Kurtafa - 16

58.
Nem véletlen a mondás, hogy „isten szeme mindent lát!” Ugyanis miközben a földönkívüliek és a kanördögök Józsibácsival és Vityával alkudoztak a szerelmi bájital Zéta Retikulumra való importjáról, az alatt a Mindenható, teremtő atya sem volt tétlen. Figyelt és így gondolkodott.
– Mi lenne, ha az állandóan egymást gyilkoló emberiséget visszatérítenénk a szerelmi csaták vívására? Ha elmerülnének újra a szerelmi örömök, a gyönyör hajszolásába az eszmék, ideák ütköztetése helyett, akkor végre békesség lehetne a földön.
Mindenekelőtt két kerubját küldte le a földre, Vityához, hogy próbálják őt rávenni, álljon a jó ügy szolgálatába. Annyit elöljáróban el kell árulnunk, hogy a kerubok, fiatal, szűz fiúkból kiválasztott szolgálattevők. Feladatuk, a tudás megszerzése és annak őrzése.
A két kanördög, Umbi és Sambec tulajdonképpen csak éjszakai szeretkezésekben állt Vitya szolgálatára, nappal heverésztek és élvezték az alvilág sötétsége után, a földi virágoskert gyönyöreit. A kertben tanyáztak. Függőágyaikban heverészve szívták magukba a trombitavirágok bódító illatát, hogy kellőképpen felajzva éjjel rendelkezésre álljanak Vitya kéjvágyának kielégítésében.
Vitya aznap távol volt, amikor megérkeztek. A két, gyönyörűséges, adoniszi testű, piros arcú, ártatlan arkangyal fiúcska leszállt a trombitavirág ültetvény kellős közepébe, és azonnal beszívták a virágok bódító illatát. Miután kellőképpen betőtekeztek', elkezdett bennük mocorogni a nemi vágy. Amint ott bóklásznak a kertben, megpillantják a függőágyban heverésző két kanördögfiókát, szárnyaikat meglebbentve fölébük lebbennek.
A két, cigánygyereknek álcázott kanördög igencsak megörült az égből pottyant keruboknak, s mivel szintúgy fel voltak ajzódva a trombitavirágok illatától azonnal elkezdtek szeretkezni velük. A nagy hancúrozásnak Kuzma, Kuzmovics megjelenése vetett véget. Gondterhelten telepedett a kecskelábú asztal mellé. A kanördögök kiugrottak a szerelmi fészekből és máris hozták a feta sajtot, kecsketúrót és a lófingatót. Miután Vitya elverte éhét, hátradűlt a fonott vesszőfelban és jóllakottan lehunyta a szemeit. Ekkor mintha köd ereszkedett volna rá, mintegy delíriumban kikászálódott a fotelból és az eperfa alatt álló hencserre vetette magát.
Alighogy lehunyta szemit, a két kerub ráreppent és miután tubigatyájától megszabadították sec perc alatt, máris elkezdték munkába venni bíborfurulyáját.  Vitya a kéjtől felnyögött, de nem sok ideje maradt a meghökkenésre, mert Tilla máris beleült bíborlándzsájába, míg Lila ráhasalva fodros ajkaival végtelen szerelmi csókkal forrt össze vele. Vitya a hetedik mennyországban érezte magát. Tudatából azonnal kitörölte a két kanördögöt és csak a szerelmetes kerubokra koncentrált. Mélyet hörögve, kéjmámorban élvezett el, majd miután lefordult róla Tilla, felült és megpillantva Lilát, maga alá gyűrve, bíborlándzsájával rohamra indult a másik gyönyörű ifjú kielégítésére is. Miután őt is magáévá tette hanyatt vágta magát a hencseren és a féltékenyen őt, megközelítő kanördögöket elhessegette magától. Elég volt mára!
Miközben az álmok mezején járt a két kanördög összeverekedett a kerubokkal. A nagy kiabálásra, és pufogásra ébredve azonnal megvakarta a jobb füle tövét, csettintett és a két kanördög visszament a pokolba. Úgy eltűntek, mint a kámfor. A kerubok hozzábújva, forró testükkel melengették, és végigcsókolták a lábbujaitól a fejbúbjáig. Vitya káprázva ült fel és kérdezgette őket.
– Hát ti kik vagytok, és hogyan kerültetek ide?
– Mi kerubok vagyunk, és maga a teremtő atya küldött egyenesen hozzád, hogy legyünk segítségedre, annak a feladatnak a megoldásában, amit kiszabott részedre.
– Gondoljátok, hogy helyettesíteni tudjátok a két kanördögöt?
–Minden tekintetben –vágták rá magabiztosan és hogy semmi kétsége ne legyen igazmondásukról máris munkába, vették Vityát. Míg egyikük biborfurulyáját ajkai közé véve kellő kőkeménységűvé alakította, addig másikuk máris lemeztelenítve magát, lecsatolva szárnyait tűzforró ánusát kitárva beült Vitya bíborlándzsájába.
Felváltva elégítették ki mágusunkat. Mikor már elalélt a kéjtől akkor a hasára telepedtek és angyali mosollyal az arcukon huncutul incselkedni, kezdtek vele.
– Elhiszed-e, hogy mindenben helyettesíteni tudjuk ördögbarátaidat?
