A wilmingtoni hasfelmetsző VII. rész 16. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. február 24.

*******************************************



Johnnie az asztalánál ült, és mereven bámulta az Alma balesetéről készült jelentést.
Hátulról mentek bele, amitől a kocsi megpördült, és irányíthatatlanná vált. A légzsák azonnal
kinyílt, és a biztonsági öv is tökéletesen működött. Azonban talált valamit, amitől az ereiben
rögtön megfagyott a vér. Az ág, ami áttörte a szélvédőt, csak centikre haladt el Alma fejétől.
Könnyek szöktek a szemébe, amikor arra gondolt, hogy csak egy kicsin múlott, hogy
élete szerelme nem halt meg ott helyben. Eszébe jutott, hogy Rosa szerint motyogott valamit
tomahawkokról. Lehetséges lenne? Halványan elmosolyodott, és kitörölte a könnyet a
szeméből. Bármi lehetséges.
„Köszönöm, apa!” – mondta magában. Aztán észbe kapott, hol is van, és körbenézett, hogy
nem keltett-e túl nagy feltűnést. Senki sem figyelt rá, csak a felé sétáló Pizo.
A férfi tökéletesen átérezte a helyzetét, így most, ahelyett, hogy a szokásos módon
heccelte volna, inkább csak nyugtatólag a vállára tette a kezét.
– Jól vagy, haver?
– Igen – mosolyodott el Johnnie. – Csak arra gondoltam, amit majdnem elvesztettem.
– Együtt érzek veled – válaszolta a férfi. – Voltál már Almánál?
– Átvitték egy külön szobába. A családja vele van… Remélem az a fattyú Guillermo nem
mondd vagy tesz semmi olyat, ami felzaklatná.
– Miért nem hagyod, hogy bevigyem azt a nyomorult kis anyaszomorítót? – kérdezte Pizo. –
Megérdemelné.
Johnnie rá emelte a tekintetét. A lelke mélyén ő is ezt kívánta volna, de nem akarta, hogy
mindez Rosa szeme előtt történjen.
– Túl sok lett volna ez Rosának egyszerre – sóhajtott. – Nem akartam még több fájdalmat
okozni neki.
– A leglehetetlenebb pillanatokat választod a nagylelkűségre, J – kacagott Pizo erőtlenül.
– De ha bárkinek elmondod – nézett rá Johnnie szigorúan –, még a szart is kirugdosom
belőled.
Pizo védekezően maga elé emelte mindkét kezét.
– Juj de félek!
Johnnie felnevetett, és gyengéden vállba öklözte a másikat.

***

– Mami! Mi baja van Guillermonak? – kérdezte Miguel, miközben a folyosón várták, hogy a
napi vizsgálat véget érjen. – Miért viselkedik így?
Rosa felsóhajtott, és a folyosón néhány méterrel arrébb álló Guillermóra nézett.
– Én sem értem azt a gyűlöletet, amit Johnnie iránt érez. Már egy jó ideje együtt vannak
Almával. – Megrázta a fejét. – Mindannyiunknak nehéz volt feldolgozni, hogy Alma egy
nővel él együtt. Nekem különösen. De amit Guillermo művel, az már őrültség. Nem hinném,
hogy valaha akadna egy férfi is, aki jobban szeretné Almát, mint Johnnie.
Miguel egyetértően bólintott. Az anyja átölelte, és halkan a fülébe suttogott: – Még nincs túl
késő, mijo… Ugye szereted Annát?
– Annyira szeretem, mami, hogy az már fáj – szegte le a fejét a férfi, és az arca égett a pírtól.
– Ne szégyelld! – vonta össze a szemöldökét Rosa, és az arrébb álló fiára nézett. – Nem
hiszem, hogy Gui számára lenne már remény, de imádkozom érte, hogy Javier találjon
magának valakit. Annyira egyedül van.
Miguel észrevette az anyja szemében csillogó különös fényt.
– Ne szólj bele, mami! Tudod, hogy Javier utálja, ha helyette akarod megoldani a gondjait.
– Callate! – pofozta meg játékosan Rosa a fiát. – Hallgass!

