A wilmingtoni hasfelmetsző III. rész 8. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.
Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2012. január 16.
****************************************************
Pizo belefutott Almába, amikor épp mindketten a kórház ajtajában igyekeztek befelé.
– Hello, Alma – köszönt Pizo, átkarolva a nő vállát.
– Hello, Pizo! Hogy vagy? – kérdezte Alma barátságosan.
– Fáradtan. Ma reggel még egy holttestet találtunk – válaszolta a férfi halkan.
– Úr Isten! Akkor az már három. – Egy pillanatra elhallgatott. – Johnnie már tud róla?
– Még nem mondtam el neki. Még a végén agybajt kapna – húzta el a száját Pizo. Túlságosan is jól ismerte már a társát ahhoz, hogy tudja, hogy fog az reagálni. Félt tőle, hogy be kell számolnia a történtekről, de tudta, hogy nincs más választása.
– Pizo! Azon gondolkodtam, hogy megkérem Johnnie-t, hagyja ott a szolgálatot. Ez kezd túl veszélyes lenni – jelentette ki Alma.
Pizo a vele szemben álló fiatal nőre nézett. Tudta, hogy fél, de azt is tudta, hogy Johnnie akkor sem egyezne bele a dologba, ha Alma kérné rá.


– Ö… Alma… Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne – dörzsölte a halántékát.
A nő megtorpant, és dühösen nézett a másikra.
– Miért? Jogom van ezt kérni tőle, nem? Szeretem őt… és most majdnem elvesztettem. Nem bírom már tovább, hogy úgy kell elengednem reggelente, hogy azt sem tudom, haza jön-e meg hozzám. – Könnyek szöktek a szemébe. – Nem bírom ezt már, érted? Nem tudnék tovább élni nélküle.
Pizo felajánlotta, hogy üljenek le a váróterem egyik padjára.
– Alma! Ezzel a lénye egy részét vennéd el tőle. Beleőrülne. – Egy pillanatra elhallgatott. – Elmondta neked valaha is, hogy miért lett zsaru?
Alma megrázta a fejét.
– Nem. Egyszer kérdeztem őt erről, de nem akart beszélni róla – válaszolta a nő halkan.
– Amikor Johnnie-val partnerek lettünk, elvitt magával Goldsboro-ba egy amolyan családi újraegyesítésre. – Rövid szünetet tartott. – Ez egy évvel az apja halála előtt történt. Olyasmiket tudtam meg aznap, amiről Johnnie sohasem beszélt. Most se tudja, hogy én is tudok róla. – Ismét elhallgatott. – Alma! Csak neked mondom el ezt. J nem tudhatja meg.
Alma várakozóan nézett rá.
– Megtartom a titkod, Pizo.
A férfi bólintott.
– Mr. Green elmondta nekem, hogy amikor Johnnie tizenegy volt, az anyját elrabolták, megerőszakoltak, megverték és kidobták az út szélére.
Alma felhördült.
– Te úr isten! – A kezei remegni kezdtek, és könnyek szöktek a szemébe. – Sosem beszélt nekem erről.
Pizo átkarolta a nő vállát és folytatta.
– Amikor megtalálták, kómában volt és soha többé nem tért magához. Egy hét múlva halt meg. A rendőrség sosem tudta megoldani az ügyet. Tudod, hogy megy ez. Kisváros, fekete áldozat. Szóval, amikor Johnnie leérettségizett, beiratkozott a helyi egyetemre. Jogi diplomát szerzett és belépett a goldsboro-i rendőrséghez. Foggal-körömmel harcolt, hogy vegyék elő újra az ügyet. Amikor pedig végül sikerült ezt elérnie, meg is oldotta azt. – Ismét szünetet tartott. – Most már látod, Alma, ez több neki, mint egy munka. Hivatás… szenvedély.
Alma halkan szipogott. A szerelme annyi szenvedésen ment keresztül. Mit tehetnék most? – kérdezte magától. – Ezek után nem kérhetem arra, hogy hagyja ott az egészet. De a gondolatot sem tudom elviselni, hogy elveszíthetem.
Pizo adott neki egy kis időt, hogy összeszedje magát, aztán pedig bementek Johnnie szobájába, mindketten a gondolataikba merülve.
***
Johnnie épp az öt órás híreket nézte. A fő hír egy bűneset volt. Johnnie felismerte a helyszínt.
– Egy újabb holttestet találtak Atlantic Beach-en – kezdte a bemondó. – A terület, amit A dűnék néven is ismernek, egy újabb brutális gyilkosság helyszínévé vált. Helyi egyetemisták bukkantak az áldozatra, akit napkeltekor azonosítottak. Itt van velem az egyik nyomozó. Elnézést, detektív! Válaszolna pár kérdésemre?
Johnnie felpattant az ágyból és agyát elöntötte a düh.