– Ami azt illeti a szeretkezésben túltettetek rajtuk. Belőletek nektárillat árad, míg a kanördögöknek penetráns kanszaga volt. De, képesek vagytok-e természetfölötti jelenségeket előidézni. Transzperszonációt, antigravitációt végezni?
– Mindenre képesek vagyunk, amire a teremtő Atya képes. Az ő hatalma felette áll az ördögökén.
– Ha, így van, akkor most jelenjen meg és adja elő, hogy mi a feladatom!
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta kifordult a tér, és ő negyedik dimenzióban máris a menyei Atya előtt találta magát. A két kerub, újra felcsatolt szárnyaikkal az atya karosszéke mögött foglalt helyet és szárnyaikkal legyezgették őt. Az atya elmosolyodott és valószínűtlenül kék szemeivel rájuk tekintve egy gyermek ártatlanságával megkérdezte őket.
– Miért hoztátok elém ezt a földi halandót?
– Ő akart veled szembesülni Teremtő Mennyei Atyánk.
– Szóval, te földi halandó kételkedni merészeltél a létezésemben? –fordult Vityához. Vitya káprázattól kábán így válaszolt.
– Már nem. Állok rendelkezésedre Atyám.
– A tervem, ami isteni terv és számodra parancs, a következő.
– Meg kell oldanod az általános leszerelést! Be kell fejezni mindenféle háborút a földön. Meg kell szüntetni a terrorizmust, és meg kell semmisíteni az összes fegyvereket. Beleértve a nukleáris fegyverektől a légpuskákig, mindent. A fegyvergyárakat el kell törölni a föld színéről.
– És, milyen alternatívát kínálsz helyette nagy jó uram?
– Visszaállítom a teremtéskor eltervezett, szeret, szerelem, kéjvágy szent hármasát. Az embereket visszatereljük a szeretkezésre és utódnemzésre. A szeretkezésben leljék örömüket. A szeretkezés minél rafináltabb módozatait agyalják ki és sex olimpiákon mérjék össze tudásukat.
– Uram, porszem, mi több: játékszer vagyok kezeidben csupán.  Nem érzem magamat alkalmasnak a feladatra.
– Mért keresel kibúvókat ember? Hiszen kiválasztottalak!
– Uram, végezhet-e valaki lelkiismeretes munkát, ha nem azonosul a vezérfonallal?
– Éspedig?
– A szeretkezés számomra alternatívan jelenik meg. Az azonos nemű embertáraimmal tudok igazán jót szeretkezni, utódnemzés nélkül.
– Nem mondtál újat fiam. Ne feledd, hogy isten szeme mindent lát. Mit gondolsz, miért kerestek meg tégedet a hímnős ufók? Azért fiam, mert annyira elbuzultak, hogy már az önmegtermékenyítésre sincs andungjuk'. A te kéjvágyfokozód és a Józsibácsi búgatópora, az, ami kihozza őket ebből a csapdából.
– Uram, te nem ítélsz el engemet ezért az ízlésficamomért?
– Nézd, majd behunyom olykor a szememet, ha éppen valamelyik kerubomat teszed magadévá. A munka, amivel kompenzálod, az mindennel felér! Fátylat borít a ferde hajlamodra.
– Ó, drága mennyei atyám: csókolom a szívedet!–hálálkodott Vitya és kezet csókolt az Atyaúristennek. Az pedig elmosolyodott és Vitya fején nyugtatta egy pillanatig tenyereit. Ettől Vitya felvillanyozódva és megdelejezve azonnal elfogadta az Úristennel kötött szerződést. A mennyei Atya felvázolta a tervezetet.
– Két kerubom mindenben segít neked. Tér-időugrás, téráthelyezés, transzperszonáció, alakváltoztatás nem akadály. Első feladatod a büröktea por alakban való elkészítése. Józsibácsitól, amíg a Zéta Reticulumon tartózkodik, átveszed a kőrisbogárpor előállítását. Angyaltrombita porod van bőven. Most már csak a stratégia előkészítése van hátra.
Amint innen visszatértek azonnal elkezded a gyártást és a készletfelhalmozást. Ha mindegyikből lesz raktáron száz pud, akkor a kerubok útján jelented nekem. Én pedig kiadom az egyes számú parancsot végrehajtásra. –fejezte be a mennyei atya az eligazítást és egy forró ajakcsókban forrt össze balzsamillatú ajka a bénultan pislogó Vitya ajkaival. A csók alatt agya olyan kéjmámorban úszott, hogy úgyérezte a teremtő, ő, maga tette őt magáévá. Ánusa égett és tüzelt a kéjtől. Teste beleremegett a mámorba. Kisvártatva elengedte az Atya és így szólt hozzá.
– Ezt az érzést kell majd elültetned szereiddel az emberekben. Agyukat átmosva, a szeretkezés
Szemaforját szabadra állítva fel kell őket ültetned Ámor vonatára. Míg a fegyvergyárosokat, a törvényhozások héjáit, a hadurakat, a megsemmisíteni kiszemelt szerelvényekre pakolva elindítjuk a pokolba. Visszaküldjük őket Belzebubhoz a gyehenna bugyraiba. Minden utasítást időben megkapsz kerubjaim által. Most elmehettek! –intett és kifordult a tér. Pillanatok alatt Kurtafán találták magukat Vitya villájának kertjébe a hencseren. Ha pedig már visszakerültek, akkor újult erővel vetették bele magukat a fiúszerelem gyönyöreibe. Mert Vitya tartotta magát a népi mondáshoz: „jobb ma két fiúszerető, mint holnap egy házsártos felség!”
