A wilmingtoni hasfelmetsző VIII. rész 17. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. március 1.
*************************************************************


„Az a ribanc felbérelt valakit, hogy szorítsa le a kocsimat az útról” – gondolta Johnnie, miközben Rosa háza felé hajtott, hogy felvegye Almát. – „Hogy találta ki, hol lakunk? Miért akarja minden áron személyessé tenni ezt az egészet? Talán ismerem őt?” – Pizóval leellenőrizték az összes latin nőt, akit valaha is letartóztattak. – „Mit csináljak Almával? Lehet egyáltalán biztonságban? Ő is célponttá válhat?” – A gyomra összeszorult.
Amikor megérkezett Rosa házához, Alma, Miguel és a férfi barátnője, Anna a verandán ültek. Alma elmosolyodott, amikor megpillantotta a nőt kiszállni a kocsiból, de a hangulata azonnal megváltozott, amikor meglátta Johnnie arckifejezését. Felállt és oda sétált hozzá.
– Mi a baj, kicsim? – kérdezte és gyengéden átölelte Johnnie-t.
– Csak hosszú volt ez a nap.
Alma egy kissé hátrébb húzódott és a szemébe nézett. A másik nő arca rendkívül sápadt volt.
– Édesem! Biztos, hogy jól vagy? Betegnek tűnsz?
– Csak nem ebédeltem – vont vállat Johnnie és kényszeredetten felnevetett.
Alma aggodalmasan összevonta a szemöldökét.
– Talán fel kéne hívnunk az orvost.
– Semmi bajom – suttogta Johnnie. – Készen állsz az indulásra?
Alma továbbra sem hitt teljesen Johnnie-nak, de csak sóhajtott, és elmormolt egy igent.
***
– Jó lenne, ha ez a duzzanat végre elmúlna – vakarta meg Alma a kezét. – Meztelennek érzem magam az eljegyzési gyűrűm nélkül.
Johnnie mellette feküdt az ágyon, és a kezeivel támasztva a fejét a mennyezetet bámulta. Gondolatban végigpörgette az összes információt, amit összegyűjtött.
– Johnnie! Figyelsz te rám? – ült fel Alma.
A másik nő nem szólt semmit, csak tovább bámulta a mennyezetet.
– Querida! Ég a ház – jelentette ki Alma színtelen hangon.
– Igen. Csodás – válaszolta Johnnie, oda sem figyelve.
– Terhes vagyok, és ikreink lesznek – próbálkozott tovább Alma.
– Úgy lesz, ahogy szeretnéd, kicsim. Én… Mi? – kapott észbe Johnnie.
– Nem is figyelsz rám – mondta Alma. – Mondd el, mi zavar annyira, szerelmem! Látom rajtad, hogy valami baj van.
Johnnie felült, és megcsókolta Almát.
– Csak az ügyön gondolkodom. Semmi olyan, ami miatt aggódnod kellene… Készen vagy a lefekvéshez?
Alma felsóhajtott. Látta, hogy Johnnie nem akar beszélni arról, ami a fejében jár.
– Igen. Felvehetem az egyik hálóköntösöd? – kérdezte, miközben felállt, hogy kimenjen a fürdőszobába.
Johnnie elmosolyodott. Alma karja még mindig fel volt kötve. De ahogy a fenekét mozgatta…
– Persze. Előkeresek egy kivágott hátút. Azt könnyebb lesz felvenni – mondta. „Persze. Könnyebb lesz neked lehámozni róla, te perverz!” – mondta magának.
Hirtelen megszólalt a telefon.
– Halló? – vette fel Johnnie.
Nem szólt bele senki.
– Halló? – vonta össze Johnnie a szemöldökét. – Ki az?
– Ó, milyen gyorsan felejt az ember – mondta a nő negédes hangon.
Johnnie megőrizte a nyugalmát. A telefonjába lehallgató volt építve.
– Nem felejtettelek el – mondta Johnnie.
– Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi kis tévedésért. Jól van a kis szuka? – kérdezte.
– Honnan tudod, hogy ő volt az és nem én? – kérdezte Johnnie dühösen.
A nő hangszíne sokkal fenyegetőbbé vált: – Ne aggódj emiatt, megértettük egymást?
– Miért csinálod ezt? Mi a francot akarsz tőlem?
– Már elmondtam – tört ki a nő. – A te fajtád egy betegség. Megfertőzitek a normális embereket, és olyanokká teszitek őket, mint ti magatok.
– Nézd, te ribanc! – kezdte Johnnie remegő hangon. – Ha csak a barátnőm közelébe mégy, letépem a fejed és odadobom a kutyáknak.
Alma időközben visszatért a fürdőszobából és rémülten hallgatta, ahogy Johnnie ordít a telefonba.
A nő figyelmen kívül hagyta a Johnnie hangjában lüktető dühöt, és nyugodtan folytatta: – Mindig csak ez a heves vérmérséklet. Csak nem arra készülsz, hogy a saját kezedbe vedd az igazságszolgáltatást?
– Ha csak a közelébe mégy, elérem, hogy hátralévő életedben a börtönben rohadj. Ha egyszer elkaplak, azért fogsz imádkozni, hogy inkább meghalj – sziszegte Johnnie.
– Visszatérítem őt a normális emberi léthez, és te végig fogod nézni. Rá fog jönni, mekkora hibát követett el – mondta a nő és letette.
– Baszódj meg! – csapta Johnnie a falhoz a telefont. – Hülye ribanc!
Alma remegve állt az ajtóban. Johnnie dühe egy pillanat alatt elpárolgott, amikor rá nézett.
– Ő volt az, igaz? – suttogta Alma elfúló hangon.
– Igen – mondta Johnnie színtelen hangon. Tudta, az lesz a legjobb, ha Rosánál tartja Almát. – Alma! Nem biztonságos neked itt maradni. Most már látod?... Felbérelt valakit, hogy szorítson le az útról, de téged talált meg helyettem. Amikor rájött, hogy a végrehajtó hibázott, megölte őt. Most pedig téged fenyeget, kicsim. Nem tudnám elviselni, ha te is célponttá válnál.
Alma végre megmozdult, és odasétált hozzá. Látta a könnyeket Johnnie szemében.
– Rendben. Maminál fogok maradni.
– Köszönöm – nézett a szemébe Johnnie. – Csak egy időről lenne szó, kicsim. Hamarosan vége lesz ennek az egésznek, és akkor hazajöhetsz.
A telefon ismét megszólalt. Johnnie odarohant a földön heverő készülékhez és remegő kézzel vette fel.
– Halló?
– Nyomozó? Itt Lewis felügyelő. Bemértük a hívót. Egy utcai készülékről telefonált a 70-es út mellől. Senki nem volt a környéken.
Johnnie felsóhajtott és megdörzsölte az orrnyergét.
– Köszönöm, Lewis! Bizonyosodjon meg róla, hogy az információ eljut a kapitányhoz! – Azzal letette a telefont. – Hogy a pokolba is! – sóhajtott fel.
***
Mind Johnnie-t, mind Almát megviselte a különlét. Alma visszatért a munkájához, amikor pedig mindketten végeztek Rosánál találkoztak, hogy együtt lehessenek. Néha elmentek együtt vacsorázni, vagy moziba. Alma majdnem minden este álomba sírta magát egyedül az ágyában, még nehezebbé téve Johnnie számára, hogy otthagyja.
– Ez a három hét nagyon nehéz volt, kicsim – simogatta végig Johnnie combját Alma. – Hiányzol. Hiányzik a közös életünk.
Johnnie a kanapén ült, és ő is Alma combjára tette a kezét.
– Tudom, szerelmem. Én is megőrülök, hogy nem érinthetlek meg bármikor, amikor csak akarlak. – A keze átcsúszott Alma fenekére.
– Muszáj visszamenned dolgozni ma esze? Mami misére ment, és csak később jön haza – suttogta Alma, és gyengéden megcsókolta Johnnie nyakát.
A másik nő érezte, hogy fellángol benne a tűz. Nyögve fúrta az arcát Alma mellei közé.
– Kicsim. Ezt abba kell hagynunk. Nincs elég időnk hazamenni szeretkezni, aztán visszajönni.
– Akkor menjünk fel! – könyörgött Alma.
Johnnie képtelen volt uralkodni magán. A vágyai irányították, ahogy felállt és felemelte Almát, hogy felvigye a lépcsőn.
***
Miguel, Javier és Guillermo a konyhaasztalnál ültek.
– Nem Johnnie kocsija parkol a ház előtt? – nyitott ki Javier egy sört.
– De – bólintott Miguel.
– Szóval, hol van az a nagy, csúnya ribanc? – morogta Guillermo.
Hirtelen ágynyikorgást hallottak Alma szobája felől.
– Ez válasz a kérdésedre? – fordult Miguel az öccse felé.
– Ezek ketten mami házában basznak? – szörnyülködött Guillermo. – Az a kurva mindenre ráveszi Almát, amit nem szabadna neki.
– Sosem hittem volna, hogy erre is ráveszi Almát – csóválta a fejét Javier. – A mi házunkban…
– Értem, mi a bajod Javier – mondta Miguel és Guillermóhoz fordult. – De te… Miért teszel úgy, mintha ez olyan rossz lenne? Te a saját szobádban csináltad fel Marisolt. A fenébe is, úgy döngetted meg, hogy mami a szomszéd szobában volt.
– Az más – tiltakozott Guillermo. – Amit ők tesznek, az természetellenes.
– Tökmindegy – legyintett Miguel és felállt, hogy távozzon. – Kimegyek kosarazni. Ti nem jöttök?
– Jó ötlet – állt fel Javier, és Guillermo is szó nélkül követte őket.
***
Johnnie Alma fölé hajolt, és végigcsókolta meztelen testét. Egy percre megállapodott a nő hasán, és körbenyalta a köldökét.
– Kérlek, Johnnie! – könyörgött Alma. – Mindjárt kész vagyok.
Johnnie érezte a teste remegését, és gyengéden megcsókolta a nő ágyékát, erős nyögéseket csalva elő belőle.
– Igen! – sóhajtott fel Alma, ahogy a másik nyelve belé hatolt. – Ez az! Folytasd! – könyörgött.
Johnnie megfordult és engedte, hogy Alma is bedugja a fejét az ő combjai közé. A mexikói nő éhes ajkai ráfonódtak szeméremajkaira és nyelvük egyszerre hatolt a másikba.
A két egymáson vonagló test harmonikusan olvadt össze, haladva közös céljuk felé. Ahogy sikoltva elérték a csúcsot, Johnnie arrébb hengeredett, és elterült az ágyon. Alma fölé hajolt, és megcsókolta.
– Van neked valamim, querida – mondta.
Johnnie kinyitotta a szemét, és figyelte, ahogy a másik az ágyra emel egy táskát. Alma arcán beszédes mosoly terült szét, miközben kiemelte a táskából Johnnie felcsatolható szerszámát. Odahajolt a másik nőhöz, és elkezdte felcsatolni rá.
– Mindig felkészülsz, mi? – mosolyodott el Johnnie is.
– Számodra mindig – suttogta Alma, és várta, hogy a másik beléhatoljon.
***
Johnnie lezuhanyozott, és felöltözött. Szerencsére Alma tartott az anyja házában is neki tiszta ruhát. A mexikói nő is felvett egy köntöst, és lesétált vele a földszintre. A hátsó ajtó felé mentek. Johnnie elfintorodott, amikor meglátta a három férfit kosarazni. Alma is arra nézett, és elmosolyodott.
***
A levegő egy pillanatra megfagyott az ajtónyikorgás hangjára. Miguel arra fordult, és mosoly jelent meg az arcán. Javier is arra nézett, Guillermo viszont tüntetőleg másfele fordult.
Alma egy szál köntösben lépett ki az ajtón, majd hátrafordult.
– Csókolj meg, kicsim!
Johnnie is kilépett az udvarra, és adott egy apró csókot a szájára.
– Ó! Tudsz te ennél jobbat is – fintorodott el Alma, azzal átkarolta Johnnie nyakát, és hevesen megcsókolta.
Amikor a csók véget ért, Johnnie szóhoz sem tudott jutni.
– Holnap találkozunk. Hívj fel, ha hazaértél! – kérte Alma.
Johnnie bólintott és a kocsija felé indult a három férfi tekintetétől kísérve.
