Anytime 10.

-Joshua... Valójában nem csak az alkohol miatt történt... Józanon is megtettem volna. Tudom hogy nős ember vagy, és szégyellem is magam, de szerelmes vagyok beléd. Ennyi, kimondtam... És nem menstruálok, csak megijedtem ettől az egésztől...
Már autóztak egy ideje, Amy érezte hogy hiába “beszélték meg” a dolgot, feszültség maradt köztük, és ez nagyon bántotta. Nagy levegőt vett, és egy szuszra kimondott mindent ami jött, lesz ami lesz.
Joshua megköszörülte a torkát, de nem szólt semmit. A lány felsóhajtott, várt volna valami reakciót, egy vallomást esetleg... Persze nem mondhatta hogy ő is szereti ha ez nem volt igaz.
-Megijedtél tőlem?!-szólalt meg a férfi nagysokára.
-Nem csak tőled... Inkább magamtól. A helyzettől. Attól hogy feleséged van...
-Ez igaz. Feleségem van....
Josh rágyújtott és nem szólalt meg többet az út alatt, Amy nem erőltette a beszélgetést. Azon gondolkodott, nem követett-e el nagy hibát...
Azt hitte, mire hazaérnek, mindenki aludni fog, de óriásit tévedett, mert pont az ellenkezője volt igaz. Amikor a szalonba léptek, majdnem elájult, mert Victoria is ott ült az egyik bársonyfotelban, ölében Maxival.
-Drágám...- állt fel, hogy köszöntse a férjét, Josh egészen lemeredt, gépiesen viszonozta az üdvözlő csókot.- És May...
-Hello...- nyögte ki Amy remegő hangon. Nem csak Victoria hozta rá a frászt, Shirley is jelen volt egy gúnyos mosollyal az arcán.
-Hogy kerülsz ide?!- bontakozott ki Joshua az ölelésből.
-Csak nem gondoltad hogy nem jövök el?! Hiányoztatok... Kicsit meglepődtem, hogy a személyzetet is elhoztad, de talán jobb is így. És hoztam neked valamit, egy meglepetést...
Victoria csábosan mosolyogva villantotta meg a melltartópántját, nem volt nehéz kitalálni hogy mire céloz.
A férfi felvonta a szemöldökét.
-Fáradt vagyok.
-Én is... Mindjárt mehetünk lefeküdni...
-Hol van Chloe?-szólalt meg Amy.
-A gyerekszobában.- vetette oda félvállról Victoria. Mivel a műsor egyre fájdalmasabban alakult, Amy anélkül hogy elköszönt volna bárkitől is, elindult a kislányához. Csak Margaret figyelt fel a távozására, ő kedvesen “jó éjt” kívánt neki.
Chloe nem aludt, szinte kiugrott az ágyból hogy megölelje az anyukáját. Látszott rajta hogy pityergett, mégis mosolyogva bújt Amy-hez.
-Anyuci...
-Miért nem mentél ki a többiekhez? Maxi is ott volt.
-Igen, én ki akartam menni, de az a szép néni azt mondta hogy maradjak itt.
-Értem... Szeretnél velem aludni?
-Igen!
-Akkor menjünk át az én ágyamba.

Chloe szorosan bújt hozzá, ő már régen aludt amikor Amy még mindig az apján gondolkodott. Lehetséges lenne hogy Victoria lefeküdt vele? Szerencsére nem hallott semmit a szemközti szobából, de ez nem jelentette azt hogy nem is történt ott semmi.

Másnap korán kelt hogy addíg csináljon reggelit a kislányának amíg senki nincs a konyhában, de Victoria már az asztalnál ücsörgött egy bögre teával a kezében. Elgondolkodva bámult maga elé, de amikor észrevette Amy-t, mézesmázos mosollyal köszöntötte.
-May! Jó reggelt! Először is köszönöm hogy eljöttél Josh-sal és segítettél neki... Ezért kapsz majd egy kis prémiumot. Jajj, én annyira boldog vagyok! Szakítottam Teresával hogy végre rendes felesége lehessek az én drágámnak... Mert Joshua az én valódi párom, a fiam apja... Nem veszíthetem el. Éjszaka szeretkeztünk... Csodálatos volt, nem gondoltam volna hogy ilyen jó is lehet... Hát nem csodás?
-De az.- motyogta Amy.