59.
Így is történt. Vitya megsokszorozta a kéjvágypor gyártást és hamarosan összegyűlt száz pud belőle. Ezzel már el lehetett kezdeni az isteni terv megvalósítását. Egy szép napon úgy érezte, hogy készen álla feladat végrehajtására és kerubjai, által jelezte a Mindenhatónak, hogy részéről elkezdődhet a nagy munka. Ahogy a kerubok eltávoztak Vitya amolyan búcsúlátogatásfélét tett a szomszédoknál. Biztos, ami biztos alapon, hátha befuccsol a küldetés, és túszul ejtik, búcsút vett mindenkitől. A villa őrzését Imrebácsiékra bízta, amíg távol lesz.
Másnap megérkezett az űrkomp. A két földönkívüli kiszállt belőle, maga előtt terelve Józsibácsi, a tehenet és Mariskanénit. Miután kitessékelte őket az űrkompból becsukta az ajtót. A kulcsot zsebre vágta az egyik ufonauta és így szólt hozzájuk.
– Megérkeztünk. Ott folytassák szürke földi életüket, ahol abbahagyták! Hogy mi történt magukkal, arról senkinek ne beszéljenek, mert a mennyei atyával gyűlik meg a bajuk, ha eljár a szájuk. Ha ő tesz lakatot a maguk lepcses pofájára, akkor megemlegetik! Elmehetnek!
Józsibácsiék úgy elkotródtak minta szélvész, kergette volna őket. Amint így megtisztult a terep Zöldbőr Vityához fordult.
– Elkészültél az ajzószerekkel?
– Természetesen, a 100 pud anyag bevetésre vár.
– Akkor most bepakolunk és meg sem állunk a pokolig.
– Szűzanyám! Uramisten!–hányta magára Vitya a kereszteket. Hát ezt érdemeltem a szolgálataimért?
– Ne, izgulj! Találkozhatsz régi barátaiddal: Umbival és Sambeccal…
– És, ha nem akarok? Sokkal jobban érzem magamat a kerubokkal.
– Őket is magunkkal visszük.– mondta Tuk-Tuk parancsnok és befejezvén a pakolást a járműbe invitálta Vityát és a két kerubot. Aztán felhúzták a kötélhágcsót és elindult az űrkomp a pokol birodalmába.
Pár óra akklimatizálódás után az űrkomp fedélzetére vezették az Úr színe elé. A Teremtő Menyei Atya ott trónolt a parancsnoki szoba közepén elhelyezett forgófoteljében. Elmosolyodott, majd elébük sietett. Rögtön a parancsnoki asztalhoz invitálta őket és felvázolta a stratégiát.
–Amint megérkezünk a pokol urához az lesz a feladatod, hogy egy ampa port fújjál észrevétlen a helységbe. Ettől Belzebub és a kanördögei részeg bódulatba esnek és elkötelezik magukat a tervem mellett.
– De, uram, hogyan lehet ezt észrevétlen lebonyolítani?
– Ne, izgulj! Előtte lenyeletek veled, egy ampával, és szépen, lassan kileheled a port. Semmit sem vesznek észre. Olyan leszel, mint egy kovácsfújtató. Értjük egymást?
– Értem uram, csak fel nem foghatom. Mi értelme ennek?
– Ne kérdezősködjél, bízzál bennem! –mosolyodott el az Úr és elbocsátotta Vityát.
Minden úgy történt, ahogy eltervezte. Mielőtt a pokolba érkeztek volna, lenyelette Vityával a port. A pokol tornácán landolva bíborszőszenyeget terítettek az ördög szolgái elébük. Maga ő fő ördögisége Belzebub sietett elé fogadására. Testközelbe érve fél térdre ereszkedett a nála egy fokozattal magasabb rangú teremtő istenség előtt és várta, hogy a másik, a fejére helyezze tenyerét. Ezzel is jelezni akarván alárendeltségét. Az úr két vállát megérintve felemelte és testvéri csókot nyomott a főördög orcájára. Belzebub a meghatottságtól elsírta magát. Tapsolt és a szolgák gyaloghintóba ültetve a pokolbeli birodalom központi épületébe vitték a becses vendéget és kíséretét.
A terített asztal mellett a pokolbeli Édenkert legfinomabb gyümölcseit csemegézték és tüzes vérvörös borokkal koccintottak a találkozás örömére. Miután kellőképpen ellazultak, az úr, hátradőlt karosszékében és Belzebubnak mélyen a szemébe nézve a következő ajánlatot tette.
– Ássuk el a csatabárdot testvér! Évezredek óta vetélkedtünk egymással az emberi lelkekért. Döntetlenre állunk. Te sem tudtál mindenkit az érzékek, a pénz, a kivagyiság akoljába terelni, de én sem a templomokba. A léleknemesítés mindkettőnk részéről dugába dőlt.
– Egyet tehetünk: elkötelezzük magunkat a benemavatkozási elve mellett. Hagyjuk magukra őket, tegyenek, amit önszántukból jónak látnak.
– Igazad van Mennyei Atyám! Hagyjuk őket maguktól rájönni mi a jobb nekik. Akarata ellenére senkit sem lehet boldoggá tenni. Majd, ha rájönnek az igazságra, akkor maguktól rálépnek a helyes útra.