– Az a kurvapecér – sziszegte, amikor megpillantotta Pizot a képernyőn, amint elhárítja a válaszadást.
Johnnie kikapcsolta a tévét és ordított dühében. A hangra azonnal ott termett az egyik nővér.
– Mi a baj, Miss. Green? Fájdalmai vannak?
Johnnie lángoló tekintettel nézett rá.
– Tűnjön innen a francba! – üvöltötte és a falhoz vágta az ágytálat, nem messze a nővér fejétől, aki ijedtében azonnal kirohant.
Amikor Alma és Pizo kiléptek a liftből, beszélgető nővérek egy csoportjába ütköztek. Egyikük, szemmel láthatóan, rendkívül zaklatott volt.
– Miss. Martinez! – fordult feléjük az idősebb nővér. – Miss. Green rendkívül zaklatott állapotban van és halálra rémisztette a nővért is. Kérem. Próbálja meg lenyugtatni!
Alma és Pizo futva tették meg az utolsó néhány métert a szobáig.
– Johnnie! Mi folyik itt? – kérdezte Alma, ahogy berobbant az ajtón.
Johnnie tudomást sem vett a jelenlétéről, csak Pizot bámulta.
– Te nyomorult szemét! Miért nem szóltál? A rohadt hírekből kell megtudnom? – ordította.
– Édesem, kérlek! Nyugodj meg! Ez nem tesz jót neked – kérlelte Alma, próbálva visszanyomni őt az ágyba.
Johnnie olyan dühös volt, hogy nem tudott neki válaszolni.
– J! Nem volt erre időm. Azonnal idejöttem, amint lejárt a szolgálati időm – válaszolta a férfi hűvösen, egy lépést téve előre.
– Baszd meg! – köpte Johnnie. – Ezért van telefonod. Ne mond, hogy nem tudtál szakítani rá néhány percet, hogy szólj nekem! Attól, hogy ebben az istenverte kórházban kell dekkolnom, már használhatatlannak könyveltek el? Erről van szó, „partner”?
Pizo magyarázkodni próbált.
– Nem erről van szó, J! Tudod, mennyit kellett rohangálnom. El kellett mennem a laborba és…
– Baszd meg az egészet! – szakította félbe Johnnie.
– Kicsim! Kérlek… – könyörgött Alma.
Johnnie felkelt az ágyból és a fürdőszoba felé indult. Alma a nyomában volt.
– Johnnie! Mit akarsz csinálni?
Johnnie ledobta a köntösét és meztelenül állt a barátnője és a barátja előtt. Pizo egy pillanatra megdermedt, aztán gyorsan hátat fordított. A nő, végre tudomást véve Almáról, ordítva közölte a mondandóját.
– Elmegyek erről a kibaszott helyről és megtalálom azt a hülye picsát, ha beledöglök is.
– Nem, querida. Nem fogsz – válaszolta Alma szilárdan és a másik elé állt.
– Menj innen Alma! – sziszegte Johnnie.
– Nem fogok! – ordította a másik nő. – Nem mégy sehova, csak vissza az ágyadba – mondta és felkapta a földről a köntöst. – És vedd fel ezt, mielőtt Pizo szívrohamot kap!
Johnnie minden dühe egy pillanat alatt elszállt. Könnyek jelentek meg a szemében és csordultak végig az arcán. A tehetetlenség könnyei. Alma átölelte szipogó szerelmét. Pizo is odalépett és segített lefektetni Johnnie-t. Alma leült az ágy mellé és végigsimította Johnnie arcát, nyakát és vállait.
– El fogjuk kapni, partner – szorította meg a nő kezét Pizo. – Te és én. El fogjuk kapni.
Johnnie csak feküdt az ágyban és sírt. Most már nyugodtabb volt és képes volt felfogni Pizo szavait. Amikor végre erőt tudott venni magán, Pizo tájékoztatta az ügy állásáról.
Amikor az orvos bejött egy utolsó ellenőrzésre, Johnnie az ágyában volt, Alma pedig egy széken ült mellette. Egymás kezét fogták és várták a választ, hogy mikor engedik ki Johnnie-t.
– Nos, detektív, a tesztjei eredményei jók. Az EKG és az EEG normális. A tüdeje és a mája is szépen gyógyul – mondta Dr. Pedrazo. – Szóval, úgy tűnik, holnap már haza is mehet.
Alma boldogan felsikoltott és megcsókolta Johnnie-t.
– Ne vegye sértésnek, doktor úr, de már épp ideje volt – válaszolta Johnnie.
Az orvos elmosolyodott.
– Tudom. És azt is, miért mondja ezt. Remélem, elkapják azt a gyilkost, detektív.
– Köszönöm – bólintott a nő. – Mikor térhetek vissza a munkámhoz?
