BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Éjszaka egy halott asszony ágyában 02: Meinl Gyula kávé

Éjfél körül felriadtam. Gyűlölöm az éjszakai ébredéseket. A gondolatok, amiket napközben eltemetünk, ilyenkor kísértenek, s a fáradt lélek képtelen elűzni őket. Munkahely, család, lelkek, akiket egyszer közelembe sodort a sors. Ha egyedül lettem volna, talán lámpát gyújtok és olvasok, de a feleségem olyan békésen aludt, hogy nem mertem megkockáztatni, hogy felébresszem. A táskám szerencsére ott volt az ágyam mellett, óvatosan belenyúltam és kivettem belőle az altatót.
A lélek éjjelenként mindig fáradt és védtelen, újra megkísértett a gondolat, hogy mi lenne, ha nem csak egyet-kettőt vennék be… És akkor az örök álomba tudnék menekülni az élet elől. Más normális embernek ilyenkor előjönnek a nagy szavak, a híres emberek idézetei, a hitelvek, hogy miért nem szabad megölnünk magunkat, hogy akkor csak a temetőárokban kapunk helyet, nekem csak egy nevetséges indok jutott eszembe: víz nélkül nem bírnék annyit lenyelni. Ha pedig felkelek, hogy kimenjek a konyhába, a kedvesemet biztos felébreszteném. Pedig végre békésen alszik. Az öngyilkosság, mint bűn már nem számít, de álmát megzavarni igen. Még volt annyi nyálam, hogy egy tablettát lenyeljek, s hamarosan, minden kósza gondolatom ellenére úgy aludtam, mint akit lebunkóztak.
De nem sokáig.
Kis idővel később arra ébredtem, hogy valaki megsimogatja az arcomat és megigazítja a takarómat. Kábult félálomban arra gondoltam, hogy a Kedvesem volt az, erre akartam gondolni. Hogy nem véletlenül fogtuk meg egymás kezét, hogy visszatért az a valami közénk, amit már régen elveszettnek hittünk.
Kinyitottam a szemem és Felé néztem – de láttam, hogy alszik. Magamhoz térített a kérdés: ki vagy mi lehetett ez? Mintha valami mozgás lett volna a másik szobában, a kicsiben, ahová az apósom mindent átpakolt… Halkan, felkeltem, megpróbáltam valami fegyvernek használható tárgyat keresni, a filmeken ilyenkor mindig előkerül egy székláb vagy hasonló, de sajnos a drága nagyszülők elfelejtettek az önvédelmi eszközökről gondoskodni, így csak megacélozott lelkemmel tudtam felszerelkezni. Kinyitottam az ajtót; a szobában természetesen nem volt senki, csak az emlékek. A redőny rácsaim átszűrődött az utcalámpa fénye.



