Anytime 7.

Anytime 7.


-Josh, drágám, bealudtál?
Joshua kinyitotta a szemeit. Egy valódi istennő lovagolt rajta, de annyira lekötötték a gondolatai hogy ezt most nem tudta annyira élvezni amennyire szerette volna. Csak az járt a fejében hogy May elment abba a rohadt buliba.
-Lassú ez neked, ugye?- búgta Kate a fülébe, majd lemászott róla. Igaz ami igaz, tényleg rettenetesen lassan csinálta, de ahhoz képest hogy Joshua el sem akarta kezdeni, még ez is gyors volt. Legalább a nőnek jó volt, egyszer már sikeresen elélvezett rajta...
-Bocsáss meg...
-Mi a baj?- a doktornő szenvedélyesen megcsókolta.- Még sosem voltál ennyire passzív. Az a gond hogy nincs gumi?
-Nem.
Dehogynem. Az is gond volt. Ez a kamaty el volt cseszve alapból. May konoksága és az hogy Kate finoman megkérte arra hogy lehetőleg próbáljon meg időben kiszállni a buliból, ami lényegében azt jelentette hogy akkor legyen észnél amikor a legnehezebb és amikor a leginkább nem akar, elvette a kedvét az egésztől. Cikinek tartotta hogy felnőtt férfiként készenlétben kell tartania egy zsebkendőt maga mellett, utoljára ilyet talán tizenhét évesen csinált és már akkor is megalázó volt számára.
-Akkor már tudom hogy mi a baj...- Kate kaján mosollyal mászott át az ágy másik oldalára, hogy aztán négykézlábra álljon csábító ajaknyalogatások közepette.
A bealvás veszélye már nem fenyegette Josht, nem volt még olyan nagy gond élete során hogy ezt a pózt ne tudta volna élvezni. Max ugye még mindig a mamájánál volt, May a hülye bulijában, nem kellett visszafogniuk magukat és Kate nem is tette. Hangosakat nyögött mialatt a férfi teljes erőből dugta, már nem nevezhette Joshuát passzívnak, tudta hogy ha egyszer belendül, a lelket is kikeféli belőle. És ezt imádta benne. Azt kapta tőle, amit az öregecske férjétől sosem...
Joshua nem tudta kiverni a fejéből a lányt. Hallotta Kate mélyen búgó hangját amit egyébként imádott, hallotta az instrukcióit "gyorsabban", "mélyebben", "lassabban", és amíg tudta, tette is amire kérte (kivéve a "lassabban"-t, arra nem volt hajlandó) de amikor már nem tudott gyorsabban mozogni, és képtelenség volt mélyebbre hatolni, beállt egy ritmusra akár egy robot, és akkor megjelent előtte May ahogy egy csomó nyálcsorgató pasi közé libben a fehér leplében, bugyi nélkül...
Kate hozta vissza az ágyba amikor hirtelen feltérdelt, hátranyúlt és belemarkolt a hajába miközben rángatózva elélvezett. Josh tűrte hogy tépje a haját, felizgatta ha tépték, marták vagy harapták, ilyenkor mindig bedurvult egy kicsit mert úgy érezte, viszonoznia kell a szadizást, és így volt ezzel most is. Néhány pillanatot várt amíg a nő légzése egyenletesebbé vált, aztán visszalökte az ágyra , meg sem várta, hogy Kate újra megtámaszkodjon a kezein, már folytatta is ott ahol abbahagyta csak most erősebben markolta a csípőjét és kicsit meg is emelte. Lényegében Kate térdei alig érték az ágyat.
-El... fogok...- nyögte pár perccel később. Érezte hogy pillanatai vannak csak hátra, remegő kézzel markolta meg a zsepijét, aztán minden felgyorsult körülötte... Kate kihasználta, hogy enyhült a szorítása, kibújt alóla, hanyatt feküdt, majd megragadta a férfi lüktető férfiasságát és az ajkai közé vette.
