A wilmingtoni hasfelmetsző V. rész 12. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. február 6.

**************************************************


Johnnie magára kapott valami ruhát, amíg Alma lezuhanyozott. Egy kopott farmert és egy fehér pólót kotort elő a szekrényből. Amikor Alma végre kijött a fürdőszobából, már az ágy szélén ült és a cipőjét húzta fel.
– Mindjárt kész leszek én is – mondta Alma, majd rövid szünetet tartott. – Mit csináljunk ma?
– 9:30-ra időpontom van a rendőrség dilidokijánál. Aztán összedobom a biztonsági rendszert – mondta Johnnie, miközben felállt és a WC felé indult. – Alma! – fordult vissza. Szeretném, ha mindig lenne veled megfelelő védelem.
– Eszem ágában sincs valamelyik izomagyú munkatársadat magammal cipelni a munkába, Johnnie – tiltakozott Alma.
A másik nő felemelte az egyik kezét, hogy elhallgattassa.
– Tudom – sóhajtott és közelebb lépett hozzá. – Paprika spray. – Húzott elő egy dobozt. – Nem az a felvizezett vacak, hanem az igazi, méregerős.
– Oké – vette el Alma habozva. – Majd beteszem a retikülömbe.
– Nagyszerű – duruzsolta Johnnie és átkarolta Alma derekát. – Szeretem biztonságban tudni a befektetéseimet – mondta sokat mondó mosollyal az arcán és megmarkolta menyasszony fenekét, hogy közelebb húzza őt magához.
– Igazán kedves – válaszolta Alma szarkasztikusan és az idősebb nő szemébe nézett.
– Ja. Az a gyűrű egy kisebb vagyonba került – húzta tovább Johnnie, de már alig tudta visszatartani a nevetést.
Alma arcáról hamar lehervadt a vidám mosoly.
– Eressz el! – hámozta le magáról Johnnie kezeit.
– Édesem! – tiltakozott a másik nő. – Én csak…
Alma felemelte az egyik kezét és elhallgattatta.
– Mozogj! – vakkantotta. – Most nem érsz el nálam semmit. Nada – mondta, majd spanyolul mormogott tovább magában. Merev arcvonásai azt mutatták, hogy nem csak megjátssza ezt a zaklatott kifejezést.
Alma gyorsan felöltözött. Lassan húzta fel a lehető legszexibb fehérneműjét, ezzel is kínozva Johnnie-t. A szeme sarkából figyelte a nő vágyakozó tekintetét, miközben magára vetette szürke blúzát, ami teljesen eltakarta kerekded fenekét.
Johnnie ismét leült és csodálta a nő formás csípőjét, ahogy az ringott, miközben tulajdonosa magára rángatta fekete szoknyáját. Aztán figyelte, ahogy Alma odasétál a fürdőszobaszekrényhez. „Ó, ne!” – gondolta. – „Parfümöt használ kölni helyett.” Alma parfümjei úgy hatottak rá, akár az ópium. Az orrába jutva igazi ajzószerként csaptak le a testére.
„Játszadozol az érzéseimmel, mi?” – motyogta Alma magában. – „Lássuk, mit szólsz majd, ha belekóstolsz ebbe a jó erős parfümbe!
– Ó, édesem? – szólalt meg hangosan. – Segítenél a nyakláncommal?
Tökéletesen ártatlan arcot öltött magára, ahogy Johnnie felé fordult, a kezében az ékszerrel.
Johnnie eleresztett egy mélyről jövő sóhajt és odasétált hozzá, hogy elvegye a láncot a kezéből. Az orrát megcsapta a parfüm illata, amitől kezei remegni kezdtek. Engedte, hogy a nyaklánc lecsusszanjon Alma mellei közé. „Mit nem adnék, ha ennek a rohadt nyakláncnak a helyében lehetnék!” – sóhajtott magában.
Alma félrevonta hosszú haját, feltárva Johnnie előtt tarkójának ívét, hogy az könnyebben be tudja csatolni a nyakláncot. „Ebből majd tanulsz!” – mosolyodott el önelégülten.
Johnnie felnyögött és próbálta csillapítani keze remegését.
– Valami baj van? – kérdezte Alma ártatlan hangon.
– Ó… semmi. Csak nem bírok ezzel a hülye csattal – válaszolta a nő. „Ó, asszony!” – nyögte magában. – „Ez már szabályos kínzás.”
– Kész is, szerelmem – mondta ki végül és vágyakozva megcsókolta Alma nyakát.
A mexikói nő kimért mozdulatokkal sétált arrébb, produkálva egy enyhe, de annál izgatóbb csípőmozgást a rá szegeződő sóvárgó szempárnak.
– Be tudsz még vinni a munkahelyemre? – kérdezte, miközben felkapta a dzsekijét.
Johnnie próbálta lecsillapítani a szíve zakatolását és elterelni a gondolatait. „Felhők… virágok… szivárvány…”
– Persze. Gyerünk, vagy elkésel! – nyögte. „Versenyautók… pilóták… félmeztelen nő fekszik a motorháztetőn…” – Ó, a francba! – átkozódott, ahogy visszatértek az izgató képek lelki szemei elé.
– Mondtál valamit, szerelmem? – nézett rá Alma, enyhe gúnnyal a hangjában.
– Nem – válaszolta Johnnie színtelen hangon. – Csak most vettem észre, milyen késő van már. Siessünk!
Alma nem szólt semmit, csak önelégülten mosolygott.

