Anytime 4.

Anytime 3.


-Jó éjszakát mindenkinek!- Max korábban kapott vacsorát, senki nem akarta hogy esetleg bárminek tanúja legyen. Leginkább a csúnya szavaktól akarták megkímélni, mert ha Joshua és Teresa egy légtérbe került, csak úgy röpködtek a szalonképtelen kifejezések.
-Aludj jól, Maxi!- Victoria csak intett, a terítéssel volt elfoglalva. Egy pohár vörösbort szorongatott a szabad kezében és szorgalmasan kortyolgatta.
-Apa, mesélsz nekem?
-Szívesen.
-Hosszút!
-Ha rajtam múlik, reggelig fog tartani...- suttogta Joshua miközben Amy-re sandított.- Siess előre, mindjárt megyek én is!
-Oksa!
-Mi az hogy oksa?! Igen, vagy jó, beszélj normálisan, Maxi! May, ugye velünk tart? Isteni lett a csirke...
-Persze. Ha nem zavarok...
-Engem nem zavarsz , általában tíz perc után úgyis felállok az asztaltól.-Joshua kinyitotta a hűtőt és kivett belőle egy sört.
-Már tegeződtök?! -Victoria őszintén meglepődött, gyilkos pillantásokat vetett a férje felé aki cseppet sem érezte magát kellemetlenül emiatt.
-Talán baj?!
-Nem... nem baj... akkor talán nekem is... ezentúl szólíts Victoriának, rendben?-vetette oda a ház úrnője hanyagul Amy-nek.
-Rendben.- Amy zavarban volt. A nő őt is furcsán méregette, mintha valami rosszat csinált volna... Joshuá-val. Mit gondolhatott? Hogy vadul egymásnak estek a kocsiban miután Max besétált a suliba?! Bárcsak így lett volna...
-Teresa egy nagyon kedves barátnőm...
-Teresa a barátnőd. - javította ki a férfi. - A szeretőd.... mindent elmondtam May-nek.
Victoria ha lehet, még bosszúsabban méregette.
-Joshua, beszélhetnénk egy percre?!
-Persze.
Kimentek a konyhából, Amy magára maradt. Kíváncsi lett volna, miféle beszélgetésről marad le, nem értette Victoria miért van így kiakadva... mégha szerette volna a férjét, érthető lett volna ez a féltékenység, de így.... ?
Csak Victoria tért vissza, Joshua egyenesen a kisfiához ment mesemondásra.
-Bocsáss meg, csak tudod... Joshua eléggé... kiszámíthatatlan. Hadd kérdezzem meg... csak azért mert nem szeretnék bonyodalmakat a későbbiekben... vonzódsz hozzá? Mert ő szeret flörtölni... kalandokba bocsátkozni ha fogalmazhatok így. Pláne, ha iszik és sajnos ez gyakran megtörténik. Csodálatos apja Maxinak, de férfiként nagyon... szeszélyes. És veszélyes. Szóval, ha tetszik neked akkor inkább most váljanak el útjaink.
Nem akarlak kirúgni, félre ne érts, csak nem akarom hogy a hátam mögött ti...
-Eszemben sincs bármit is csinálni vele.
Amy nem hazudott a szemébe, a terítéket bámulta. Nem gondolta volna hogy a második napján már ilyen beszélgetés zajlik le közöttük, bár azok után amit Joshua előadott neki a kocsiban, már fel kellett volna készülnie mindenre...
-És... nem próbálkozott udvarolni... esetleg?
-Nem!
-Rendben. Tíz perc múlva megérkezik Teresa. Szerintem jól kijöttök majd, nagyon kedves ember.
Teresa olyan volt, amilyennek Amy elképzelte, rövid, sötét hajú, szemüveges és nagyon komoly. A kézfogásuk után rögtön a terítéket igazgatta, semmi nem úgy állt ahogy neki tetszett volna.
-Hol van a férjed?- szólalt meg amikor már nem volt mit megigazítani az asztalon.
-Maxinak mesél...
-Ahhoz értenek leginkább a pasik... a meséléshez.... nem jön enni? Én nem bánnám..
-Dehogyisnem... May, megtennéd hogy szólsz neki?
-Persze.
Amy nem is bánta hogy elszabadul egy kis időre a konyhából, feleslegesnek érezte magát. Joshua hangját már a lépcsőről hallotta mert a kisfiú szobaajtaja nem volt becsukva, valami tündérről beszélt, aki talált egy gyémántot. Nem ismert még hasonló mesét sem, valószínűleg Josh volt a szellemi atyja...
-Elnézést... le kellene jönnöd...- nyitott rájuk óvatosan. Max Joshua ölében feküdt és valószínűleg aludt, a férfi óvatosan mászott le az ágyról nehogy felébressze.
-Megyek... jó éjt, nagyfiú, reggel találkozunk!- suttogta, majd becsukta maga után a fehér ajtót.

Egy romantikus csók kellős közepén érkeztek meg a konyhába, Joshua megköszörülte a torkát majd újabb sört vett elő, aztán engedelmesen leült az asztalhoz.
-Á, Joshua!
-Á, Teresa! Mi újság?
-Semmi különös.- ült le Teresa is, a lehető legtávolabb a férfitől, mintha undorodna  tőle. - És veled? Van már munkád?
-Nekem eddig is volt... csak én nem a kifutón páváskodom.
-Még jó.
Victoria gyorsan tálalt, Amy segített neki. Forrt a levegő, muszáj volt minél hamarabb betömni a szájukat.
Mivel Victoria előrelátóan Joshua és Teresa közé ült, Amy a férfi mellett foglalt helyet. Zavarba hozta a közelsége, néhányszor véletlenül egymáshoz is értek.
Néma csendben kezdtek el vacsorázni, de ez az idilli állapot nem tartott néhány percnél tovább.
-Muszáj sörözni evés közben?!- Teresa ismét hallatta a hangját mindenki nagy bánatára.- Olyan büdös...
Joshua ivott egy nagy kortyot, majd alaposan az asztalra csapta a félig kiürült dobozt.
-Látod, Vic, ennyi. Ehhez értenek... leinni magukat... hazudozni... semmire nem jók, a lehetőségeik meglehetősen végesek.
-Hát szerintem meg rengeteg lehetőség rejlik egy férfiban, csak a legtöbb általában egy gumiban végzi...- Joshua mérgesen állt fel az asztaltól. Igaza volt, kb. tíz percig bírta.
-Joshua, ne légy közönséges!
-Nem tud másmilyen lenni...
-Most meg hová mész?!- a férfi a cipőjébe bújt, szemmel láthatóan készült valahová.
-Megyek, leiszom magam... May, volna kedved...?
-Tetszik neked?!- csattant fel Victoria mérgesen.
Josh meglepődött, ahogy mindenki más is.
-Miért, nem mindegy?! Mi változik ha igent mondok? Lefekszel velem?!
Victoria csak megrázta a fejét, elszégyellte magát.
-Ne vidd el a kocsit...-suttogta halkan.
-Majd sétálok. Azért csak hogy tudd!  Amit ő csinál veled, abban én is jó vagyok!- mutatott Teresára, majd köszönés nélkül távozott.
Amy bosszús volt, mert nem volt lehetősége válaszolni a férfi kérdésére, pedig bárhová is indult, szívesen ment volna vele. Bármit , aminek köze volt Joshuához szívesebben csinált volna mint ezt a közös vacsorát ezzel a két idegen nővel, amint lehetett elköszönt és visszavonult a szobájába.

Teresa és Victoria veszekedésére ébredt hajnali három körül, aztán percek múlva tisztán hallotta ahogy a vendég nagy gázzal elhajt a ház elől. Amikor újra csend lett, mást is hallott. Szakadt az eső. És a konyhában összetört valami.
Pizsiben ment ki hogy megnézze mi történt, ahogy arra számított is, Victoria ügyeskedett a mosogatónál. Telefonált, közben próbált pakolászni. Megint vörösek voltak a szemei... Amy el is gondolkodott egy pillanatra, ez a sikeres és szép nő folyton sír, pedig lényegében neki adatott meg minden amit Amy szeretett volna. Modell alkat, karrier, gazdagság és persze Josh...Leszámítva azt a traumát... azt viszont nem irigyelte tőle.
-Bocsánat hogy ilyen későn zavartalak, Kate. Akkor holnap. Szia!
Kate?!
-May... hangos voltam, igaz?- tette le a hatalmas mobilt az asztalra Victoria.
-Magamtól keltem fel.- füllentette a lány.
-Ügyetlen vagyok. És részeg... és ideges...
-Ideges?
-Josh.- sóhajtotta a nő, majd leroskadt az egyik székre.- Még nem ért haza és szakad az eső. Tudom hogy hol van, a Zero nevű bárban. Négykor bezár és Joshua az utcára kerül részegen, esernyő nélkül....
Amy elképzelte ahogy Josh csetlik-botlik csurom vizesen, aztán látta maga előtt ahogy Kate-tel hentereg. Arra jutott hogy úgy kell neki, nem hal bele egy kis vízbe...
Victoria egész jól játszotta az aggódó feleséget, már már túlzásba is vitte. Más is ázott már meg, mégsem lett semmi baja.
-Akkor taxiba ül, és hazajön.
-Nem ismered őt... nem költ ilyesmire, inkább elindul gyalog. Tudod... én kedvelem, igazán. Lehet hogy mondanom kellett volna valamit amikor összeugrottak Teresával? Ki kellett volna állnom mellette... de akkor meg a barátnőm haragszik meg rám. Így is összevesztünk, pedig csak annyit kértem hogy ne provokálja folyton. May... tudom, hogy túlzás ilyet kérni, de nem hoznád haza? Én sajnos már megittam a magamét, különben elmennék én... nem leszek hálátlan...
-Ugyan...
-Van valakid?
-Hát... nincsen...
-Akkor már tudom is mivel hálálom meg... Holnap érkezik egy nagyon kedves ismerősöm, elviszlek az irodámba és bemutatlak neki. Facér, a neve Jonathan és írtó jóképű.
-Hát...
-Áll az alku.- Victoria nevetve rázta meg a kezét. Tényleg megitta már a magáét.
A Zero nem volt messze, pláne kocsival nem. Alig lehetett látni, annyira esett, Amy legnagyobb félelme az volt hogy összetöri az Escalade-ot. Hatalmas sóhaj hagyta el az ajkait amikor végre beállt a parkolóba egy karcolás nélkül.
A bárból szálingóztak kifelé az emberek, Amy volt az egyetlen aki befelé tartott. Nem hozott esernyőt, úgyhogy futva tette meg azt a néhány métert ami a parkoló és a bejárat között volt.
Victoria bárnak nevezte, de inkább volt lebúj, odabent több volt a lenge ruhás nőszemély, mint a vendég. Ha tudta ezt, némiképp jogos volt az aggodalma, bár akkor valószínűleg nem a víztől féltette a férjét, inkább attól tartott hogy más ágyában köt ki. Ha nem tudta... jobb is volt neki.
Amy azonnal kiszúrta Joshuát, nem volt nehéz dolga. Egy boxban ült és ivott valamit, nem meglepő módon, miközben az asztalán egy szőke parókás nő tekerte magát egy fehér melltartóban és egy miniszoknyában. Jól csinálta, látszott rajta hogy nem ma kezdte. A lány fürge léptekkel indult meg feléjük, mert az a néhány ember aki még szórakozni vágyott, mind őt nézte. Enyhén szólva kilógott közülük.
-Joshua! -huppaht le a férfi mellé nagy lendülettel.- Menjünk haza!
-May! Dehát csak most jöttél...
-Victoria küldött... hogy fuvarozzalak haza, úgyhogy kérlek, menjünk!
Josh megitta az italát.
-Hát az az igazság, hogy kaptam már ennél jobb ajánlatot is.-valamit meglengetett a kezében. Egy vörös bugyit!
-Egy bugyit?!
-Candy-től kaptam.- mutatott a szőkére, mire az dobott neki egy csókot.- Azt jelenti, szívesen lefekszik velem ha akarom. Annyi pénzt dugtam már a bugyijába, hogy most már mást is bedughatok...
-Szuper.-suttogta Amy bosszúsan. -Akkor én megyek is, jó szórakozást!
-Várj! Fáradt vagyok a hancúrhoz....megyek én is.
Candy kapott még egy kis pénzt, le is mászott az asztalról hogy elkísérje Josh-t a kijáratig, végig a férfi derekán tartotta a kezét, Amy féltékenyen figyelte. Csak akkor csillapodott ez az érzés, amikor végre maguk mögött hagyták a Zero-t.
-Szakad az eső.- Joshua jó megfigyelőnek bizonyult.
-Igen, úgyhogy siessünk!
-El sem hiszem hogy Vic rádbízta a kocsit! Kérem a kulcsot!
-Miért?!- Amy alig akart hinni a fülének.
-Mert én akarok vezetni!
-De...
-Én vagyok a főnök...!
Ez sajnos igaz volt, a lány odaadta neki a kulcsokat, majd futva igyekezett az autóhoz. Joshua nem kapkodott, Amy teljesen elázott mire ő is odaért.
-Inkább vezess te!- szállt be az anyósülésre, nem kis bosszúságot okozva az ideiglenes sofőrjének.
-Rendben.-szállt be a lány is, majd kapkodva bekapcsolta az övet.
-Szép melltartó.
Amy fülig vörösödve nézett végig a teljesen átázott blúzán. Nem volt okos ötlet fekete melltartót venni a vajszínű felsője alá, de még így is jobban járt mintha az első gondolatához ragaszkodik, ahhoz hogy nem vesz semmilyet... Joshua gátlástalanul bámulta, szinte a homlokán lehetett olvasni perverz kis gondolatait.
-Ugye nem...? Ugye nem szándékosan hagytad hogy ázzak amíg te is ideérsz?!
-Dehogyisnem. Férfi vagyok.- kacsintott Amy-re majd teljesen váratlanul kezet csókolt neki. - Bocsánatot kérek, de nem hagyhattam ki!
A férfi az ablak felé fordult, befejezte a nyálcsorgatást.
-Tudod, nagyon hasonlítassz valakire.- szólalt meg miután elindultak.
A lány szíve nagyot dobbant.
-Annyira, hogy majdnem Amy-nek szólítottalak.
-Az kicsoda?- Amy még sosem produkált ilyen vékonyka hangot. Az jutott az eszébe, ha most Josh szépeket mond róla, minimum azt hogy halálosan szerelmes belé, leleplezi magát.
-Egy lány.
-Egy régi... szerelem?
A férfi az ajkába harapott.
-Talán.- suttogta. Pont egy lámpánál álltak, így a lány szemébe tudott nézni.- Fene tudja. Nem tudom, nem vagyok biztos benne.
Ez nem hangzott túl romantikusan.
-Értem.- Amy olyan erővel taposott a gázba, hogy a bokája is belefájdult, de ez semmi nem volt ahhoz képest amit szívtájékon érzett.