A "" kifejezés eredménye:

Tükör...
Belenézek, s nem látok-
Rajtam kívül (benne) mást.
Pedig mögöttem a világ.
Oldalt nézni nem enged
De látnom kell, mert
Elered
Az eső
Mely...

A csodát őrizni kell. Dédelgetni. Osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott. Ezt felejtik el sokan. Amink van természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát. Semmi sem természetes. Nem a levegővétel, nem a megtett lépés, nem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk a miénk. A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon...

Azt hiszed csak te vagy
Ki fázik ha jön a fagy?
S kinek fáj ha ütik,
Szeszélyes szelek ha földre lökik?

Ábrándozás az élet,
s a remény.
Mely e két szó
egy emberöltőt elkísér...

Pár lovag kivált a körből, hogy utat engedjen a négy, éjsötét lovon érkező vámpírfejedelemnek. Hátasaik halálhörgése visszhangzott a kihalt, vérmosdatta mezőn. Fekete bársonypalástjaik lobogása, s a szemükben égő pokol tüze hátrálásra késztette a felkelőket...

Alex nem sokat tétovázott, oda ment hozzájuk, majd Erika karját megragadva fölrántotta az ágyról és a földre lökte. Ez alatt Péter felült, ám pont akkor Alex egy jól irányzott rúgással szétmorzsolta a férfi heréit. A fájdalomtól felordított, oldalt a földre rogyott, testét összehúzva a kíntól, de ez Alexnek nem volt elég, még egyszer belerúgott, ám most a gyomrába.
- Alex ne! – kiáltott Erika, meztelenül a földön ülve...

A lány nem szerette őt. Még mindig a másikra vágyott. Már ezerszer megbánta, hogy elhagyta Őt. Sajnos már nem mondhatta meg neki, a fiú nem akarta látni többé. A telefont sem vette fel. A mostani, a pasival igazán semmi érdekeset nem csináltak, így a lány egy hideg téli nap, valami hirtelen ötlettől vezérelve kitalálta, hogy menjenek el a hőforráshoz, egy kis éjszakai fürdőzésre. A fiút igazán nem érdekelte a dolog, csak az számított neki, hogy a lánnyal legyen. Nem is igazán azért, mert...

Tagadhatatlanul sokat
Gondolok egyvalakire.
De oh! Milyen a gondolat!
Meddő! Nem vezet semmire...

A kezed szorítom séta közben,
füledbe súgom, szeretlek szívem,
hallgatom veled a szél moraját
s a hulló hó söpörte utcát...