Anytime 2.

Anytime 2.

Amy idegen helyen ritkán tudott aludni, miután kipakolt, lezuhanyozott és telefonon küldött vagy száz cuppanós puszit Chloe-nak, csak forgolódott az új ágyában . Járt az agya, hogyan is lesz tovább... (Victoria egyenlőre csak annyit kért tőle hogy hétkor legyen a konyhában.) Eddíg jól állt, könnyebben ment mint gondolta, de igazából még nem tervelte ki pontosan hogy mit fog tenni ha ittlesz.
Éjfélig szenvedett, aztán megunta a küszködést és úgy döntött, iszik egy pohár ásványvizet. Zenét már régóta nem hallott, a bulinak már tíz körül vége lehetett, nem számított társaságra, váratlanul érte hogy embereket látott a konyhában. Josh és még három férfi pókerezett a kör alakú asztalnál, ami még ennél is jobban meglepte, Joshua ölében egy vörös hajú nő ült aki egyértelműen nem a felesége volt és egyértelműen nem a barátja.
Mivel nem vették észre, úgy döntött, inkább elhalasztja a vízivást, sokkolta a látvány, egy nő is éppen eléggé bántotta, de kettő...
Ezek után pláne nem tudott aludni, hiába próbálta elterelni a gondolatait, csak azt a vörôshajú nőt látta ahogy Joshua nyakát csókolja... elővette a mobilját és Chloe képeit kezdte nézegetni de ez sem segített... legszívesebben azonnal hazaindult volna hozzá és hagyta volna Josht meg a nőit a fenébe. A feleségbe már beletörődött, de szeretőre nem készült fel...
Hallotta amikor három óra körül távoztak a vendégek, fél négykor újra megcélozta a konyhát. Már sötét volt az egész házban, nem kellett attól félnie hogy bárkivel is találkozik, nem is futott össze senkivel, de egy kellemetlen meglepetés még várt rá. Női hangot hallott az egyik szobából, konkrétan Joshua nevét nyögte egyre gyorsabban és egyre magasabb hangfekvésben, nyilvánvaló volt hogy mi történik és hogy melyik fázisban tart az aktus. Lám lám, Joshua aztán nem vesztegette az idejét, nemrég még a vöröst ölelgette, most meg a feleségét döngeti... mert nyilván annyira nem lehet pofátlan hogy megkockáztassa hogy Victoria esetleg meghallja... vagy igen?! Nála nem lehetett tudni.
Amy már nem is akart ezen töprengeni, csak aludni akart minél hamarabb.

-Jó reggelt! -Victoria már hétkor talpig sminkben szeletelt egy hatalmas pizzát. Vörös volt a szeme, hiába próbálta vastag púderréteggel takarni, egyértelmű volt hogy sírással kezdte a napot.- Jól aludt?
-Hát... persze. Köszönöm.
-Ennek örülök. A férjem nem volt hangos?
A férje nem...
-Néha előfordul hogy eljön pár barátja és csapnak egy görbe estét...
-Nem hallottam semmit.... segíthetek valamit?
-A tea...
-Megcsinálom!
-Jó reggelt a hölgyeknek!- jelent meg Joshua is egy fekete köntösben. Nem alhatott valami sokat, nyúzottnak tűnt.
-Jó reggelt drágám! Mielőtt leülsz, megtennéd hogy felébreszted Maxit? Addíg megmelegítem a kávéd, ok?- Victoria nem nézett Joshuára, nyilván nem akarta hogy lássa az arcát.
-Persze. Már megyek is...
Komótosan ballagott fel az emeletre ahol a kisfiú szobája volt. Amy fél szemmel figyelte, nem akarta hogy Victoriának bármi feltűnjön.
-Milyen ízű legyen a tea?
-Citromos. Max azt szereti.
Max néma csendben és egy pókemberes pizsiben érkezett meg közéjük, mögötte az apjával. Victoria felkapta a kávésbögrét majd egy rövid csók után a férje kezébe nyomta.
-Kösz.-Josh leült, pont Amy-vel szemben. Szó nélkül figyelte miközben a kávéját kortyolgatta..
-Max, űlj apa mellé, jó?
-Jó.
