Anytime 5.

Anytime 5.

-Maxi a mamájához megy néhány napra, úgyhogy ha gondolod, ma délután nyugodtan hazamehetsz.- Victoria lendületesen vezetett, nő létére nem félt belemenni egy-egy hajmeresztő előzésbe.
Amy száján majdnem kicsúszott az őszinte véleménye, az hogy " Remek lenne!", de nem akarta hogy azt gondolja hogy már most menekülne tőlük... Nagyon hiányzott már neki Chloe, és ő is hiányzott a kislánynak, naponta beszéltek telefonon, és naponta legalább százszor elmondta, mégis inkább a visszafogott örömködést választotta.
-Jó.
-Egyébként lesz egy búcsúszerű rendezvény a külvárosban... Rózsafesztiválnak nevezik, de rózsából van ott a legkevesebb, inkább vásár jellegű. Én kihagyom, de ha gondolod, nézz el oda, állítólag jó móka... De most térjünk vissza az eredeti tervhez és koncentráljunk Jonathanra ... már itt van, ott áll a kocsija, beállok mellé!
Egy hófehér Lexus LFA mellé parkoltak, Jonathan ezek szerint nem csak facér volt és jóképű, de gazdag is. Gyanús kombináció... túl szép hogy igaz legyen.
-Biztosan heteroszexuális? -Amy megint előbb beszélt, mint gondolkodott.- Bocsánat...
-Igen, ezen gyakran elgondolkodnak a lányok... de biztos forrásból tudom, hogy igen.
Amy izgatott volt. Nem is kimondottan a férfi személye érdekelte, inkább az a tény hozta lázba, hogy fotós. Férfinek ott volt neki az a disznó Joshua, de ha Jonathan szakmai szeme esetleg megakadna rajta... teljesíthetné az egyik álmát.
Ehhez képest Jonathan volt a legjóképűbb, leghelyesebb arcú pasi akit valaha is látott 3D-ben. Kék szemek, telt ajkak, hibátlan bőr, tökéletesen beállított barna haj... Széles váll, kerek fenék és az illata... legalább annyira lehengerelte a lányt, mint az a vakító mosoly amit a bemutatkozásnál küldött felé.
Meghívta őket ebédelni, Victoria udvariasan visszautasította az invitálást, rengeteg halaszthatatlan dologra hivatkozva, Amy biztos volt benne hogy csak kettesben akarta őket hagyni, a búcsúkacsintásból legalábbis erre következtetett. Olyan gyorsan pörögtek körülötte az események, hogy egyszer csak azt vette észre hogy már a Lexusban ül egy eszméletlenül dögös férfi mellett.
-May...- szólalt meg mély hangon Jonathan.- Talán korai ilyet mondani, de elragadó vagy!
Egy ilyen bók sosem korai, a lány pirult is rendesen.
-Köszönöm...
-Szerintem nem lenne hülyeség készíteni rólad néhány felvételt. Kipróbálnád?
-Persze!- ez kicsit túl lelkesre sikerült, mintha egy kislányt kérdeztek volna meg arról hogy kér-e Monster High babát...- Szóval szívesen. Mindig is érdekelt a mo... a fotózás.
-Majd megbeszéljük a részleteket. Victoria nem kérdezte még meg hogy nem lenne-e kedved divatfotózáshoz? Nagyon szép az arcod és az alakod is jó. Alacsony vagy a kifutóra, de divatmagazinba jó lennél.
-Még nem.
-Nagy hiba... Remélem szereted az indiai kaját...
Amy Jonathan kedvéért szerette. Azt sem tudta mit evett és mennyit, egyrészt zavarban volt, másrészt megrészegült a modellkedés lehetőségétől. És talán Jonathan kisugárzásától is. A férfi megdobogtatta a szívét és nem csak az övét, az összes nő őt leste a szeme sarkából, viszont ő meg csak Amy-t nézte és a tekintete azt sugallta hogy tetszik neki amit lát. A lány alig merte elhinni, de tetszett ennek a tökéletes "példánynak" és ahogy múltak a percek, Jonathan is egyre jobban tetszett neki. Egészen az utolsó falatig bókolt rendületlenül, egyszer még a kezét is megszorította, ezzel majdnem szívrohamot okozott Amy-nek.
Telefonszámot is cseréltek és egy könnyű puszi is elcsattant mielőtt Amy kiszállt a ház előtt a Lexusból. Joshua egészen addig a pillanatig megszűnt létezni a számára, viszont amint Jonathan magára hagyta a kapunál, rögtön a férfival találta szemben magát. Egy focilabdát szorongatott a hóna alatt és egyenesen Amy-t bámulta. A tekintete egyszerre volt szomorú, csalódott és mérges, a lány nem is értette...
-Apa! Rúgod?- Maxi türelmetlenül toporgott a gyerekméretű focikapu előtt.
-Persze. -Joshua még utoljára Amy-re villantotta kék szemeit, majd a fia felé fordult és belerúgott a labdába.

