok, annál nagylelkűbbek a hölgyek.
– Most pedig végre, áruld el, miről is szól a piros!
– Szóval... az alapfizetés 500 euró, az előző szintek összes feladata megmarad, plusz...
Hatásszünetet tartott, és én már nem bírtam tovább: – Mi az, csak mondd el!
– Muszáj és szabad is a hölgyeknek a nyelveddel örömet szerezned. Bárhol kérnek, hogy nyalogasd őket, meg is teszed. Nincs olyan testrész, ami mentesülne ez alól. De légy nyugodt: nem kell majd felnyalnod spermát, és egyetlen menstruáló nő sem fog erre kérni. Tisztátalan ánuszt sem fognak rád erőltetni.
– Ez nagyon érdekesen és dögösen hangzik – volt az azonnali reakcióm, és még egy kis gondolkodási idő után is, amit Melanie meg is adott, az ítéletem ugyanaz volt. A puncik mindig finomak!
– Ez inkább jutalomnak hangzik mint erőfeszítésnek.
– Csodálatos, nem is vártam kevesebbet tőled.
– Nem hiszem el, de ha valamihez egyáltalán nem akarok hozzányúlni, akkor mi van?
– Mindig visszautasíthatod. De ez azt jelenti, hogy aznap hazamehetsz, és a következő héten visszatérhetsz az alsóbb szintre. Szóval számodra ez újabb három hét helyben járást jelent. És hidd el, a híre körbejár, és befolyásolja a borravalódat.
– Hmm, csak egy kérdés volt. Mikor kezdhetek a piros szalonban?
– Nyugi, fiatal csődör! A 256-os számúnak először az alkalmassági vizsgán kell átmennie, ezt már meg kellett volna értened.
– Ó, igen, természetesen, a legnagyobb örömmel – mosolyogtam rá. És vártam, hogy mi vár rám.
– Gyere közelebb, drágám, itt a feladatod. – Melanie ma csak egy rövid piros szoknyát viselt, és ahogy hamarosan megtudtam, alsóneműt nem.
Leült az asztalra és széttárta a lábát, amitől a szoknya felcsúszott, és már semmit sem takart. Teljesen borotvált volt, a csupasz szeméremajkai szétnyíltak ahogy széttárta a lábát.
– Szolgálj ki magad! – Az egyik kezével a puncijára mutatott. – És mindenekelőtt: szolgálj ki engem!
Mint Pavlov kutyájának, már folyt a nyál a számból. Olyan gyönyörű volt az a punci! De ezért a látványért és a lehetőségért nem kellett fizetnem; ingyenes volt, és belépőt jelentett számomra egy teljesen új és ultra-kanos világba.
– Tudod, mi az a spriccelős punci? – állított meg, mielőtt elkezdtem volna.
– Persze, vannak nők is, akik tudnak spriccelni – mondtam világtalanul.
– Akkor ne lepődj meg a vízesésen, ha most sikerrel jársz nálam. És korántsem én vagyok itt az egyetlen nő aki ezt gyakorolja.
Úgy csaptam le a puncijára, mint egy szomjas férfi a söröskorsóra. Bárcsak spriccelhetne, az kielégítette volna a vágyaimat. Nyalogattam és nyelvezgettem, mintha a lelkem múlna rajta. És valahogy mégis megtörtént. Muszáj volt ezt a nőt egy ragyogó orgazmusig nyalnom! Semmi más nem volt opció, még a világ legjobb akaratával sem.