A kisfiú Joshua mellé ült és már kapta is a reggelijét, a teáját Amy-től, a pizzát az anyjától.
-Jó étvágyat! Joshua, meghívtam vacsorára Teresát.
-Kurva jó....
-Ne a gyerek előtt... Kicsim, zavar ha evés közben kérdezgetek pár dolgot?
-Nem.
-Victoria, ne már...!
-Csssst, Josh! Csak jót akarok neki! Mi az, kerek, pattog és neked is van? Öt betű.
-Labda?
-Igen.
-A következő könnyű lesz. Négy betű, és ülünk rajta.
-Segg. Hadd egyen már nyugodtan, majd a kocsiban gyakorlok vele.
Maximilian jót kacagott az apja trollkodásán, Victoriának már nem tetszett enyire.
-Szék... Josh, kértelek hogy ne beszélj így a gyerek előtt!
-Az iskolában is hall ilyeneket....el fogsz késni, fél nyolc múlt...
-Tényleg! Rohannom kell! Ejnye, Maxi, ne két villával egyél, próbáld ki a kést is! Hányszor monjam még el?! Útközben ne egyen édességet!
-Tudom, mindig elmondod...
-Te meg mindig tojsz rá...!
-Ne beszélj így a gyerek előtt...- vigyorodott el Josh önelégülten.
Victoria elhúzta a száját majd adott egy futó csókot a férjének.
-May, kérem, segítsen Joshnak. Rohanok!
Victoria tényleg rohant, Amy még azt sem tudta megkérdezni tőle hogy mégis miben segítsen... csak nézte őket, de nem nagyon tudott mit mondani nekik... percenként igazgatta a haját és figyelte, Joshua mit reagál rá. Néha találkozott a pillantásuk, de a tekintetéből nem tudott kiolvasni semmit. Nem úgy nézett rá mintha bármit is akarna tőle.
-Vágjak még egy szeletet?- szólalt meg a férfi amikor Max letette mind a két villát.
-Segítek!- ajánlkozott Amy, de Joshua megrázta a fejét.
-Nem szükséges... ezek az ujjak csodákra képesek...
Amy tudta. Ezztel tisztában volt.
-Nem kérek, jóllaktam!
-Akkor spuri fogmosás, öltözködés, ok?
-Ok.
A kisfiú felszaladt az emeletre, Josh a lépcsőig követte, onnan figyelte hogy mikor csukja be a szobája ajtaját. Amikor biztos volt abban hogy Maxi nem láthatja, kinyitotta a háló ajtaját és kiengedte a vörös nőt!
-Azt hittem, sosem engedsz ki...!- kacagott fel.
-Most végeztünk...
Megcsókolták egymást. Ez a csók mély volt és szenvedélyes, nem olyan mint Victoria két érintőleges szájrapuszija. Amy fél szemmel figyelte őket és azt hitte, belehal a látványba. Elfordult és inkább összeszedte a mosogatnivalót, de Joshua mintha szándékosan kínozni akarta volna, megforgatta benne a kést. Bemutatta őket egymásnak.
Dr. Kate Robinson Maximilian pszichológusa volt és ezek szerint Joshua szeretője. Nappal a gyerekkel foglalkozott, éjjel az apjával... csinos nő volt, és ami még jobban bántotta Amy-t, nagyon kedves is. Nem volt sok idejük beszélgetni, nehogy Max meglássa, de akárhogy erőlködött is, csak féltékenységet érzett iránta, unszimpátiát nem.
Akkor ezért sírhatott Victoria... meghallotta őket.
-Akkor majd beszélünk..
-Igen. Viszlát, May, szia drágám!
-Szia!
Ahogy Josh nézett utána... na, az volt az a tekintet amit Amy hiányolt amikor a szemébe nézett. A " Legszívesebben itt helyben..." tekintet.
-Max! Öt perc!- kiabált fel a gyereknek miután becsukta az ajtót.-Felöltözöm én is, aztán mehetünk.- vetette oda Amy-nek.
-Mehetünk? Hová?
-Elvisszük Maxit a suliba. Maga is öltözzön át....

-Bejön velünk a boltba?- kapcsolta ki a biztonsági övét Joshua. Amy nem akart menni, megrázta a fejét.
-Oké... mindjárt jövünk...