***

– Az a ribanc megérdemelné, hogy szétrúgják a seggét – morogta Guillermo. – Először ilyen
helyzetbe hozza Almát, aztán meg magára hagyja.
– Miért nem fogod már be, Gui? – nézett rá Javier fáradtan. – Most nem akarok erre gondolni.
Most csak Alma számít.
– Ugye csak hülyéskedsz? – nézett Guillermo a bátyja szemébe. – Itt az alkalom, hogy
elválasszuk azt a kurvát Almától, és te nem teszel semmit.
– Ne most! – intette le Javier.
– Almának látnia kell, mi is ő valójában. Milyen önző. Nem törődik Almával. Ha azt tenné,
akkor most itt lenne, ahelyett, hogy olyasvalaki után kutat, akit sosem fog megtalálni… Ti
ülhettek itt, sajnáltatva magatokat, de én felvilágosítom Almát, hogy is állnak a dolgok. Itt az
ideje, hogy vége szakadjon ennek az őrületnek.
Javier keményen megragadta az öccse karját.
– Nem fogsz neki mondani semmit – szűrte a fogai között. – Megértetted? Egy… szót… sem.
Guillermo a bátyja szemébe nézett, és látta, hogy Javier komolyan gondolja.
– Jól van – tépte ki a karját a másik szorításából. – Majd máskor. De jól jegyezd meg! Ez a
ribanc nem fogja többé fertőzni a családunkat.
– Ahogy akarod – legyintett Javier, és odasétált az anyjához és Miguelhez.

***

Johnnie és Pizo végigsétáltak a lezárt területen, hogy megvizsgálják a nő kocsiját.
Amikor megérintette a roncsot, a düh hulláma futott végig rajta. Körbejárta az összetört
járművet, és ahogy szemügyre vette a sérüléseket, a haragja egyre csak nőtt. Pizo csak állt, és
nézte őt. Tudta, hogy nem lenne jó ötlet megzavarni a partnerét.
Charlie, a kocsit átvizsgáló rendőr lépett oda Pizóhoz.
– Kész van a jelentésem, nyomozó – jelentette ki, aztán Johnnie-ra nézett. – Mit csinál?
– Kidühöngi magát – sóhajtott fel. – Tegyen nekem egy szívességet, és tisztítsa meg a terepet,
oké?
Látva a Johnnie arcán eluralkodó dühöt, Charlie csak bólintott, és átadta Pizónak a jelentését,
azzal a társaival együtt elment inni egy kávét.
Éppen csak elhagyták a lezárt területet, amikor egy mély, állatias üvöltés törte át a
csendet. Charlie hálát mondott, hogy nem volt ott, hogy lássa a tomboló Green nyomozót.

***

Javier fogta Alma kezét, amíg az aludt. Rosa és Miguel nem messze ültek tőlük és
beszélgettek arról, hogy mit kezdjenek Guillermoval.
Johnnie egy csokor virággal és egy plüss macival lépett be az ajtón. Amikor meglátta
Almát, először aznap, gyengének érezte magát. Miguel átvette tőle az ajándékokat, ő pedig
odament az ágyhoz és megcsókolta Alma arcát. Alma kinyitotta a szemét és rámosolygott.
– Hello, querida – suttogta.
– Hello, szerelmem! Hogy érzed magad?
– Jobban leszek, ha már otthon fekhetek az ágyunkban – mondta Alma. – És te hogy vagy?
Fáradtnak látszol, kicsim.
– Ne aggódj miattam! Jól vagyok – ült le Johnnie az ágy szélére és Javierre nézett. – Volt már
itt az orvos?
– Igen. Azt mondta, holnap már kiengedik Almát – mondta, és rájuk mosolygott.

– Látod, édesem! – fordult vissza Johnnie a mennyasszonyához. – Holnap már otthon is
leszel.
– Sajnos én akkor már nem leszek itt – tette hozzá a férfi. – Ma este el kell utaznom
Floridába. Csak pénteken jövök haza. De hívj, ha bármire szükséged van, Johnnie! Mami
ismeri a menetrendemet.
Megcsókolta Alma homlokát, odasétált az anyjához és Miguelhez, hogy tőlük is elbúcsúzzon.
– Elviszlek – állt fel Johnnie.
Javier felemelte a kezét, hogy megállítsa.
– Tudom, hogy inkább maradnál itt… Vigyázz rá helyettem is!
– Úgy lesz – bólintott Johnnie.
Egy kicsivel később Rosa felvetette, hogy inkább hagyniuk kéne Almát pihenni. Mindketten
adtak egy-egy puszit Almának Miguellel, és elhagyták a szobát.
– Nincs az az isten, hogy Alma ebbe belemenjen – mondta Miguel.
– Nincs más választása. Nem lenne biztonságban otthon. Főleg, ha nem képes megvédeni
önmagát – mondta Johnnie.
– Alma azt fogja tenni, amit mondok neki – tette hozzá Rosa szigorúan.
– Jól van! – mondta Miguel. – De szóljatok, amikor közlitek vele! Nem akarok itt lenni,
végignézni azt a perpatvart.
– Én nem félek tőle – jelentette ki Johnnie nem túl meggyőzően.
– Én sem – tette hozzá Rosa. – Az anyja vagyok. Azt kell tennie, amit mondok neki.
Miguel felkacagott.
– Kár, hogy nem lehetek ott, hogy lássalak titeket, bátor katonák, de én telepakolnám a
gatyámat. Ha igazán dühös, olyan, mint egy házisárkány.
– Igazad van – mondta Johnnie, és mindkettőjüket átölelte búcsúzásképp.
Rosa gyorsan tarkón csapta a fiát.
– Au! Mami! Mire volt ez jó? – kérdezte Miguel a tarkóját dörzsölve.
– Ne ijesztgesd azt a szegény lányt!
– Almáról beszéltem, mami, vagy elfelejtetted?

***

Alma egy kicsit feljebb emelte az ágya háttámláját, a nővér pedig távozott, amikor
Johnnie belépett.
– Már azt hittem, hazáig viszed őket – szólt oda neki Alma.
– Nem. Csak a tegnapi napról érdeklődtem. Olyan furcsa dolgokat beszéltél – ült le Johnnie
az ágy szélére. – Hallottam, hogy néhány nyomozó eljött kikérdezni a történtekről. Emlékszel
még valamire?
– Nem. Elmondtam mindent, amire emlékszem – mondta Alma kábán. Megvakarta a bal
karját, majd az ujja lecsúszott a kezéig. – Johnnie! Hol a gyűrűm? Istenem, csak nem veszett
el?!
– Csss! Nálam van. Biztonságban – simogatta meg a fejét Johnnie. – A mentők levették.
– Akkor jó – törölte le a könnyeit Alma. – Hol van?
– Otthon – kuncogott Johnnie. – Visszatettem a dobozába.
– Oké – mondta Alma. – Johnnie?
– Igen, kicsim?
– Csókolj meg!
– Ezer örömmel – hajolt oda hozzá Johnnie, hogy megcsókolja.