És igen, teljesen az én kezemben voltak a jó lapok! Néhány perc múlva Melanie lihegni kezdett, és még erősebben nyomta a fejemet a nedves réséhez. Kezeimmel játszottam a mellével, amelyeket kérdezés nélkül erőteljesen tapogattam. Szerencsére Melanie jóval alacsonyabb volt nálam, így ez nem volt probléma. Éreztem ágyéka remegését az arcomon, és fokoztam az erőfeszítéseimet. A nyelvem túlpörgött, és Melanie-t az orgazmusa alatt le kellett fognom, hogy ne essen le az asztal széléről. Remegett és görcsölt, de aztán igazán beindult. A számat, amit a görcsei alatt csak alig tudtam a puncija felett tartani, elárasztotta a hüvelyváladéka. Ömlöttek a puncijából a patakok, és a kezdeti meglepetés után megpróbáltam annyit lenyelni, amennyit csak tudtam. Fortyogva, enyhén sósan, végtelenül forrón! Soha ezelőtt nem volt szerencsém ilyen gyönyört átélni. Persze minden nő nedves lesz odalent, amikor orgazmushoz jut, de ő olyan volt, mintha egy másik bolygóról jött volna. Mintha én egy egész pohár spermát ejakulálhatnék. A természet egyértelműen igazságtalan volt. A nők egyértelműen gyakrabban tudtak orgazmust elérni, mint a férfiak, és szélsőséges esetekben rengeteg folyadékkal!
– Hűha, ez fantasztikus volt! – jutalmazta Melanie az erőfeszítéseimet.
– Csodálatos vagy! – köszöntem meg neki.
– Csak így tovább, a piros szobában lelkes rajongókra találsz majd.
– Minden tőlem telhetőt megteszek.
– Egyébként nemcsak az orgazmusokat számolják ott, hanem a téteket is. Tehát sokkal többet kaphatsz, mint hetet. És ha olyan keményen dolgozol, mint most velem, meggazdagodsz, biztosíthatlak.
– Mikor kezdődik végre? – volt a válaszom.
– Itt a kék pirulád.
Alig nyeltem le egy korty vízzel amikor egy dögös szobalány belépett a szobába és intett, hogy kövessem. Röviddel ezután beléptem a piros szalonba, és azonnal észrevettem, hogy itt még több minden történik, mint a kék szalonban. Lopva körülnéztem, és a sok piros mellett egy arany és egy fehér karkötőt is megpillantottam. A piros szalon a magasabb szinteken dolgozókat is vonzotta. Nos, itt legalább 500 euró volt az alapfizetés. Egy gyors pillantás a saját karszalagomra megerősítette, hogy már van benne pénz. Szóval a dolgok csak jobbra fordulhatnak. Bár valójában nem a pénz volt a legfontosabb számomra ebben a kérdésben; a lakbérem már fedezve volt, így most már inkább az élvezetről szólt minden mint bármi másról.
Az ismét ultrakanos szobalány, meztelen feneke a miniszoknya alatt villogott. Egy hölgyhöz vezetett aki már az asztal szélén ült, földig érő szoknyája felhúzva.
– Szolgáld ki magad, kedvesem, a puncimat is, az egész a tiéd – trillázta, és alig sikerült egy gyors pillantást vetnem az arcára, mielőtt már csak a meztelen punciját láttam. Biztosan nem volt idősebb 40-nél. Formás és izmos combjai sem hagytak mást sejtetni. Erogén magjának illata az orromon keresztül egyenesen az agyamba szállt, és tévedhetetlenül megtalálta az ilyen helyzetekre kijelölt területet. Tiszta extázis!
Már kellően nedves volt, a nyelvem behatolt erogén zónáiba, orrom magába szívta az illatát. Manna az erotika isteneitől! Olyan mélyen belemártottam a nyelvemet, amennyire csak tudtam, nyalogattam, mint egy tehén, amely sókövet nyalogat, vagy finomabban fogalmazva, mint egy szomjas férfi, amelyik egy csöpögő vízcsapra tapad. A növekvő nedvesség inspirált, és amikor a hölgy végre hangosan elélvezett, az jobban kielégített mint a saját orgazmusom. Az életnek annyi fénypontja volt! A hölgy láthatóan elégedett volt a képességeimmel, mert adott egy összehajtott bankjegyet, vagy talán többet is, amiket azonnal elraktam, és követtem az édes szobalányt, aki az állásomhoz vezetett. Felette két számot láttam: egy egyest és egy nullát. Aha, egy tét, és még nem volt ejakuláció. Így minden nő a szobában tudta, hogy állok, és talán azt is, hogy állok. Ésszerű rendszer. Jól szervezett és hatékony, be kellett vallanom.