-Ugye részt veszel a születésnapi bulin? Különleges ajándékom van, és szeretném ha mindenki tanuja lenne.
-Miféle születésnapi buli?
-Josh negyven éves lesz holnap. Nem látszik rajta, igaz? Olyan jól tartja magát... Láttam róla régebbi képeket, nagyon jóképű volt...
-Szerintem most is nagyon helyes.-Amy felkapta a tálcát, és kikerülve az elképedt Victoriát, visszaindult a szobájába. Eszébe sem volt részt venni a szülinapi bulin, feltett szándéka volt hogy hazaviteti magát, mielőtt még bevitte volna a reggelit Chloe-nak, bekopogott a férfi szobájába. Semmi választ nem kapott.

-Olyan jó volt itt aludni veled, anyu...- ült fel a kislány. Mosolyogva kezdett el enni miután Amy az ölébe tette a vajszínű tálcát.
-Szerintem is nagyon jó volt, kicsim.
-Nagyon finom a szendvics...
-Örülök hogy ízlik. Befonjam majd a hajadat?
Chloe csak bólintott.
-Akkor ha megetted...
Kopogtak. Amy remélte hogy nem Victoria zaklatja hogy elmesélje az éjszakai élményeit, még ezt is el tudta volna képzelni róla, de nem ő volt. Joshua, egy kis szőrgombóccal a karjában.
-Josh...
-Egy kiskutya!- kiáltott fel Chloe, már nem is érdekelte a szendvics vagy a hajfonás.
-Neked hoztam.
-Köszönöm, Josh bácsi! Megfoghatom?
-Persze. Csak elteszem a tálcádat...
A kutyus nyugodtan tűrte hogy Chloe kedvére dögönyözze, Amy sápadtan nézte.
-Miért, Joshua?
-Ajándék.
-Nem hiszem hogy megtarthatjuk... meg kellene kérdeznünk. De ahhoz haza kellene mennünk.
-Értem, és rendben. De lenne egy kérésem. Szeretném ha visszajönnél...- Josh ezt úgy súgta Amy fülébe, hogy a lányt kirázta a hideg.
-A születésnapod miatt?
-Tudsz róla?!
-Igen. De sajnos nincs ajándékom...
-Tőled úgyis valami különlegeset szeretnék kapni...- a férfi most “csak” megsimogatta Amy kezét. - Ha megfelel, egy óra múlva indulhatunk is...
-Addígra elkészülünk!

-Hová mentek?!- jelent meg teljesen váratlanul Victoria az autónál.
-Hazavisszük a kislányt.- válaszolt Amy helyett Joshua.- És elmegyek a temetőbe...
-A volt feleséged miatt... Drágám, próbálj meg a jelenben élni...- a nő megpróbálta megcsókolni, de Josh elhúzta a fejét és inkább beszállt.
Amy nem szólt egy szót sem, a házban már eleget beszélt. Margaret szinte könyörgött neki hogy jöjjön vissza, és azt is megígértette vele hogy Chloe-t is elhozza még.
-May, ugye visszajössz? Számítok rád...
-Hát persze hogy visszajön... Most pedig engedelmeddel indulunk!-tette fel a napszemüvegét a férfi, majd beindította a motort. Victoria kelletlenül állt félre, már nem tűnt olyan boldognak, mint amilyen a konyhában volt.
Amy megint kiharcolta hogy csak a buszpályaudvarig vigye, Joshua nem tiltakozott sokáig, már rájött hogy felesleges. Hat órára beszélték meg a találkozót, addíg Amy meggyőzte a szüleit hogy hadd tartsák meg a kutyát, Chloe-t pedig arra kérte meg hogy ne beszéljen Josh bácsiról.
-Minden rendben?- fogadta Joshua amikor újra beszállt a kocsiba, immár egyedül.
-Igen. Megengedték hogy maradjon a kutyus, Chloe annyira boldog!
-Ennek örülök. És az anyukája?
-Chloe boldogsága az enyém is. Köszönöm hogy örömet szereztél neki.
-Szívesen, máskor is ha módom lesz rá. Tudod, meglepett a vallomásod...  Azt hittem, Chloe apját szereted.
Amy nagyot nyelt.
-Így is van. De ne beszéljünk róla...
-Ahogy akarod. Akkor beszéljünk kettőnkről.
-Tudom hogy mást szeretsz, Josh.
-Honnan tudod hogy én kit szeretek?