***

Mike az asztalánál ült, és a pénzt számolta. A bolt zárva volt, ő pedig egyedül volt a
helyiségben. Amikor meghallotta az ajtó nyílását, az ölébe húzta a pisztolyát és rákulcsolta az
ujjait.
– Ki az? – kérdezte.
– Meg kéne tanulnod rendesen bezárni, Mike – mondta a nő színtelen hangon. – Sosem
tudhatod, ki téved be.
– Ó! Szóval te vagy az – tette vissza a férfi a pisztolyt az asztalra. – Újabb munkád van
számomra?
– Az igazat megvallva, igen – mondta a nő.
– Tetszett a ma reggeli, he? – kérdezte. – És most? Mi legyen?
– Csak egy a probléma, Mike. Nem végezted el rendesen a munkádat – lépett közelebb a nő.
– Fekete Chrysler 300M. Leszorítottam az útról, és senki sem halt meg. Azt tettem, amit
kértél.
– A kocsival semmi gond. De rossz ember ült benne, te agyatlan! – nyögte a nő dühösen.
– Arról szó sem volt, hogy ki üljön benne, hölgyem! – mordult fel a férfi.
– Most már nem számít – válaszolta a nő, ismét higgadtan. – Elbasztad. És én nem szeretem
az elbaszott munkát. – Azzal előhúzta a 9 milliméteresét, és a férfi hátának szegezte. – A
feladatod az, hogy lassan és fájdalmasan dögölj meg!
Mike a pisztolyáért nyúlt, de a golyó átlukasztotta a vállát, mielőtt még elérte volna.

***

Johnnie és Alma a javítóműhely által kölcsönzött pótautóban ültek.
– Édesem, mit szólsz hozzá, hogy egy ilyennel kell furikáznunk? – kérdezte Johnnie.
– Én nem bánom – vonta meg a vállát Alma. – De, Johnnie?
– Igen, kicsim?
– Miért mami háza felé megyünk? Azt hittem, egyenesen haza viszel.
– Nem is szeretnél találkozni édesanyáddal? – kérdezte Johnnie, remélve, hogy ezzel
elaltathatja a másik gyanakvását. – Ad egy puszit a bibidre, hogy jobban gyógyuljon –
viccelődött.
– Jobb lenne, ha te puszilnád meg a bibimet – vette fel a fonalat Alma nevetve.
– Ó, rendben! Akkor én is adok rá egy puszit – kacsintott Johnnie.
Amikor megálltak a ház előtt, Alma megpillantotta Miguelt, amint a kocsit mosta. A férfi
odaszaladt hozzájuk és kinyitotta az ajtót.
– Hello, Alma! Hogy vagy? – kérdezte.
– Én jól. Hol van mami? – kérdezte Alma, miközben Johnnie is kiszállt a kocsiból.
– Bent készíti a reggelit – nézett a férfi Johnnie-ra. – Hogy tudtad rávenni, hogy belemenjen?
Johnnie megmerevedett, de sajnos a kérdés nem kerülte el Alma figyelmét.
– Mibe kellene belemennem?
– Öö… Alma… én… - próbálta kimagyarázni magát Johnnie.
– Itt akarsz hagyni, mi? – nézett rá szikrázó szemekkel Alma.
Miguel elhátrált, már várva a kitörést.
– Kicsim, figyelj rám! Ez nem…
– Nem érdekel – szakította félbe Alma. – Kezdettől fogva ezt tervezted. Szegény
szerencsétlen Alma! Nem lehet egyedül hagyni egy percre sem. Ezt gondoltad, mi?
– Ez nem igaz, Alma – szakadt ki Johnnie-ból.
Rosa lépett ki az ajtón, és amikor meglátta a két nőn úrrá levő feszültséget, azon
gondolkodott, hogy tudná lenyugtatni a lányát.
– Gondolom mind együtt találtátok ki – lépett be Alma az ajtón.
– Figyelj a szavaidra, mija! Az anyád vagyok – dorgálta Rosa.