– Mi van? – lépett oda a fivéreihez Alma.
– Ti aztán jó hangosak vagytok – jegyezte meg Miguel.
– Hallottátok? – pirult el a nő.
– Igen, hallottuk – vágta Guillermo a garázs ajtajának a kosárlabdát. – Szégyellhetnéd magad, Alma. Megszentségtelenítetted a családunk otthonát.
– Gui! Neked nincs jogod ilyesmit mondani – vágott vissza Alma. – Én is hallottam Marisol sikoltozását. Úgy döngetted, akár egy állat.
– Az más, Alma és ezt te is tudod – morogta Guillermo.
Alma elé lépett és lábujjhegyre állt és a szemébe fúrta a tekintetét.
– Johnnie és én együtt vagyunk. Szeretjük egymást. Te viszont kutyába sem veszed Marisolt. Csak megdugod, aztán elküldöd a fenébe.
– Alma! Kérlek, ne csináld ezt! – szólalt meg Javier. – Ez nem te vagy.
– Maradj ki ebből, Javier! – szólt rá Guillermo. – A te drága Almád sem egy szent. Te is hallottad. Könyörgött annak a pata-nak, hogy bassza meg. Úgy viselkedett, mint egy közönséges kurva.
Mielőtt még valamit mondhatott volna, Javier ököllel pofon vágta. Alma ijedten lépett hátra. Nem hitte volna, hogy az ő érzékeny bátyja ilyesmire vetemedne.
– Ne merészelj így beszélni Almáról! – köpte a férfi.
Alma megfogta a karját, és próbálta lenyugtatni.
– Ne érj hozzám! – rázta le magáról a húga kezét Javier, és a kocsija felé indult.
– Várj! – könyörgött Alma.
– Hagyd csak! – szólt Miguel. – Hadd dühöngje ki magát! – Azzal Guillermo felé fordult. – Mami nagyon dühös lesz, ha megtudja, hogy így felzaklattad Javiert.
– Basszátok meg! Én már itt sem vagyok – üvöltötte Guillermo, és feltápászkodott a földről.
***
Később aznap este Alma a munkájával foglalkozott, amikor észrevett egy foltot a ruháján.
„Nagyszerű!” – nyögte magában. – „Most mehetek haza egy másikért.” – Felvett egy farmert, egy pólót és egy pár szandált. Lement a földszintre, és ott találta Miguelt, amint Annával telefonált. – „Visszaérek, mielőtt észrevenné” – gondolta Alma, azzal felkapta a kulcsait, és kisurrant a házból.
Beszállt a kocsiba, és elindult, miközben előkeresett egy CD-t. Ahogy élvezte a zene ritmusát, észre sem vette, hogy valaki követi.
***
Belépett a házba, és egyenesen a hálószoba felé indult. Megtorpant, ahogy meglátta a Johnnie-val közös ágyukat. Hiányzott neki, hogy átölelhesse a másik nőt. Úgy szipogott, mint egy kisgyerek, ahogy elhevert az ágyon. Magához szorított Johnnie párnáját és beszívta az illatát. Arra gondolt, ahogy Johnnie belé hatolt alig pár órája, és megremegett a gyönyör emlékére.
A bejárati ajtó halkan nyílt ki, és egy néma alak lépett be a házba. Óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, és tovább indult.
– Mit vegyek fel? – kérdezte Alma magától hangosan. – Hmmm… ez jó lesz.
Azzal kivett egy szürke ruhát a szekrényből, és megfelelő cipő és táska után kezdett kutatni. A vállára vetette a ruhát, és felpróbálta az egyik pár cipőjét.
Amikor végzett, kilépett a folyosóra, és a nappali felé indult, amikor egy kéz megragadta a derekát, és egy másik befogta a száját. Eldobott mindent, és belevágta a könyökét a támadójába. Az azonban egy rongydarabot dugott az orra alá, a nő pedig érezte, hogy a teste elnehezedik. Próbált küzdeni, de a világ lassan elhomályosult körülötte. Érezte, ahogy a padlóra zuhan. Utoljára még Johnnie-ra gondolt, mielőtt elvesztette az eszméletét.
Következik a befejező fejezet!
Ui.: A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green.