A Sárkány torkában 3. 12. rész

Az eligazítóban a levegő szinte már érezhetőn vibrált a feszültség, ami két ősi ellenség, klingon és romulán közt fölgyülemlett. A megszokott rendszertől eltekintve, most Konmel tábornok kapta meg a kapitány helyét az asztal legvégén. Vele átellenesen ült Jaruk admirális. És persze mind a kettőjük mellett ott álltak kísérő tisztjeik is. Hogy a biztonsági tisztekről már ne is beszéljünk. Az eligazítóban valószínűleg még soha sem gyűlt össze ekkora tömeg!
- Szóval megint találkozunk! – szólalt meg hirtelen a tábornok. Egy asztalnál ülünk újra. Tárgyaló felekként. – mondat szinte teljesen nyugodt hangon. Tekintete egy pillanatra a távolba veszett, majd hirtelen újra megszólalt. Igaz ezt inkább üvöltésnek lehetne betudni, sem mint kimért véleménynyilvánításnak!
- De ha újra a kezeim közé kerülsz, kitépem a szívedet akár egy közönséges Targnak! – üvöltötte, miközben fenyegetően az asztalra támaszkodott. A jelenlévő biztonsági tisztek szinte azonnal kapcsoltak. Pillanatokon belül mind a négyük kezében fézerpisztoly jelent meg. Konmel tábornok kicsit megvető pillantást vetett rájuk, majd egy agresszív, viccsor közepette, melyet Jaruknak intézett egyszerűen helyet foglalt.
- Barbár klingonok! Nem különböznek egy kivert, rühes kutyától! – mondta Nü’Vek megvetően. Ez csak olaj volt a tűzre! De ezzel persze tökéletesen tisztában voltak a romulánok is! Akárcsak a klingonok várható reakciójával! Hisz azok mind a hárman szinte egyszerre lódultak meg a romulánok felé. A biztonságiaknak most nem jutott idejük a cselekvésre. Igaz megkésve ugyan de előrántották a fézereiket. Hogy miként cselekedtek volna, a szerintem örök rejtély marad, hiszen Kathryn a leggyorsabb Terrelián gepárdot is meghazudtoló gyorsasággal lépett a klingonok elé. Amazok e hirtelen cselekedetre egyetlen pillanat alatt meg is torpantak.

- Uraim! Uraim! - szólt közbe Kathryn. - Kérem! Amíg az én hajómon vannak addig nem lesz itt semmiféle vérontás, verekedés vagy bosszú! A nézeteltéréseiket majd intézzék el maguk között! Ha tetszik, ha nem ez itt egy föderációs hajó! És nem klingon ahol kedvükre ölhetik egymást az emberek! – mondta határozottan, ellentmondást nem tűrően. – És önök! – fordult a romulánok felé. – Ha csak még egyszer is provokatív, sértő megjegyzést vagy bármi más ehhez hasonlót mernek cselekedni… mondjuk úgy pár pillanat erejéig, elfordítom a tekintetemet és valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azt is, elfelejtem, hogy egy föderációs hajón tartózkodnak! Ugye értik mire gondolok? – kérdezte érezhető gúnnyal a hangjában. A romulánok láthatóan megszeppentek.
- Kapitány… - szólalt meg Jaruk. Mondandóját azonban Kathryn egyetlen határozott szóval belefojtotta.
- Nem! Ne mondjon semmit! De ha nem képes fegyelmezni az embereit, akkor távolítsa el őket a hajómról. Vagy ha ön nem teszi, akkor majd én fogom! Érthetően beszéltem?
- Igen. – mondta keletlenül. – Érthetően.
- Na ezt már szeretem. – mondta végül elégedetten, majd helyet foglalt az egyetlen szabad széken.
- Elnézést kapitány de… - Kathryn hirtelen felemelte a kezét ezzel a változatosság kedvéért Konmelbe fojtva a szót. – Nem kell magyarázkodnia tábornok. Tökéletesen tisztában vagyok a klingon vérmérséklettel! És a romulán ármányokkal! De hagy mondjak valamit! Kultúrált, civilizált emberek vagyunk mindannyian! Viselkedjünk is ehhez mérten. Túl nagy az előttünk álló cél ahhoz, hogy az önök kicsinyes civakodásával foglalkozunk! Úgyhogy végre tegyék végre félre az önök közt fennálló ellentéteket. Legalább egy pár nap erejéig!

