Anytime 6.

Anytime 6.

Amy éppen becsatolta Chloe szandálját amikor üzenete érkezett, Jonathan lemondta a randijukat. Fogadkozott hogy mennyire sajnálja, de a lényegen ez nem változtatott, nem jött el, és ezzel picit összetörte a lány szívét. Nem indult jól a közös történetük, pedig gondolatban már annyi mindent eltervezett... hiába, egyszerűen nem volt szerencséje a pasikkal.
-Nézzük meg az állatokat, anyuci!- a kislánya szó szerint visszaráncigálta a valóságba.
-Ott nagyon nagy a por és sokan is vannak... inkább együnk valamit, mit szólsz hozzá?
-Nem vagyok éhes. Hadd nézzem meg a kisállatokat! Kérlek!
A lány megsimogatta Chloe fejecskéjét, olyan szépen kérte hogy erre nem tudott "nem"-et mondani.
-Na jó, de nagyon erősen fogd a kezem, rendben?
-Rendben.
Tényleg ott voltak a legtöbben, nagyrészt férfiak, Amy attól tartott hogy Chloe-t egészen egyszerűen elsodorják de erre esélyük sem volt mivel nem jutottak közel a ketrecekhez. A kislány el is szontyolodott, hüppögve szorongatta az anyja kezét mialatt az megkönnyebbülve kihúzta a tömegből.
-Később visszajövünk és megpróbáljuk még egyszer... jó lesz?
Chloe csak bólintott mialatt a könnyeit maszatolta az arcán.
-Nem vagy szomjas?
-Nem... akkor megnézzük a rózsakirálynőt?
-Persze.
A rózsakirálynő egy elképesztően szép fiatal hölgy volt, aki rangjához képest meglehetősen unottan ücsörgött a trónján. Nyilván szívesebben vegyült volna a korabeli lányokkal vagy inkább fiúkkal, de kötelezettségei voltak amiknek eleget kellett tennie.
Chloe, mint minden kislány, hercegnő szeretett volna lenni, szájtátva bámulta a szőke lány rózsaszín habos-babos ruháját. Már majdnem odaértek hozzá, amikor Amy váratlanul megragadta a kezét, majd kihúzta a sorból.
-Anyának megfájdult a hasa...- hadarta a lány idegesen miközben próbált minél gyorsabban elvegyülni az emberek között. Meglátott valakit akinek nem örült, reménykedett benne hogy az illető nem vette észre, de nem volt szerencséje...
-Hé!
Hogy a fenébe került ide Joshua?! Arról volt szó hogy a farmon lesz, most meg itt "hé"-zik neki...
-Hé!- Josh szabályosan odafutott hozzájuk. Amy-re mosolygott mialatt beletúrt vörösesszőke hajába, de amint megpillantotta a keresztbe tett karokkal duzzogó Chloe-t, a kislány anyja néhány pillanatra megszűnt a számára. Leguggolt hozzá, hogy közelebbről is szemügyre vegye, elég döbbent arcot vágott, talán még el is sápadt, de nem jobban mint Amy, akivel forogni kezdett a világ. Josh és Chloe... apa és lánya... és Chloe természetesen most is szorongatta a nyakláncot... csak idő kérdése volt hogy lebukjanak. Most már tényleg fájt a hasa, a rosszullét kerülgette.
Percekig csend volt közöttük, Joshua szinte megbabonázva bámulta a gyereket és Chloe is hasonlóan le volt nyűgözve, bár őt nem volt nehéz elkápráztatni, annyi is elég
volt neki hogy a férfinak pont olyan színű haja volt, mint az övé.
-Anya...menjünk vissza az állatokhoz...- szólalt meg a kicsi elsőnek.
-May, nem is mondtad hogy van gyereked...- egyenesedett fel Joshua.- És hol van az apja?!
-Elhagyott.- suttogta a lány remegő, egyben kissé indulatos hangon.
-Egy barom lehet...