– Egy dolgunk van még testvérem, amit el kell végeznünk! Ezért vagyok itt.
– Éspedig?
– Meg kell szüntetnünk a háborúskodást, egymás gyilkolását, kirablását, becsapását… El kell érnünk a lelki öntisztulásukat. –a főördög vakarta a fejét és sehogy sem akart belemenni a kelepcébe. Hiszen, ha egyszerre megszűnnek a gazemberségek, akkor a pokol kemencéit ki kell oltani. Nem lesz szükség a gyehennára, purgatóriumra.  Ettől elfancsalodott a képe és így szól az Úrhoz.
– Ne vedd el a kenyeremet uram! Mi lesz velünk itt a pokolban, ha munkanélkülivé teszel minket? A háborúskodást megszüntetni szép dolog, nemes az eszme, támogatom. De, a többire nem vagyok vevő. Már ne is haragudjál, de mi értelme van akkor a földi létnek, ha egyszerre mindenki egyformán jó? Falanszteremberekké válva semmi izgalom, nem lesz az életükben. Nem, ezt nem vállalhatom fel! –lamentált Belzebub és farkával idegesen dobolt a kövezeten. Ekkor adott jelt Vityának az úr és az elkezdte fújni kifelé magából a kéjvágyport. Hamarosan megjött a hatása, mert Belzebub elkezdett vigyorogni, és nagy bobejka szemeket meregetni az Úrra. Megkívánta őt.
Az úr kitárta felé karjait, magához ölelte és érzéki, szerelmes csókkal forrtak össze ajkaik. Valósággal megbabonázta a sátánt. Belzebub azonnal aláírta a békekötést és együttesen kimenvén a selyemrétre elásták a csatabárdot. Dolga végeztével az Úr visszaszállt az űrkompba és fel lebegett a pokolból a kék levegőégen át a Zéta Retikulumba.
A szerződésben az állt, hogy Belzebub a pokol minden hatalmával segíti az Úr földi helytartójának kinevezett kommandós erők parancsnokát: Vityát.  Így is történt. Az űrkompon megkapta Vitya az utolsó eligazítást és kis kitérőt téve Kurtafára, kitették a kompból. A két arkangyal és a pokolból magával hozott két kanördög vele maradt összekötőként a pokol és a meny között. Vitya hamar visszazökkent a földi teendőkbe és tovább gyűjtögette a trombitavirág magokat, hogy alkalom adtán megőrölve azokat kéjvágyport készítsen belőlük, a következő bevetésre várva.
60.
Egy este, éppen a kerubokkal való szeretkezés közben fentről üzenet jött. Az Úr arca jelent meg és közölte, hogy készüljenek fel a következő bevetésre. Éppen hogy kibontakoztak egymásból máris sorolta az úr a feladatokat.
– Van készleten Datura magvatok?
– Több zsáknyi uram!
– Most hosszabb időre búcsút kell mondanotok Kurtafának. Kiküldetésbe küldelek benneteket egy nemes misszió elvégzésére.  Vedd magadhoz a két kanördögöt és a kerubokat is. Mindanyiótókat katonákká változtatlak és behelyezlek a kormány Afganisztánba induló expedíciós hadtestébe. A feladatot később kapjátok meg a helyszínen. Parancsom: az összes Datura magvat és port vigyétek magatokkal málhaként! A többiről intézkedem! Vége. –fejezte be a mennyei Atya és eltűnt az arc.
Éppen csak összekészítették az úti holmit, máris katonákká változtatta őket a Teremtő, alias Mennyei Atya. Hörögve, zihálva egy hernyótalpas, páncélozott katonai szállító jármű állt meg a villa előtt. A kommandósok kiugráltak, lőállást foglalva biztosították a helyszínt. Maga a Honvédelmi Miniszter és a Miniszterelnök lépkedett peckesen a lépcsőkön fel, a hatalmas verandára. Vitya és négy kísérője már felmálházva, katonai egyenruhába öltözve várta őket.  Hellyel kínálták a két főembert a kecskelábú asztal mellett és várták az eligazítást. Az első pohár lófingató után a miniszterelnök vezette fel a témát.
– Kedves Kuzma Kuzmovics, kineveztük Önt az expedíciós újjáépítési erők pszichiáterévé, táborszarnagyi ranggal. A feladat rendkívül bizalmas és szupertitkos. A világ sorsa függ a sikeres végrehajtáson. Maga az Unió kérte fel hazánkat, hogy a segítségeddel számoljuk fel a máktermesztést, kábítószergyártást és az Alkaidát Afganisztánban. Ez természetesen azt is jelenti, hogy Bin Ladent és az összes terrorista agytrösztöt el kell fognunk és száműzni a földről. Minden égi-földi és pokolbéli segítséget megkapunk. Ezt ígérte maga az Unió Elnöke személyesen.
– Fercsikém, csak így: per Fercsi–fordult a miniszterelnökhöz Vitya– örömmel tölt el, hogy belém helyezted a bizalmadat, de ekkora feladatra az én szerény képességeim nem predesztinálnak. Félek, hogy túl magas nekem ez a szint, nem tudok maradéktalanul megfelelni a feladatnak!
