Anytime 8.

- Készen vagytok?! - lépett ki Joshua tökéletesen belőtt frizurával a fürdőszobából. Szívdöglesztően nézett ki, legalábbis Amy számára, aki nem gondolta volna hogy a férfi így kirittyen egy utazásra, pláne hozzá képest. Fekete póló volt rajta és szűk farmer, a kép akkor lett tökéletes, amikor feltette a napszemüvegét. Amy ehhez képest egy kék  melegítőbe bújt, a kényelemre törekedett, nos ezt már bánta kicsit.
-Igen. Összepakoltam a legszükségesebb holmikat...
-Kiállok a kocsival, hozd ki a gyerekeket.
-Rendben.
-Mi van a hátizsákban, Max? -pakolta be Amy táskái mellé a kisfiú pókemberes hátizsákját a férfi. A gyerekek már a fekete Range Rover hátsó ülésén nyüzsögtek, és Amy is az anyósülésen ült, indulásra várva. Fogalma sem volt hogy hová mennek, de majdnem mindegy is volt, csak az volt a fontos hogy a számára két legfontosabb ember közelében lehessen.
-Játékok, apa.
-Gondolhattam volna...- szállt be Joshua is. -Indulhatunk?- fordult hátra.
-Igen!- vágta rá a két kicsi egyszerre. Nem kellett kétszer mondaniuk.
Egy órát bírtak ki ébren, aztán szép lassan elszunyókáltak mindketten. Amy nem volt álmos, őt nem nyomta el a hőség és az unalmas, hosszú út, élvezte hogy figyelheti Josh-t, aki unottan könyökölt ki az ablakon. A vezetésre figyelt, na meg arra hogy megfelelő nikotinmennyiséget juttasson be a szervezetébe, nem tűnt fel neki hogy a lány le sem vette róla a szemét.
-Mennyi időre megyünk?- szólalt meg először Amy.
-Még nem tudom pontosan. Szombat van... nem tudom, Chloe-nak óvoda vagy ilyesmi... Maxi még pár napot menne suliba, de majd igazolom a napjait...
-Chloe nem jár oviba.
-Nem?
-Nem. Úgy döntöttünk, jobb lesz neki, ha otthon marad velünk.
Josh hangosan felsóhajtott.
-Drága, igaz?
-Én és a szüleim nagyon sokat foglalkozunk vele, nem szenved hiányt semmiben.
-Persze, azt látom is, nagyon okos kislány. De attól még segítek ha elfogadod. Ezer örömmel.
-Nem, köszönöm. Nem fogadhatom el.
-Pedig tényleg szívesen...
-Nem, köszönöm!
-Értem. És sajnálom.
-Viszont... jövő hét végére haza kell mennünk, akkor lesz Chloe születésnapja. Lesz egy kis ünnepség. - Amy hangszínt váltott, úgy érezte,  kicsit keményen torkolta le a férfit.
-Tényleg?
-Igen.
-Akkor hazajövünk. Szeretném megismerni a szüleidet, remek emberek lehetnek...
A lány hatalmasat nyelt, de Josh még nem végzett a kínos megjegyzésekkel.
-Őt is meghívod?
-Kicsodát?
-Az apját. Tényleg, mi a neve?
A neve?!
-A neve Cody.- hazudta Amy, közben majd lesült a bőr a képéről. Ezt sem lesz majd egyszerű kimagyarázni...
-Cody...- ismételte meg Joshua halkan.
-Nem hívom meg. Egyenlőre nincs semmi joga ahhoz, hogy ott legyen.
-Egyenlőre?!
-Még mindig szeretem.
-Szereted Cody-t?
-Szeretem a lányom apját.
Legalább ez igaz volt.
-Akkor hogyan akarsz tovább lépni? Új kapcsolat...
-Ezt nem tudom. Mindig vele képzelem el a jövőnket, mint egy igazi család. Talán nem is kellünk neki, ki tudja...
-Talán beszélnetek kéne... mondd el neki hogy mi a helyzet...
-Nem... merem. Új kapcsolata van... hagyjuk is ezt, kérlek. Túlságosan fáj...
-Persze, bocsáss meg. Nem akartam.
-A szüleim nem tudják hogy mit csinálok, mi a munkám... ne haragudj, de nem szeretnék magyarázkodni előttük, jobb ha nem találkozol velük.
A férfi csak bólintott. Vetett egy pillantást a belső tükrön keresztül a gyerekekre, de nem szólt semmit. Az egész hátralévő út alatt csendben volt.
