Anytime 9.

Anytime 9.


-Ugye igaz?! Chloe az én kicsi unokám?
-Igen. Joshua kislánya.
-Istenem! Gyere ide, drágám!- nyújtotta ki mindkét kezét az idős asszony. Amy azt hitte, nagy botrány lesz ha egyszer lebukik, de Margaret ahelyett hogy nekiesett volna, szeretetteljesen magához ölelte. -Annyira örülök... ugyanakkor megszakad érted a szívem, mert azt is mondta az a kis angyal hogy még mindig szereted az apukáját.
-Így van... szeretem Josh-t. Sajnos már látom hogy ez az érzés nem kölcsönös, de amikor belevágtam ebbe az egészbe, még bíztam abban hogy talán sikerült picit belopnom magam a szívébe. Igaz, nem volt sok időm arra hogy jobban megismerhessen, mert többnyire csak szex volt közöttünk...
-Szex?
-Igen. Bocsánat, ha...
-Semmi baj, mondd csak, ahogy a szívedből jön...
-Elmondok mindent, jó? Már nagyon nyomja a szívemet. Szóval a valódi nevem Amy, mivel Josh nem ismert fel, füllentettem a nevemről hogy a közelében maradva kipuhatoljam hogy vannak-e érzései irántam. Először mindenképpen közölni akartam vele hogy Chloe tőle van, de megtudtam hogy új szerelmet talált...
-Igen, újra megnősült Brandy halála után, és én ennek őszintén örültem, mert amikor hazajött, össze volt verve és egyfolytában ivott. Csak annyit mondott, hogy elveszített valakit és én azt hittem, Brandy-re gondolt, de lehet hogy rád?
-Nem hiszem. Jó lenne, de lezárta a múltat és továbblépett, nem hiányzik neki az a lány aki idősebbnek hazudta magát azért hogy elcsábítsa... igen, ez voltam én. Csaltam, mert annyira tetszett nekem... a barátnőim azt mondták, ez csak testi vágy, de nem... és borzasztóan fáj hogy nem kellek neki, hogy van egy másik nő az életében akit szeret... Nekem már nincs hely a szívében. Talán nem is kellene elmondanom, talán az lenne a legjobb ha holnap hazamennénk és mindannyian folytatnánk az életünket, ahogy eddig.
Amy pityeregni kezdett, így kimondva a dolgokat tényleg ez tűnt a legésszerűbb megoldásnak.
-Ugye ezt nem mondtad komolyan, drágám? Ugye nem akarsz kizárni minket az életetekből? Talán Joshua szíve nem lehet a tiéd, de az enyém igen... a családhoz tartoztok és én minden szeretetet megadok nektek, amit csak tudok. És persze ha bármit tehetek értetek, azonnal szólj, rendben?
-Köszönöm szépen, Margaret. Most ha nem haragszik, lefekszem. És bocsánat a hazugságokért.
-Rendben, pihenj csak... szép álmokat!
-Jó éjszakát. A nyakláncot eltehetem?
-Persze, hiszen a tiéd.
Amy szomorúan vette el az ékszert aztán egyenesen a szobájához sietett. Chloe addig könyörgött, hogy végül megengedte neki hogy Maxi kis játékbirodalmában alhasson, így egy szomorú, magányos, hosszú éjszakára készült, telis - tele negatív gondolatokkal...
-Hé! May! Beszélhetnénk? -érte utol Jasmine teljesen váratlanul.
-Hát ha fontos...- suttogta Amy lemondóan.
-Az!
-Akkor parancsolj!- tárta ki a szobája ajtaját hogy előre engedje friss barátnőjét.
-Atyaég, atyaég! Te és Josh...!- lelkendezett Jasmine, amint Amy becsukta az ajtót.- Persze nem hallgatóztam, csak éppen arra jártam...
-Hát akkor mit is mondjak...
-És Josh-nak mikor mondod el?
-Szerintem nem mondom el neki. Holnap megkérem hogy vigyen haza minket.
-Neee! Ne add fel ilyen könnyen! Sokkal jobban illessz hozzá mint az a jégkirálynő Victoria!
Amy Jasmine mandula szemeibe nézett.
-Joshua-nak van valakije. Egy bombázó, aki ráadásul okos is. Biztosan voltak még nők az életében, akikről azt sem tudja már, élnek-e vagy halnak...