Alma összerázkódott a gondolatra. Mit kéne tennem? – kérdezte magától. – Hogy értethetném meg vele? Istenem! Segíts!
– Még két hét. Szeretném, ha visszajönne felülvizsgálatra – válaszolta a férfi. – Addig is felhasználhatja az időt, hogy ismét formába jöjjön.
– Köszönöm, doki! Azt fogom tenni – válaszolta Johnnie.
– Sok szerencsét kívánok – mosolygott rájuk az orvos, aztán távozott.
Alma zaklatott volt. Próbálta kitalálni, mit tegyen. Johnnie hangja rántotta vissza a valóságba.
– Bocsáss meg, kedvesem! Mit is mondtál?
Johnnie észrevette a feszültséget a kedvese arcán és sejtette, hogy mi aggaszthatja a nőt. Tudta, milyen nehéz lehetett Almának arra gondolni, hogy a visszatér a szolgálatba.
– Azt mondtam, hogy ezek nagyszerű hírek.
– Ó! Igen. Azok. Sajnálom. Nem figyeltem. Túl sok minden jár a fejemben – mondta Alma. Aztán felállt és az ablakhoz sétált. Johnnie felkelt az ágyból és mögé lépett, átkarolva a derekát.
– Mi a baj, kicsim? Mond el!
Alma megrázkódott az érintésétől. Az agya folyamatosan a válaszon zakatolt. Mit tehetnék? Mondjam el neki az igazat? Hogy azt szeretném, hogy otthagyja a szolgálatot? Vagy ne mondjak semmit?
– Semmi – válaszolta végül. – Ne aggódj emiatt!
Johnnie közelebb hajolt hozzá.
– Ne próbáld eltitkolni előlem, Alma! Látom rajtad, hogy valami baj van. Tudni szeretném, mi az. Szeretlek, kicsim. Teljes szívemből. Had segítsek!
Alma közelebb húzódott és élvezte kedvese ölelését. Johnnie forró lehelete simogatta a fülét, a hangja pedig megnyugtatta a lelkét. A gondolat, hogy elveszítheti őt, könnyeket csalt a szemébe.
– Félek, Johnnie. Nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek – mondta ki végül elfúló hangon. – Ez úttal szerencsénk volt. Nem tudom, végig tudnám-e csinálni még egyszer.
Johnnie félelmei beigazolódtak. Alma szavai pörölyként csaptak le rá. Azt akarja, hogy otthagyjam a szolgálatot – zakatolt az agyában.
– Alma – mondta lágyan. – Óvatosabb leszek ezen túl. Ígérem. Golyóálló mellényt fogok hordani, és nem járok egyedül. Betartok minden előírást.
– Gondolod, hogy ez elég, szerelmem? – kérdezte Alma halkan. – Meg tudod ígérni, hogy nem fordul elő egyszer, hogy elmégy otthonról és nem jössz haza?
Johnnie tudta, hogy nem adhat erre garanciát. Veszélyes munkát űzött és ezt Alma is tudta. Miért most? – gondolkozott. – Mert most jött rá, hogy elveszíthet, te idióta! – feddte meg magát. – Döntened kell. Alma, vagy a szolgálat?
Csendben álltak egymás karjaiban. Mindketten azon merengtek, mit gondolhat a másik. Johnnie azon gondolkodott, hogy ha nemet mond, Alma elhagyja-e, Alma pedig azon, mit reagál Johnnie, ha ezt kéri tőle.
Jobban szeretem Almát, mint bármit ezen a világon. Ha fel kell adnom érte a munkámat, hát megteszem – döntött Johnnie. Alma szemébe nézett és látta benne a könnyeket.
– Megteszek bármit, amit kérsz – csókolta meg.
Alma mélyen a szemébe nézett. Látta benne a kétségbeesést, de azt is, hogy ha megkérné rá, Johnnie a munkáját is feladná érte. Emlékezett, mit mondott Pizo. Ez az ő hivatása.
Mély levegőt vett, mielőtt megszólalt volna.
– Nem akarom azt kérni tőled, hogy add fel a hivatásod. Tudom, mennyit jelent ez neked. De meg kell ígérned nekem valamit.
Johnnie visszatartotta a könnyeit és néma hálát rebegett.
– Bármit, szerelmem.
– Azt szeretném, ha megígérnéd, hogy megteszel mindent, hogy minden este haza tudj jönni hozzám.
– Isten a tanúm rá, megteszek bármit, hogy minden este a karjaidban alhassak el. Szeretlek, Alma.
Alma magához húzta Johnnie-t és megcsókolta. Puha, gyengéd csóknak indult, de aztán Johnnie mélyen bedugta a nyelvét a szájába, és heves csókolózásba kezdtek. Végül már levegőt sem kaptak, és csak ez kényszeríttette rá őket, hogy abbahagyják. Johnnie adott egy puszit Alma arcára. Érezte, ahogy a vére lüktet, miközben magához öleli Almát.
– Kicsim. Le kell állnunk – suttogta Alma.
– Szükségem van rád. Érezni akarlak. Kérlek, kicsim! Engedd! – könyörgött Johnnie, ahogy végigsimította Alma mellét, ajkai pedig a bőréhez tapadtak.
– Nem tehetjük. Bárki bejöhet – nyögte Alma. De Johnnie csak folytatta. Odahúzta Almát a székhez, majd az ajtóhoz, hogy becsukják azt.
– Senki sem jöhet be. Kérlek, kicsim! Nem tudok várni tovább.
Elterült az ágyon és magára húzta Almát. – Kérlek.
A másik nő már nem volt képes tovább ellenállni neki, úgyhogy a vágytól vezérelt kezei behatoltak a kórházi köpeny alá. Ujjai Johnnie combjainak feszültek, amitől a nő megrándult, mintha áramütés érte volna. Amikor az ujjai elérték Johnnie lüktető ágyékát, a nő felsikoltott. Mintha ezernyi tűz lobbant volna lángra a testében. Alma a szájára tapasztotta az övét, és heves csókolózásba kezdtek. Nyögések és sikolyok törtek fel, ahogy Alma ujjai eltűntek Johnnie combjai között. Két ujját tolta be a nő szeméremajkai közé. Nem kellett sok hozzá, hogy a szerelme elélvezzen.
Johnnie nehézkesen lihegve terült el az ágyon. Látta az aggodalmat Alma arcán, úgyhogy kedvesen rámosolygott.
– Jól vagyok, kicsim. Ne aggódj!
Megcsókolta Almát, aztán lehúzta a nőről a blúzát. Kedvese dereka köré fonta a karjait és a bugyija alá tolta az ujjait. Aztán egy gyors ötlettől vezérelve maga alá gyűrte a nőt.
– Akarlak. Most – nyögte.
Legnagyobb meglepetésére, a nő nem ellenkezett. Johnnie gyorsan lehúzta a bugyiját és a feje eltűnt Alma lábai között.
– Igen… – nyögte a mexikói nő, ahogy szerelme nyelve behatolt a szeméremajkai közé. Johnnie felgyűrte Alma melltartóját és megmarkolta meztelen melleit. Almának be kellett fognia a száját, hogy ne üvöltse fel az egész kórházat a gyönyörtől.
– Ez csak egy kis előzetes volt – suttogta Johnnie. – Csak várj, amíg hazatérek!
– Holnapig nem tudok várni – válaszolta a másik nő. – Annyira hiányzol az ágyból.
Johnnie dühös lett, amikor arra gondolt, mit is veszített el majdnem. Az a szemét ribanc majdnem elvette tőlem ezt. A szerelmemet. Az életemet. Ezért meg fog fizetni. Erre megesküszöm.
Alma észrevette a változást az arcán, és gyengéden megfogta a könyökét.
– Valami baj van?
– Ó… sajnálom. Nem. Minden rendben – válaszolta Johnnie, de nem bírt rá nézni. – Csak néhány dolog futott át az agyamon.
– Hazudsz – válaszolta Alma lágyan. – Tudom, hogy arra a gyilkodra gondolsz. Látom a szemeidben, hogy a bosszún jár az eszed.
– Nem teszek semmi őrültséget – válaszolta Johnnie. – Meg fogok fizetni neki, de a régi, jól bevált módszereket fogom használni. Csak az zaklatott fel, hogy majdnem elveszítettelek.
– Tudom, mire gondolsz, drágám. Ezt le kell rendezni. Meg kell fizetnie. De nem csak azért amit veled… amit velünk tett, hanem minden bűnéért, amit az áldozatai ellen elkövetett – suttogta Alma, ahogy beletúrt Johnnie hajába.
Johnnie lehunyta a szemeit és élvezte a kedvese érintését.
– Igazad van. Mind mindig – mondta.
– Ez is igaz – mosolyodott el Alma.
Johnnie felnevetett és megcsókolta a nőt.
– Jobb lesz, ha rendbe szeded magad, mielőtt valamelyik nővér bejön.
Alma felkelt és rendbe szedte a ruháit. Aztán visszament az ágyhoz még egy utolsó csókra.
– Reggel azonnal itt leszek, amit tehetem.
– Nem kell aggódnod, szerelmem. Mire ide érsz, én már készen leszek – válaszolta Johnnie.
Alma még egyszer megcsókolta, aztán elment.
***
Amikor Alma hazaért, telefonált néhányat és tudatta mindenkivel, hogy Johnnie-t másnap kiengedik a kórházból, úgyhogy délután megtarthatják az üdvözlő parti-t. Lezuhanyozott és átöltözött, aztán elkezdte készíteni az ételt másnapra.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Henry Cavill, alias Pizo Petrillo.