A "" kifejezés eredménye:

Nehéz szivarfüst whiskyvel átitatott mámoros ködén át
szemlélem mindazt, mit nékem az élet ád.
Keresem újra azt a kéjesen dédelgetett kínt,
mit szívem könyvébe tőrt forgató...

Az éjjel álmodtam...
Álmomban Csillag voltam,
ragyogó...
’min nem fog Idő,
sem változó
idők arca, s harca...

Csak az lát be a lelkembe akinek szívemet kitárom,
Az nem érzi bánatom, aki előtt a lelkemet bezárom,
Te vagy az kinek szívemet kitártam, oda adtam,
Miattad érzem, mióta elhagytál,...

Néha olyan jó lenne hatalmas rózsaszín vattacukor felhők habos pille-párnáin ugrálni és elfeledni minden gondot, ami nyomaszt, vagy csak úgy elfelejtkezni a világról. Egy pillanatra megállítani az időt, és a levegőben úszva átadni magad a gyermeki lét édes bizsergető érzésének...

Láték egy gyönyörű nőt,
kinek fénye hozza a reményteli jövőt...

Ímigyen szóla Péter, leromboltátok mindazt, ami nekem szent volt, hát most felkelek és visszaszerzem azt, ami jogos jussom.
Péter nem volt senki, senki volt. De felkelt, hogy visszaszerezze azt, ami jogos jussa volt...

Óvatosan felemelte a lányt, aztán indulni kezdett a búzás felé, egyenesen az elhagyatott házhoz, ahol őrült tervét végre hajthatja. Lassabban haladt és a szél is fújt, de húsz perc gyaloglás után megérkezett, majd bement az ajtón és a folyosóra kanyarodott. Elhaladtak a pince előtt, azután a két ajtó mellett is, majd egy jobb kanyar után, Erika egyik lábáról leesett a piros tűsarkú cipője. Alex nem törődött vele, vitte tovább foglyát, be a saját szobájába, és az ágyra fektette. Ezután...

,,Mint különös hírmondó’’
- Mondhatnám - születtem ide,
Mint elkésett, sosemvolt, váró
Utóda egy tisztnek. Már sok éve,
Hogy nem él...