-És szültek neki egy gyönyörű kislányt? Nem gondolnám... May, te nem csak egy volt szeretője vagy! A kislánya anyja!
-Chloe véletlen volt. Nagyon szeretem, de valószínűleg Josh nem akarta volna őt, pláne nem tőlem. Engem is gyereknek tartott... nem vett komolyan.
Amy-nek eszébe jutott a férfi búcsúlevele és összefacsarodott a szíve. Olyan könnyen lemondott róla... csak nyűg volt neki, akitől meg akart szabadulni.
-Pedig én nagyon szurkolok neked...
-Kedves tőled, de kérlek ígérd meg hogy senkinek nem mondod el amit hallottál!
-Megígérem.
-Köszönöm!
-De ez akkor is csodálatos!
Jasmine megölelte, majd végre megkegyelmezett neki. Magára hagyta.

Későn sikerült elaludnia, újra és újra átgondolta a dolgokat és arra jutott, hogy hazaviszi Chloe-t és megpróbálja elfelejteni Josh-t. Álomvilágba ringatta magát, kellett ez a beszélgetés Margarettel hogy hangosan kimondja, Joshua már régen túl van Amy-n és a köztük történteken... Bármennyire fájt is neki, ez volt az igazság.
Kilenc óra körül kelt ki az ágyból. Mivel kintről hangos nevetés hallatszott a szobájába, gyorsan lezuhanyozott, felöltözött majd kisietett a többiekhez. Mihamarabb túl akart esni a kínos beszélgetésen a férfival, de Joshua nem reggelizett a vidám kis társasággal, és Chloe-t sem látta sehol, pedig már Maxi is ébren volt.
-Szép jó reggelt, May!- mosolygott rá kedvesen Benett, közben egy csésze teát nyújtott felé.
-Jó reggelt! És jó étvágyat! Maxi, Chloe hol van?
A kisfiú éppen szendvicset majszolt, így Jasmine válaszolt helyette.
-Josh elvitte a pónikhoz. Gyere, ülj le közénk, szerintem nemsokára visszajönnek.
-Rendben.- foglalt helyet Amy. Minden jóval meg volt pakolva az ovális asztal, de annak mégis jobban örült, hogy Shirley nem volt jelen.
Jasmine-nek igaza volt, alig tette le a fenekét, már fel is bukkantak a kerítés mellett, lóháton.
-Chloe!
-Nyugodj meg, Josh vigyáz rá! Nem lesz semmi baja!
Amy csak akkor nyugodott meg amikor Benett lesegítette Chloe-t a lóról és az asztalhoz kísérte. Josh könnyűszerrel ugrott le az állatról hogy aztán a személyzet egyik tagjára bízza, majd mosolyogva csatlakozott a reggelizőkhöz.
-Jó reggelt mindenkinek! Chloe, mit fogsz reggelizni?
-Én azt eszek, amit te, Josh bácsi.- foglalt helyet a kislány az anyja mellett.
-Én sokat eszek ám, prücsök!
-Akkor én is!
-Szuper! Alaposan kilovagoltuk magunkat, igaz?
-Igaz!
-És te mit eszel, nagyfiú?- simogatta meg Joshua Maxi fejét miközben leült mellé.
-Szendvicset, apa.
-És van benne saláta is? Tudod anya mit szokott mondani... Egy kis vitamin nem árthat...
-Te eszel salátát?
-Feltétlenül! Úgyhogy adok neked is, és Chloe-nak is...
-Apa... Mikor találkozunk Kate nénivel?
Csak Amy-nek tűnt fel hogy Josh enyhén zavarba jött. Látszólag fesztelenül szedegetett a saját- és Chloe tányérjára, de megremegett egy pillanatra a vajazókés a kezében.
-Hamarosan.- válaszolt halkan a fia kérdésére, közben Amy-re sandított.- De előtte még megjavítjuk a faházat, rendben?
-Rendben!
-Persze csak ha mindent megesztek...
Amy szomorúan meredt a tányérjára, Joshua majdnem szemben ült vele, nézni is akarta, meg nem is. Elszomorította hogy igazából nem lehet ennek a családnak a tagja, és persze annak sem örült hogy Kate szóba került. Hamarosan találkoznak... remek...