***

Johnnie néhány perccel később kissé már nyugodtabban lépett be Dr. Kohli irodájába. Amíg várakozott, észrevette, hogy a recepciós őt bámulja. Amikor a fiatal nő rájött, hogy észrevette, csábosan Johnnie-ra mosolygott és kacsintott.
„Jó tudni, hogy még mindig be tudom indítani ezeket a kis fruskákat” – gondolta, azzal visszamosolygott a fiatal recepciósra. A barna hajú szépség majdnem lefordult a székéről, önelégült mosolyt csalva Johnnie arcára. Pontosan tudta, hogy ezt a hatást fogja elérni.
Ebben a pillanatban szólt ki Dr. Kohli telefonon a lánynak, hogy beengedheti Johnnie-t.
– Green nyomozó! – szólította a lány. – Dr. Kohli már várja önt.
Miközben mindezt elmondta, egy pillanatra sem vette le a tekintetét Johnnie-ról és arcán továbbra is ott ült a csábos mosoly.
– Köszönöm – válaszolta Johnnie, olyan hangon, hogy a lány belepirult.
Dr. Kohli egy apró pakisztáni nő volt. Még akkor is szerencsésnek mondhatta volna magát, ha jelentősen magasabb 150 centinél. Annak ellenére, hogy már az ötvenes évei elején járt, egy nappal se tűnt többnek harmincötnél. Sötét haja lágyan omlott le a vállaira.
– Jó reggelt, Green nyomozó! Kérem, üljön le! – mosolygott rá. Melodramatikus hangjában erős akcentus csengett.
Johnnie kissé vonakodott attól, hogy beszéljen vele. Félt tőle, hogy valami rosszat mond, ami miatt nem engedik vissza a szolgálatba.
– Valami gond van, nyomozó? – kérdezte a pszichológus.
– Nem… Semmi gond – válaszolta Johnnie. – Csak egy kicsit ideges vagyok.
Dr. Kohli az asztala mögött ült és ismét arra kérte Johnnie-t, hogy foglaljon helyet.
– Semmi szükség rá, hogy ideges legyen. Nyugodjon meg és meséljen egy kicsit magáról!
– Mit szeretne tudni? – kérdezte Johnnie.
– Maga döntse el! Bármi jusson az eszébe, kérem, mondja el! Nem kell sietnie. Megvárom – mosolygott rá.
Johnnie kétszer is meggondolta, hogy mit mond el Dr. Kohlinak arról a napról, amikor rálőttek.
– Mit érzett, amikor a gyilkos az otthonában? – kérdezte a pszichológus.
Johnnie érezte, hogy egyre jobban felmegy benne a pumpa. „Nem borulhatok ki ez előtt a nyavalyás dilidoki előtt. Még a végén azt mondaná, hogy alkalmatlan vagyok” – gondolta.
– Frusztráltan – válaszolta végül. – Már az is épp elég, hogy rám lőtt, de még személyessé is tette. Nem akarom veszélybe sodorni Almát.
– Johnnie! Ennél többet is érzett – mondta Dr. Kohli. – Nem segíthetek, ha nem mond el nekem mindent. – Egy pillanatra elhallgatott. – Ha a maga helyében lennék, nagyon dühös lennék. Ez a nő személyesé tette a dolgot. Belépett a személyes terébe azzal, hogy felhívta otthon. Plusz még a kedvese is veszélybe kerülhet.