– Csönd, pofa be! Haverok vagyunk, vagy nem! –kaffogta a miniszterelnök és újabb pohár lófingatóval megtunkolt golyhóit gördített le a torkán. Úgy járt az ádámcsutkája mint a lúdnak tömés közben. Majd kissé megenyhülve így folytatta.
– Te már annyiszor bizonyítottál! Tisztában vagyunk a képességeiddel és segiőtid hatalmával. Ezt a feladatot is megoldod nekünk. Ezáltal a magyarok becsülete az égig ér, és újra toppon leszünk!
– És, ha csapdába csalnak, felrobbantanak bennünket ezek a minden hájjal megkent terroristák? Arra nem gondolsz miniszterelnököm, hogy én is emberből vagyok? Ha én kifingok, akkor lőttek a felmagasztalásodnak! Becsődöl az ország!
– Már nem – tette hozzá rezignáltan a miniszterelnök és megtoldotta még a következőkkel – gödörben vagyunk pajtás. Hiába fogadták el a konvergencia tervezetünket, most meg a nép fenyegetőzik a meglincselésünkkel, mert a megszorításokkal nyomorba döntöttük őket.
– Magánügy– rándította meg vállát Vitya és szemével intett a kanördögöknek, fújjanak a ventillátorba egy kis kéjvágyport. Amint a por széjjelterjedt a verandán olyan ütemben nyílt fülígérő mosolyra a miniszterelnök szája és hatalmas karjait kitárva magához akarta ölelni az egész világot.
Vitya mégegyszer rákérdezett: – főnök, ha elkapjuk ezeket a gezentorokat, internáljuk őket a világűrbe, biztos, hogy béke lesz a földön?
– Nem teljesen, de egy kis szelettel mi is hozzájárulunk a békéhez. Még hátra lesz az imperializmus, a fináncoligarchia, és a katonai héják karanténba zárása, majd a világűrbe való internálása. Ehhez előbb kelepcébe kell csalnunk őket. De, ne siessünk elébe a dolgoknak barátaim, majd időben, a helyszínen mindenről megkapjátok a parancsot. Most pedig zenét!
Vitya intett a keruboknak és máris megszólaltak a szférák zenéi. Pillanatok alatt hatalmas jókedvük és táncolhatnékuk kerekedett az uraknak. Vitya és Fercsi összekapaszkodva járták a guggolóst, míg a két kanördög a honvédelmi miniszterrel ropták a guggolóst. A kéjgáz persze széjjelterjedt az udvaron is és a kommandótok agya bepárásodott, kéjvágy ülte meg a limbikus rendszerüket. Libidójuk az égig ért.  Eldobálva símaszkjukat, fegyvereiket, letépték magukról fekete kommandós ruházatukat, és anyaszült meztelen kezdték el a két kerubot majd egymást taperolni. A szomszédok ámulva támasztották a kerítést. Ilyet már régen láttak.
Ekkor hűvös szél kerekedett, mely elmosta az agyakra rátelepedett kéjmámort, és szégyenlősen kapkodták magukra ruházatukat a magukból kivetkezett állami emberek. A honvédelmi miniszter kiadta a parancsot:– gépkorira! Mindenki elfoglalta a helyét a hernyótalpas járműben. Végül beterelték Vityát és a négy segédjét katonai mundérba öltöztetve. A sort két kommandós zárta, hatalmas, teli zsákokat cepelve a járműbe. Becsukták a jármű ajtajait és máris felbőgött a motor.
A kerítést támasztó bámészok közül kivált Imrebácsi és kulcskarikáját csörgetve belökte a kiskaput, majd így fordult a többiekhez.
– Hát, elvitték a Vityát! Megint őrizhetem a villáját. Ki tudja, mikor jön vissza, ha egyáltalán túléli ezt a kalamajkát, amibe belekeveredett. Modtam én neki, hogy hagyjon fel ezzel Daturával, de nem lehetett ennek beszélni! Ment a maga feje után.
–Nem látta keed’, hogy vitték! –fontoskodott Józsibácsi, aki nemrégen tért haza űrbeli kiküldetéséből. A saját bőrén tapasztalta, hogy milyen az, ha akarata ellenére viszik az embert. Imre az orra alatt dünnyögve köpte felé a szavakat.
–Ahogy keed visszakerült, majd visszagyün' ez is. Addig meg őrzöm a házat. Ide, még egy légy sem röpülhet be, mert légmentesen lezárok minden nyílást!
A repülőtéren minden készen állt az indulásra. A bevetésre induló expedíciós hadsereget felsorakoztatták. Elhangzottak a búcsúbeszédek. Eljátszották a Rákóczi indulót, majd elkezdték a hatalmas teherszállító gépekbe való beszállást. A végszóra befutott a Vityáékat szállító hernyótalpas is. Egyenesen a nyitott ajtajú hatalmas teherszállító géphez tolatott és máris elnyelte a gép belseje. A honvédelmi miniszter megadta a jelet és a gépek levegőbe emelkedtek.
61.
Röpke tízórás repülés után Afganisztán legveszélyesebb, a talibánoktól hemzsegő, máktermesztő paradicsomába érkeztek. A Rütyizizi tartomány az égígérő hegyek, koszorúzta hatalmas több ezer négyzetkilométeres völgyet, és két Pakisztánnal határos járhatatlan hegyláncot foglalt magába, számtalan barlanggal, ahol valószínűleg Bin Laden is rejtőzhetett. A feladat nagyságánál csak veszélyessége volt nagyobb. Mihelyt letáboroztak és elhelyezkedtek a körletekben a Mindenható máris üzent Vityának kerubjai által.