-Ne...- suttogta Josh, majd az utolsó józan pillanatában eltolta magától a nő fejét aztán lehunyt szemmel elélvezett, Isten tudja hová...
Két dolog biztos volt. Nem Kate gyönyörű, telt ajkai közé és nem a zsebkendőbe. Az egyiknek örült, a másiknak már kevésbé...
Amikor kinyitotta a szemeit, Kate halvány mosollyal nézett fel rá. Szeretett volna hozzábújni, ahogy minden nőhöz szeretett odabújni szeretkezés után egy picit, de a nő melleitől a hasáig egy csíkban ott csordogált a forró spermája és ez elvette a kedvét a meghitt összebújástól.
-Joshua... ez meg mi volt?!- ült fel a doktornő, majd felkacagott.- Alaposan összekentél!
-Nem akartam a szádba...
-Dehát miért nem?!
-Mert... nem.
-Ez valami beidegződés? Akarsz róla beszélni?
-Hagyd ezt az agyturkász dumát... szerintem nem arra való. Zárjuk is a témát...
-Megtehetted volna, ez is a szex része...
-De nem akartam...- Joshua átnyújtotta neki a zsepit, kimászott az ágyból, majd kinyitotta a bekészített pezsgősüveget. Öntött Kate-nek egy pohárral, utána alaposan meghúzta a gyöngyöző italt. -Le kell zuhanyoznom...
-Hová ilyen sürgős? Azt hittem, összebújunk még egy kicsit. Utoljára.-A nő is követte a példáját miután megtörölgette magát, meztelenül sétált oda hozzá hogy aztán forrón megcsókolja.
-Jelenésem van... egy buliban.- Joshua alig kapott levegőt a csókcsata után, de még Kate szenvedélyessége sem tudta visszacsábítani az ágyba.
-Egy buliban?!
-Igen.
-A te korodban?!- A nő mosolyogva kacsintott rá.
Joshua tudott volna mit mondani, de inkább nem válaszolt.
-Hát akkor lassan el kell búcsúznunk... és sajnos lehet hogy örökre. Hank remek állást kapott, hajnalban indulunk is... annyira fogsz nekem hiányozni! És Maxi is!
-Te is nekem, szépségem..- mégegyet húzott az üvegből, aztán letette az éjjeliszekrényre.- De te Amszterdamba költözöl...
-Rotterdamba. Megengeded hogy veled menjek?- itta ki a nő is a poharát. Taxival jött, megtehette.
-Nem lenne...
-Mármint zuhanyozni, édesem...
-Ja, hogy oda... persze.
Semmi nem történt a víz alatt néhány szenvedélyes csókon kívül. Lezuhanyoztak, felöltöztek aztán Joshua hazavitte Kate-et, elbúcsúztak egymástól majd ki-ki ment a maga dolgára. A férfi a bulijába, Kate Hank -hez.

-Jess, te meg mit csinálsz itt?!- Amy alig akart hinni a szemének. Egy puccos, medencés villában volt, ismerős arcra számított a legkevésbé. Kellemes meglepetés volt a barátnője...
-Felszolgálok. Kis mellékes... és te?!
-Én vele vagyok.- mutatott Jonathanra. A férfi pár barátjával beszélgetett néhány lépésnyire tőlük.
-Ne zsongíts!
-Tényleg...
-És a vörös?
-Hát most Jonathan van...
-Minőségi csere, meg kell hagyni... ez a pasi szédületes, te mázlista!
Amy nem helyeselt, nem értett egyet. Nem tudta kiverni a fejéből a "vöröset", nem értette mi jött rá, miért féltékenykedett?!
Jonathan szélesen rámosolygott és intett neki, kénytelen volt határozatlan időre elbúcsúzni a barátnőjétől.
-Arra gondoltam, megmutatom az egyik műtermem...-suttogta a férfi a fülébe, a lányt nem kellett kéretni. Gyönyörű emberek között jutottak fel az emeletre, a nők egytől-egyig tökéletesek, a pasik mind sármosak voltak. És részegek. Tombolt a hedonizmus, mindenki ölelgetett mindenkit, mintha csak egy hatalmas orgiára melegítettek volna be.
-Egy kis nyugalom...-csukta be maguk után az egyik tágas szoba ajtaját Jonathan.
-Ez a műtermed?!- a lány őszintén meglepődött, inkább hálószobának hatott a helyiség.
-Igen.
A férfi matatott valamit a zsebében, aztán előhúzott egy fémdobozt, a tartalmát az ágy melletti üvegasztalra öntötte.
-Kérsz?
-Mi az?
Amy persze tudta. Csak nem akarta elhinni.
-Kokó. Van belőle dögivel, ne szégyenlősködj!
-Nem kérek...
Jonathan persze kért. A lány kezdte magát nagyon rosszul érezni, és nem csak fizikailag. Haza akart menni a kislányához...
-Csinálhatunk pár felvételt?! -a férfi elővarázsolt egy fényképezőgépet az éjjeliszekrényből.
-Igen.
-Akkor vetkőzz le....!
-Tessék?!
-Jajj ne már!- Jonathan közelebb lépett hozzá, majd megcsókolta. Amy furcsa mód nem érzett semmit, pedig azt hitte, repkedni fog a boldogságtól amikor majd megtörténik. -Csinálok pár művészi aktot. Művészit...
-Nem szeretném... szeretnék hazamenni.
-Akkor talán valami mást?
A férfi letette a masinát, majd újra megcsókolta, ezúttal a kezeit is használta, vadul fogdosni kezdte a lányt. Teljesen begőzölt amikor rájött hogy nincs rajta bugyi, Amy próbált elhúzódni tőle, de Jonathan erősebb volt, leteperte az ágyra, és csak akkor engedte el, amikor nagy nehezen sikerült belemarnia az egyik karjába.
-Jól van, jól van...- Jonathan ingerülten törölte le magáról a vért.- Kis vadmacska...  bocsáss meg, azt hittem, te is szeretnéd...! Akkor egy ital és egy kis tánc belefér?
-Azután hívsz nekem egy taxit?
-Ha akkor is szeretnél menni...
Jó. Menjünk...- Amy remegve hagyta el a szobát, Jonathan erőszakossága megijesztette. Alig várta hogy ismét emberek vegyék körül, nem akart mégegyszer kettesben maradni a férfival. Jessica még mindig mini szendvicseket kínálgatott, mellé lépett és levett egyet a tálcáról, közben szomorúan tapasztalta hogy mindenki jól érzi magát, csak ő képtelen erre.
-Nekem lenne ennyi pénzem...- sóhajtott Jess vágyakozva.- Vagy ilyen pasim...- mutatott a közeledő Jonathanra. Két koktélospohár volt nála, az egyiket mosolyogva nyújtotta Amy felé.
-Mondtam ma már hogy milyen gyönyörű vagy?- suttogta a fülébe.- És szexi... Ha megittad, táncolunk, aztán majd meglátjuk mihez lesz kedved...
Amy megitta a Cosmopolitant, maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan a fejébe szállt. Mire a táncolók közé sétáltak, már a hányinger kerülgette és szédült is, egyre gyengébbnek érezte magát, a zene szinte bántotta a fülét. Behunyta a szemét de ez sem segített, pár perc alatt a lépkedés is nehezére esett.
-Jonathan... szeretnék hazamenni...- suttogta erőtlenül.
A következő pillanatban elájult.

Egy idegen ágyban tért magához. Ahogy körülnézett a kora reggeli fényben, hamar rájött hogy nem lehet a villában, nem volt olyan puccos a berendezés. Franciaágy volt, ráadásul valaki feküdt mellette... nem sokáig volt rejtély számára hogy kivel töltötte nagy valószínűséggel az éjszakát, bár csak hátulról látta, a haja elárulta.
-Joshua?!
Joshua mostanában mindig ott bukkant fel, ahol a legkevésbé számított rá...
A férfi megfordult. Kócos hajjal és álmos szemekkel mosolygott a lányra. A homlokán csúnya seb "díszelgett".
-Jó reggelt! Minden rendben?
-Fogalmam sincs... hogy kerültem ide?!
-Hát nem emlékszel?!
-Nem... tényleg nem...
Tényleg nem emlékezett arra hogy hogyan került Josh mellé, arra meg pláne nem hogy mit csinált vele. A leple rajta volt, de ugye bugyit nem viselt, nem kellett feltétlenül levetkőznie... ismerve Josht és a saját érzéseit, nem tartotta kizártnak hogy történt köztük valami az éjjel.
-Hát... hazahoztalak mert kaptam egy üzenetet... nagyon berúgtál és... hogy is fogalmazzak... elég rámenősen viselkedtél velem. Én meg nem szeretem ha egy nő könyörög nekem...
A férfi mobilja megszólalt, mérgesen mászott ki az ágyból hogy aztán eltűnjön a konyhába. Amy még hosszú percekig emésztgette a hallottakat. Szóval megtörtént, és mégcsak nem is emlékszik rá. És vajon miket fecsegett? Chloe-ról?! És a férfi homloka? Akkora menet volt hogy lefejelte a falat?!
Szégyelni kezdte magát miközben lábra állt hogy átsétáljon a saját szobájába. Kellemetlen meglepetés érte, mert valamire rálépett egy parfümösdobozra, Dior Addict, Női. Valószínűleg nem Joshua használta... bár a mai világban már nem lehetett tudni.
Kibontotta, beleszagolt, Kate illata volt, azonnal felismerte. Ez a csábító illatkompozíció is közrejátszott abban hogy olyan igazi ragadozónak tűnt, akit minden férfi az ágyába kívánt, köztük Josh is. De Amy tudta hogy nem tarthatja meg mert azonnal lebukott volna vele, pedig tetszett neki, nagyon is.
Halkan osont át a szobájába a mobiljáért, tudni akarta hogy mit csinált még az éjszaka. Jessica szerencsére hamar felvette a telefont.
-Szia Amy! Jól vagy?
-Hát nem is tudom. Joshua elmesélte hogy nagyon berúgtam az éjjel...
-Nem berúgtál. Elájultál! Jonathan felkapott és becipelt egy szobába mialatt sorba kérdezgette a barátait hogy van-e kedvük egy potyához? Megpróbáltam az útjába állni, de félresöpört...
-Azt akarod mondani hogy... megerőszakoltak?!
-Csak akartak, mert egy percre rá megjelent a lovagod, és három udvarias kopogás után rátok rúgta az ajtót. A vendégek nem nagyon zavartatták magukat, még akkor sem kapták fel a fejüket, amikor kijött veled a karjaiban, vérző fejjel. Pár férfi meg akarta állítani, de Jonathan rájuk üvöltött hogy engedjék ki. Visszavonom amit róla mondtam... igazi férfi.
-Igen.- Amy érezte hogy elönti a hála. Joshua megsérült miatta. Megint... Ebben a pillanatban jobban szerette mint bármikor, pedig alapból sem volt piskóta amit iránta érzett. Nem is értette hogy hogyan is gondolta hogy egy Jonathan-féle pótolni tudja majd...
-Most megyek, később még beszélünk!
-Irigyellek, Amy. Komolyan.
-Hát... azzal még ráérsz picit...Szia!
Szinte letépte magáról a "jelmezét", még az is megfordult a fejében hogy elégeti. Kényelmes ruhába bújt, és a parfümmel a kezében igyekezett ki a konyhába hogy megtudja, Joshua mit csinált vele amíg ő ájultan feküdt...
Josh éppen az asztalra csapta a mobilját, pofával lefelé, ahogy azt kell. A feje majdnem olyan színű volt mint a haja, alaposan felhúzta, bárki is hívta.
-Csinálok egy kurva kávét!- motyogta maga elé amikor észrevette a lányt.
-Mi történt a homlokoddal?- ült le Amy az egyik távolabbi székre.
-Siettem, fékeztem, lefejeltem a kormányt.
-Mi tényleg... lefeküdtünk egymással? Mert én...
-Nem, dehogyis. Csak egy rossz vicc volt. Azért az én ágyamban aludtál, mert nem akartam bemenni a szobádba. De ha legközelebb bulizni indulnál, tudnod kell hogy többet a lábam be nem teszem arra az undorító környékre...
-Nem lesz legközelebb...
Újra megcsörrent a mobil, a férfi gyanakodva nézte meg hogy ki a hívó, aztán elmosolyodott és fogadta a hívást.
-Maxi! Minden oké? Máris? Remek! Várunk!
Ennyi volt a beszélgetés, de már ettől is jobb kedve lett.
-Maxi hazajön?
-Igen. Már úton van.
-Öö... ezt találtam a földön..- nyújtotta át Amy a Dior-t. Egészen megfeledkezett róla. Josh beleszagolt, majd halványan elmosolyodott.
-Ez Kate parfümje. Ettől veszítem el a fejemet... Legyen csak a tiéd!
Amy nem értette, két dolog is furcsa volt ebben az egy mondatban.
-Dehát keresni fogja... és amúgy is az övé...
-Nem fog eljönni érte. Elutazott.
A lány szíve hevesebben kezdett verni. A gyönyörű doktornő elutazott... és az a kijelentés... a másik furcsa dolog... ettől veszíti el a fejét, és legyen az övé.... vagyis el akarja veszíteni a fejét amikor megérzi rajta?! Akkor sosem használhatja, mert az olyan felkínálkozós lenne... de attól még jólesett neki hogy Josh most először burkoltan ugyan, de célozgatott. Vagy legalábbis úgy fogalmazott, hogy félreérthesse.
Ő azonnal képes lett volna elveszíteni a fejét. A konyhaasztalon, a széken, a földön, a falnak támaszkodva...
-Megnézhetem a sebet?- suttogta vágyakozva. Nem kimondottan a sérülés érdekelte, csak egyszerűen meg akarta érinteni a férfit. A homlokán, ha ezzel kellett beérnie.
-Semmiség.
-Csak megnézem, nem kell-e lefertőtleníteni...
Joshua megadóan széttárta a karját, majd leguggolt Amy elé, aki lassan, finoman húzta végig remegő mutatóujját a homlokán. Egyértelmű volt, hogy fejbecsaphatták egy üveggel, ilyen vágást kormány nem csinálhatott...
Josh az ajkait nézte, talán fel sem tűnt neki, de közben megnyalta a sajátját. Amy persze észrevette ezt, elöntötte a forróság ahogy felidézte magában hogy hogyan tud csókolni a férfi... miért ne tehetnék meg? Közös gyerekük van, Kate kitáncolt a képből, ugyan ki állhat közéjük?
Maxi. Illetve a mamája, aki a sötétzöld BMW-vel beállt a ház elé. Az asszony ki sem szállt, csak a kisfiú, két cuppanós puszi után már szaladt is be a házba.
Amy és Joshua úgy rebbentek szét, akár a galambok. A lány kicsit bánta ezt, de talán jobb is volt így.

Maxi 100%-ban lefoglalta az apját, Amy háttérbe szorult, de ez nem volt ellenére, volt mit megemésztenie. A nap meglepetése az volt amikor Jonathan megpróbálta felhívni, persze nem vette fel, de ez akkora pofátlanság volt hogy utána percekig nem tért magához. Volt másik meglepetés is, Chloe is felhívta a mama segítségével. Amy éppen szendvicseket csinált, kihangosította a beszélgetésüket ami leginkább abból állt hogy szeretne egy kiskutyát. Egy ugyanolyat mint Tom. Amy még hasonlót sem akart, de egyenlőre nem törte le a kislány lelkesedését.
-Chloe volt?- szólalt meg Josh a háta mögül amikor befejezték a beszélgetést. Ahhoz képest hogy majdnem két méter magas volt és kb. 120 kg, meglepően halkan tudott osonni.
-Igen.
-Hozd el ide! Hely van. Te örülnél neki, én örülnék neki, Max meg pláne örülne neki! Olyan tündéri kislány...
-Hát nem is tudom...- Amy tényleg örült volna neki, viszont aggódott hogy lebukik.
-Mi tart vissza?!
-Hát... rendben... elmegyek érte.
Szerencséjére Maxi kidőlt, csak ez tartotta vissza a férfit attól hogy szokás szerint felajánljon egy fuvart.
Chloe fellelkesedett amikor megtudta hogy hová mennek, viszont meg kellett ígérnie hogy a láncot nem veszi elő a kistáskájából, és nem mutatja meg senkinek. Amy nem tudta elkönyörögni tőle, de legalább kompromisszumra hajlandó volt.
Max újra elemében volt amikor megérkeztek, őszinte szeretettel fogadta a kislányt, és úgy tűnt, Chloe-nak is szimpatikus. Kézenfogva tűntek el Max szobájában hogy szemrevételezzenek minden egyes játékot, Amy előrelátóan a saját szobájába vitte Chloe táskáját és benne a lebukását garantáló nyakláncot. Egyre jobban fojtogatta a hazugsága, de nem tudta hogyan szálljon ki belőle anélkül hogy Josh ne utálja meg. Túlságosan szerette ahhoz hogy megkockáztassa...
-Szerinted Chloe mit szólna egy papírsárkányhoz? Van egy a padláson, letakarítom és....
-Szerintem kicsi még hozzá.
Josh elkomorodott.
-Villanyvasút?
-Ahhoz meg túlságosan lány. Elvannak Maxival.
-Tudom, csak...
Amy-t érdekelte volna a mondat vége, de a két gyerek szinte rárontott.
-Nagy gubanc! Nagy gubanc!- kántálták teli torokból. Joshua kétségbeesetten nézett a lányra.
-Mit akarnak?!- súgta oda neki.
-A Nagy gubancot.
-Ha én nagy gubancot akarok, elmegyek az egyik kocsmába amelyikből kitiltottak.
-Az egy mese.
-Apa, nézzük meg!
-Jól van, de fogalmam sincs hogy hol van...
-Én tudom!
Maxi a nappaliba szaladt, Chloe követte ahogy Josh is hogy bekapcsolja nekik a dvd-t. Hatalmas tv-jük volt, a férfi a függönyöket is behúzta. Chloe tapsikolt örömében, még sosem látott ekkora tv-t, moziban sem volt még.
-Jó szórakozást!- integetett nekik, majd becsukta maga után az ajtót. Néhány percre még megzavarta őket amikor limonádét és kekszet pakolt az üvegasztalra, de aztán tényleg hagyta, hadd élvezzék a mesét.
Amy csak nézte ahogy óvatosan becsukta maga után az ajtót és aztán percekig hallgatózott akár egy aggódó apa. Úgy látszott, a mai nap arról szólt hogy Joshua gyengéd oldalát is megismerhesse.
Hagyta a férfit "kémkedni", a szobájába ment hogy kipakolja a kislánya cuccait amikor ajtócsapódást hallott. Jeges rémület kerítette hatalmába amikor meghallotta Victoria hangját. Nem mert kimenni, viszont minden egyes szót tisztán hallott. Ahogy gondolta, Jonathan bulija miatt állt a bál.
-Mit képzeltél hogy csak úgy berontassz azok közé a finom emberek közé?!
Joshua felnevetett.
-Finom emberek?! Ugyan, kérlek... !
-Nálad finomabbak... Josh...
-Az lehet, de én nem drogozom be a nőket ha dugni támad kedvem!
-Hát persze hogy nem, mert neked nem is kell! May nyilván önként is hajlandó lefeküdni veled egy kis plussz pénzért!
-Mi van?!
