A wilmingtoni hasfelmetsző I. rész 3. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. december 22.

***************************************************

Johnnie beszámolt Pizonak a korareggeli találkozójáról Myrával a bárban. Elmondta a férfinak, hogy a lány is be fog jönni a kapitányságra, hogy leírást adjon a titokzatos nőről. Azon gondolkodtak, hogy milyen kevés információjuk is van, amikor Smitty, az egyik kollégájuk, szólt Johnnie-nak, hogy valaki őt keresi. Mindezt olyan kifejezéssel az arcán, mintha valamin meglehetősen jól szórakozna.
– Van valami problémád, Smitty? Úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna – mondta Pizo.
– Nem szellemet, Petrillo. Csak a leggyönyörűbb nőt, akit valaha láttam – mondta áhítattal a hangjában.
– Annie – mondta Pizo és Johnnie egyszerre.
– Mond meg neki, hogy jöjjön be! – mondta Johnnie Smitty-nek.
Annie lassan botorkált be a helyiségbe. Ramatyul nézett ki. Valószínűleg a hosszú éjszaka tette. Szerencsére arra még volt energiája, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön.
– Kemény egy éjszaka volt, hm? – kérdezte Johnnie.
– Kemény nők – válaszolta a másik félmosollyal az arcán. – Myra egy igazi vadmacska. Úgy tűnt, teljesen felizgatta… igazán felizgatta a beszélgetés egy különösen csinos rendőrtiszttel ma reggel.
Ő és Myra valószínűleg rövid időn belül egymás karjaiban kötöttek ki, mivel a lány nem bírta ki szex nélkül. Nem úgy, mint egy kurva a stricijével, hanem mint nő a nővel. Annie sosem fizetett ezért, Myra pedig el sem fogadta volna.
– Ennek ellenére be fog még jönni? – kérdezte Pizo.
– Később bizonyosan itt lesz – jött a válasz.
– Rendben. Akkor kezdjünk bele, Annie! Jake, a rajzolónk, már vár – mondta Johnnie és átvezette a nőt egy másik szobába.

Néhány órával később Myra is beérkezett a kapitányságra és Johnnie-t kereste. Az őrmester Johnnie asztalához irányította őt. Amikor megpillantotta a nőt hátradőlve a székében, a lábaival az asztalon, miközben telefonál, levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára. Lassan odasétált hozzá, aprólékosan végigmérve hosszú lábait. Látta, ahogy Johnnie izmai nekifeszülnek a farmerjának és arra gondolt, milyen mennyei lenne eltölteni egy éjszakát ezzel a nővel.
Johnnie észrevette, ahogy felé közeledik, úgyhogy letette a telefont és felállt. Észrevette a Myra arcára kiülő széles mosolyt, és hasonlóval viszonozta.
– Ugye tudod, hogy csak miattad csinálom ezt az egészet? – szólalt meg végül Myra. – Eddig többnyire csak akkor voltam rendőrkapitányságon, amikor én voltam bajban.
– El tudom képzelni, Myra – válaszolta Johnnie. – Köszönöm, hogy eljöttél.
Ebben a pillanatban futott be Pizo is.
– Myra, ő itt a partnerem, Pizo Petrillo. Pizo, ő Myra – mutatta be őket egymásnak Johnnie.
Myra a férfi felé fordult, de nem vette le a tekintetét Johnnie-ról.
– Örülök, hogy találkoztunk.
– Enyém a megtiszteltetés – mondta Pizo és Johnnie-ra nézett, próbálva kifejezéstelen arcot vágni.
Johnnie megfogta Myra könyökét.
– Erre, Myra! A rajzolónk már vár.

Myra érezte, hogy a szenvedély hullámai végigsöpörnek a testén a másik nő érintésétől. Az Annie-től hallottakból tudta, hogy Johnnie tiltott gyümölcs, de, úgy gondolta, a fantáziálgatás még senkinek nem ártott meg.
– Mutassa az utat, asszonyom! – ironizált mosolyogva és elindult a másik után, így élvezhette Johnnie hátának a látványát.

Alma a dolgozószobában foglalatoskodott a számítógépén, amikor megszólalt a csengő. Odalépett az ajtóhoz és kinézett a kémlelőnyíláson. Guillermo volt az. Hangosan felsóhajtott és vontatott mozdulatokkal nyitotta ki az ajtót.
– Hello, Guillermo! Gyere be! – mondta a férfinak.
– Hello, pepita! – üdvözölte az öccse és adott egy puszit az arcára, majd belépett és körülnézett. – Itt van az a…
– Ne beszélj így róla! – vágott közbe Alma. – Miért nem tudsz egyszer csak úgy eljönni egy udvarias látogatásra minden gúnyolódás nélkül?
– És te miért nem vagy képes rájönni, hogy ez az egész élet alapvetően elhibázott? – emelte fel a férfi a hangját. – Bármelyik férfit megkaphatnád, akit csak akarsz. De te mégis egy nővel élsz együtt. Ő nem közülünk való, Alma… Ő egy félvér negra puta. Egy fekete szuka.
– Ezt most fejezd be! – ordította a nő. – Mindenkinek jobb lenne, ha végre beletörődnél, hogy együtt vagyunk Johnnie-val. Ez a mi otthonunk. Az övé és az enyém. Ha idejössz, tanulj meg tisztelettel beszélni róla! – Rövid szünet után lehalkította a hangját, próbálva uralkodni magán. – Szeretem őt és ő is szeret engem. Boldoggá tesz és törődik velem. Miért nem tudod ezt elfogadni?
– Te nem vagy olyan, mint ő, Alma. Teljesen átmosta az agyadat. Ki kéne dobnod az utcára, hogy lelőjék, mint egy rühes kutyát. Mert az is.
– Azonnal takarodj a fenébe a házamból, Guillermo! – sikította Alma, és mellbe lökte a férfit.

Johnnie Guillermo autóját látta az utcában parkolni. Remélem az a szardarab eléggé kihozta már a sodrából Almát – gondolta. – Élvezném, ha kidobhatnám a szőrös seggét. Azzal lassan fellépdelt a lépcsőn az ajtóhoz. Kiabálást hallott, ami miatt az út hátralevő részét már rohanva tette meg, és szinte már feltépte az ajtót.
– Mi folyik itt, Alma? – kérdezte dühösen. A haragját arra irányította, akit a baj forrásának tartott. Név szerint Guillermora.
Alma érzékelte a dühöt a hangjában és próbálta lecsillapítani a feszültséget.
– Semmi gond, kicsim. Guillermoval csak beszélgettünk. Milyen volt a napod? – kérdezte csitítóan, miközben lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja a másik nőt.

Guillermo az asztal felé fordult és a szájába tömte az egyik gyümölcsöt, ami rajta hevert. Tudomást sem vett Johnnie jelenlétéről, ami csak mégjobban felidegesítette a nőt. A férfira szegezte a tekintetét és tett egy lépést felé. Alma viszont elé állt és könyörgő pillantást vetett rá, némán kérlelve, hogy ne bántsa a férfit. Johnnie ránézett, undorodva megrázta a fejét és a hálószoba felé vette az irányt. Az ajtó csapódásának hangja érzékeltette Almával, hogy jobb, ha elküldi az öccsét.
– Megőrültél, Guillermo? Szét akarsz minket választani Johnnie-val? – sziszegte. A férfi leült egy székbe, háttal neki és csak vigyorgott.