A lány egyedül maradt a fekete Escalade-ban. Egész úton Joshua és Max furcsa beszélgetését hallgatta és azon gondolkodott, miért kell ennek a kisfiúnak pszichológus? Valami nem stimmelt vele... és Joshua is furcsa volt...
Kinyitotta a kesztyűtartót, de üres volt, nem volt benne dugi pia. Talán pont az volt a baja hogy józanon vezetett....
Maxi csokival a kezében ült vissza hátra, mosolyogva majszolta az édességet az út további részében, mire a speciális sulihoz értek, megevett egy egész táblával.
-Bekísérjelek?- fordult hátra a férfi miután megálltak az épület előtt.
-Nem kell, apa. Ügyes vagyok...- kászálódott ki a hatalmas autóból a kisfiú.
-Tudom...akkor szép napot, nagyfiú! Jövök majd érted, ok?
-Ok. Szia May néni!
-Szia, szép napot!
-Hát.... nekem szétmegy a fejem, szükségem van mégegy kávéra.- adott gázt a férfi miután Max eltűnt a szemük elől.
-Mr. Rayner...
-Josh, ok? Tegeződjünk...
-Josh... rendben... szóval, Max... megkérdezhetem, miért jár speciális iskolába?
Joshua felsóhajtott.
-Hát... Teresa jön vacsorára és megismerted Kate-et... azt hiszem be kell avassalak a mocskos kis titkainkba.
Mocskos titkokba?!
-Nos... megpróbálok rövid lenni. Victoria és én látszatházasságban élünk. A csókok neked szóltak, hogy elhidd, minden normális köztünk... a feleségemet megerőszakolták és így fogant meg Maxi.
-Te jó ég!
-A szülei nem engedték meg neki hogy elvetesse, de nem akarta megszűlni, így mindent megtett hogy... megölje...a hasában... szerencsére nem sikerült neki mert lebukott, de Maxi szellemileg visszamaradott lett. Imádnivaló gyerek... de... sok problémája van. Kate segít neki... és mivel Victoria undorodik a férfiaktól, így tőlem is, segít nekem is. Elképesztő nő, szexis és okos... és nagyon jól kártyázik... te tudsz pókerezni?
-Én? Nem...
-Van pár mocskos kis trükköm... ha akarod, egyszer majd megmutatom őket...
Most először mérte végig úgy, hogy Amy úgy érezte, inkább a szexre vonatkozott ez a megjegyzés, mintsem a kártyára...
-Sosem volt... szex...
Amy annyira megdöbbent a sztorin, hogy észre sem vette hogy hangosan gondolkodik.
-A nászéjszakánkon megpróbáltuk, de nem volt jó... csak feküdt mint egy darab fa... láttam rajta mennyire megalázónak tartja. Megpróbáltam mindent, de végül feladtam.
-Bocsánat, ehhez nem volt semmi közöm...
-Ha része leszel a mindennapjainknak, jogod van tudni mindent.
-És Teresa? Ő ki?
-Victoria szerelme. Ki nem állhatom és ő is utál engem, ez van...
-Hogyan találkoztatok Victoriával?!
-A nővérem hozott össze minket. Vicnek szüksége volt valakire aki eljátssza mellette a boldog férjet, nekem meg mindegy volt akkoriban, csak nem akartam egyedül lenni.
-Miért? Mi történt?
Amy szíve nagyot dobbant.
-Hát... nem lényeges, elmúlt. És veled mi a helyzet? Férj? Pasi?
-Nincs egyik sem...- Amy hangja csalódottan csengett és nem azért mert nem volt pasija.
-Az meg hogy lehet?!- Joshua szeme felcsillant egy pillanatra. Újra végigmérte. -Ilyen csinos lány... nem is értem...
-Nincs szerencsém...
-Lehet hogy valahol valaki megőrül érted csak még nem tudsz róla.
-Lehet hogy érted is.- motyogta maga elé a lány majd az ablak felé fordította a tekintetét, nem bírta tovább nézni a férfit. Próbálta megemészteni a hallottakat, de egyre csak az visszhangzott a fejében ahogy Josh Kate-ről áradozott. Hogyan is versenyezhetett volna egy doktornővel?! Egy nagyon kedves és csinos doktornővel?!