Johnnie hitetlenkedve nézett a pszichológusra.
– Azt mondja, ha elvesztem a fejem, nem tart majd őrültnek és nyilvánít alkalmatlannak a szolgálatra?
A pszichológus felnevetett.
– Én nem így dolgozom. Nem vagyok az ellensége, Johnnie. Segíteni szeretnék magának, hogy visszatérhessen a szolgálatba. – Rövid szünetet tartott. – Amit itt elmond, azt senki nem fogja megtudni. Csak az értékelés fog szerepelni a jelentésemben.
Johnnie óvatosan ráemelte a tekintetét. „Megbízhatok benne? Megbízhatok magamban?” – gondolta, miközben felállt és az ablakhoz lépett. – „Meg kell tenned!” – mondta magának. – „Meg kell tenned magadért… és Almáért.”
– Doki! Őszintén, marhára dühített, hogy az a nő tudja az otthoni számomat és talán azt is, hogy hol lakom – mondta. – Nem magam miatt aggódom. De Alma…
– Ezért vannak a rémálmok – jelentette ki a pszichológus és hátradőlt a székében. – Johnnie! Az a lövés félelmet ültetett a tudatalattijába. Az a gyilkos nagyon okos. Ha arra koncentrál, hogy biztonságba helyezze Almát, akkor nem lesz energiája rá, hogy végezze a munkáját.
Johnnie a nő felé fordult.
– De nem egyedül nyomozok ebben az ügyben – vágott vissza. – A partnerem is velem dolgozik.
– A partnere – bólintott a pszichológus. – Ő kívül esik a képen. Őt nem lőtték le. Magát igen. Ő nem annyira közismert, mint maga. És ami mégfontosabb, ő nem meleg. – Egy pillanatra elhallgatott. – A gyilkos homofób és magán tölti ki a dühét.
Johnnie-ban kezdett felmenni a pumpa.
– És mégis mi a francot tegyek? Meg van kötve a kezem. Ha nem tudhatom biztonságban Almát, nem mehetek vissza dolgozni, és nem kaphatom el az a kurvát.
Dr. Kohli figyelmesen előre dőlt.
– Folytassa!
– Mi a francot ért azon, hogy folytassam? – nyögte Johnnie dühösen. – Elbasztam és az a kurva lelőtt. Most pedig személyessé teszi, mintha az egész az én hibám lenne. – Könnyek szöktek a szemébe. – A szerelmem is célponttá válhat és nincs semmi, amit tehetnék.
Johnnie visszaült a székébe és letörölte a könnyeit.
– Látom a holttestét a parton, akár a többiekét. Megerőszakolva, összevagdalva, megkínozva.
Annyira magán kívül volt, hogy észre sem vette, hogy lecsúszik a székről és a térdeit felhúzva kuporog a padlón.
A pszichológus felállt és megkerülte az asztalát. Letérdelt Johnnie mellé és gyengéden a vállára tette a kezét.
– Eddig magában tartotta mindest – mondta. – Most már kiadta magából, úgyhogy elkezdhetünk dolgozni rajta. – Rövid szünetet tartott. – Johnnie, képes lesz ezt feldolgozni, és akkor ismét teheti azt, amihez a legjobban ért. Maga és a partnere el fogja kapni azt a nőt, és bíróság elé állítja.