-Megjött May! May, gyere, bemutatlak Dr. Kate Robinson-nak!- Victoria lelkesen ugrott fel a kanapéról amikor Amy belépett a nappaliba. Ahhoz képest hogy állítólag milyen sok dolga volt, elég gyorsan hazaért...
Dr. Kate nem jött zavarba, udvariasan bemutatkozott mintha most látta volna először. Amy is igyekezett ügyesen játszani, közben rájött hogy kire emlékezteti, de nagyon. Teljesen úgy nézett ki, mint Victoria az Alkonyat első részéből, csak egészségesebb színe volt, és többet mosolygott.
-Akkor azt hiszem, végeztünk, Kate... megiszunk még egy teát?
-Persze. Szívesen.
-May, velünk tartasz?
-Hát persze...
-Én is kérek.- lépett be Joshua váratlanul és félmeztelenül, ezzel mindhárom nőt sikerült meglepnie. -Csak lezuhanyozom és csatlakozom, ha nem zavarok...
-Nem zavarsz, de én fél óra múlva indulok... tudod... három hétre Madridba...
-Igen, emlékszem... sietek.
Kate és Amy csak legeltették a szemüket. Amy az izzadt Joshuát nézte, észre sem vette hogy Kate viszont néha őt. 
-Max?- Victoria is végigmérte egy pillanatra a férjét, aztán inkább a méregzöld  szőnyeget tüntette ki a figyelmével.
-Max már fürdik. Megteázom, aztán összecsomagolunk és mindenki megy a maga útjára.
-Rendben. Visszahozták a kocsidat a szervizből.
-Igen, láttam. Már éppen ideje volt. Na, megyek, egy pillanat és itt is vagyok.
-A konyhában leszünk.
Josh tényleg hamar visszaért, sajnos már teljesen felöltözve tette le a fenekét az egyik székre. Legalább a haja vizes volt... Amy-nek ennyi is elég volt hogy néhány pillanatra kiverje Jonathan-t a fejéből, Victoria mintha megérezte volna, gyorsan visszahozta.
-Milyen volt Jonathan, May?
Joshua olyan fintort vágott, mintha egy kupac trágyáról kérdezte volna.
-Jó.- Amy nem akart nagyon áradozni a férfi előtt, most hogy Josh mellett ült, ismét őt akarta. Egészen össze volt zavarodva.
-Nagyon kedves férfi, ugye? És jóképű...
-Valóban.
Amy a bögréjébe menekült, nem akarta folytatni ezt a témát.
-Említettem May-nek a rózsafesztivált... holnap lesz, ugye?- Victoria Josh elé is rakott egy bögrét, ő kapta meg utoljára a teáját.
-Igen.
-És kimész?
-Nem. A farmon leszek.
-Mert May lehet hogy megnézi...
Ezt meg vajon miért mondta? Amy maga sem tudta miért Kate-re nézett, Kate meg Josh-ra. A férfi maga elé bámult, látszott rajta hogy szívesen mondana valamit, de inkább a látszólagos békességet választotta és csendben maradt.
-Nos, nekem lassan indulnom kell... -Victoria kiitta a poharát.
-Megyek én is, örülök hogy beszélgettünk...- Kate még utoljára lopva a férfire pillantott, aztán felállt a székről. Amy azt hitte hogy megvárja amíg Victoria elmegy aztán egymásnak esnek, de nem így történt.
-Én is örülök. Rám fért... May, hazamész?
-Igen.
-Busszal?
-Igen.
-Ha gondolod, szerintem Kate szívesen kidob a pályaudvaron...
-Így van.- bólogatott a doktornő lelkesen.
-Akkor összeszedek pár dolgot és mehetünk is...
-Oké.
Victoria hívott magának egy taxit, felment Maxi-hoz elbúcsúzni, adott a férjének egy puszit, aztán már sietett is Madridba.
Három hétre kivonta magát a forgalomból.