– Elsőszámú feladatod lesz páncélozott helikopterekről lereglonozni az összes mákföldet. Ettől leégnek a levelek és elpusztul az összes ültetvény. Így az idei máktermés szüretelésének kiesése, óriási anyagai veszteséget fog okozni a talibánoknak. Miután elszáradtak a mákfejek és lehullottak a levelek, azonnal a levegőbe emelkedtek, és a mákföldeket megszórjátok Angyaltrombita magvakkal. Én esőt bocsátok rájuk és két héten belül hatalmas Angyaltrombita erdők nőnek. Amikor elkezdenek virágozni, akkor meglepő dolog fog történni. A bódítóan kéjes illattól a terroristák harciassága úgy eltűnik, mint a kámfor. Ekkor jön el a ti időtök. Teljesítsétek a parancsomat!
Vitya és csapata a parancs szerint járt el. Egy hét alatt úgy kipusztították Afganisztán mákmezejét, hogy írmagja sem maradt. Mivel a tavalyi termést már régen eladták, nem volt utánpótlás. Bedugult a pénzforrás is. Ahogy fogyott a pénz és amilyen mértékben ontották a trombitavirágok a bódító kéjgázfelhő illatot úgy szállt el a talibánok és önkéntes terroristák harci kedve. Bin Laden kétségbe volt esve. Térden állva, szakállát és köntösét megszaggatva kérte Allahot, hogy fordítaná vissza ezt a folyamatot és hozná meg a terroristák harci kedvét. De sóhaja nem talált meghallgatásra.  Végső kétségbeesésében összehívta a világban titkon beépült terrorcsoportok összes vezetőjét. Az új stratégiai tervet a Merkent hegy gyomrában lévő barlang főhadiszálláson akarták megtárgyalni. Ide tartott a világ összes terrorista vezetője.
Viszont ide tartott egy harcias táliboknak álcázott kis csoport is. Mondanom sem kell, hogy Vitya, a két kanördög és a két kerub alkotta a kis csoportot. Amint átestek a szigorú ellenőrzéseken, máris a tanácskozás kellős közepében találták magukat. Bin Laden elkeseredve ecsetelte a harci morál megromlását és a harci kedv nullára amortizálódását. Mutassatok nekem csak egyet is, aki harcolni akar a szent ügyért! Tekintett körben könyörgőn, amikor Vitya kilépett a sorból és négy társa felzárkózva követte lépteit. A nagy Bin Laden elé érve magabiztosan megszólalt.
– Fényességes vezérünk, aki fényesebb vagy a napnál! Mi, kis porszemek Rütyizizi tartomány vad harcosainak üzenetét hozzuk! Harcolni akarunk a szent ügyért, amíg csak írmagja is létezik a gaz kapitalistáknak! Nyiss nekünk tért, adj feladatot számunkra!
Bin Ladent meghatotta ez a heves harci kedv, és azonnal maga mellé ültette őket a kerevetre. Vitya előjött a farbával.
– Nagy tekintetű vezír! Hallottuk, milyen csapás érte az ügyet: valami gazemberség folytán az amik kipusztították a mákültetvényeket.
– Jól látod gyermekem, a fényességes padisah világítsa meg az elmédet! Ez a csapás összeroppantotta a pénzügyi gerincünket. Egy időre le kell állnunk a robbantásokkal, de reméljük hamarosan pénzforráshoz, jutunk arab testvéreink által.
– Én tudnék egy alternatívát, ha méltóztatnál figyelmedet és tekintetedet felém fordítani, te, akinek arca fényesebb a napnál! Meghallanál egy porszemet, aki a talpadig sem ér fel?
– Beszélj, testvérem: hallgatlak!
– Birtokomban van egy olyan szer, amivel meg tudod változtatni az ellenség tudatállapotát. Ha például kiszórod Amerika felett, akkor elvesztik a harci kedvüket, és ellenállás nélkül átadják neked Washington és New York kulcsait. A Fehérházat átépítik neked mecsetté, ha úgy akarod.
Nem kell többé itt a világvégén kuksolnod, ha rám hallgatsz. Megválasztatunk amerikai elnöknek! Te leszel a világ ura!
– Miért higgyek neked?
– Tegyünk egy próbát.
– Jó, tegyünk egy próbát. Ha, te most átfordítod a vezéreim apátiáját harci kedvvé, akkor hiszek neked.
– Állok elébe!–mondta Vitya és megvakarta bal fültövét. A kanördögök máris bele szórták a kéjvágyport a légkondiba. Perceken belül heves vágy uralkodott el a vezérek közül. Mindenki fente a kardját és azonnal csatába akartak indulni. Bin Ladenben is vad harci kedv lobogott. Eddig pislákoló libidója emelkedni kezdett. Mindenesetre nagyon elnyerte a tetszését a mutatvány. Bizalmába fogadta Vityát. Vitya a vezír lábainál ülve sutyorogni kezdett vele.
– Vezírem, ha ez nem győzött meg eléggé, akkor tegyünk még egy próbát!–javasolta.
– Lássuk a medvét!–hümmögött felajzottan Bin Laden. Vitya elővezette a témát.