***

Johnnie valamivel jobban érezte magát, amikor elhagyta a pszichológus irodáját. Jól esett neki, hogy végre kiönthette valakinek a szívét és elmondhatta, azt, ami a lelkét nyomja.
Felkeresett egy biztonsági céget és vásárolt egy teljes védelmi rendszert, amit már aznap délután üzembe is helyezett. Miután pedig végzett vele, lement az alagsorba, hogy belekezdjen egy intenzív erőnléti gyakorlatsorozatba. Formába kellett hoznia magát.
Johnnie és Alma házának alagsora nem egy átlagos, nyirkos pince volt. A két nő időt és pénzt nem sajnálva alakította át a szintet. Az egyik végében helyezték el Johnnie edzőfelszerelését. Annyi súlyzót, kondigépet és egyéb eszközt halmoztak fel, amiből akár még egy edzőtermet is lehetett volna nyitni. Középen állt egy bárpult, két bőr kanapé és két, szintén bőrborítású fotel. A falba egy 200 wattos sztereo hangszórórendszert építettek. Az alagsor másik végében pedig egy külön helyiségben volt a mosókonyha és egy kis fürdőszoba.
Johnnie felrakta Alma egyik Gypsy Kings CD-jét és belekezdett a nyújtó gyakorlatokba, majd bemelegítésként lefutott öt kilométert a futógépen. Utána hozzákezdett a súlyemeléshez. Először 150 fonttal akart kezdeni, de aztán káromkodva kellett rájönnie, hogy sokkal jobban elpuhult a kórházban töltött idő alatt, mint gondolta volna. Miután alaposan leizzadt, a bokszzsákot vette kezelésbe. Kesztyűbe bújtatott kezével úgy sorozta a plafonról lelógó zsákot, mintha csak a nehézsúlyú bajnokságra készülne.
A gyilkost képzelte a bokszzsák helyébe és már szinte őrült hevülettel püfölte azt. „Azt hiszed, felhívhatsz itthon és rám ijeszthetsz, te hülye picsa?” – gondolta. – „Tudod mit? Csak térjek vissza a munkámhoz, elkaplak és még a szart is kiverem belőled.” Abbahagyta a zsák püfölését és elgondolkodott. Felidézte magában a nő hangját, amely furcsán ismerősnek tűnt a telefonban. Talán találkozott már vele valamikor? Talán valaki, akivel már volt dolga?
– Majd megkérem Pizót, hogy nézzen utána a lezárt ügyek között – mondta ki hangosan az üres lakásnak.
Miután végzett az edzéssel, lezuhanyozott és átöltözött. Négy óra tréning után alaposan kifáradt. Az izmai sajogtak, de boldog volt, mert érezte, hogy kezd visszatérni az ereje. A zuhany pedig kellemesen felüdítette. Gyorsan öltözött fel, mert már indulnia kellett Almáért a munkahelyére.