-May...- szólította meg váratlanul Benett. -Te hogy állsz a lovakkal?
-Hát nagyon szeretem őket, de félek kicsit tőlük...
-Itt megtanulhatsz lovagolni, Joshua remek tanár. Már sokmindenkit... na jó, hagyjuk, ez igen félreérthető...
Josh az alsó ajkába harapott.
-Ha May szeretné, megtanítom szívesen.
-Inkább nem. Nem nekem való.
A férfi megrántotta a vállát.
-Ahogy akarod.
-Hátha időközben megjön majd a kedved...- kacsintott Amy-re Jasmine.-  Josh, mit szólnál ha May és én elugranánk vásárolni amíg ti faházaztok?
-Hát felőlem...
-De kéne a kocsid... A Forddal nehéz parkolni.
-A kulcs bent van a szobámban. Vigyétek nyugodtan.
-Köszi! Ben....
-A hitelkártyám a fiókban...
-Köszi! Gyere May, menjünk.
-Chloe...
-Nem lesz baja, és sietünk vissza...
-Hát jó, de kérlek Josh, vigyázz rá!
-Természetesen. Jól elleszünk itt, igaz srácok?
-Igen!- vágták rá egyszerre a gyerekek.

-Még sosem volt műkörmöm.- nézegette Amy a legújabb “szerzeményét”, Jasmine feltöltette a sajátját és közben rábeszélte hogy próbálja ki. Már túlvoltak a vásárláson, utolsó állomásként  tértek be a szépségszalonba. Jasmine beszédes hangulatban volt, sokmindent elárult a családról, Amy számára a legfontosabb tény mégis az volt, hogy Joshua a telt nőket kedveli leginkább, pláne ha még szőkék is... Ideális “nő” volt mielőtt lefogyott és feketére festette a haját, csak akkor még nem tudott róla... Így járt.
Estére terveztek valamit, “meglepetést”, ahogy Jasmine fogalmazott, Amy hiába faggatta, egy szót sem árult el róla, csak annyit hogy nagyon jó lesz. Az utolsó pillanatig próbált információhoz jutni, de amikor hazaértek és három szatyorral beléptek a szalonba, a látvány ami ott fogadta őket, elterelte a figyelmét a meglepetésről.
Joshua térdig feltűrt nadrágban üldögélt az asztalnál és a gyerekekkel társasjátékozott. Chloe- nak Benett segített, de nem ez volt az érdekes, hanem Josh bal lába, ami be volt kötve.
-Mi történt?- előzte meg Amy-t Jasmine.
-Josh elfelejtette hogy már nem harminc kiló. Az őskorban lehetett annyi... Fel akart menni a faházba, de leszakadt alatta a legfelső lépcsőfok és felhasadt a lábszára.
-Akkor azért ilyen morcos...
-Nem.- szólalt meg a sérült is.- Azért vagyok morcos, mert a méregdrága vodkámmal fertőtlenítette le a sebet!
-Látjátok, milyen hálás?!
-Fel akart menni a faházba?! Miért, hol van?- Amy legugolt Chloe mellé, és adott neki egy puszit.
-Egy nagy fán, anyu. Nagyon szupi!
-Majd megjavítom a lépcsőket... Valamelyik nap.
-Nagyon fáj?- Amy mostmár Josh-ra emelte a tekintetét.
-Á, dehogyis. Egy karcolás.
-Egy mély karcolás...
-Akkor csak lassúzás lesz az este...- jegyezte meg Jasmine, majd a férjéhez bújt.- Hányra megyünk?
-Kilencre. Fél hétkor Josh elkezdi beállítani a haját, és akkor talán időben el is tudunk indulni.

-Nagyon csinos vagy, May. Komolyan...
-Köszönöm. Neked köszönhetem igazából...
-Alapból szép vagy. Joshua odalesz ha meglát.
-Hát nem is tudom... Nem tudom, ezt szeretném-e...
-Ezt meg hogy érted? Nem erre vágysz?
-Nem tudom. Szeretném Josh-t, de nem így. Nem elcsábítani akarom mint egy kis fruska... Nem egy éjszakára akarom. Azt szeretném, ha Amy-re vágyna... Ha hiányozna neki az a szőke lány... Nehéz elmagyarázni...
-Ki az az Amy?!
-Hát én vagyok. Ezt nem hallottad?
-Ezt nem. Én inkább maradok a May-nél, ok? Nehogy lebuktassalak. Értem nagyjából amit mondassz, de arra nem gondolsz, hogy talán ha udvarol neked, az azért lesz mert Amy-re emlékezteted?
-Nem tudom.
-Menjünk, nézzük meg, mit csinálnak a fiúk!
-Rendben.- nézett még utoljára az egész alakos tükörbe Amy. Térdig érő vörös ruhát viselt, nyakig begombolva. Jasmine először egy minire próbálta rábeszélni, de nem érezte illendőnek hogy anya létére kitegye mindenét, így a szolidabb változat mellett döntött.
Josh még a fürdőszobában pepecselt a hajával, ahogy Benett előre megmondta, Amy kihasználta a várakozást és besétált a gyerekek szobájába. Maxi már aludt, de Chloe még ébren volt, azzal a babával játszott, amit még Josh lőtt neki.
-Anyuci.... Nagyon szép vagy!- derült fel a kislány amikor meglátta.
-Jól érzed itt magad, kicsim?
-Nagyon. Csak hiányoznak a mamáék. Mikor megyünk haza?
-Nemsokára.
-Akkor jó. El akarom mesélni nekik hogy ültem lovon.
-May...- lépett be halkan Jasmine.- Mehetünk?
-Persze. Jó éjt kicsim, aludj jól. -puszilta meg a lányát Amy, majd követte a fiatal nőt.
Joshua és Benett mintha cowboy-nak öltöztek volna. Ben kalapot is viselt, Josh túlságosan féltette a gondosan beállított haját, így félig egy Ewing-ra, félig egy szőkésvörös Elvis-re hasonlított.
-May, Jasmine, gyönyörűek vagytok!
-Köszi, Josh!- mosolygott rá Jasmine. - Ti sem panaszkodhattok! Akkor indulhatunk?
-Menjünk.

Amy-t kicsit meglepte hogy külön autóval mentek, Benett-ék már rég elindultak amikor Joshua kinyitotta neki a Range Rover ajtaját. 
-Még egy pillanat, elköszönök anyától...
A telefonját és a kulcsait az ülésre tette majd hatalmas léptekkel indult vissza a házba. Amy szépen eligazgatta a ruhája alját miután beült az anyósülésre, a visszapillantóban másodpercenként ellenőrizte a sminkjét miközben Joshuára várt. Vegyes érzések kavarogtak benne, egyszerre örült és szomorkodott, megint kettesben a férfival... Megint sóvároghat utána...
Már hallotta hogy csapódik a bejárati ajtó, amikor más hang is megütötte a fülét, Josh mobilja rezegni kezdett, majd a kijelzőn megjelent Kate fájdalmasan gyönyörű arca...
-Akkor még egy pillanat.- kapta fel sietve a férfi a készüléket miután a kocsihoz ért, hogy aztán pár lépéssel odébb fogadja a hívást. A lány egy szót sem hallott, de Josh arca szinte ragyogott miközben a nővel beszélt, nem volt nehéz kitalálni hogy valószínűleg nem veszekednek... Még akkor is mosolygott amikor végre beszállt a kocsiba és a telefont lazán bedobta a kesztyűtartóba.
-Na, mostmár ne zavarjon senki! Irány a bál!
-Bál?!
-Jasmine nem mondta?- adott gázt a férfi.
-Nem.
-Na, akkor lelőttem a poént... Bár gondolhattad hogy ilyen csinosan nem kocsmázni megyünk... Gyönyörű vagy. Komolyan.
-Köszönöm.
Joshua éppen kedveseket mondott neki, de Amy csak Kate-re tudott gondolni. Nyilván a nő vidította fel ennyire... Nyilván inkább vele bálozna ha tehetné, de ha ló nincs, jó a szamár is...
-Minden rendben? Olyan szomorú vagy...
-Josh... Mikor viszel haza minket?
Joshua megnyalta az alsó ajkát, erre a kérdésre nem számított.
-Zavar ha rágyújtok?
-Nem.- Amy sem erre a válaszra várt...
A férfi komótosan meggyújtott egy cigarettát, nagy élvezettel kifújt egy adag füstöt, csak ezután szólalt meg ismét.
-Nagy lépés előtt állok. A szerelmi életem romokban hever és ezt rendbe kell hoznom...  Ebben kell segítened.
-Ezt nem értem.
-Majd megérted ha eljön az ideje. Persze csak ha nem gond...
-Chloe-nak nagyon hiányzik a mamája...- suttogta Amy, mert hang már nem jött ki a torkán. Csak ült lehajtott fejjel és a műkörmét nézte. Mit is várt...? Csak egy “cseléd” volt ahogy Victoria fogalmazott. Úgy érezte magát mint egy jelmezbe bújt buta tyúk.
Josh nem eröltette a beszélgetést, jól elvolt a cigarettáival meg a gondolataival. Legalább egy órát autóztak néma csendben mire élet nyomaira bukkantak, egy kisvárosba érkeztek meg és szinte a városhatárnál meg is álltak.
-Megérkeztünk. Ahogy látom, utolsónak...- szállt ki Josh. Gondterhelt arccal nézett végig a zsúfolásig megtelt parkolón, aztán eldobta az éppen aktuális csikket majd sietett kinyitni az ajtót Amy-nek, aki megsemmisülten szállt ki a Range Rover-ből. -Talán a vacsorát még nem kezdték el...
Joshua még jóformán be sem lépett a fehér ajtón, máris lerohanta egy mosolygó párocska. Látszott rajtuk hogy túlvoltak már néhány pohár pián, még azon sem akadtak fenn, hogy nem a feleségével érkezett, hanem egy fiatal nővel. Egy nagyon fiatal nővel...
-Hát megérkeztetek...- karolt Jasmine Amy-be mint valami megmentő.- Gyere, menjünk a női részlegbe hogy jó helyünk legyen...
-A női részlegbe?
-Igen. Valami buta hagyomány miatt a nők és a férfiak külön vacsoráznak. Érdekes sztorikat lehet elcsípni ha jól fülelsz.
Tényleg voltak érdekes történetek és furcsa módon páran a kelleténél jobban örültek annak hogy Josh is eljött. Amennyire Amy meg tudta ítélni, népszerű volt a nők körében, mondjuk ezen nem is csodálkozott, csak az lepte meg kicsit hogy ennyire nem zavartatták magukat és nyiltan kijelentették hogy mivel Joshua nem a feleségével érkezett, bármelyiküknek van esélye felszedni.
-Nyugi. -suttogta Jasmine mosolyogva. - Nem így lesz...
-De ezt hallgatni is rossz.- suttogott Amy is.
-Josh évek óta nem jött el a bálra, ezért lelkesednek ennyire. A Rayner név jól cseng errefelé, ha én nem lennék itt, Ben-re is megpróbálnának rámászni. Na meg persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a srácok durván csajoztak fiatalabb korukban, a terem fele a volt barátnőikből áll...
Ez csak javított Amy amúgy sem rózsás hangulatán. A csajok vígan nevetgéltek ahogy fogyott az ital, még Jasmine is beszállt a csacsogásba, csak ő ült a székén mint a kuka. Nézegette a “vetélytársakat” és mindegyiküket életrevalóbbnak találta magánál, ha ők nem hiányoztak a férfinak, akkor egy buta kis fruska aki tapasztalatok hiányában csak feküdt alatta mint egy darab fa, ugyan miért is kellene még neki?!
Elkezdett inni, hátha kicsit feldobódik, de csak egyre rosszabb lett a helyzet. Aztán belépett az egyik szervező hölgy, és közölte az egybegyültekkel, hogy az urak epedve várják őket. Na erre gyorsan kiürült a gyönyörűen feldíszített terem.
-Kimegyünk a mosdóba?- fogta meg Jasmie karját Amy amikor csak ketten maradtak.
-Persze. Azután pedig irány a tánctér.

Jasmine hamarabb kiszúrta Josh-t mint a barátnője, aki annyira nem is kereste a tekintetével. Már előre félt attól hogy hány nő fogja körülvenni amikor a szeme elé kerül, hát kettővel beszélgetett éppen és egy harmadik, egy még nálánál is fiatalabb szőke lány éppen felé tartott egy üveg sörrel a kezében hogy aztán olyat tegyen amin Amy és Jasmine is elképedt. Amikor megfelelő közelségbe ért, a férfi övcsatjával bontotta fel az üveget, olyan kaján mosollyal hogy még a vak is látta milyen nyiltan felkínálkozik. Josh enyhén zavartan elmosolyodott, aztán súgott valamit a lánynak, mire az csalódottan elballagott, de előtte még azért végighúzta a kezét Joshua oldalán.
-Látod?! Nem kellett neki, pedig ez elég egyértelmű üzenet volt.
-Lehet hogy azt mondta neki, hogy később...
-May... Elküldte, hidd el! Táncolsz vele?
-Hát amint látom, erről már lekéstem...
Mire elindultak volna, Josh valóban mással kezdett el táncolni, az egyikkel a kettőböl, akikkel társalgott mielőtt lecsapott rá a szőke. Nyomát sem mutatta annak hogy fájna a lába, úgy rázta mintha ebből élne.
-Hát igazán semmi közöm hozzá, de itt aztán van csípőmozgás... Van egy mondás, miszerint úgy táncolsz ahogy szexelsz... Nem akarlak faggatni, de ha ez így van, nem volt okod panaszra...
Jasmine menthetetlenül berúgott, még jó hogy Benett lecsapott rá és forrón megcsókolta, mert ki tudja miket fecsegett volna még.
-May, te hogyhogy nem a tesómmal táncolsz?!
-Van már partnere.
-Hé, Josh!- kiáltott oda neki Benett, mire Joshua mosolyogva intett nekik, de semmi más nem történt, a szám vége után viszont udvariasan megköszönte a táncot és odasétált Amyék-hez. Csillogott a szeme, enyhén részeg volt.
-Idegen nőkkel táncolsz, May meg itt árválkodik szegény...- korholta le Ben.
-Nem volt idegen...  Akkor táncolunk, May?
Amy zavartan bólintott. Nem volt jó táncos, de erre nem tudott “nem”-et mondani, a szíve majdnem kiugrott a helyéből amikor Josh magához húzta majd vezetni kezdte.
Bár bál volt, inkább country zenéket játszottak és most éppen egy lassú nóta volt terítéken, olyan igazi szívettépő fajta, egy reménytelen szerelmesről szólt, Amy azt hitte belepusztul. Olyan szorosan bújt a férfihez hogy szinte hallotta a szívverését, jóleső érzés volt a puha ingén keresztül érezni a teste melegét. Örökre így tudott volna maradni.
A szöveg egyre szomorúbb lett és Amy maga sem vette észre hogy mikor, de sírni kezdett, aztán szépen lassan zokogni.
-Hé...! - állt meg Josh. A lány úgy rázkódott a karjaiban hogy már nem tudta tartani. - Mi a baj, May?
-Bocsánat... Csak eszembe jutott valaki...
-Chloe apja?!
-Igen. Bocsánat...
-Próbáld meg kiverni a fejedből egy kicsit...
-Ez nem ilyen egyszerű, Josh.
-Dehogyisnem.- hajolt hozzá a férfi, majd megcsókolta. Amy jóformán fel sem fogta hogy mi történt, már vége is volt.
-Most én kérek bocsánatot...- hajtotta le a fejét Joshua, majd elengedte.- Kimegyek a levegőre...
A lány úgy érezte, a lábai nem képesek megtartani. Joshua megcsókolta. Olyan régen vágyott erre, hogy alig tudta felfogni hogy megtörtént. Csak nézett utána kábán és talán még percekig bámult volna ki a fejéből, ha Jasmine oda nem lép hozzá.
-Láttam! A hátsó kijárat felé ment, szerintem menj utána és beszélj vele.
Amy inkább lebegett. Látta hogy néhány nő furcsán bámulja, de nem foglalkozott velük, nem érdekelte hogy mit gondoltak róla, csak Joshua érdekelte, aki valóban a hátsó kijáraton ment ki hogy aztán leüljön a lépcsőre és rágyújtson.
-A fejembe szállt az ital.- kezdett magyarázkodni amikor megpillantotta a lányt. Rajtuk kívül senki nem volt kint, mert éppen elkezdték a tombolahúzást. -Muszáj volt innom, amikor legutóbb itt voltam, még a volt feleségemmel tettem. Persze akkor még nem volt a feleségem, aznap este ismertem meg egy bulin, onnan jött ide, én meg jöttem utána. Le sem tudtam venni róla a szememet. Amikor megláttam a fekete bőr minijében, enyhén elkenődött sminkben... Elöntötte a vér az agyamat... Meg akartam kapni. Szerencsére ő is hasonlóan érzett és hamar egymáséi lettünk. Ő most halott és én mindent elcsesztem...
Amy könnyeket fedezett fel a férfi kék szemeiben. Jól emlékezett arra a napra amikor Brandy meghalt, azóta is gyötörte a lelkiismeretfurdalás ha eszébe jutott, de most jobban elszomorította az hogy Josh-t sírni látja. Nem gondolkodott csak cselekedett, finoman megsímogatta az arcát, aztán lehajolt hozzá és most ő csókolta meg, kevésbé puhán mint ahogy Joshua tette. Teljesen elragadták az érzelmei, lassan mászott a férfi ölébe, közben egyre követelőzőbben csókolta, szinte már harapdálta az ajkait, nem tudott betelni vele hogy most megteheti. Josh viszonozta amennyire tudta, közben óvatosan a térde felé húzta a lányt, de Amy újra és újra visszacsusszant az ölébe, ezzel egyre fokozódóbb kínokat okozva neki. A nadrágja így is feszült rajta, de ahogy Amy mozgatta a fenekét az ágyékánál, kezdte elviselhetetlenül szorítani.
A lány persze hogy nem akart a térdére ülni, a farmer cipzárja kellemesen dörzsölte ahogy mocorgott a férfi ölében. Már már túlságosan kellemesen is, mert annyira benedvesedett hogy néhány perc múlva inkább abbahagyta és felállt, nehogy foltot hagyjon Josh nadrágján.
-Hát, talán haza kellene mennünk...- próbálta játszani a hűvöset Joshua, de alig tért magához ebből a lerohanásból. Még akkor is szédelgett kissé amikor beszállt a kocsijába.

Félúton járhattak amikor elkapta őket egy zápor, olyan intenzitással esett, hogy le kellett állniuk az út szélére mert semmit nem lehetett látni.
-Joshua... Valamit el kell mondanom...- szólalt meg Amy hosszú hallgatás után. Úgy érezte, itt a megfelelő alkalom, de amikor a férfi érdeklődve felé fordult, elszállt a bátorsága és inkább újra megcsókolta, ezúttal gyengéden.
Joshua a csók közben kikapcsolta a biztonsági övét majd lassan a lány felé fordult és szépen lassan gombolni kezdte kifelé a ruháját. Amy beleborzongott, remegni kezdett keze- lába, megijedt, de kívánta is a folytatást, az egyik pillanatban eltolta magától a férfit, a következőben újra magához húzta. Josh mosolyogva élvezte ezt a játékot, de egyre sürgetőbbé vált hogy végre a magáévá tegye a lányt, miután eljutott a piros melltartóig, vágyakozva húzta végig a nyelvét a formás halmokon.  Amy lehunyt szemmel nyögött fel, ám amikor a férfi kezeit megérezte a belső combján, kitisztult a feje és lesöpörte magáról a kutakodó kezeket.
-Kérlek, ne!
Joshua értetlen arccal vonult vissza.
-Bocsáss meg...- csókolta meg újra a lány. -Bocsáss meg, csak tudod, most nem lehet... Női dolog, tudod...
Az utolsó pillanatban jutott eszébe ez a hazugság.
-Ó... Akkor én kérek bocsánatot... Nem akartam... Tapintatlan lenni.
-Nem tudhattad. Sajnálom hogy így alakult...
-Semmi baj... Majd veszek egy zuhanyt. Vagy kiállok az esőre.
Josh nem tudta leplezni a csalódottságát, persze megértette a dolgot, mégis rosszul esett neki.  Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy innen forduljon vissza valaki.
Visszakapcsolta az övét és csak nézte a lányt ahogy az visszagombolta enyhén megtépázott ruháját.
-May... Bocsáss meg, tényleg semmi baj.... Nem akartam erőszakos lenni, vagy ilyesmi. Mindketten ittunk, talán jobb is így.
Amy csak bólintott.
Az eső csillapodni látszott, Joshua beletaposott a gázpedálba.