– Si, mami! – halkította le a hangját Alma.
Rosa leült a kanapéra, és megpaskolta a helyet maga mellett. Alma vonakodva bár, de
engedelmeskedett. Johnnie állva maradt és őket nézte.
– Most nem vagy abban a helyzetben, hogy gondoskodhass magadról, Alma – mondta. – Most
nem.
Alma elfordította a fejét és az anyjára nézett.
– Mami! Johnnie itt akar hagyni, amíg ez az egész véget nem ér.
– Most nem biztonságos otthon lenned, Alma – mondta Johnnie dühösen. – Miért nem akarod
megérteni?
– Meg tudom védeni magam – tiltakozott Alma. – Ezért tanítottál meg lőni is.
Johnnie odalépett hozzá.
– És hogy akarod használni a pisztolyt most, hogy a kezed fel van kötve? – Próbálta
lecsillapítani a dühét. – Ez nem vita tárgya – jelentette ki. – Itt kell maradnod. Nem hozhatlak,
és nem is foglak olyan helyzetbe hozni, hogy az a nyomorult ismét rád találjon. – Letérdelt
Alma elé, és megfogta a kezét. – Kérlek, kicsim! Ne küzdj ellene!
– Johnnie-nak igaza van, mija – mondta Rosa. – Most túl nagy a veszély… Biztos szeretnék
lenni benne, hogy biztonságban vagy.
Alma felé fordult, a szemei szikráztak a dühtől. A gondolattól, hogy külön kell lennie a nőtől,
akit szeret, kibuggyantak a könnyei.
– Johnnie! Amíg Alma nem térhet vissza a munkába, miért nem hozod el ide addig, amíg
te dolgozol? Így sosem lenne egyedül és nem is kellene külön lennetek – javasolta Rosa. –
Emellett, lenne időnk az esküvőt is megtervezni.
Ez már mosolyt csalt mind Johnnie, mind Alma arcára és mindketten beleegyeztek.
– Akkor ezt megbeszéltük, úgyhogy akár be is fejezhetjük a reggelit – mondta Rosa. – Szólok,
ha kész van. – Azzal kiment a konyhába.
Johnnie leült a kanapéra Alma mellé, a mexikói nő pedig hozzá bújt. „Mi lesz, ha a
gyerekünk épp olyan elkényeztetett lesz, mint Alma” – gondolta Johnnie a jövőbe révedve. –
„Talán még elkényeztetettebb.”
– Most min vigyorogsz? – nézett rá Alma.
Johnnie adott egy csókot a homlokára.
– Ezen az elkényeztetett kis szépségen, akit annyira szeretek.
– Nem vagyok elkényeztetett – horkant fel Alma. – Csak szerencsés vagyok, hogy a magam
útját járhatom.
– De most nem kicsim. Muszáj lesz kompromisszumot kötnöd.
– Ahogy neked is, querida – suttogta Alma és megcsókolta Johnnie nyakát. – Ahogy neked is.

***

Johnnie az asztalánál ült, megpróbálva rábukkanni az ügy nyitjára. Gilliam és
Westlake, két másik nyomozó elhívta Pizót, hogy megbeszéljenek valamit. Johnnie rájuk
nézett, és látta Pizo arckifejezését, ahogy odasétál hozzá.
– J! Megtalálták a kocsit, ami leszorította Almát az útról – mondta a férfi.
– Mi? – pattant fel Johnnie. – Hol? Ki vezette? Ha elkapom azt a seggdugaszt, kiluggatom a
beleit – sziszegte.
– Valaki már megtette neked ezt a szívességet, Green – mondta Gilliam. – A férfit
meggyilkolták múlt éjjel.
– A kocsival együtt találtuk meg – tette hozzá Westlake és letett egy nyitott aktát Johnnie
asztalára. – A neve Michael Grice. Valószínűleg épp a bevételét számolta, mert ott találtuk a
pénzt az asztalán. Tehát nem rablás volt.
– Neki is volt fegyvere – tette hozzá Gilliam.

– De van még valami, J – próbálta adagolni az információt Pizo.
– És mi lenne az? – nézett rá kérdőn Johnnie.
– A gyilkos fegyver… Grice-ot egy 9 milliméteressel ölték meg. Ugyanazzal a fegyverrel,
amivel a gyilkos rád lőtt.
– A francba is! – nyögte Johnnie az asztalának támaszkodva.
– Nem akar egy szálat sem elvarratlanul hagyni – lépett mögé Pizo és nyugtatólag
megmasszírozta a vállát. – De csak idő kérdése, J, és hibázni fog. Akkor pedig lecsapunk rá.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez.