Ajándék az idegenektől 12. Az utolsó koccintás

- Nos, Uraim – itta ki az utolsó kortyot Kum a poharából – ez a története annak, hogy miért lett az F-124 törölt és zárt világ. Egyetlen navigációs rendszer sem őrzi a koordinátáit, még a naprendszerét sem közelítjük meg. Nincsen hírünk arról, hogy mi történik ott, de tudják, van egy olyan érzésem, hogy nagyon jól megvannak.
Én amiután hazaértem, megkaptam jól megérdemelt jutalmamat.
- Azaz? – kérdeztem.
- Egy év szigorított szárazcella. Hiszen én magam vallottam be, hogy szándékosan vírusfertőzésnek tettem ki egy egész kolóniát. De szerencsémre, pár hét múlva kitört a háború, így kegyelemből beosztottak az orvvadász századba, a leszakadó polip hajókat kellett elkapnunk.
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
- Minek? Mi várt volna rám? Szabadság, igazi ételek és italok, szerelem? Belehaltam volna az unalomba. De tudják, uraim… Azért jól esik arra gondolnom, hogy létezik egy ilyen világ. A Béke bolygója, ahol nincs háború, csak napfény és szabadság. És én mentettem meg. Koccintsunk egyet az egészségükre!