A wilmingtoni hasfelmetsző II. rész 4. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is) és nem elhanyagolható súllyal jelennek meg egyes fejezetekben leszbikus szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara
Beküldve: 2011. december 29.

***********************************************

Két hét telt el és Johnnie és Pizo egy lépéssel sem került közelebb ahhoz, hogy megtalálják Valerie gyilkosát. A titokzatos nőt nem látták többé a The Back Doorban, azóta, hogy Myra visszautasította az ajánlatát. A rendőrkapitány, a polgármesteri hivatal nyomására, már azon gondolkodott, hogy lezárja az ügyet, de Johnnie abban reménykedett, hogy végül mégsem teszi meg. Annak ellenére, hogy már az első pillanattól kezdve tudta, hogy ha az áldozat nem egy jól ismert tagja a közösségnek, az ügyet valószínűleg sosem oldják meg. Szerencsére a kapitány végül tovább hagyta őket dolgozni.

– Ez hihetetlen! – sóhajtott fel Johnnie megkönnyebbülve. – Senki, még az a seggfej Ballantine polgármester sem akarja megoldani ezt az ügyet. Az egész csak rontja a turisták bizalmát. Most szólj hozzá!
– Egy seggfej. Csak a turizmus érdekli igazán. Mi tudjuk, mire megy ki a játék. Az áldozat nem a városi sznobok közül való volt. Innentől már senkit nem érdekel – válaszolta Pizo.
– Az a tény pedig, hogy leszbikus volt, csak ront az egészen. Az a mocsok polgármester annyira álszent! Évekig loholt a magunkfajták után a vallási fanatikusaival, míg végül mi belefáradtunk, és eltűntünk a balfenéken. Ezzel pedig csak azt értük el, hogy újabb okot adtunk neki, hogy a város romlottságáról beszéljen – kesergett Johnnie.

Johnnie felnézett a partnerére. Tudta, hogy a városi elit mennyire megveti a melegeket és a leszbikusokat. Ballantine és emberei már sokukat elüldözték. Johnnie volt azon kevesek egyike, aki még kibírta. Pizo pedig mindig megragadta az alkalmat, hogy biztosítsa, ő mellette áll.
– De legalább nem lesz több gyilkosság. – Rövid szünetet tartott. – Inkább tegyük el magunkat holnapra, J!

Johnnie döbbenten nézett a partnerére. A férfi sosem arról volt ismert, hogy korán akarna végezni. De, ahogy jobban megnézte, észrevette a változást a partnerén az elmúlt hetekben. Jobban odafigyelt a higiéniájára, levágatta és kifésülte a haját. A ruhái is egy fokkal jobbak lettek. Összességében Pizo úgy nézett ki, mint egy milliomos szívtipró.
– Rendben. Én is fáradt vagyok. És ma este Alma szolgálja fel a vacsorát… De nem csak a konyhában, ha érted mire gondolok – kacsintott a férfira. – Szeretnél átjönni vacsorára?
– Nem, köszi. Nem szeretnék zavarni… Azon kívül pedig, már vannak terveim – mosolygott a férfi.
Johnnie meglepődött, hogy a partnere randizni megy.
– És ki a szerencsés? És főleg, mikor találkoztatok?
– A neve Diana Andrews. A sarkon lévő irodában dolgozik. Titkárnő – válaszolta Pizo büszkén.
– Arra a csinos kis vörösre gondolsz? Én is kedvelem őt. Helyes lány – mosolygott Johnnie. – Na jó! Hamarosan találkozunk. Almával a tudomására kell majd hoznunk, milyen rohadt mázlista, hogy egy olyan jó pasival hozta össze a sors, mint te.
Pizo felnevetett.
– Csak minél hamarabb! Na, nyomás haza és törődj a magad dolgával! Majd reggel találkozunk.