– Öt perc szüneted van – jelentette be a szobalány, és rám kacsintott.
Izzadva álltam alulról narancssárgán izzva, és vártam, mi következik. Már két csodálatos puncit is meg tudtam nyalni; sokkal jobb már nem is lehetne, pedig reméltem, hogy hamarosan először kiengedhetem a spermámat.
Amint alulról mélyvörösen izzott, ismét felvettek. Egy teltkarcsú, meglehetősen fiatal lány felemelt, és egy hölgyhöz vezetett, aki szintén nem volt olyan vékony, és aki hatalmas melleivel vonzotta magára a figyelmet. Főleg, mivel nem igazán takarta el őket. Mellbimbói szemtelenül kikandikáltak a ruhája tetején, kétséget kizáróan árulkodva a bimbóudvaráról. Még soha nem láttam ehhez hasonlót, és a mellbimbók hossza is hatalmas volt. Imádtam volna látni azokat a melleket egészben, és a nyelvemmel gyönyörködtetni őket. De a hölgynek más tervei voltak velem.
Az asztalra irányított és egy párnát- amit a székéről húzott elő- a fejem alá tett, hogy ne legyen túl kemény. Azonnal megértettem, miért kellett ezt a pozíciót felvennem, amikor a dús testű asszony az arcomra telepedett és a szőrtelen, bugyi nélküli punciját a számra nyomta. Szóval így kellett volna szolgálnom! Ez nekem megfelelt, mert a puncijából áradó illat isteni volt, és a farkam egyenesen állt, pedig ebben a pozícióban nem láttam. Hiszen tudod, mit csinál ilyenkor egy pasi!
– Szolgáld ki magad, kedvesem, az egész puncim a tiéd – Alig sikerült egy gyors pillantást vetnem az arcára, és már csak a meztelen pinát láttam. Biztosan nem volt idősebb 40-nél. Tónusos és izmos combjai sem hagytak mást sejtetni. Erogén magjának illata az orromon keresztül egyenesen az agyamba szállt, és tévedhetetlenül megtaláltam az ilyen helyzetekre kijelölt területet. Tiszta extázis! A hölgy, akinek az arcát még mindig nem láttam, és akinek a korát sem tudtam megbecsülni, felgyorsította a farkam kezelését. Néhány perc után már nem tudtam ellenállni kérges kezének, és kilövelltem az orgazmusomat. Amire viszont egyáltalán nem számítottam, az a szobalány szája, ami az első lövellés után azonnal bezárult a kitörésem fölé. Ő is biztosan erre a pillanatra várt csupán centiméterekre a farkamtól.
Egy borravaló úszott át hozzám és csak ezután nyelte le a szobalány parancsra a mennyiségemet. Ember, milyen jól összehangolt csapat voltak! Egyértelműen én voltam a szerencsés, és őszintén reméltem, hogy nem csak álmodom az egészet.
Az este folyamán még sok hölgynek sikerült a kedvére tennem. Legtöbbjüknek elég volt, ha megnyaltam őket az orgazmusig az asztalon, az asztal alatt, állva vagy fekve – minden lehetséges volt. Még egy forró fenékbe is behatolhattam, amennyire csak tudtam, persze csak a nyelvemmel. Ez gyorsan rutinná vált, de a két ehhez szükséges 69-es pozíciót még izgalmasabbnak találtam – ki hibáztathatna engem?
Az egyik hölgy maga szopogatott meg, és hagyta, hogy a szájába élvezzek, miközben a nyelvem a punciját szántotta.