Egyedül voltam a tárgyakkal, amikről az apósom azt gondolta, hogy veszélyesek lehetnek. Látszólag semmi fontos, csak sok kacat. Egy élet nyomai. Ahogy megfordultam, hogy visszamenjek, véletlenül levertem valamit, szerencsére mielőtt földet ért volna, el tudtam kapni. Egy réges-régi fémdoboz volt. Rajta a felirat, kicsit kopottas, nehéz volt kibetűznöm a szórt fényben: „Meinl Gyula – pörkölt-kávékeverék – elismert legjobb minőségű!”.
Ahogy a kezemben tartottam és néztem, mintha süllyedni kezdtem volna, s egy másik, régmúlt világba szálltam volna…
Folytatások
Csendben odaléptem Andihoz és kávét töltöttem a csészéjébe. Csendes kis szertartás volt; pár percre félreraktuk a munkát és beszélgettünk, elmondtuk a napi apró-cseprő ügyeket, aztán kipihenten visszaindultunk az irodába. Egyre ritkább öröm, már messzebb voltunk egymástól de ha összejön, annál szebb. De van, ami sohasem változik: még mindig két édesítőszert rak a kávéjába, pár csepp tejjel (de nem többel, mert tűzforrón szereti), egyet kortyolt és megkérdezte: - Mit terveztek a hétvégére? -...
- Kedvesem. Válaszolj őszintén: ha nem huszonéve, hanem mondjuk egy éve találkozunk, akkor is feleségül akartál volna venni? Lefagyott az agyam és nem tudtam válaszolni. Luca rám nézett és folytatta: - Látod, Kedvesem… A hallgatás a válasz. Hogy nem. Már régóta tudtam, csak azt nem, hogy hogyan ébresszelek rá. Kellett hozzá ez a mai reggel. És szeretném, ha ez lenne az utolsó szó, amit mondok neked: szeretlek. Megsimogatta az arcomat, szájon puszilt, felszállt a biciklire és lassan tekerni...
A történet véget ért. Ott ültem a fészerben, az egyetlen társaságom egy összegyűrődött véres bicikli. S annak ellenére, hogy az elmúlt órákban évszázadnyi szenvedést és küszködést kellett átélnem, mintha kicsit megkönnyebbültem volna. Minden tagom ólomnehéz volt, olyan fáradt voltam, mintha évtizedek óta nem aludtam volna, de valahol a lelkem könnyű volt. Nem tudom, ismerik-e a fáradtságnak azt a fokát, amikor már nem számít se a múlt, se a jelen, csak a pillanat, az a furcsa éber álom, amikor...
Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Rossz előérzetem támadt, elkezdtem keresni. A fény irányába mentem: Luca a gyerekszobában volt és Katica játékait porolgatta, rendezgette. Megálltam az ajtóban és néztem. Mosolygott, kicsit mintha dúdolt is volna, valami bugyuta altatót. Boldog volt. Odatérdeltem mellé, de észre sem vett. Szerettem volna bekerülni abba a kis világba, ahol újra ilyen boldog, megfogtam az egyik babát, hogy odanyújtsam neki. Amikor észrevett,...
Hálás volt a nagyapjának, hogy megtanította biciklizni a kicsit. Furcsa, máskor alig tud menni, de mintha megfiatalodott volna. Kár, hogy a dédi már nem mer biciklire ülni, akkor most hármasban mehetnének, de így is szép lesz. A busz átgördült a falutábla előtt. Otthon volt. A szemével keresgette a dédiék utcáját. A busz azelőtt is elhalad és pár méterre van a megálló, valaki már megnyomta a leszállásjelzőt, így a helyén maradt, hogy beleshessen, hogy egy pillanattal előbb láthassa a...
Előző részek
Bepakoltunk, Luca lepakolt az egyik ágyra és rámutatott a másikra: - Te majd ott alszol, a nagyi ágyában, ha nem zavar, hogy egy halott asszony ágyában kell töltened az éjszakát. A nyelvemen volt a válasz, hogy már megszoktam… A sok élettelen, essünk túl rajta szexet, az ébressz fel a végént...
Hasonló történetek
Kedves Olvasó! Ezt a regényemet 1999-ben írtam. Azóta Saddam Hussein hatalma megdolt. Sajnos nem olyan kevés vérrel, mint ahogy az ebben a regényben történt. Kedves Olvasók! Fogadjátok sok szeretettel Letíciától ezt a folytatásos regényt, mely 42 részes lesz! Jó olvasást! Anita, [email protected]
- Nem, sőt legyen szíves a feleségemnek se szóljon, hogy itt jártam. Meg akarom lepni. Elővette a legcsábosabb mosolyát és egy húszdollárost csúsztatott a pultra, majd távozott. Beült egy gondolába, és a főtérre vitette magát. Beült a vendéglőbe, és szép komótosan megebédelt. A mosdóba kimenés ürügyén alaposan körülnézet...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Rozványi Dávid ·
igyekeztem betartani, hogy egy-egy fejezet ne legyen túl hosszú, hogy az interneten is olvasható legyen... de ígérem, lesznek olyan fejezetek, amiket túl hosszúnak fogsz találni! :-)

Andreas6 ·
Nagyon betartottad, hogy ne legyen hosszú. Azzal a kíváncsisággal megyek a következő részre, hogy képes vagy-e még rövidebbre darabolni? Ettől eltekintve tetszik.

Rozványi Dávid ·
igen, nagyon igyekeztem, hogy a neten is olvasható legyen az írás

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned