FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. február 16.
***********************************************************
– Köszönöm, és legyen szép napja! – mondta Go-Go az éppen távozó vendégnek enyhe spanyol akcentussal.
Alacsony kubai nő volt hihetetlenül szép arccal. Vörösre festett haját rövidre vágva hordta. Khaki színű nadrágot és fekete ujjatlan felsőt viselt, ami látni engedte sólymot mintázó tetoválását a hátán és a keresztben egymásra helyezett kardokat a felkarjain.
Johnnie és Pizo anélkül közelítették meg, hogy észrevette volna őket. Csak akkor figyelt fel a jelenlétükre, amikor már mögötte álltak.
– Egy pillanat és máris… – kezdte, de azonnal elakadt a szava, amikor meglátta, hogy kikkel áll szemben. Johnnie hidegen mosolygott rá.
– Örülök, hogy ismét látom, Elipidia. – A nő eredeti nevét használta, tudva, hogy a Go-Got gyűlöli.
– Mit akarnak? Épp dolgozom. Azt, amit maguknak is kéne tenniük – prüszkölte a nő.
– A kopók is esznek – vonta meg a vállát Pizo.
– Nézzék meg az étlapot! – forgatta a szemét Go-Go. – Nem sokára visszajövök a rendelésükért.
Azzal gyorsan megfordult és elsietett.
– Nos, ez jól ment – sóhajtott Johnnie.
Sally, egy másik pincérnő, éppen csak befejezte a vendége rendelésének felírását, amikor Go-Go berángatta őt a konyhába.
– A segítségedre van szükségem, Sal – suttogta.
– Mi az, Go-Go? – pukkantott egyet a rágógumijával a másik nő.
– Látod azt a kettőt az utolsó asztalnál? – nyitotta résnyire az ajtót, hogy Sally kilásson.
– Úgy érted, a kopókat? Igen. Látom. Mi van velük?
– Szeretném, ha fedeznél. Ők azok a zsaruk, akik elkaptak, amikor drogot árultam. Nem akarom, hogy megint lecsukjanak.
– Sajnálom, Go-Go. Nem tehetem – válaszolta Sally. – Nem akarok bajba keveredni.
– Jónak mondod – válaszolta Go-Go szárazon, majd vett egy mély levegőt és visszasétált a két nyomozóhoz.
– Mit kérnek? – illesztette a ceruzáját a jegyzettömbjéhez, nem nézve a vendégeire.
Pizo és Johnnie végignéztek az étlapon, majd egyszerre mondták ki: – Vizet.
– Mi a francot akarnak tőlem? – nézett rájuk dühösen Go-Go. – Már majd egy éve tiszta vagyok. Már hat hónapja dolgozom itt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nem tettem semmi rosszat.
Pizo Johnnie felé fordult és felvonta az egyik szemöldökét.
– Eleget hallottál, J?
– Igen – válaszolta Johnnie és Go-Go felé fordult. – Köszönjük, hogy ránk szánta az idejét – mondta, miközben felálltak, hogy távozzanak.
– Pata! – üvöltette Go-Go miközben kiléptek az ajtón. Johnnie megállt egy pillanatra és visszament az asztalhoz és letett rá egy tízdollárost.
– Puta – sziszegte, azzal távozott.
***
– Miért adtál neki tíz dollár borravalót? – kérdezte Pizo, becsatolva a biztonsági övét.
– Megért tíz dollárt, hogy beszólhassak neki – válaszolta Johnnie. Az igazat megvallva, rosszul érezte magát, hogy felforgatták a nő életét. Go-Go próbált megváltozni.
Pizo, tudva, hogy a másik hazudik, mindent tudóan rámosolygott.
Egyikük sem vette észre a tőlük alig néhány méterre parkoló kocsit és a nőt sem, aki benne ült és őket figyelte.
***
– Vannak még rémálmai, Johnnie? – kérdezte Dr. Kohli.
Johnnie sóhajtott egyet.
– Igen. És mind ugyanúgy végződik. Alma a következő áldozat és én nem tehetek semmit. – Egyre hisztérikusabb lett a hangja. – Hogy értethetném meg vele, hogy a családjánál nagyobb biztonságban lenne?
Dr. Kohli rá emelte a tekintetét és félelmet látott a szemében.
– Feltehetek egy kérdést?
– Persze. – válaszolta Johnnie. – Ki vele!
– Ha fordított lenne a helyzet, maga otthagyná őt? – kérdezte a pszichológus, előredőlve a székében.
– Nem. De ez teljesen más – tiltakozott Johnnie.
– Miért? – dőlt hátra Dr. Kohli.
Johnnie dühös volt, ahogy próbálta összeszedni magát.
– Azért… azért mert… mert más. – Azzal felpattant és az ablakhoz sétált, karba fonva a kezeit maga előtt.
Dr. Kohli az ujjai között pörgette a ceruzáját. Adott egy kis időt Johnnie-nak, hogy összeszedje magát és folytatta: – Mi lenne, ha megtennének minden óvintézkedést, ami csak szükséges, hogy biztonságban legyen?
Johnnie felé fordult és a párkánynak támaszkodott.
– Az óta tanítom Almát, hogy bánjon a fegyverekkel. Jól halad. Jobban, mint reméltem.
– Ez bíztatóan hangzik – mondta Dr. Kohli lágy hangon. Aztán felállt és elhelyezkedett az asztala sarkán, keresztbe fonva a lábait. – Úgy gondolja, van elég önbizalma ahhoz, hogy megvédje magát?
– Igen, van – mosolygott Johnnie.
– Nos akkor, nyomozó, miért annyira rémült? – kérdezett rá a pszichológus.
Johnnie leült és némán ingatta a fejét. Vett egy mély levegőt és kimondta: – Alma a mindenem. Jobban szeretem, mint az életemet. Ha bármi is történne vele, azt nem élném túl… Vannak barátaim, de az nem ugyanaz. Az életemet is odaadnám Almáért, ha arra lenne szükség.
– Ha abba a hitbe ringatja magát, hogy magának kell megvédenie őt, mert ő nem képes megvédeni magát, az egyiküknek sem segít – mondta Dr. Kohli.
– Talán igaza van, doki – sóhajtott Johnnie.
A pszichiáter tettetett felháborodással nézett rá.
– Ezért fizetnek, nyomozó. – Aztán felnevetett, ami Johnnie-t is mosolyra késztette.
***
Jött a hétvége, majd egy újabb hét kezdődött. Johnnie folytatta az edzést és a terápiát Dr. Kohlival. Alma egyre jobban lőtt, aminek következtében Johnnie már egyre kevésbé érezte rosszul magát, amikor egyedül kellett otthon hagynia. Ezzel egy időben pedig a rémálmok is megszűntek.
Eljött az ideje, hogy Johnnie felülvizsgálatra menjen Dr. Pedrazóhoz. Az orvos ragaszkodott hozzá, hogy figyelemmel kísérje, hogy gyógyul a nyomozó. Miután megállapította, hogy erős és makkegészséges, nem volt oka rá, hogy visszatartsa a szolgálattól. A pszichiátriai kezelés is hatásosnak bizonyult, így hát Dr. Kohli is zöld utat adott neki.
***
Alma és Johnnie elhatározták, hogy együtt töltik a vasárnapot, mielőtt Johnnie visszatérne a munkájához. Alma felhívta az anyját és áthívta őt a fiúkkal együtt. Rosa és Miguel boldogan igent mondott, Guillermo viszont csak annyit válaszolt, hogy előbb fagy be a pokol, minthogy ismét betegye a lábát abba a házba. Javiert nem sikerült elérniük, mert éppen elutazott.
Ez után Alma felhívta Annie-t és Myrát és természetesen Pizót és Dianát is. Mindannyian biztosították afelől, hogy ott lesznek. Már javában tartott a vendégség, amikor Alma észrevette, hogy több jégre lenne szükségük, ezért elmentek Dianával a boltba. Az út tovább tartott, mint általában, ezért Johnnie aggódni kezdett. Csak akkor könnyebbült meg, amikor a két nő végre visszatért.
– Van valami baj a kocsiddal, kicsim? – lépett ki az ajtón Johnnie, Pizo és Miguel társaságában, amikor látta őket befordulni a ház elé.
– Nem tudom – válaszolta Alma. – Folyton lefullad. Ezért voltunk el ennyi ideig.
– Szóval? – nézett várakozóan Pizo a társára.
– Szóval mi?
– Nem akarod megnézni? – bökött a fejével a férfi a kocsi felé.
Johnnie karba fonta a kezét és a szemöldökét ráncolva nézett a másikra.
– A közhiedelemmel ellentétben nem minden leszbikus autómániás – morogta.
– Szóval azt akarod mondani – nevetett Pizo –, hogy Miss. Meg-tudok-oldani-mindent nem ért a kocsikhoz?
Johnnie gyengéden vállba bokszolta.
– Pofa be, Pizo! Talán te meg tudod javítani?
– Természetesen nem – válaszolta a férfi. – Zsaru vagyok, nem szerelő.
– Semmi gond, querida – mondta Alma. – Te másban vagy jó.
A szemei kéjesen csillogtak, ahogy átölelte a másik nőt. Johnnie megsimogatta kedvese fejét és a nyelvét öltötte Pizo felé.
***
A város másik végében egy olcsó motelben egy nő ült az elsötétített szobában és a látogatójára vált. Amikor végre meghallotta a kopogást, csak kikiáltott az érkezőnek, hogy jöjjön be.
Egy kései negyvenes éveiben járó szőke férfi nyitott be a félhomály uralta szobába. Koszos ruhát viselt, ami ráfeszült sörhasára. Ahogy vigyorgott, kilátszottak az elülső fogai helyén tátongó lukak.
– Úgy hallottam, valakinek szüksége van a szolgáltatásaimra… A nevem Mike – mondta az ajtóban állva és összeszűkült szemmel vizsgálgatta a sarokban ülő nő sziluettjét.
– Tudom, ki vagy, Mike – válaszolta a nő lágy hangon. – A híred megelőzött.
A férfi rákacsintott és megnyalta kicserepesedett ajkait.
– Talán adhatok egy kis kedvezményt, ha te is benne vagy.
– Nem hinném – válaszolta a nő érzéketlen hangon. – Szigorúan munka ügyben akartam találkozni veled.
– Ne hibáztass egy pasit, mert próbálkozik – emelte fel a kezeit Mike megadóan. – Csak mondd meg, mit kell tennem!
– Egy barátom – nyomta meg a szót – úgy tűnik, rossz útra tévedt. – A hangjában erős szarkazmus csengett. – Azt szeretném, ha ráijesztenél egy kicsit.
– Cím? – váltott tárgyilagos hangnemre a férfi.
– 4215 Lockhaven Drive. Egy 2001-es Chrysler 300M-et vezet – sorolta a nő lassan, hogy Mike megjegyezhesse. – A fizetséged ott van az ágyon.
– Biztos vagy benne, hogy nem akarod… – vakargatta a pocakját a férfi, de a nő félbeszakította.
– Teljesen biztos.
Mike megvonta a vállát.
– Ez lesz az első dolgom holnap reggel.
– Nagyszerű – jött a válasz.
Mike felmarkolta a pénzt az ágyról, majd szó nélkül távozott.
***
– Istenem, Alma! – kiáltotta Johnnie és felpattant, de aztán azonnal visszarogyott az ágyra.
A mexikói nő a lábai közé térdelt és a testére hasalva megcsókolta Johnnie-t.
– Alma! Meg akarsz ölni? – ragadta meg a másik vállát Johnnie, levegő után kapkodva a heves csókot követően.
– Csak szeretni akarlak, drágám – suttogta Alma csábosan és megsimogatta a másik hasát.
– Nem tudom, mennyi „szeretetet” tudok még elviselni. Teljesen kikészítesz, asszony – lihegte, ahogy rá tört a mögöttük álló éjszaka minden fáradtsága. Alig hevert el egy kicsit nyugodtan az ágyon és máris álomba merült.
Alma elmosolyodott és gyengéden megcsókolta az arcát.
– Aludj csak, szerelmem! – suttogta.
***
Egy magányos alak állt a motelszoba közepén és öltözködött. Latex kesztyűt viselt miközben magára húzta a bokszerét és egy szűk nadrágot. Ehhez párosult egy fekete póló. Aztán a nő kinyitotta a csomagját és kiemelt belőle egy vadonatúj, sötétlila műpéniszt. Rövid igazítás után elrejtette azt a nadrágjában és elhevert az ágyon.
– Megmutatom neki, hogy nekem van igazam és ő téved – mondta ki hangosan, miközben a tükörben bámulta magát. – Meg fog változni. Muszáj lesz neki.
Aztán felkelt és magára húzott egy fekete parókát.
A nő felkapta a táskáját és beletett egy vékony kötelet és egy kampós végű kalapácsot. Aztán felkapott egy másik táskát is, ami a ruháit tartalmazta. Még egyszer a tükörbe nézett és most már csak halkan suttogott: – Ma ismét újabb lélek távozik a purgatóriumba.
Azzal feltette a napszemüvegét és kilépett az ajtón.
***
Alma töltött magának egy bögre kávét, Almának pedig narancslevet. Az asztalnál ültek és épp a reggelijüket ették.
– Már mondtam neked, édesem, hogy elviszem a kocsidat a szerelőhöz. Te nyugodtan mehetsz munkába az enyémmel – mondta Johnnie.
– Miért ne használjam a sajátomat? – kérdezte Alma. – Nem késel el emiatt?
Johnnie felsóhajtott.
– Nem akarom, hogy ismét elakadj. Különben is. Csak tizenegyre kell bent lennem.
Alma felállt és odasétált hozzá, hogy átkarolja a nyakát és egy csókot leheljen a szájára.
– Az én hősöm – mondta komolyan.
Mielőtt észbe kapott volna, Johnnie megragadta őt és az ölébe rántotta.
– Csak szeretem a barna cukrot a pirítósomon – viccelődött és szenvedélyesen megcsókolta a másik nőt.
– Csak folytasd, drágám, és egyikük sem jut el ma a munkába! – tolta el kedvese arcát Alma.
Johnnie rá nézett és még egy gyors csókot nyomott a szájára.
– Gyerünk! Mosogassunk el, és már itt sem vagyunk!
Alma beszállt Johnnie 300M-es Chyslerébe, Johnnie pedig az ő kocsijába. Mindkét jármű könnyedén elindult így egy pillanat múlva már mindketten az ellenkező irányba hajtottak.
Johnnie alig jutott el három mérföldnyire, amikor a kocsi lerobbant. Mielőtt újraindíthatta volna, teljesen megadta magát. Johnnie kiszállt és dühösen belerúgott a kerékbe.
– A francba is! – üvöltötte és előhorgászta a mobilját.
Alma zenét hallgatott és teljesen el is feledkezett a környezetéről. Nem vette észre a gyorsan közeledő kocsit maga mögött. Egy régi modell volt jelzés nélkül.
***
Mike napszemüveget és kopott pulóvert viselt. Úgy bűzlött, mint egy disznó. Meleg volt és az öreg tragacsban nem volt légkondicionáló. Várta a másik irányból érkező autót, és amikor az elhaladt előtte, rátapadt, majd hátulról nekihajtott.
– Mi a… – nyögte Alma, ahogy előrebukott a biztonsági öv szorításában. – Megőrültél, te kurvapecér?! – ordította a mögötte haladó autósnak.
Mike ismét nekiment, ezúttal keményebben. Alma próbált gyorsítani, de a másik továbbra is mögötte volt.
Kezdett ideges lenni. A mobiljáért nyúlt és gyorsan tárcsázta Johnnie számát.
***
Johnnie épp csak megérkezett az autószerelő műhelyébe, amikor megszólalt a telefonja.
– Green! – vette fel.
– Johnnie! Hál’ Istennek! – zihálta Alma.
– Alma? – vonta össze a szemöldökét Johnnie. – Mi a baj?
Kihallotta a félelmet a másik nő hangjából.
– Valaki követ… – nyögte Alma és egy pillanatra elhallgatott, ahogy próbálta visszanyerni az uralmat az autó felett.
Johnnie hallotta a sikolyát, aztán az ütközést.
– Alma! Alma! Szólalj meg! – könyörgött. – Kérlek, kicsim!
Csak a néma csend volt a válasz.
– Alma! – üvöltötte, de ismét csak csend.
Gyorsan tárcsázta Pizo számát.
– Pizo! Azonnal küldj egy járőrt a 70-esre! Az én kocsimat keressék! – Egy pillanatra elhallgatott és a válaszra várt. – Nem, a fenébe is! Alma ül benne. Valaki követi. – Ismét elhallgatott és próbálta visszatartani a könnyeit. – Igen. Én a Toyotával vagyok. Siess Pizo, kérlek!
Johnnie az épület falának dőlt. A lábai remegtek, mint a kocsonya. Lehuppant a földre és sírni kezdett. Néhány szerelő próbált neki segíteni, de ő csak elhajtotta őket. Egyedül akart lenni.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez.