Amy megvonta a vállát. Nem tartotta Josh-t baromnak, de ha ő mondta....
-Menjünk vissza az állatokhoz...!
-Sokan vannak még mindig, kicsim.
Chloe újra hüppögni kezdett. Sem a rózsakirálynő, sem az állatok...
-Szeretnéd megnézni a kiskutyákat?- Joshua tétován simogatta meg a kislány fejét.
-Igen.
-Josh...
Mire Amy befejezhette volna a mondatot, Chloe már a férfi nyakában ült, és nagy lendülettel a ketrecek felé tartottak. Féltette Chloe-t, nehogy leessen, de az sem nyugtatta meg, hogy Josh és a kislány vígan elpusmogtak egymással, és ő ebből nem hallott semmit. És nem is tehetett semmit. Csak várhatta, hogy mikor borul minden.
Joshua úgy nyomult előre akár egy tank, nem is nagyon keresztezte senki az útját. A lány félúton feladta, képtelen volt lépést tartani vele, nem volt meg a testi ereje ahhoz, hogy férfiak között tusakodjon.
-Josh bácsi egészen előre vitt...-szólalt meg kipirult arccal a kislány miután visszatértek az anyjához és újra földet értek a talpai .- Olyan magasan voltam...! És azt mondta, lő nekem egy babát!
-Van egy céllövölde nem messze...- magyarázkodott a férfi.- Maxinak is szeretnék valamit...
-Menjünk, menjünk, menjünk!- Chloe megfogta Joshua kezét mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egészen rövid idő alatt kerültek egy hullámhosszra, Amy egyik szeme sírt, a másik nevetett emiatt. Jó volt őket együtt látni, de a lány csak most gondolt bele komolyabban abba hogy ha majd minden kiderül, Josh hogy fogadja majd hogy hülyének nézte...
-Jó, de azután haza kell mennünk.
-Rendben...
Chloe egy Barbie babát választott, és meg is kapta. Joshua első lövése nem talált pálcát, méltatlankodott egy sort, hogy mennyire el van állítva a fegyver, aztán viszont megszerezte a babát, és Maxinak is lőtt egy sárga plüssmajmot. Olyan jól állt a kezében a puska mintha egyenesen a vadnyugatról szalajtották volna, Amy egészen belefeledkezett a nézésébe. Most megtehette anélkül hogy lebukott volna és meg is tette.
-Neked tetszik valami?- fordult felé a férfi miután megkaparintotta a majmot. Néhány izzadtságcsepp gyöngyözött a homlokán, pokoli meleg napjuk volt.
-Én nem kérek semmit, köszönöm.
-Jó. Akkor meghívom a hölgyeket egy kis frissítőre.
-Erre semmi szükség, haza kell mennünk...
Josh telefonja megszólalt.
-Pár perc és ott vagyok...- mindössze ennyit szólt bele és már tette is vissza a zsebébe a készüléket. Amy biztosra vette hogy Kate hívta.
-A parkolóba kell mennem... gyertek velem!
Most ő fogta meg Chloe kezét, a kislány válaszképpen rámosolygott.
Nem volt választásuk, de Amy nem is tudta hogyan döntött volna ha megkérdezi, mert legalább annyira vágyott a közelségére, mint amennyire menekült volna tőle.
Hiába nyújtogatta a nyakát, sehol nem látta sem a doktornőt, sem az autóját, a parkolóban viszont látott egy hatalmas Ford-ot, egy Super Duty-t, és egyenesen felé tartottak.
-Látom, megmaradtál a Ford-nál. - csúszott ki a száján a legnagyobb hülyeség amit mondhatott... szerencséjére a férfi csak fél füllel figyelt rá.
-Tessék?
-Azt mondtam, gyönyörű autó.
-Nem az enyém. A bátyámé. De tényleg gyönyörű.
Joshua testvérét Benett-nek hívták, és nagyon hasonlítottak egymásra, leszámítva azt az apró különbséget, hogy míg Josh-ról messziről sütött hogy vigyázni kell vele, Benett maga volt a megtestesült szelídség. Széles mosollyal köszöntötte Amy-t és Chloe-t, bár elég furcsa arcot vágott amikor meglátta őket. Még valami "Joshua eltitkolt családja" poént is bedobott, de az öccse mégcsak el sem mosolyodott a viccén.
-Mutatok valamit, Chloe!- guggolt le a kislányhoz, "elvette" Josh-tól a kezét, majd a platóhoz vitte. Amy kíváncsian nézett utánuk, Joshua rágyújtott.
-Hová mennek?
A férfi éppen válaszolni szeretett volna, amikor Chloe felsikoltott. Amy riadtan kerülte meg az autót, egy pillanat alatt jeges rémülettel telt meg a szíve, (na nem mintha idáig a nyugalom élő szobra lett volna ) de feleslegesen aggódott, mert a kislány örömében visított egyet. Egy kis szőrgombóc volt Benett ölében, ez volt az oka a boldogságának.
-Nézd anya! Egy kiskutya! -simogatta megállás nélkül a kis jószágot, Amy most éppen attól rettegett, hogy elejti Joshua nyakláncát a nagy elragadtatásában.
-Nagyon aranyos.- Amy is megsimogatta a kölyköt.
-És nagyon okos is! Egy Border collie.- Benett mosolyogva figyelte Chloe-t.
-Hogy hívják?
-Még nincsen neki neve. Elnevezed? Kisfiú.
A kislány bólintott.
-Legyen...Tom.
-Jó. Akkor mostantól Tom a neve.
-Anya, én neveztem el! Én adtam neki nevet!
Josh cigaretta nélkül csatlakozott hozzájuk. Gondterhelt arccal nézegette a telefonját, de előttük próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne.
-Ben, mennünk kell.- megint megsimogatta Chloe haját.
-Igaz.
-Persze, először hazaviszünk benneteket.
-Erre semmi szükség!
-Tényleg szívesen elviszünk!
-Elég lesz a buszpályaudvar...


-Miről beszélgettetek Josh bácsival?
Már a buszon ültek, Chloe az új babájával játszott. Amy nem akarta faggatni, de tudni akarta hogy Joshua esetleg megtudott-e valamit... nem úgy viselkedett, de biztosra akart menni.
-Apáról kérdezett.
-És mit mondtál?
-Hát azt, hogy még sosem láttam, de te mindig azt mondod hogy szereted...
A lány nagyot nyelt.
-Mást nem kérdezett? A nyakláncot megmutattad neki?
A kislány megrázta a fejét.
-Josh bácsi a barátom.
-Tényleg?!
-Igen. Ugye milyen aranyos Tom?
-Nagyon.
Chloe innentől kezdve csak a kutyáról beszélt, még otthon, fürdetés közben is Tom-ról áradozott. Amy biztos volt benne, hogy még álmában is a kutyakölyökkel játszott, mert az esti mesét is róla kellett elmondani.
Éppen fürdéshez készülődött ő is amikor Jonathan felhívta. Még egyszer bocsánatot kért, és elhívta egy buliba, az invitálást Amy szívesen fogadta, szinte kiugrott a szíve a helyéből miután kinyomta a telefont. Izgatott lett, két napja volt, hogy kitalálja mit fog felvenni, bár a férfi felhívta a figyelmét, hogy ókori görög témájú este lesz... beöltözős buli. A lány az idejét sem tudta már annak hogy mikor mozdult ki otthonról, mióta Chloe megszületett, nem bulizott, nem randizott és nem is szexelt. Josh volt az utolsó férfi aki érintette... de ő úgy, hogy gyerek lett belőle.
Éjfél körül újra megcsörrent a mobilja, azt hitte Jonathan hívja ismét, de nem ő volt, hanem Joshua. Már aludt, félkómásan szólt bele a telefonba.