-Hát.... A gyönyörű doktornőt biztosan.
-Lefeküdni valakivel és szeretni valakit két dolog. De igazad van, szeretem Kate-et, csak éppen nem szerelemmel. Arra ott van a férje.
-Férjnél van?!
-Igen, de ebbe inkább ne menjünk bele. Kellettünk egymásnak... Ennyi.
-És Victoria?
Josh felnevetett.
-Ezt meg sem hallottam. Van még valaki?
Amy lesütötte a szemeit.
-Nincsen.
-Tényleg?- tette óvatosan a combjára a kezét Josh.- Senki más?
-Senki.
-Ha nem tudnám hogy van egy kislányod, azt hinném hogy szűz vagy.
-Most miért mondod ezt?! Egy csomó pasim volt már!
-Képzelem...
Amy egyre vörösebb lett.
-Annyira csúnyának tartassz, hogy...
-Dehogyis! Csak remegsz mint a nyárfalevél, ahányszor csak hozzádérek, ahogyan most is. Természetes reakció egy félénk, tapasztalatlan lánytól, de egy hozzád hasonló férfifalónál nyilván más oka van. Van tapasztalatom... Ha nem mondtad volna hogy jelentek neked valamit, azt hinném, undorodsz tőlem.
-Hogyan is tudnék undorodni tőled?! Bárcsak úgy lenne, könnyebb lenne. De ez az én formám, mindíg csak a második vagyok...
-Nekem is nehéz, May. El sem merem mondani micsoda képek jelennek meg a fejemben egy ilyen csinos lány mellett....
Szóval csak egy csinos lány.
Joshua keze lassan elindult felfelé a combján, de hamar elrántotta, nem akart szemtelenkedni, inkább megmarkolta a kormányt.
-Azt mondtam Chloe-nak hogy két nap múlva hazamegyek.
-Rendben.
-És felmondok nálatok... nem szeretnék a közeledben maradni.
Joshua erre már nem mondta hogy “rendben”. Megint némaságba búrkolózott és cigarettafüstbe, az eső is eleredt, hogy Amy szomorúságát fokozza.
Chloe nélkül nem találta a helyét a házban, Josh, Benett és Jasmine kint voltak az állatoknál, Margaret-et nem látta, a szobájában meg nem akarta zavarni, Victoria és Shirley pedig pont akkor indultak el valahová Shirley autójával, amikor ők megérkeztek. Jobb híjján bezárkózott a szobájába, letusolt, majd szunyókált egy kicsit.
Csattanásra ébredt, a felhallatszó hangos beszédfoszlányokból arra következtetett hogy többen is vannak odalent. Nem tudta, lemenjen-e vagy inkább ne, éhes volt, viszont nem akart belefutni sem Victoriába, sem Shirley-be. Úgy döntött, lekukucskál a lépcsőről, és ha tiszta a levegő, továbbmegy.
Megfésülködött, aztán kilépett az ajtón.
-May...- Joshua éppen készült belépni a szobájába, amikor elétoppant. Csurom víz volt, a ruhái a testéhez tapadtak és a haja sem volt olyan rendezett mint amilyen általában lenni szokott.
-Josh, mi történt veled?- Amy alig tudta levenni róla a tekintetét, még sosem látta ilyen szexinek.
-Megjavítottam a lépcsőt, ahogy a gyerekeknek ígértem, nem volt kedvem lent bájologni. És eláztam. Shirley szervezett valami bulit jött egy csomó barátja, én viszont inkább idefent maradnék...
Előrelépett, megsimogatta a lány arcát, majd gyengéden megcsókolta.
-Olyan... olyan hideg a tested, nem fázol?- suttogta Amy amikor a férfi elengedte.
-De. Ha szeretnél, felmelegíthetsz...
Josh volt a vágyakozás élő szobra ahogy végigmérte a lányt, pár pillanattal később, miután Amy tétován megrázta a fejét, a megtestesült csalódottsággá változott.
-Akkor szép álmokat.- motyogta, majd eltűnt a folyosóról.
Amy hosszú pillanatig csak bámulta az ajtaját, aztán nem ment a lépcsőhöz, inkább visszavonulót fújt ő is. Szenvedett. Josh beinvitálta az ágyába és ő nemet mondott, de miért? Talán nem kívánta a férfit? Már hogy a pokolba ne kívánta volna. Akkor?
Volt egy egész alakos tükör a szobájában, fehérneműre vetkőzött előtte, majd belenézett. Mindig azt hitte, ha lefogy akkor minden tökéletes lesz, és az önbizalma az egekbe szökik majd, de most kiderült hogy nincs így. Állandóan dícsérték hogy milyen szép és csinos, egy ideig el is hitte, de aztán ráébredt hogy a nőies formáit is leadta a felesleges kilóival együtt. Pici lett a melle és lapos a feneke. És a helyzetet az is rontotta, hogy kiderült, milyen Joshua nőideálja. Pont az ellentéte annak ami lett belőle.
Egy darabig még sanyargatta magát a negatív gondolataival, aztán határozottan belenézett a saját szemeibe. Meg fogja tenni. Kis túlzással négy éve várja ezt a pillanatot, és úgyis hazamegy... Kihasználja az alkalmat, majd megkéri Josh-t hogy sötétítsen be... Lehet hogy le sem vetkőzik, csak éppenhogy letolja a bugyiját.
Vettek néhány csodaszép fehérneműt Jasmine-nel. Csodaszépek voltak és méregdrágák,  először hevesen tiltakozott ellene hogy megvegyék, de Jasmine azt mondta, fogadja el a Rayner családtól, mint megkésett gyerektartást. Ebben volt ráció, úgyhogy belement.
Az egyik fehér melltartóba jó vastag szivacsbetétet varrtak, ez kellett neki, lett is olyan dekoltázsa hogy csak na. Fele szivacs volt, de látványnak nem volt rossz, ráadásul ehhez köntöse is volt, selyemből, az is sokat takart, lényegében majdnem mindent.
A haját felkontyolta, azt olyan dögösnek találta és vörös rúzst is kent magára. Megfelelő papucsa nem volt, de ez volt a legkisebb baj, úgy volt vele, majd lábujjhegyen átlopakszik.
Lényegesen jobban festett így a tükörképe, mégis félt. A külseje lehet hogy változott, de tapasztalatokkal nem lett gazdagabb. Két férfi volt eddíg az életében, egy ötperces aki elvette a szüzességét, és Josh. Lényegében mindig Joshua irányított és tudta hogy most is így lesz, tudta azt is hogy semmivel nem tud többet nyújtani neki mint akármelyik másik lány, leszámítva hogy megőrül érte, de ezt nyilván nem fogja érzékelni ha testiségről van szó. Inkább kevesebett fog kapni tőle mint bárki mástól, akinek kettőnél több barátja volt életében és aki nem négyévente szexel.
Kicsi a melle, lapos a feneke és halvány lila gőze sincs a szexről, mégis fogta magát és kilépett a folyosóra nagy lendülettel, nehogy meggondolja magát. Le fog feküdni a férfival, ha akarja, ha nem! Tétovázás nélkül kopogott a szobaajtón, de választ nem kapott.
-Josh, én vagyok!- suttogta, közben kétségbeesetten figyelte a lépcsőt, nehogy valaki éppen akkor jöjjön fel amikor ő prostinak öltözve kopogtat Joshua ajtaján. Mint egy rossz vígjátékban...
Még mindíg nem jött válasz, viszont lépteket hallott, így benyitott. Szerencséjére nyitva volt, megkönnyebbülten dőlt az ajtófélfának amikor végre a férfi szobájában volt.
Telihold volt, pont Josh-t világította meg ahogy édesen aludt. Volt valami kisfiúsan kedves az arcában, most nem látszott hogy milyen veszélyes dög tud lenni ébren. Amy első dolga volt hogy behúzta a sötétítőket amikor kigyönyörködte magát, túl sok volt a fény. Sokkal jobban érezte magát miután kellemes sötétség borult a szobára és miután alaposan meghúzta az éjjeliszekrényen talált üveget. Fogalma sem volt hogy mit is iszik, de nem is számított mert bátorságot adott és erre szüksége is volt.
Nem állt meg egy kortynál, addíg szopogatta az üveget, amíg kellemesen szédülni nem kezdett a feje. Már nem a szorongó, betoji kis fruska volt, hanem a végzet mezitlábas asszonya, aki annyira felbátorodott, hogy a köntöst a szoba közepére hajította majd lassan felmászott az ágyra. Joshua mocorogni kezdett, de csak akkor ébredt fel amikor Amy a hüvelykujjával végigsimította az alsó ajkát.