- Rendben van Janeway kapitány! – felelte Jaruk.
- Szóval admirális! Most önön van a sor. Kérem, mondja el részletesen, hogy mi is történt azután, hogy felfedezték a féregjáratot. És ha kérhetném, ne hazudjon. És ne hagyjon ki semmilyen részletett sem. Az admirális vett egy mély levegőt, majd a már jól megszokott kimért hangon megszólalt.
- Durván öthéttel ezelőtt kezdődött minden. Az egyik tudományos célokra épített hajónk, a klingon - romulán térségen túl a Conopus szektor határán cirkált. Rutin feladatait látta el.
- Rutin feladatok! Haa! – csattant fel Konmel! – Mi volt az a bizonyos rutin feladat?! Netalántán álcázott szubtéri kommunikációs egységek telepítése a Klingon birodalom határaitól nem messze? Mely szerkezetek tökéletesen alkalmasak bizonyos kommunikációs csatornák lehallgatására? – kérdezte cinikusan.
- Meg kell, hogy értse tábornok, hogy erről nem beszélhetek!
- Ugyan admirális! Ne álltasson! Tökéletesen tisztában vagyok én a maguk kis praktikáival! De eddig nem is gondoltam, volna, hogy van olyan nép mely rutinfeladatnak, tekinti a mások utáni kémkedést. – mondta, majd egy pillanatra mintha csak elgondolkozott volna, hogy aztán pillanatokon belül folytassa is. – Viszont most, hogy jobban belegondolok önök romulánok! – mondta végül az utolsó szót érezhetően gúnyosan hangsúlyozva.
- Az ön kicsinyes sértései leperegnek rólam!

- Uraim! Uraim! Kérem! – Ilyen hamar elfelejtették, hogy miben is állapodtunk meg? – kérdezte a kapitány dühösen.
Jarukban egy pillanatra átfutott a gondolta, hogy vitába száll a kapitánnyal, de végül is jobbnak látta hallgatni.
- Elnézést kapitány! Többet, nem fordul elő. – biztosította a tábornok.
- Szóval, mint már mondottam, a hajónk éppen a rutinfeladatit végezte, mikor is az érzékelők jó tizenöt fényévnyire a pozíciójuktól valami szokatlan jelenséget érzékeltek. A tér egy adott pontjában szokatlanul megnőtt neutrínó koncentráció. Régóta végzünk már téranomáliákkal kapcsolatos vizsgálatokat, így a hajó kapitánya rövid vizsgálódás után rá is jött, hogy mivel áll szemben. Jó hazafi lévén azonnal jelentette, a dolgot. Nem kezdett önkényes vizsgálódásba. – mondta lopva Kathrynre sandítva. – A szenátus azonnal oda rendelt két harci madarat, hogy biztosítsák a féregjáratott. Hiszen az a felfedezésének időpontjában a romulán Csillagbirodalmat gazdagította.
- Álljon meg a menet! – szólt közbe Konmel. – szóval ön azt vallja, hogy aki először felfedezte azé? - kérdezte ravaszul.
- Persze! – felelte Jaruk teljesen természetesen. - Ez az univerzum egyik törvénye!
- Akkor admirális éppen most “adta át” nekünk a féregjáratott.
- Ezzel meg mire akar célozni? – kérdezte B’Elanna érdeklődve, láthatóan megelőzve Jaruk admirálist, aki nagy valószínűsséggel ugyan ezt a kérdést szándékozta feltenni.
- A hajó mely felfedezte a féregjáratott az ott tartózkodásának ideje alatt nem érzékelt egyetlen egy idegen hajót sem az érzékelők határain belül! És az nyílt titok, hogy a romulán érzékelők távolsága nem haladja meg a miénket! Így ha önök ott lettek volna a már a felfedezés pillanatában, akkor biztosan állíthatom, hogy érzékeltük volna önöket!

- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek.- Rendben van! De ha ön ennyire biztos az igazában, akkor, ha visszaérünk az Alfa Kvadránsba, akkor a további nézeteltérések végett tegyék közzé a hajójuk érzékelő naplójának azon részét mely a történések időpontjára, vonatkozik.
Jaruk egy pillanatra mintha csak megadóan lehorgasztotta volna a fejét. Azonban másodpercekkel később egyenesen Konmelre emelte a tekintetét, majd kimérten megszólalt.
- A hajónk hazafelé vezető úton felrobbant! – mondta egyszerűen.
Konmel homlokán csak úgy gyöngyöztek az izzadság cseppek. Halántéka mentén kidagadtak az erek, ahogy vérnyomása egyre magasabbra szökellt.
- Képesek voltak elpusztítani a hajójukat a legénységgel együtt?! – kérdezte dühösen. Egy pillanatra mintha a döbbenet jelei is felvillantak volna az arcán. De a tábornokban valószínűleg pillanatokon tudatosult – a mai nap már ki tudja hanyadszorra -, hogy romulánokról van szó! Akik mindenre képesek.
- Tábornok! Nincs az a romulán, aki honfitársaira tüzet nyitna!

