A "" kifejezés eredménye:

Victum, ne gondold, hogy neki könnyű gyűlölnie téged, mert egyáltalán nem az. Hirtelen nem tud más érzést, magába szívni, hibáztatnia kell valakit, és ez pedig automatikusan te leszel függetlenül attól, hogy a dolgok nem a te lelkeden száradnak. De idővel mindenre rá fog ébredni, csak várd ki szépen… Ő is megvárt téged, neked is ugyanolyan türelmesnek kell lenned veled, amilyen ő volt veled...

Boldog vagyok, mert boldogok a lelki szegények.
Boldog vagyok, mert engem nem tart soha igéret.

Boldogok azok, akik engem még szeretnek,
És ők azok, akik tudják, nem...

Késő este, Karácsony
Fénykoszorú a fákon.
Mit tegzek hogy csituljon?
Mit tegyek hogy ne fájjon?
Szívem másnak igértem,
De mégis zakatol teérted...

Gizi sosem tudta feldolgozni a fia elvesztését, és az évek melyek ezután következtek üresek voltak és céltalanok. Egy éven belül eltemette apját és anyját, majd a rákövetkező évben a nővérét is. A férjén kívül senki sem maradt, akihez kötődhetett volna. Titokzatos kór támadta meg ezután, mely belülről emésztette. Azok, akik még törődtek vele és szerették, a csemegés a sarki közértből, a közben cukrászmesterré lett kisinas, vagy azok, akiken ismeretlenül segített és később tartották vele...

Örök ős anyag szült engem,
Világok vesznek el bennem

Mindig úgy adsz, hogy elveszel
hiányod végleg körülölel...

Az ihorni csatában segédcsapatokat vezettem a Tündér-hegység égbenyúló, hóval borított ormai közt. Vegyes társaság volt, többnyire elfek alkották, de akadtak köztünk menekült trákok északról, erdei zúzmanók, szerencsét próbáló, szegény családokból származó, a nélkülözés elől szabadulni próbáló, parittyás, fejszés, botos, elvétve kardot forgató parasztok, kedvesükért dobogó szívű, hőstettekre vágyó, csillogó páncélú lovagok...

Már elvitte a tetemet, de a szag megmaradt és ott bűzölgött a levegőben, amitől a lánynak még jobban hányingere támadt, és nem tudta magában tartani és kiadta. Hosszú sugárban hányta végig a padlót, közben arcára is fröccsent bőven és félig őt is beterítette, majd mikor már nem jött ki belőle több, ereje végleg elhagyta, és a földre fektette fejét, bele a saját hányásába. Ettől még büdösebb lett, de már nem érdekelte, kezdte megszokni az undort és nem vágyott másra, minthogy elmeneküljön...

Fiatalságom elragadták
Nem kellettem senkinek
Érző szívem megtaposták
S széthulltam a semmibe
Bolygó úton méla kőbe
Belerúgtam és eldőltem
Foszfor villant...

- Sajnálom, ha az előbb megbántottalak…Tudod milyen hülye tudok lenni. - Döngicsélte oda Mia fülébe, aki erre kissé reménykedve nézett fel rá.
- Nem szeretem a kitöréseidet… Főleg nem karácsonykor… - Szusszantotta mosolyogva a lány, mire a gitáros egy bűnbánó arckifejezéssel jutalmazta. A fiú körülnézett a sötétségben és mikor látta, hogy a pár még elég távol van ahhoz, hogy ne vehessék ki, mit is művelnek az ajtó előtt, lassan megfogta a lány gallérját és óvatosan megcsókolta......