Amy-nek lelkiismeret furdalása támadt. Nem most, de most volt a legerősebb, mióta az első valótlan dolog elhagyta a száját. Lehet itt volt a legjobb alkalom, ő meg elszalasztotta... mindegy, már nem volt visszaút.

Hatalmas ház előtt fékeztek le majdnem két óra múlva. Már állt ott két autó, ebből Amy az egyiket ismerte, Benett hatalmas Ford-ja volt. A másik egy vajszínű Toyota Yaris.
-Megérkeztünk!- ugrott ki a kocsiból Josh nagy lendülettel.- Hétalvók!
-Hol vagyunk, anyuci?- dörgölte meg a szemeit álmosan Chloe.
-Én tudom!- lelkendezett Maxi, egy pillanat alatt kiszállt az álom a szeméből.- A mamánál!
Joshua kikapkodta őket hátulról, aztán Amy legnagyobb döbbenetére kinyitotta neki is az ajtót, akár egy sofőr. Izgatottnak látszott. Vagy inkább idegesnek...
-Megjöttünk! Shirley!- üvöltötte mialatt a bal kezét Chloe-nak, a jobb kezét a kisfiának nyújtotta. -Hagyd a csomagokat, May, majd behordom később!
Amy ideiglenesen lemondott a két táskájáról amiket kapkodva pakolt tele. Az egyikkel nem volt nehéz dolga mivel jóformán még ki sem csomagolta Chloe cuccait, viszont a másikból, amiben az ő ruhái voltak, már most tudta, hogy sok minden hiányzott.
Egy magas, vöröshajú nő jelent meg az ajtóban. Először mosolygott, de ahogy végignézett rajtuk, lekonyult a tökéletesre rúzsozott szája széle.
-Helló, Shirl! Anya?
-Bent van. Ezek...
-Ne cseszd el...- motyogta oda neki Josh mialatt elment mellette.
Amy sietve követte a férfit, érezte hogy nem szimpatikus a nőnek, és nem feltétlenül a ronda melegítőnadrágja miatt, persze ez is lehetett az egyik oka mert Shirley úgy festett, akár egy díva. Az a tipikus jéghideg szépség volt, noha látszott rajta hogy már elmúlt negyven, de jól tartotta magát, a házat elnézve volt miből. Josh eddig sosem hozta szóba hogy mennyire gazdagok a szülei...
Belülről még szebb volt az épület, mint kívülről, Joshua egyenesen a szalonba vezette őket, ahol már tartózkodott két ember, Benett,  és egy tolószékes, idős nő.
-Joshua! Azt hittem, később... jöttök...- Benett kedvesebben mosolygott mint Shirley, de őt is ledöbbentette hogy nem Victoriával érkezett. Azonnal poharakat vett elő és már töltötte is ki az alkoholt mindannyiuknak.
-Anya...- Josh a nőhöz lépett és adott neki két puszit, az asszony sokáig ölelte, csak hosszú másodpercek múlva engedte meg neki hogy felegyenesedjen.- Bemutatom May-t, és tüneményes kislányát, Chloe-t. May a házvezetőnőnk, Chloe pedig Maxi kis barátja. Victoria nem ért rá, gondoltam...
-Jól gondoltad!- A nő intett Amy-nek hogy lépjen közelebb, a lány dobogó szívvel tett eleget a kérésének.- Az én nevem Margaret, kedvesem. Nagyon örülök hogy megismerhetlek. És ez a pici lány... Istenem, de gyönyörű!
Amy figyelte Margaret-et és érezte hogy összeszorul a torka. Az idős asszony olyan szeretettel simogatta meg Chloe fejét, mintha tudta volna hogy ő az unokája. Talán még el is érzékenyült egy picit. Aztán persze Maxi is sorra került a szeretgetésben, de Chloe maradt a figyelme középpontjában egészen addig amíg a kisfiú meg nem mutatta neki a szobáját, és el nem szaladtak játszani.
Josh átnyújtotta Amynek az egyik poharat, aztán egy húzásra megitta a saját adagját, mire a lány elszopogatta azt a pár ujjnyi whisky-t, a férfi már a harmadikon is túlesett.
-Mi történt a homlokoddal, drágám?
-Barkácsbaleset, anya, semmi komoly... Megmutatom a hálókat...- köszönt el ideiglenesen a családjától, majd Amy-re kacsintott.- Menjünk!
A falépcsők enyhén nyikorogtak alattuk, nyilván Joshua súlyát viselték nehezebben.
Az emeleten egymással szemben voltak a hálószobák, legalább öt, és mindegyikhez tartozott egy fürdőszoba is. Egy volt köztük nagyobb, az volt Josh szobája. A férfi készségesen megmutatta a lánynak hogy hol töltötte a tinédzser éveit.... nem volt oka panaszra.
Gyönyörű faragott bútorai voltak, Amy-t mégis az ágya nyűgözte le leginkább. Hatalmas volt, négy ember is kényelmesen elfért volna rajta, éppen tudott volna mit kezdeni rajta a gazdájával... és tudta hogy a gazdája még inkább tudott volna mit kezdeni vele. Mostanában egyre gyakrabban lódult meg a fantáziája és az alkohol nem javított a helyzetén.
-Gondolom, sok lány megfordult itt...- simította végig a hófehér ágyneműt.
Josh egy pillanatra meglepődött, de nem jött zavarba.
-Nem tagadom... de csak nagyon kevés egynél többször.
Hát persze, gondolhatta volna...
-Menjünk, válassz magadnak szobát!- törte meg a beállt csendet Josh és a lány nem tiltakozott. - Mindegyikhez tartozik egy szolid kis fürdőszoba, tudod mielőtt anyáék megvették, panzió volt.
Amy a férfiével szemközti szobát választotta, Joshua hamar magára hagyta, hogy kicsit felfrissítse magát. Olyan volt az egész, akár egy szappanoperában. A szegény házvezetőnő a "szerelme" gazdag családjánál... és persze nemsokára kezdődnek majd az intrikák...magyarul szólva megindul a szarkeverés.
Annyira stimmelt a megérzése hogy azt el sem tudta volna képzelni. A szobaajtót nem csukta be hogy Chloe megtalálja ha keresi, de egy másik nőnemű lény látogatta meg teljesen váratlanul. Shirley.
-Tetszik itt?- szólalt meg mély hangon, majdnem a frászt hozva Amy-re.
-Nagyon. Gyönyörű ház. A nevem May.
-Shirley Rayner. Josh nővére vagyok. Én voltam a felesége esküvői tanúja. Merthogy
Joshua nős ember, nem tudom, tudtad-e...
-Igen, tudom. Náluk dolgozom.
-De titokban reménykedsz hogy sikerül elcsábítanod... az öcsém elég hülye, ha nem veszi észre hogy hogyan nézel rá... de felejtsd el! Josh egyrészt ezer különbet is talál minden ujjára mint te, másrészt jobban szereti Maxit annál, mintsem, hogy megkockáztassa, hogy egy feltörekvő kislány miatt elveszítse... mert Victoria megteheti hogy elválassza tőle... és ha Joshua kihúzza a gyufát, meg is teszi.
-Dehát nem is szereti azt a szegény gyereket!- Amy megint előbb szólt mint gondolkodott.
-Az lehet, de a férjét igen. Most megyek, jó pihenést kívánok! Ha tudod hogy hol a helyed és megtartod a testvéremtől a három lépés távolságot, ki tudja, talán még jóban is lehetünk... találkozunk a vacsoránál!
Amy erre nem is gondolt. Hogy mi lesz Maxi-val.

-Kicsit furcsa nekem ez a dolog...- Benett Josh-t kapta el az autónál.
-Mi furcsa benne?!- csukta le Joshua a csomagtartót.
-Ismerlek elég jól. Ez a házvezetőnősödi... a múltkor a rózsaünnepen, most meg itt....
-A múltkor teljesen véletlenül találkoztunk, és ez a mostani... egy kényszerállapot.
-Aha. Mi van köztetek?
-Semmi.
-És mi lesz?! Látom, hogy hogy nézed...
Josh felnevetett.
-Részeg vagy, Ben!
-Meg akarod csinálni a kiscsajt.
-Holnap nem győzöl majd bocsánatot kérni ezért a sok marhaságért! Most pedig ha nem haragszol...
-Menj csak! De szólj ha összejött!
-Feltétlenül..- mosolygott Joshua a bajsza alatt, bár kicsit bosszantotta hogy rögtön ezt feltételezték róla.
Miután beadta a lánynak a táskáit, a szobájába ment átöltözni, közben azon gondolkodott hogy tényleg ÚGY néz rá ?! Nem lökte volna le magáról, de nem azért hozta ide hogy legyen kit reszelgetnie éjszakánként. Teljesen más oka volt.
Látta hogy Amy tesz-vesz a szobájában, de nem szólt neki, nem úgy a gyerekeknek, akik örömmel tartottak vele az istállókhoz. Maxi már tudta a járást, de Chloe félúton elfáradt, végül Josh karjaiban kötött ki, akinek nem okozott gondot a cipelése, örömmel tette. Aztán ahogy gondolta, amint feltűntek a pónik, Chloe új erőre kapott, és megígértette vele, hogy felülhet majd az egyikre. Tom a második helyre szorult, a "minilovak" beelőzték.
Amy rettegett a közös vacsorától. Chloe a maga lendületes módján magyarázott neki, de csak a felét fogta fel annak amit hallott tőle, inkább Shirley mondatai visszhangoztak a fülében. Érdekes volt hogy a pónik hogyan ették az almát, de az még inkább, hogy tényleg mi lesz Maximilian sorsa. Ha Victoria elválasztja Josh-tól, abba apa és fia is belehal, viszont ha neki nem sikerül összejönnie a férfival, abba ő pusztul bele.
Valamiért az asztalfőn kapott helyet, volt egy olyan érzése hogy ez Shirley ötlete volt. A
gyerekek korábban vacsoráztak, viszont csatlakozott az asztalhoz Benett felesége, Jasmine. Pár évvel lehetett csak idősebb Amy-nél, de már volt két gyereke, akik éppen a másik mamánál nyaraltak. Talán ő volt az egyetlen aki nem vizslatta érdeklődve, aki nem arra utazott az étkezésük alatt hogy elcsípjen egy kósza összekacsintást Joshuával... Mégha Amy szeretett volna is egy ilyet ,( persze hogy szeretett volna, de nem a családja előtt ) esélye sem lett volna erre mert Josh még véletlenül sem nézett rá. Nem mert.
-Akkor holnap hozunk néhány borjút, Josh?- törte meg a kínos csendet Benett. Joshua szorgalmasan iszogatott, csak bólintott. -Te feltétlenül kellesz. Tudod May, ő az egyik legjobb cowboy errefelé. Ért a marhák nyelvén. Ez mondjuk érthető is, hiszen egy közülük...
-Ben, ne bántsd Josh-t!- Jasmine bocsánatkérően nézett Joshuára, aki csak legyintett.
-Ugyan... félig dicsértem is... tényleg ő a legügyesebb...
-Eszembe jutott egy cowboy-os vicc. Elmesélhetem?
-Ne fogd vissza magad, drágám.- mosolygott Jasmine-re kedvesen Margaret.
-Az öreg cowboy egy napon belovagolt a városba. A helyi seriff a kocsma előtt a székében ülve nézte, ahogy az öreg leszállt a lóról és kikötötte a kocsma elé. Az öreg ezután a ló farához lépett, felemelte a ló farkát, és egy hatalmas csókot nyomott oda, ahova sose süt a nap, utána leengedte a ló farkát, és elindult a kocsma ajtaja felé. Elnézést, uram... szólt a seriff. Igen? Hihetek a szememnek, valóban jól láttam? Bizony, jól... ugyanis rémesen ki van száradva a szám! És ez segít? Sajnos nem, de legalább nem nyalogatom állandóan.
Mindenki jót nevetett, csak Shirley maradt komoly. Le sem tudta volna tagadni, hogy legalább annyira kedveli a bátyja feleségét, mint Amy-t.
-Hát ez pont étkezéshez való...
-Szerintem jó volt!- csókolt kezet játékosan a feleségének Benett.
-Szerintem meg gusztustalan... váltsunk is témát. May, hogy tetszik itt Chloe-nak?
Amy remélte, hogy nem kerül a középpontba, de nem úszta meg. Mindenki a saját töltött húsát boncolgatta a tányérján, csak Shirley vágyott valami élőbe is belehasítani.
-Tetszik neki.
-Olyan szép kislány... rád hasonlít inkább, vagy az apjára?
-Shirl...!
Margaret próbálta megőrizni a békét, de Shirley mindenképpen meg akarta alázni a vendégüket.
-Inkább az apjára.- nézett a lány egyenesen a kérdezője szemébe. Elhatározta, hogy kemény marad, de Shirley is bekeményített.
-Akkor vörös hajú az illető?
-Igen.
-És hol van? Nem zavarja hogy.... ?
-Nem él velünk.
-Ez szomorú. Nagyon erős nő vagy. Mennyi idős is?
-Huszonegy éves.
-Ilyen fiatalon egyedülálló anyaként nehéz lehet... Gondolom szeretnél továbblépni, szeretnél egy új apukát a lányodnak... egy másik vörös hajú férfit, gondolom, ez a zsánered, vagy véletlen volt?! Egy egyéjszakás kaland volt, vagy szerelem?
-Szeretem Chloe apját, nem akarok másik férfit! És nem feküdtem le fűvel-fával... most
pedig elnézést, de fáradt vagyok, kimerített az utazás. Köszönöm a vacsorát.
-Gratulálok!- mordult Joshua mérgesen a nővérére miután Amy felállt az asztaltól majd elhagyta az étkezőt.- Azért mert neked nem sikerült gyereket szülnöd, még nem kell belerúgni mindenkibe, akinek igen!
-Ez most fájt!
-Reméltem is...
-Tetszik neked, igaz?! Nős vagy!
Josh csak legyintett. Ismét.
-Te meg egy rosszindulatú banya...!
-Shirley, Joshua! Ne az asztalnál!
-Bocs anya, igazad van. Megyek és elnézést kérek tőle.
Joshua azért nem kapkodta el, a kiöntött vörösborát még megitta az utolsó cseppig.
-Inkább majd én.- állt fel Jasmine az asztaltól. -Érdekes lány, szeretném megismerni.
-Köszi, Jas... akkor én lefekszem. További jó mulatást mindenkinek.

Jasmine sokáig kopogtatott, mivel hallotta hogy Amy szipog. A lány először be sem akarta engedni, de annyira kitartó volt, hogy kénytelen volt kinyitni neki az ajtót.
-Helló! Beszélgetni jöttem, ha van kedved persze!
-Miről?
-Rólad, rólam, Shirley-ről, Josh-ról vagy a férjemről... amiről szeretnél.
-Nem azért jöttem, hogy elcsábítsam Joshuát. Azt se tudtam hogy hová hoz...
-Én elhiszem. Shirley egy vénlány, meg van keseredve, meg aztán valamiért isteníti Victoriát. Engem sem szeret... szerinte nem vagyok méltó Benett-hez, mert csak egy egyszerű bejárónő voltam amikor megismerkedtünk... Emlékszem, amikor megláttam, arra gondoltam, anyám! Éppen ablakot pucoltam... nem is gondoltam volna hogy lehet esélyem..
-De hát gyönyörű vagy!
Jasmine tényleg az volt. Hosszú, sötétbarna hullámos haj, szinte fekete, mandulavágású szemek, karcsú alak...
-Igen... de húsz évvel fiatalabb mint Benett. A társadalmi különbségekről nem is beszélve... Az ilyen pasik válogathatnak, nem hittem volna, hogy megtetszem neki. Nincs kedved sétálni egyet a ház körül? Gyönyörű a kert.
-De, menjünk... jól fog esni a levegő.
Amy kezdett megnyugodni, Jasmine jó sokat beszélt de ennek örült mert legalább addig sem kellett hazudnia amíg hallgatta.
Egy órát sétáltak, aztán közös megegyezéssel visszamentek a házba. A lány naivan azt gondolta, végre kipihenheti a mai napot, de egy beszélgetés még hátravolt, amire nem számított. Margaret kiáltott utána, pedig már majdnem elérte a lépcsőt...
-Kedvesem, ha lenne pár perced... !
-Szívesen.
Valami nyomasztó érzés kerítette hatalmába ahogy leült a szalonban lévő egyik kanapéra. Margaret kedvesen mosolygott rá, mégis ideges lett...
-Először is, bocsánat Shirley miatt... tudod, még mindig úgy érzi, vigyáznia kell Josh-ra. Jót akar neki, csak nem jó módon... Ha nem bánod, beszélgettem a kis tündérrel egy kicsit.
-Persze, semmi baj.
Remélte, hogy semmi baj... a kis cserfes Chloe...
-Beszélgettünk mindenről, és olyat mondott, hogy beleszakadt a szívem. Azt mondta, hogy neki nincsen apukája...
Amy csak pislogott, de nem szólt semmit, kíváncsi volt mi lesz ebből.
Margaret elvett egy képet az üvegasztalról, majd felé nyújtotta.
-Ő a férjem volt, Steven. Autóbalesetben halt meg, én is akkor veszítettem el a lábaimat.
A lány megnézte a képet, érezte ahogy minden színe elhagyja. Steven nyakában ott lógott Josh dögcédulája...
-Sajnálom....
Margaret visszatette a képet a helyére, aztán olyat tett, hogy Amy majdnem elájult. A nyakláncot is lerakta mellé...