Alma épp a vacsorát készítette, amikor megszólalt a csengő. Letette a serpenyőt és az ajtóhoz lépett. Ahogy kinézett a nyíláson egy fiatal férfi feje búbját látta.
Ó, a francba is! Ne ma, Guillermo! – suttogta magában. Kinyitotta az ajtót, de legnagyobb meglepetésére Javiert pillantotta meg magával szemben. A bátyját. Ő is olyan jó kiállású volt, mint Guillermo, dagadó izmokkal és vonzó arccal. Alma berántotta őt az ajtón és átölelte, majd adott egy nagy puszit az arcára.
– Hol voltál? Már hiányoltalak – mondta, kiengedve a férfit a karjai közül.
– El kellett mennem a városból egy időre… Munka... Guillermo nem mondta el?
Alma arcáról eltűnt a mosoly.
– Már két hete nem láttam Guillermot. Az óta nem, hogy összekaptak Johnnie-val.
Javier leült a kanapéra és megkérte Almát, hogy üljön le mellé.
– Már megint? Pepita, le kéne már végre állítanod. Nem bírom nézni, ahogy veszekedtek – mondta és a kezei közé vette Alma kezét. – Mikor tanul már végre a hibáiból?
– Nem tudom. De remélem, hamarosan. Nem engedem, hogy tönkretegye a kapcsolatunkat Johnnie-val.
– Tényleg. Hogy van Johnnie?
Alma szemei felcsillantak. A szívből jövő szerelem fénye világított bennük.
– Jól van. A meggyilkolt prostituált ügyében nyomoz.
Javier elfintorodott.
– Hátborzongató egy ügy. Hogy viseli?
– Ahogy mindig is – vont vállat Alma. – A munkáját mindig az őrsön hagyja. Sosem hozza haza. Ennek ellenére, örülnék, ha végre vége lenne… Azt ígérte, hogy elmegyünk pihenni Jamaicára.
– Ti tényleg nagyon szeretitek egymást, ugye? – kérdezte Javier mosolyogva, megsimogatva a húga arcát.
– Igen – válaszolta Alma. – Gyere! Készítettem vacsorát.

Johnnie belépett az ajtón és meghallotta Alma hangját a konyhából. Egy nagy mosoly terült szét az arcán, ahogy bement, de hamar lefagyott, amikor meglátta az asztalnál ülő férfit. Először azt hitte, Guillermo az.
A francba is! – gondolta. – Nem hiányzott ma ez a kis seggdugasz.
Alma felnézett rá és elmosolyodott.
– Nézd csak, ki van itt, kicsim! – lépett oda hozzá és megcsókolta.
Javier is felállt és felé fordult. Johnnie egy pillanatra ledöbbent, majd elmosolyodott.
– Hello, Javier! Örülök, hogy látlak – üdvözölte a férfit.
– Főleg, hogy én vagyok és nem Guillermo, mi? – szorította meg a másik kezét a férfi.
Johnnie zsebre dugta a kezeit és a padlót nézte, mintha hirtelen szokatlan érdeklődést mutatna a csempék közti repedések iránt.
– Jól látod.
– Johnnie! Alma elmondta, mi történt köztetek – válaszolta a férfi, Johnnie pedig felnézett rá. – Remélem, hogy ettől még nem neheztelsz az egész családra.
– Nem. Persze, hogy nem – rázta meg a fejét a nő. – Tudom, hogy eleinte mindenkinek nehéz volt. Megbízni bennem, és elfogadni a tényt, hogy Alma egy nővel jár. De mindannyian, Guillermo kivételével, adtatok nekem egy esélyt, hogy megmutassam, sosem bántanám Almát. És ezért hálás vagyok.
Javier elmosolyodott.
– Úgy bánsz vele, mint egy királynővel, Johnnie. Nem is tudnád elrontani, mi?
– Hé! – legyintette meg az arcát Alma játékosan. – Ne beszélj úgy rólam, mintha nem lennék itt!
Johnnie átkarolta őt és szenvedélyesen megcsókolta.
– Bocs, kicsim! Nem akartunk megbántani.
Alma duzzogást színlelt.
– Igen, ó hatalmas felség! Kérlek, bocsásd meg nekünk, szegény férgeknek a tiszteletlenségünket! Sosem vetemednénk arra, hogy megbántsunk téged – viccelődött Javier.
– Legközelebb ezért lecsapatom a fejetek – válaszolta Alma, igyekezve megőrizni a hangjára erőltetett komolyságot.
– Most, hogy ezt letudtuk, velünk tartasz vacsorára? – kérdezte Johnnie.
– Sajnos nem tehetem. Még van egy kevés munkám odahaza – húzta el a száját Javier. – Aztán még ki is kell pakolnom. Beugorhatok még valamikor később?
– Természetesen – válaszolta Johnnie és almára mosolygott. – Az ajtónk mindig nyitva áll előtted.
– Remek. Akkor talán majd a jövő héten. Ha a városban leszek – válaszolta a férfi és az ajtó felé indult. Adott egy puszit Alma arcára és elbúcsúzott.