-Joshua... honnan tudtad a számom?!
-A hűtőre van írva.
-Otthon vagy?
- Igen. Úgy volt hogy pár napig a farmon leszek, de aztán kiderült hogy most még sincs rám szükség, Benett kézben tart mindent. Arra gondoltam... nemsokára kezdődik az utcabál... nem lenne kedved eljönni? Elmegyek érted...
Amy nagyot nyelt. Semmit sem szeretett volna jobban a világon mint Josh-sal tölteni az estét, táncolni, inni és aztán beesni vele az ágyba... de két dolog is ez ellen szólt. Egyrészt nyilván azért hívta őt, mert Kate nem ért rá, másrészt nem volt már busz ami bevitte volna a városba, a férfi pedig nem tudhatta meg hogy hol lakik... fájó szívvel, de el kellett utasítania.
-Értem.- Joshua hangja meglepően csalódott volt.- Jonathan miatt?
Jonathan remek indok volt. Hamvas kapcsolat, a férfi féltékeny...
-Igen.
-Még annyit, aztán nem is zavarok... Chloe jól van?
-Igen, már régen alszik...
-Ezt gondoltam... hát akkor jó éjt, és bocs a késői zavarásért.
-Jó éjt.
Jonathan hívása után lepkék repkedtek a gyomrában, most hatalmas gombóc szorult a torkába, a könnyei is eleredtek.
Elcserélte volna a görög bulit ezért az éjszakáért..

Két nap múlva újra " szolgálatra jelentkezett". Csak Josh volt otthon, Maxi még mindig a mamájánál volt, Victoriával ellentétben a szülei imádták a kisfiút és a gyerek is szerette őket.
A férfi kimért volt, a nap nagy részét a szobájában töltötte. Amy utánaolvasott az ókori görög divatnak, igazából csak egy lepedőre volt szüksége és néhány biztosítótűre, hogy készítsen magának egy chitont. A hajtogatást többször is elpróbálta, Jonathan nyolcra ígérte hogy érte jön, addigra már tökéletesen el akarta sajátítani a technikát. Nem volt egyszerű, de megbirkózott vele, csak a haja okozott neki egy kis gondot. Laza kontyot szeretett volna készíteni de végül feladta és kiengedve hagyta, utolsó simításként rakott bele egy aranyszínű szalagot. Jónak találta az összhatást, Joshua mégis kinevette. Amy észre sem vette hogy mikor került ő is az előszobába, mindenesetre jól szórakozott rajta miközben nagy élvezettel szívta a cigarettáját.
-Chloe-nak készülsz valamivel?- szólalt meg miután befejezte a röhögést.
-Nem. Buliba megyek.
-Lepedőben?!
A lány elvörösödött.
-Ez most egy chiton.
-Tényleg? Az alá ha jól tudom, nem vettek bugyit...
Amy makacsul nézett a férfi szemébe, majd egy laza mozdulattal a leple alá nyúlt és lehúzta magáról a fehér tangáját. Még meg is lebegtette Josh előtt, aki erre szemmel láthatóan nyelt egy nagyot.
-Én csak úgy mondtam...
-De igazad van... Jonathan biztosan díjazza majd.
-Jonathan? Vele mész?!
-Persze. Mindjárt itt is lesz. Meghívott magához.
-May... ne menj el...!- Joshua egészen elkomorult.
-Csak egy okot mondj...!
-Tudok éppen többet is... az egy seggfej.
-Ezt most azért mondod mert nem mentem el veled az utcabálra.
-Nem. Azért mondom, mert tudok ezt-azt.
-Nem érdekel, Joshua! Elmegyek.
-Hallgass meg...
-Itt is van!- Amy őszintén örült hogy véget ért ez a beszélgetés, mert komolyan bosszantani kezdte a férfi. Amennyire csak tudott, sietett beszállni a Lexus-ba, valahogy nem lepődött meg azon hogy Joshua az ablakból figyelte....