A másik, ugyanebben a pozícióban megosztotta a farkamat a szobalánnyal. Amikor elélveztem olyan erősen nyomta a szobalány fejét a kemény farkamra, hogy az behatolt a nyelőcsövébe, én pedig egyenesen a gyomrába pumpáltam. Soha nem tapasztaltam még ehhez hasonlót, és reméltem, hogy a lány nem fog megfulladni. De nyilvánvalóan semmi baja nem lett ettől a bánásmódtól; még csak köhögni sem mert, és amikor a standomhoz vezetett, ezekkel a szavakkal búcsúzott el:
– Viszlát legközelebb, te kanos dög!
– Örömmel – akartam válaszolni, de már elment.
A nyelvem lassan már fájt, és azon gondolkodtam, hogy mára feladom, főleg mivel már csak egy küzdő fél volt a helyén; a többiek már feladták. Bár nem élveztem el olyan gyakran, mint az előző alkalmakkor, az orgazmus nem minden volt ezen a világon.
Aztán megerőltettem magam. „Még egyet!”, motiváltam magam. És igazam volt, mert kihez vitt a következő szobalány? Melanie-hoz.
– Szia, Peter, nagyszerű, hogy kitartottál amíg időt találtam rád. Az előző alkalom után nagyon szerettem volna újra élvezni a nyelvedet. De ezúttal te is kaphatsz belőle valamit.
Azonnal megtudtam, hogyan tervezte.
A vonzó szobalány aki hozzá vezetett, megosztotta a farkamat Melanie-val és mindketten nyalták. Még soha nem kényeztette két nyelv egyszerre a legjobb részemet, és az érzéseim annál intenzívebbek voltak. De nekem is volt feladatom, mert Melanie puncija az arcomhoz siklott, és lassan leereszkedett a számra. Természetesen kinyitottam, és a nyelvemet a csöpögő, nedves nemi szervéhez toltam. Az előttem lévő punciból kiáramló esszencia hirtelen 100 százalékra fokozta a kívánságomat. Melanie úgy választotta ki a bódító nedveit, mintha ez lenne az élete munkája.
– Szóval, tetszik? – kérdezte, de feszült hangjából tudtam, mit érez; a nyelvem majdnem végez vele.
– Persze. – Rövidre fogtam, hogy ne kelljen túl sokáig eltávolítanom a második nemi szervemet a puncijából.
Alig egy perccel később bebizonyította nekem, hogy helyesen cselekedtem. Lihegni kezdett, és elárasztotta a számat. Ó, igen, elélvezett, és a combjai a fejem két oldalán remegtek, mintha extázisban lennének. Életem végéig minden este ezt a finom koktélt kívántam volna. Bizonyára nem volt jobb ital ezen a világon. Semmilyen bor vagy whisky, bármilyen drága is, nem vehette volna fel vele a versenyt. Az 19xx-ben született Melanie egyszerűen felülmúlhatatlan volt.
De már nem bírtam tovább. Még egy márványszobor sem tudott volna ellenállni az élő kígyóknak, amelyek kimásztak a szájukból, és nyalogatták a farkamat. Lövés lövés után, az arcukra ejakuláltam,, és mivel Melanie most felemelte alsótestét az arcomtól, nézhettem, ahogy a két mohó szépség megosztja a spermámat szájról szájra adva míg végül semmi sem maradt. Mindent felfaltak.
– Jó éjszakát, kedvesem – búcsúzott el Melanie és ezúttal egy bankjegyet is odacsúsztatott nekem. A szobalány is nagyon barátságosan búcsúzott tőlem, de a pénzt egy már nem szokásos pukedlizéssel helyettesítette.
Azon a napon összesen majdnem 1500 eurót kerestem. Természetesen továbbra is a kanos windsori hölgyklub szolgálatában akartam állni.
Ilyen könnyen pénzt keresni és közben ennyire jól érezni magam – mi lehetne ennél jobb?
Folyt, köv.