Egy mennyei vacsora után Johnnie segített Almának elmosni a tányérokat. Halk szalsza zene szólt a rádióból, Almát pedig teljesen átjárta a ritmus, a csípőjét rázva rá. A látvány teljesen felizgatta Johnnie-t.
– Táncoljunk, szerelmem! – mondta és kigombolta a nő blúzát.
Johnnie átkarolta őt és a szoba közepére rántotta. Alma imádta, amikor Johnnie-val szalszáztak. Ez volt az első latin tánc, amit megtanított neki.
– Remekül táncolsz, quireda! – mondta nevetve.
– A véremben van, drágám – válaszolta Johnnie nevetve.
A szám véget ért, de Johnnie nem hagyta abba. Átkarolta Almát és magához vonta. Testeik teljesen egymáshoz préselődtek. A nyakán érezte Alma leheletét, ahogy végigcsókolta a nő arcélét.
– Annyira finom az illatod, Alma! – nyögte. – Örök időkre így maradnék veled.
Nem tudott már uralkodni magán. Felkapta Almát, aki a dereka köré fonta a lábait. Így sétáltak be a hálószobába, szenvedélyes csókok kíséretében.

Egy fiatal hispano nő lépett be a The Back Door ajtaján. Szakadt farmert, fekete toppot és egy vékony dzsekit viselt. Játszi könnyedséggel surrant át a tömegen és megállt a bárpult előtt. Azonban nem törődött a csapossal, csak az asztalokat pásztázta a tekintetével. Alig, hogy leült, a fiatal, ázsiai lány, aki korábban Sukiként mutatkozott be Johnnie-nak, azonnal mellette termett. Csak egy kivágott vörös toppot viselt és egy fekete miniszoknyát, ami viszont már szinte illetlenül rövid volt. A bal vállán japán betűkkel a „bassz meg!” felirat volt olvasható.
– Nincs szükséged valamire, szépségem? – búgta a nő fülébe.
– Kérlek, ülj le! – invitálta a vendég.
– Hozhatok valamit inni?
– Nem. Köszönöm. Már van – emelte fel a nő a poharát. Sukit egyszerűen megbabonázta az arcára kiülő mosoly.
– Kérdezhetek valamit, ha nem bánod? – nyeldekelt kiszáradt torokkal.
A nő ránézett.
– Mi volna az, te drága kis gyönyörűség?
– A hajad eredetileg is vörös? – kérdezte Suki csábos hangon.
A nő elmosolyodott.
– Csak egyféleképpen tudhatod meg. Tennél velem egy sétát a parton? – Azzal előhúzott két százdollárost a zsebéből.
– Vezess, én vörös királynőm! – mosolygott Suki.
Mindketten felálltak. A nő átkarolta Suki vállát, és az ajtó felé indult vele.

Alma felnyögött, ahogy a felcsatolható műszerszám belé hatolt. Johnnie gyengéden mozgatta a csípőjét, lassan egyre mélyebbre tolva belé az eszközt.
– Könyörögj, hogy gyorsítsak! – heccelte Johnnie, alma viszont már képtelen volt beszélni. A mellkasa zihált, ahogy az öröm nyögései előtörtek belőle, mielőtt felsikoltott volna a gyönyörtől.

Eközben a parton Suki megpróbálta megcsókolni a partnerét, de az elhúzódott tőle.
– Nem. Nem – tiltakozott. – Nem akarok nyelves csókot.
– Bocsánat – szabadkozott Suki. – Akkor mi izgat fel?
A nő benyúlt a kabátja zsebébe és előhúzott egy pár latex kesztyűt.
– A biztonságos szexre esküszöm. Ugye nem bánod? – mosolygott és felhúzta a kesztyűt.
– Bármit, amíg fizetsz, édesem. Azt csinálunk, amit akarsz – válaszolta Suki.
A nő mögé lépett és megsimogatta a haját. A kezei lassan lecsúsztak Suki nyakára és gyengéden végigsimították a vállát.
– Mit szólnál egy kis játékhoz? – búgta az ázsiai lány fülébe.
– Ha szeretnéd, drágám? – suttogta Suki.
– Remek – válaszolta a nő. Előhúzott a zsebéből egy rövid kötelet, hátra húzta Suki kezeit, és hozzákötözte a pénzt, majd a földre lökte őt.
– Kuss legyen, te hülye picsa! Most én dirigálok – szűrte a nő a fogai között.
Suki kezdett megijedni, ahogy a nő befogta a száját.
– Lehet gyors, de fájdalmas is – mondta. – Én az utóbbit kedvelem, de a választás a tiéd.
Suki szemeiben könnycseppek reszkettek.
– A fenébe is! Hagyd abba a bőgést! – nyögte a nő. – Csak azt kapod, amit megérdemelsz. Na most! Ha megígéred, hogy jó kislány leszel, elengedem a szádat.
Suki csendben bólintott.
– Remek – válaszolta a nő, és megsimogatta az arcát, mielőtt óvatosan elhúzta volna a kezét.
– Kérlek, ne bánts! – könyörgött Suki.
– Nem foglak bántani – válaszolta a nő gúnyosan. – Azért vagyok itt, hogy megmentselek ettől az élettől. Túl szép vagy ahhoz, hogy ezt csináld.
A nő letépte Suki toppját, és markolászni kezdte a melleit.
– Voltál már valaha egyáltalán férfival?
– Nem – vallotta be Suki.
– Had hívjalak meg az egyik barátomhoz – zippzározta ki a nő a nadrágját, és előhúzott egy műpéniszt. Fekete volt és legalább húsz centi hosszú.
– Nem – tiltakozott Suki. – Nagyon fog fájni.
Már a könnyeivel küszködött, a nő azonban nem foglalkozott vele. Mögé állt, és szétfeszítette Suki lábait.
– Minden nőnek el kell viselnie a fájdalmat a gyönyör előtt. Ez a természet rendje – térdelt a lány combjai közé. Félrecsúsztatta a miniszoknya alatt rejtőző tangát, és lassan bevezette a szerszám fejét, hogy aztán egy nagy lökéssel behatoljon.
Sikoly töltötte meg a levegőt és összemosódott a Johnnie pár mérfölddel arrébb lévő hálószobájában felszakadó sikollyal.

A telefon hajnali fél ötkor szólalt meg.
– Mi az? – szólt bele Johnnie félálomban.
– J! Itt Pizo! Találkozzunk a parton. Van egy újabb hullánk – jött a válasz.
– Hogy a fenébe is! – káromkodott a nő. – Harminc perc és ott vagyok.

Pár lépésre a holttesttől találkoztak.
– J! Ezt te is ismered.
– Ki az? – kérdezte a nő idegesen.
– Az a kis ázsiai lány a bárból – jött a válasz.
– Suki? Hogy a fenébe is!
Odaléptek a holttesthez.
– A CSU nem kezd munkához napkeltéig. A területet lezártuk és a srácok is hamarosan megérkeznek – mondta Pizo.
Johnnie az élettelen testet bámulta, és nyomok után kutatott a tekintetével. Csak egy véres kalapács hevert ott, és egy felcsatolható műpénisz. Visszafordította a zseblámpáját Suki testére.
– Ez rosszabb, mint az előző. Mikor ér ide az ME?
– Már úton vannak – felelte a férfi.
– Ha itt végzünk, fel kell keresnünk Annie-t. Hátha tud valamit.

Már majdnem hét óra volt, amikor megérkeztek Annie házához. Hosszú ideig zörgettek, amíg a nő ajtót nyitott.
– Mi a franc… – Annie hangja elhalt, amikor megpillantotta Johnnie-t és Pizot.
– Édes Istenem! – nyögött fel Pizo. Annie anyaszült meztelenül állt előttük.
– Gyertek be! – invitálta őket a nő, ahogy visszament a hálószobába. Pár pillanat múlva egy boxerben és egy pólóban tért vissza.
Johnnie leült a kanapéra és hátra döntötte a fejét, Pizo azonban csak ácsorgott mellette.
– Mi történt? – kérdezte Annie. A szíve mélyén tudta, hogy rossz híreket kap.
– Újabb gyilkosság történt, Annie – válaszolta Pizo.
A nő szívét félelem mardosta.
– Ki az? – Az elméjében Myra képe villant fel.
Johnnie felemelte a fejét és ránézett.
– Suki.
– A francba is! – nyögött fel Annie.
– Dolgoztál az éjszaka? – kérdezte Johnnie.
– Nem – jött a válasz – Nem voltam bent.
– Mikor láttad őt utoljára? – kérdezte Pizo.
Annie sokkos állapotban volt.
– Én… előző éjjel láttam őt. Boldognak tűnt. Azt mondta, jó eséllyel feladhatja ezt az életet és hamarosan visszamehet Charlotte-ba.
– Charlotte-ból jött? – kérdezte Pizo.
– Igen. Az anyja már öreg és arra gyűjtött pénzt, hogy segíthessen neki – mondta Annie, a könnyeivel küszködve.
Pizo érezte a fájdalmat, ami mindkét nőből sugárzott. Meg akarta oldani ezt az ügyet.
– Láttad azóta azt a titokzatos nőt?
– Nem. De ha előkerül, szétrúgom a seggét. Élvezni fogom, hogy kicsinálhatom – válaszolta Annie dühösen.
– Ne tedd, Annie! – figyelmeztette Pizo. – Hívj fel minket!
Johnnie felegyenesedett.
– Igaza van. Ne tégy semmit, csak szólj nekünk! – dörzsölte a homlokát. – Talán szólnod kéne Myrának, hogy tűnjön el egy időre.
– Meglesz – bólintott Annie.
A két nyomozó felállt és elindultak az ajtó felé. Johnnie megállt egy pillanatra és visszanézett Annie-re. Csak nézte a nagydarab barátját és könny csordult le az arcán. Megsimogatta a nő alkarját.
– Komolyan mondom, Álló Medve! Ne keveredj bele!
Annie tudta, hogy ha Johnnie a cherokee nevét használja, ott nincs helye ellentmondásnak. Rátette a kezét a másik nő vállára és szipogva ránézett.
– Értelek, Vörös Bagoly. Minden úgy lesz, ahogy mondtad.
– Köszönöm, barátom – válaszolta Johnnie, azzal Pizo után ment, és kiléptek az ajtón.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Shu Qi alias Suki.