***

Miközben Almára várt, Johnnie a kocsiban ülve előhorgászta a telefonját. Először a kínai éttermet hívta, hogy rendeljen maguknak vacsorát, aztán pedig Pizo számát tárcsázta.
– Hello, partner! Hogy s mint? – kérdezte a férfi izgatott hangon. Érződött rajta, hogy nagyon hiányolja már Johnnie-t.
– Semmi különös. Már alig várom, hogy visszatérjek a munkához.
– Tudom, J! Nekem is hiányzol – kacagott Pizo.
Johnnie a szemeit forgatta és a fejét az ülésnek döntve nevetett.
– Azt egy szóval sem mondtam, hogy te hiányoznál. Csak szeretnék visszatérni a terepre.
– Persze, persze. Mondj, amit akarsz! – válaszolta Pizo. – Szóval, miért hívtál?
– Túl jól ismersz, partner – nevetett Johnnie és fészkelődni kezdett az ülésben. – Szeretném, ha elintéznél nekem valamit.
Pizo rögtön tudta, hogy fontos dologról lehet szó, különben Johnnie nem hívta volna fel.
– Oké! Mond!
– Pizo! Volt valami furcsa annak a nőnek a hangjában – kezdett bele Johnnie. – De nem tudom megmondani, mi az és ez megőrjít.
A férfi érezte a feszültséget a hangjában.
– Szeretnéd, átnézni a régi aktákat? A korábbi elkövetőinket?
– Ahogy mondtam – mosolyodott el Johnnie. – Túl jól ismersz. Gondolod, hogy a főnök berágna, ha holnap beugranék?
– Tudod mit? – kacagott fel Pizo. – Épp azt mondta, hogy jó lenne, ha holnap bejönnél körbenézni… Azt hiszem nagyot csalódott, hogy nem próbálkoztál többször.
– Mi pedig nem akarunk csalódást okozni a kapitányunknak – mosolygott Johnnie. – Beugrom holnap, miután elvittem Almát a munkába – mondta boldogan.
– Akkor holnap, partner! – Azzal Pizo letette a telefont.

***

Johnnie még akkor is úgy vigyorgott, mint egy elmebeteg, amikor Alma behuppant mellé az anyósülésre.
– Szia, kicsim! Hogy telt a napot? – kérdezte és áthajolta a másik oldalra, hogy megcsókolja.
Alma viszonozta a csókot, majd bekötötte a biztonsági övét és egy nagyot sóhajtott.
– Hosszú volt és fárasztó. Néhány figura átjött a Johnson megyei projekttől. Az egész napomat azokkal az idiótákkal kellett töltenem és átnyálazni minden iratot. – Egy pillanatra elhallgatott. – Már alig vártam, hogy végre megszabaduljak tőlük.
Johnnie ismét megcsókolta őt.
– Sajnálom, hogy ilyen rossz volt a napod, drágám – simogatta meg az arcát. Látta a szemeiben a frusztrációt és elhatározta, hogy elhalasztják a gyakorlást a lőtéren, amiért Alma nagyon hálás volt. – Meg kell állnunk még a Fong’s-nál, elhozni a vacsorát, mielőtt haza mennénk.
– Az jó lesz – mondta Alma és lehunyt szemmel hátradöntötte a fejét. – Nem vagyok válogatós.

***

Johnnie megterített, amíg Alma a zuhany alatt volt.
– Finom illatok – lépett ki a mexikói nő a fürdőszobából, beleszippantva a levegőbe.
Johnnie felé fordult és elmosolyodott. Alma egy frottír köntöst viselt és egy pár régi papucsot.
– Mi az? – kérdezte Alma ártatlan hangon.
– Ó! Semmi – válaszolta Johnnie és próbálta lecsillapítani a szívverését. Kihúzta Alma székét és engedte, hogy leüljön.
Vacsora közben végig Johnnie napjáról beszélgettek. Utána pedig Alma azt javasolta, hogy a másik zuhanyozzon le, addig ő rendet rak.
Amikor kilépett a fürdőből, Johnnie-nak elállt a lélegzete a szeme elé táruló gyönyörűségtől. Alma egy vörös ruhában volt, amit tőle kapott Valentin-napra, szexi harisnyával és vörös harisnyatartóval megspékelve.
– Azt hiszem, ez az, amire mostanában a legjobban vágysz – búgta halkan.
Johnnie csak állt ott, egy szál pólóban és bokszerben és meg sem bírt szólalni, csak bólintott.
– Csukd a szádat, drágám! Még a végén belerepülnek a legyek.
Johnnie továbbra sem tudott megszólalni. „Mondj már valamit, te idióta! – ordított magával. De Alma olyan vonzó és gyönyörű volt, hogy az elvakította minden érzékét.
A mexikói nő odalépett hozzá és megfogta a kezét, odavezetve szerelmét az ágyhoz. Johnnie leült, Alma pedig odalépett a hifitoronyhoz és betett egy Jill Scott CD-t. A hang betöltötte a hálószobát:
Honey Molasses
Ebony Majesty
Chocolate Brown Sugar
Sweet Epiphany
Alma vadítóan táncolni kezdett és a csípőjét riszálta a zenére. Johnnie, még mindig megbabonázva bámulva őt, csak annyira volt képes, hogy megnyalja kicserepesedett ajkait. Alma odalépett hozzá és cipője orrát Johnnie forrongó ágyékának nyomta.
– Jesszusom! – kiáltott fel Johnnie és arrébb ugrott, mosolyt csalva Alma arcára.
Kissé hátrébb húzta a lábát, így Johnnie már le tudta venni róla a cipőt, majd a másikat is, ahogy Alma felkínálta a másik lábát. Amikor végzett, Alma azonnal visszahúzódott, folytatva a csábító táncot. Lassan levette a harisnyatartóját, majd az áttetsző ruhadarabot is eltávolította formás lábairól, Johnnie felé dobva őket, akit teljesen elbódított a mindent betöltő parfümillat.
Alma végre elég közel jött hozzá, hogy Johnnie elkaphassa a derekát és arcát a hasához préselje, végigcsókolva a puha bőrt. Szerelme ajkainak érintése teljesen felvillanyozta Almát és érezte, hogy a bugyija átnedvesedik. Felnyögött és közelebb tolta csípőjét a másikhoz. Johnnie felállt és teljesen levette a ruhát a másikról. A könnyű anyag lágyan omlott le a padlóra.
Two people, just meeting
Barely touching each other
Two spirits greeting
Trying to carry it further
You are one and I am another
We should be one, inside each other
Alma lovagló ülésben tornyosult Johnnie fölé, aki bevezette a felcsatolható szerszámát a nő szeméremajkai közé. A pillantásuk egymásba olvadt és csak egymás nyögéseire figyeltek. Johnnie megragadta Alma mellét, gyengéden masszírozva azt és izgatva a mellbimbóit.
– Mindig szeretni foglak, Alma – suttogta Johnnie.
– En Espanol, pro favor – könyörgött Alma.
– Te amo, Alma, y te amare hasta mi ultimo suspiro – búgta Johnnie mély hangon, egyre gyorsabban mozgatva a csípőjét.
You can see inside me
Will you come inside me?
Do you wanna ride inside my love?
You can see inside me
Will you come inside me?
Do you wanna ride inside my love?
Johnnie egyre gyorsabban mozgott, belefeledkezve a gyönyörbe. A könyökeire támaszkodott, Alma pedig a vállára hajolva lihegett, miközben széttárt térdei majdnem hozzáértek szerelme könyökeihez.
Two strangers, not strangers
Only lacking the knowing
So willing, feeling, infinitely growing
While we’re here the whole world is turning
We should be one
Fulfilling our yearing
You can see inside me
Will you come inside me?
Do you wanna ride inside my love?
You can see inside me
Will you come inside me?
Do you wanna ride inside my love?
Ahogy az utolsó szavak megremegtették a levegőt, Alma felsikoltott a rátörő orgazmustól. Johnnie csak nyögött alatta és szemeiben a boldogság könnyei csillogtak. Egy pillanattal később ismét felsóhajtott: – Szeretlek, Alma!
Alma lesöpörte Johnnie haját a válláról. A szemébe nézett és látta benne a szerelem kiolthatatlan tüzét. Tudta, mennyire szereti őt, de elképzelése sem volt, hogy tudná ezt viszonozni.
– Én pedig téged – mondta. – Örökké. Teljes szívemből.

Folytatása következik!

Ui.: A dalszövegek Jill Scott Honey Molasses és Minnie Ripperton Inside my Love című számából valók... A képen Emanuela de Paula alias Johnetta Green.