Kate éppen az ajkát rúzsozta amikor Amy beszállt mellé a meggypiros Peugeot-ba. Olyan szép volt akár egy baba.
-Mehetünk?- fordult Amy felé mosolyogva.
-Persze.
A lány azt hitte szó nélkül ülik majd végig a teljes utat, de Kate végül csak megszólalt amikor éppen kiszállni készült.
-Várj! Köszi hogy nem buktattál le.
-Szívesen. Ugyan, miért tettem volna?
-Talán mert tetszik neked Josh.
-Ugyan...
-Látszik rajtad ahogy ránézel. Egészen olyan mintha szerelmes lennél belé... Ez afféle szakmai ártalom, nem tudom kikapcsolni. Persze semmi közöm hozzá...- megigazította hosszú, vörös haját ami most ki volt vasalva majd újra Amy-re mosolygott.- Persze én nem mondom el senkinek, de annyit azért jó tanácsként elmondok, hogy Victoria nagyon gyanakvó.
-De miért?! Ezt nem értem...
-Nem akarja elveszíteni Joshuát, hát ezért. Persze ezen már régen túl van és szerintem a lelke mélyén tudja is ezt, ezért mar el mindenkit. Egy lányt már kirúgott előtted... Na, mennem kell, jó pihenést kívánok!
-Én is...- Amy is rámosolygott, még mindig nem tudta utálni...

Chloe vele aludt éjszaka, vagyis fél éjszaka, mert kettőig csak mesélt és mesélt a kislány. Olyan jó volt végre megölelni és megpuszilgatni... miután végre elszundított, Amy azon gondolkodott amit Kate mondott. Victoria már régen elveszítette Joshuát... ezzel nyilván arra célzott hogy őt szereti és ezen nem is csodálkozott. Kate gyönyörű volt, kedves, és vele ellentétben határozott. Ha nem szerette volna még mindig a férfit, ilyen nőt kívánt volna neki, de szerette és fájt neki hogy Kate ilyen tökéletes és neki semmi esélye vele szemben. Josh nem mutatott érdeklődést iránta, akármilyen rosszul esett is neki, ezt be kellett látnia. Még szerencse hogy Jonathan igen, több kedves üzenetet is írt neki, udvarolt teljes erőbedobással. Amy hirtelen ötlettől vezérelve megírta hogy van egy lánya, mire a férfi kitalálta hogy randizzanak a Rózsafesztiválon és hozza el Chloe-t is mert szeretné megismerni. Olyan könnyen fogadta a gyereket mintha azt közölte volna vele hogy van egy piros biciklije, ezt persze nem bánta, csak nem erre számított. Arra jutott hogy elmennek ha Chloé-nak lesz kedve. És arra mérget mert volna venni, hogy lesz kedve.