Johnnie leült az ágy szélére és magában füstölgött. Az a kis faszkalap! Egyszer még elkapom a grabancát – gondolta. – És akkor én fogom kirúgni innen.
Már azon volt, hogy előveszi a fegyverét, amikor spanyol nyelvű kiabálás ütötte meg a fülét. Kinyitotta az ajtót, majdnem kicsapva és a nappaliba rohant, ahol épp Guillermo ordított Almával.
– Te kurvapecér! – szűrte a fogai között, miközben megragadta a férfit a gallérjánál fogva és felemelte a földről. – Szétverem azt a rohadt képedet.
Alma felsikoltott és azért könyörgött Johnnie-nak, hogy ne bántsa a férfit. Johnnie a másik fölé tornyosult, még úgy is, hogy annak a lábai csak a levegőt taposták. Guillermo csak 163 centi magas volt és 66 kiló, úgyhogy Johnnie úgy tudta lóbálni, mint egy rongybabát.
– Johnnie, kérlek! Ne tedd! Még a végén baja esik – könyörgött Alma.
Johnnie hitetlenkedve nézett rá. Azt akarja, hogy ne bántsam? Mi a franc? – gondolta. – Hogy a jó büdös életbe!
Felnyögött és a padlóra lökte a férfit. Alma átkarolta, hogy visszatartsa őt. Johnnie viszont a kabátja és a kulcsa után nyúlt, azzal elviharzott. Alma pedig utána rohant.
– Johnnie! Várj! – könyörgött.
– Mégis mire, Alma? Hogy nézzem, ahogy pátyolgatod azt a szardarabot? – szűrte a fogai között a nő. – Az a fattyú ide jön, felzaklat, tiszteletlenül beszél velem, és én csak tűrjem? A francba is, Alma! Azok a napok elmúltak. Már belefáradtam – ordította Johnnie. Almára nézett és látta a félelmet a szemében. Próbált lenyugodni. – Mond meg annak a faszfejnek, hogy hordja el magát! És ha legközelebb ide jön, végigrugdalom a seggét az utcán. Soha többé ne jöjjön ide! Komolyan mondom, Alma.
– Kicsim, tudom, hogy már belefáradtál. Én is. Mindenkinek jobb lesz így. Talán csak egy kis időre van szüksége.
– Amire annak az idiótának szüksége van, az egy kiadós seggberúgás – morogta Johnnie. – Komolyan mondom, Alma! Mond el neki, vagy én teszem meg.
Guillermo kikukucskált az ablakon és elmosolyodott, mert elérte, amit akart.
– Édesem! Kérlek. Gyere be! Beszéljük meg! – kérlelte Alma, Johnnie kezét szorongatva. A másik nő azonban nem engedett.
– Nem. Nálam van a fegyverem, és legközelebb használni is fogom. – Azzal az autó felé indult. Mielőtt beszállt volna, még hátra pillantott és látta a könnyeket Alma szemében. Aztán beszállt a kocsiba és elhajtott.
Alma visszament a házba. Megkereste Guillermot, és megismételte neki Johnnie szavait.
– Nem hagyod, hogy megússza ezt, ugye? – ordította a férfi. – Nem látod, hogy csak el akar választani téged tőlünk?
– Te vagy az, aki elválasztasz engem magadtól, ha nem hagyod abba ezt a marhaságot. Ha nem fogadod el, hogy együtt vagyunk Johnnie-val. Amíg nem vagy erre képes, ne is gyere vissza! – mondta dühösen.
– Oké! Elmegyek! Maradj csak a te kis negra putáddal! – ordította a férfi. – Ő csak egy rakás szar, és te is az vagy.
A lába elé köpött, azzal elviharzott. Alma elfeküdt a kanapén és sírni kezdett.

Pizo oda dobott Johnnie-nak egy sört.
– Szóval, mi is történt, J?
– Az a kis faszkalap Guillermo volt ott, amikor haza értem. Elvesztettem a fejem és majdnem megvertem – mondta a nő. – Mint mindig, Alma pedig őt babusgatja. – Johnnie felállt és az ablakhoz ment. – Engem hibáztat, mert Alma leszbikus lett.
– Ez egy akkora hülyeség. Hogy viselheti ezt el? Alma már felnőtt – válaszolta a férfi.
– Nem tudom, de én már belefáradtam. Ennek itt a vége. Ha mégsem, akkor elveszítem őt – mondta Johnnie halkan. – Nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy választania kelljen köztem és a családja között. Talán el kéne engednem.
Pizo látta, hogy Johnnie mennyire szenved, és ez még jobban felidegesítette.
– Szereted őt, J?
Johnnie megfordult és ránézett.
– Persze hogy szeretem.
– Akkor nem te kényszeríted a választásra, hanem Guillermo – válaszolta Pizo. – Ha elengeded, akkor csak az ő kezére játszol. Alma okos lány. Át fog látni rajta.
Johnnie elmosolyodott és visszament az asztalához.
Pizo folytatta.
– Tudod, látom, mennyire szeretitek egymást. Nem mutatom, de kedvelem Almát. Jó hatással van rád. Előtte csak egyik nő ágyából vetetted magad a másikéba.
– Alma nem úgy gondolja, hogy kedvelnéd őt. Azt hiszi, belém vagy zúgva, vagy ilyesmi – mondta Johnnie, miután befejezte a sört.
Pizo felnevetett.
– Szeretlek, Johnnie, de nem úgy. Néha elszomorít, ha vele látlak. De nem amiatt, amit hiszel. – Rövid szünetet tartott. – Magányos vagyok, J. Neked van valakid, aki szeret és vár rád, hogy biztonságban hazatérj. Valaki, akivel megoszthatod az életed. – A hangja kissé elfulladt. – Nekem is szükségem lenne valakire. Valakire, aki szeret engem, ahogy Alma szeret téged.
Johnnie a férfira nézett és nyugodtan válaszolt.
– Hát, talán ha annyi figyelmet fordítanál minden másra is, mint a szakálladra, akkor találnál valakit. Pizo, te mindig úgy nézel ki, mint aki egy szemetesből mászott ki. Egy magára valamit is adó nő sem akar egy csövessel járni – mondta. – Te egy jóképű srác vagy. Törődj többet magaddal! Bízz bennem!
– Köszönöm – válaszolta a férfi. – De Alma talán már aggódik. Jobb lenne, ha haza mennél.
– Én is azt hiszem. Majd holnap találkozunk. És gondolkozz azon, amit mondtam!
Azzal felállt és távozott.
– Meglesz, partner.

A házban sötét volt, amikor Johnnie hazaért. Kicsit összezavarodott, mert Alma mindig égve hagyott egy lámpát neki. Már arra gondolt, hogy Guillermo nyert és Alma elment. Remegő kézzel tolta a kulcsot a zárba és kinyitotta az ajtót. Körbe nézett, próbálva hozzászoktatni a szemét a sötétséghez. Látta Alma sziluettjét az ablaknál, ahogy ül a sötétben és megkönnyebbülten felsóhajtott. A lámpakapcsoló felé nyúlt, de Alma azt kérte, hogy ne kapcsolja fel. Letette a kulcsát az asztalra. Leült mellé és átölelte Almát. A nő pedig belesimult az ölelésbe.
– Kicsim, sajnálom, hogy elvesztettem a hidegvérem – mondta Johnnie. Érezte, ahogy Alma teste rázkódik a könnyektől. – Mi történt Guillermoval?
– Ó! Azt hiszem, igazad volt Guillermoval kapcsolatban. Ő egy önző disznó. Csak szét akar minket választani. Megmondtam neki, hogy ha nem hagyja abba ezt, akkor nem fogjuk itt szívesen látni – suttogta Alma.

Johnnie dühöt és sértettséget akart érezni, de nem ment neki. Ehelyett csak sajnálatot érzett és szerelmet Alma iránt. Érezte a félelmet és a kétségbeesést, ami megtöltötte Alma szívét. Közelebb húzódott hozzá, a másik nő pedig csak a vállára hajolva szipogott. Hagyta, hogy Alma megnyugodjon, majd felemelte az arcát.
– Alma – suttogta Johnnie, közelebb tolva ajkait a másikéihoz. – Kicsim. Jobban szeretlek, mint bárkit ezen a földön. Látom, mennyire megviselt ez az egész. Nem akarlak rákényszeríteni, hogy válassz. Ha azt akarod, menj haza a családodhoz! Nem akarlak elszakítani tőlük. Nem viselném el, ha boldogtalannak látnálak.
– Johnnie! Én is szeretlek téged. Akkor vagyok boldog, ha te is. Te nem vagy az a szörnyeteg, aminek Guillermo be akar állítani. Feláldoznál mindent, a boldogságodat, csak mert ő azt akarja? – kérdezte. – Én csak veled akarok lenni. Sosem hagynálak el, szerelmem.
– Kicsim, ha ennek az ügynek vége, elutazhatnánk valahova. Csak mi ketten. Egyedül. Csak te meg én – mondta Johnnie.
– Csodálatosan hangzik – válaszolta Alma, fülig érő szájjal. – Hova szeretnél menni?
Johnnie elgondolkodott egy pillanatra. Valami különlegeset akart. Megköszörülte a torkát és Almára nézett.
– Mit szólnál Jamaicához?
Alma megérintette Johnnie arcát.
– Tökéletesen hangzik.
Az ajkaik összeforrtak egy puha és gyengéd csókban. Egy forró csók két szenvedélyes szerető között. Johnnie elfeküdt a kanapén, Alma pedig hozzábújt és hamarosan mindketten elaludtak.

Ui.: a képen Dani Evans alias Myra.