– Egy rajtaütésen túszul ejtettük az amik lopakodó űrkompját.,személyzettel együtt. Parancsodra várunk, hogy felszállhassunk veletek, és Amerika felett kiszórjuk a tudatmódosító port. Saját szemetekkel győződhettek meg a hatásáról.
– Rendben van, állunk elébe. Utánam! – adta ki a parancsot és az egész stáb elhagyta a barlangot. Beszálltak az űrkompba és elindultak Amerika fölé. Természetesen az űrkompot a két kerub szerezte a Mindenhatótól. Így minden manőverre képessé volt téve. Az űrkompba már előre betárolták a kéjvágyport, és úgy alakították ki a fúvókákat, hogy bármikor ki lehessen fújni a port. Bekapcsolták a motorokat és meg sem álltak Amerikáig. Amerika fölé érve kifújták a port a Pentagon felett. Meg is lett a hatása. Mindenki megtagadta a hadparancsokat. Bush elnök kétségbeesetten hívta össze a kongresszust. Vissza kellett állítani a hadsereg tekintélyét. A kongresszusban nyomott hangulat uralkodott. Már-már úgy látszott, hogy a héjáknak leáldozott, amikor elnapolták az ülést. Az elnök gyászos hangulatban vonult vissza lakosztályába.
62.
Bush elnök az ovális teremben kuksolt. Lábainál hű ebe: Blötymötty hevert, fülét, farkát lógatva. Ő is átvette gazdája hangulatát. Amint így szomorkodnak, egyszerre kivágódik a terem ajtaja és maga Bin Laden és öt kísérője, lépdel felé peckesen. Az elnök először kétségbeesett kísérletet tett a riasztó megszólaltatására, de egy láthatatlan erő lefogta a kezét. Moccanni sem tudott a bénító rémülettől. Sehogysem ment a fejébe, hogy a szupertitkos, megerősített őrségen hogyan tudtak ezek átjutni. Amint egymást kergették fejében a baljóslatú gondolatok egyszerre előtte magasodott a majd kétméteres Bin Laden mindent elsötétítő alakja. Hirtelen elbődült.
– Insallah! La’ illah ill Allah! –Bush hirtelen összeszedve magát egy, dicsértessékkel, válaszolt. Bin Laden leült mellé a kerevetre és vállát átölelve csak ennyit mondott neki.
– Barátom, szívjuk el a békepipát!
– Úgy gondolod testvérem?–tekintett a nála jó, két fejjel magasabb terroristavezérre fel.
– Nézzed, én már megtértem. A fényességes padisah megvilágította az elmémet. Fölösleges és meddő dolog egymással csatáznunk. A népnek is jobb lesz. Megszűnnek rettegni, hogy hol, mikor robbantgatjuk fel hidaikat, toronyházaikat, intézményeiket és ő magukat.
– Én benne lennék, de értsd meg testvér előbb jóvá, kell hagyatnom a Kongresszussal! Hogyan világítsam meg az elméjüket, hogy felesleges pénzkidobás, amit mi amerikaiak rendcsinálás gyanánt Afganisztánban, Irakban véghezviszünk. Leverünk egy lázadást, felakasztatunk öt-hat terroristát és kétszáz áll helyükbe. Nem is értem, hogy tudtad őket ennyire felpiszkálni ellenünk. Hiszen mi csak jót akartunk nektek. Elhozni a demokrácia fényes igértetét. Eh, minden dugába dőlni látszik…–kesergett az elnök. Bin Laden így válaszolt neki.
– Hja’ a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve elnököm. Most megismeritek a poklok kínjait! Már a két pokoli tornyotok ledöntésével ízelítőt adtunk nektek Allah hatalmából. Nem tanultatok belőle, hanem felheccelve a világot ellenünk fordítottátok a nemzeteket. Azóta, mint egy sivatagi sakál sötét barlangokban kell bujkálnom, nekem, Allah nagy vezírinek! Szeretnék már kijönni a fényre, arcomat megmutatni a napnak testvérem. És ez rajtad is múlik.
– Ó, miben tudnék én neked segíteni, te Allah rendíthetetlen harcosa? Egy szavadra milliók indulnak önkéntes halálba érted!
– Nem én értem, hanem Allahért. Tudd meg gyaur kutya, hogy minden általunk, igazhitűek által a pokolba küldött gyaur a túlvilágon minket fog szolgálni. Az önkéntesen magukat felrobbantgatók egyenesen a paradicsomba jutnak. Miért ragaszkodtok akkor éppen ti ehhez a földi pokolhoz?
– Mondasz valamit fényességes padisah! De, ha a Paradicsomba bekéredzkednénk, mi keresztények, akkor ott nem jutna nekünk hely, mert a dzsihád mártír harcosai már lefoglaltak minden talpalatnyi helyet. Inkább kössünk békét! Ti maradjatok Afganisztán vad hegyei között, termesszétek a mákgubóitokat, mi pedig a fegyverek helyett kapanyeleket fogunk nektek gyártani, az nem sül el…
– Idefigyelj, te gyaur kutya! Most utoljára szólítalak fel, hogy szívjuk el a békepipát, különben magam előtt küldelek a pokolba!  Embereim parancsomra várnak és fejedet veszik egy nyisszantással!
– Én nem is bánnám már, ha a Paradicsomba kerülnék! Ha tudnám biztosan, hogy nem a pokolba, hanem a mennybe jutok, akkor talán még egyszer megpróbálnám a kongresszust rávenni, hogy tegyük le a fegyvereket.
– Nem elég ember: meg kell semmisítenetek! Éppenezért, most mi ketten elszívjuk a békepipát, utána pedig a kertben ünnepélyes keretek között elássuk a csatabárdot! Oké?
–Legyen meg isten akarat!–adta belegyezését Bush elnök és rágyújtott a Vitya által felé nyújtott békepipára. A pipában természetesen datura dohány volt tömködve. Ahogy szívta, agyát elöntötte a nyugalom, és a kínzó gondolatokat kiütötte a kéjvágypor. Lebegni kezdett és úgy érezte, hogy magához tudná ölelni az egész világot.
Bin Ladent szintén valami meghatározhatatlan kéjmámor kerítette hatalmába. Máris a Paradicsomban érzete magát. Miután csonkig szívták a békepipákat, kiballagtak a kertbe. Bush elnök kezébe vette a felé nyújtott ásót, ásott egy sort, majd Bin Laden is ásott egy sort. A gödörben elhelyezték a két csatabárdot és betemették. Fölébe emlékeztetőül egy bukszus bokrot ültettek, amit az ott sertepertélő Blötymötty kutya, kanyikutya lévén, azonnal le is vizelt.
Visszatérve az ovális irodába aláírták a kétoldali leszerelési nyilatkozatot. Az elnök szárnysegédje azonnal rohant vele a napok óta szüntelenül ülésező kongresszusba. A két kanördög sem tétlenkedett. Teremszolgáknak álcázva magukat belopakodtak az ülésterembe és megkeresve a légkondit beleszórták a kéjmámor port.  Percek alatt az eddig vadul ellenkező héják is úgy megszelídültek, mint a galambok. Megszavazták a leszerelési egyezményt.
Amint megjött a jó hírrel a szárnysegéd Bin Laden az űrkompba invitálta Bush elnököt a vezérkarával együtt.
– Jöjj kedves barátom, hátra van még a fekete leves! –invitálta őket Bin Laden. Mit volt mit tenniük, követték a fedélzetre. Amint a fedélzeten volt az összes háborús tűzgyújtogató tábornok, hirtelen légmentesen bezáródtak az ajtók és a levegőbe emelkedett az űrkomp. A kávét kortyolgatva kiguvadt szemekkel nézték a kabinablakokon, amint Amerika és világszerte, Afganisztánt is beleérte egyre-másra robbannak fel a fegyver és lőszerraktárak, semmisülnek meg az atomfegyverek.
Az űrkomp meg sem állt a Zéta Retikulumig. Azonnal a teremtő menyei Atya elé vezették az elnököt és Bin Ladent. A többieket pedig internálták egy sóbányába. A menyei Atya átadta nekik az emberiség megmentői érdemérmet az összes szarcsimbókokkal, és cafrangokkal együtt. Így köszönte meg az emberiségért tett szolgálataikat.
Miután saját kezűleg a nyakukba aggatta a kitüntetéseket így fordult hozzájuk.
– Barátaim, ezennel köszöntelek benneteket, a Zéta Retikulum állampolgáraiként. Mától igaz ügyet fogtok szolgálni. Feladattal bízlak meg benneteket. Ha sikeresen végrehajtjátok, akkor bekerültök a Paradicsomba, ha kudarcot vallotok, akkor sajnos a Pokolba juttok.
– Állunk elébe uram! –vágták rá egyszerre.
– A feladat a következő. Visszamentek az űrkomppal a földre, egyenesen Magyarországra. Most ennek a népnek két ilyen nagy tudású, szervezőképességű stratégára van szüksége. Ki kell húznotok az országot a gödörből, amibe vezetőik taszították őket.
– De, uram, mi lesz Amerikával? –siránkozott Bush elnök.
– Amerika jól meg lesz nélküled fiam. Ha jól látom már választottak is elnököt, magukat. Tégedet pedig hősi halottá nyilvánítottak. Egy kettőre gatyába rázzátok a magyarokat, aztán jöhettek ide, a Paradicsomba, hogy a keblemre ölelhesselek benneteket. –vigasztalta az elnököt a menyei atya.
– És, ha a magyarok begye nem veszi be, amit beadunk nekik? –okvetetlenkedtek a kiküldetésbe indulók. Az Úr ezt is kimagyarázta.
– Mellétek adom a két arkangyalt. És persze ott lesz földi összekötőm, Vitya, a csodamágus is veletek. Ő aztán jól ismeri a magyarok lelkületét. Tudja, hogy milyen maszlagot kell beadni nekik, hogy lenyeljék a megszorítások békáját, amit ti fogtok lenyomni a torkukon.
– És, ha kiokádják uram? Ennek a népnek már annyi moslékot öntöttek a médiák a fejére, hogy nem hisznek még annak, se amit látnak! – lamentált Vitya, félve, hogy nem jut élve a Paradicsomba, mert meglincseli a tömeg. Az úr, ellentmondást nem tűrően utasította őket.
– Induljatok a küldetésre, mert minden percért kár! Pesten már lincseléshez készülődik a tömeg. Meg kell mentenetek a miniszterelnököt és a kormányt! Pakoljátok be őket az űrkompba és küldjétek le ide hozzám a pokolba őket! Majd itt megtanulják a magyarok istenét… Áldásom rátok!
VÉGE