-Jonathan elmesélt mindent. Bugyi nélkül ment bulizni, és tudom hogy van egy négy éves lánya... ha tizenhét évesen képes volt felcsináltatni magát, akkor nyilván nem esik nehezére aládfeküdni.
Amy érezte hogy forró könnyek kezdtek ömleni a szeméből.
-Joshua.. drágám... túlságosan fiatal hozzád...!
-Neked agyadra ment a sangría! Már a telefonba is elmondtam hogy semmit nem akarok tőle...!
-Tudom hogy vannak szeretőid... de kérlek ne alázz meg azzal hogy egy... cseléddel csalsz meg!
Amy hangosan zokogott az ajtónak dőlve, most duplán hálás lehetett a Dolby digital-nak. Nem hallották ahogy sír, a gyerekek pedig nem hallották ahogy Victoria mocskolja.
Néhány pillanatra csönd lett, a lány kíváncsian lesett ki a kulcslyukon. Azt hitte a ház úrnője lelépett, de sokkal rosszabbat tett. Josh-sal csókolózott... vagyis valami olyasmit csinált, mert a férfi csak állt nyitott szemmel és hagyta hogy a neje kiélje magát az ajkain.
És ekkor történt meg a legrosszabb. Chloe előbukkant a hófehér ajtó mögül és megrángatta Victoria szoknyáját hogy pisilnie kell. A nőt mintha áram csapta volna meg, el kellett szakadnia a férjétől, ráadásul éppen May lánya miatt...
-Josh... én most elmegyek...- suttogta levegő után kapkodva.- Holnap visszajövök és elvárom hogy addigra kirúgd! Ígérd meg nekem hogy holnap már nem lesznek itt!
-Megígérem.- Josh hangja határozott volt.
A kegyelemdöfés Amy-nek.
-Josh bácsi, pisilnem kell!
Victoria elviharzott, Joshua megsimogatta Chloe fejét, majd megmutatta neki a gyerekfürdőszobát az emeleten.
Amy remegve vette elő a bőröndjét. Hát ennyi volt... a könnyei csak folytak és folytak... Joshua ki fogja rúgni. Hogyan is gondolhatta hogy...
Nem! Nem megy csak így el! Azért jött hogy elmondja neki hogy még mindig szereti és hogy Chloe a kislánya! Nem lesz ez Victoriának happy end, de nem ám! Lehet hogy hozzá képest csak egy cseléd, de elvesz tőle Josh-ból egy darabot! Személyesen fogja az arcába vágni hogy a férje a lánya apja!
Szinte beleremegett ahogy elképzelte a jelenetet. Megtörölgette az arcát és nagy lendülettel megindult hogy közölje a férfival a tényállást, de a határozottsága már a szobaajtónál elpárolgott. Mire a konyhába ért, újra az a fiatal lány lett, aki remegő lábakkal szólította le anno a kocsma mögött.
-Joshua...
A férfi cigarettázott. Nyugodtnak tűnt, mintha napi szinten rugdosná ki az embereket. Amy-re emelte kék tekintetét, majd megszólalt.
-Chloe ügyesen használja a wc-t.
A lány nem erre a mondatra számított, valami sokkal szívbemarkolóbbra.
-Igen. Valamit... valamit el kell mondanom...- rettenetesen nehéz volt kinyögnie még ezt a pár szót is, biztos volt benne hogy nem fogja kibírni sírás nélkül.
-Nekem is. Sajnos el kell mennetek.... velem együtt.
-Micsoda?!
-Victoriát megviselte ez a néhány nap, nyugalomra van szüksége. Jonathan felhívta és ő hamarabb hazajött... szóval arra gondoltam, hagyjuk kicsit magára és menjünk el négyesben a farmra. Chloe imádni fogja, erről kezeskedem!
Amy megkönnyebbülten elmosolyodott, hirtelen majdnem Josh nyakába ugrott.
-Szívesen.- suttogta alig hallhatóan.- Nagyon szívesen.