Konmel elnevette magát. Hangosan, jóízűen.
- Admirális. Azt hiszi, hogy nem hallottunk a Tal’Siar tisztogatási akcióiról? Ezreket öltek meg, vagy zárattak börtönbe! Mind romulán volt!
- Ez igaz. Beismerem. De miért is ne tenném. Nem titok, hogy az árulókra milyen sors vár. Azok nem voltak igazi hazafiak. – felelte. – De hogy válaszoljak a még fel nem tett kérdésére. A hajónk a már említett meghibásodás miatt robbant fel. Legalább is minden jel erre utal.
- Uraim! Én azt hiszem, hogy nem a féregjárat tulajdonjogairól kellene vitatkozniuk. – szólalt meg Tuvok a megszokott kimért érzelemmentes hangján. - Mr. Tuvoknak igaza van! – felelte hirtelen Jaruk. – Nincs semmi értelme ezen vitatkozni. Már csak azért sem, hisz a kérdésben végtére is nem mi döntünk.
- Ezzel hajlandó vagyok egyet érteni! – felelte Konmel kicsit mérgesen.
- Szóval – folytatta Jaruk. – az első két hajó féregjárathoz érkezése után alig pár órával megjelent két Klingon hajó. Két hadihajó! Hosszas tárgyalások kezdődtek otthon a Romuluson. A járatot mi hamarabb biztosítanunk kellett, így a szenátus oda küldött még néhány hajót. És mint az később kiderült legkedvesebb barátaink a klingonok sem cselekedtek másképpen.

A tárgyalások szépen folytak. Legalább is a hozzánk eljutatott hírek szerint igen. Azonban valami rosszra fordulhatott. Olyan öt héttel ezelőtt, megjött a parancs egy szigorúan kódolt csatornán. A Terix és a Haakona azonnal lépjen át a féregjáraton. És megsemmisíteni minden Alfa és Béta kvadráns béli hajót. - Akkor én azt hiszem ön, megszegte a parancsát admirális! – csapott le rögtön Konmel tábornok.
- Én ezt nem nevezném parancsszegésnek! Pusztán… kudarcnak! – mondta Jaruk az utolsó szót érezhetően nehezen ejtve ki. Nem tett jót az önérzetének az már biztos! És Konmel tábornok tökéletesen tisztában volt ezzel. Láthatóan egyfajta perverz örömét lelte ebben! - Nem is erre akartam célozni admirális! – ütötte tovább a vasat a tábornok. – Ha nem arra, hogy miért nem adott azonnal tűzparancsot, amikor meglátta a Voyagert és a Gro’Taah-ot? Hiszen álcázva voltak. Nekünk meg még a pajzsunk sem volt aktiválva. Egy-egy torpedóval pillanatok leforgása alatt megsemmisíthetett volna mind a kettőnket! De e helyett maga felfedte magát. Szerintem ez nem tipikus romulán taktika? Nem de bár admirális?
- Ön lebecsül minket tábornok. Azért mert önök egyenesen fejjel rontanak az ellenségnek, mások nem feltétlenül így oldják meg a problémájukat. Ki tudja? Talán ez csak egy csel a részünkről. Talán csak szeretnénk minden információt megszerezni önöktől. De akár az is lehet…, hogy elfoglaljuk mondjuk az ön hajóját kapitány! – fordult egyenesen Kathryn felé, kaján mosollyal az arcán! – Tudja nagyon értékes zsákmány, lenne egy föderációs hajó! De mint mondottam volt ez mind csak egy lehetőség a sok közül!

Be kell látnia tábornok ön tévedett! És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a hajóink milyen állapotban is voltak. Hiszen ha az első lövésünk nem végez önökkel, vagy legalább is nem teszi tönkre a fegyverzetüket, akkor nagyon könnyen fordulhatott volna a kocka! És ha mi elpusztulunk, akkor nem tudjuk teljesíteni a küldetésünket. És bármennyire is fáj beismernem, de önök voltak előnyösebb helyzetben!
- Itt valami nem stimmel! – jegyezte meg hirtelen Tom.
- Még is mire gondol hadnagy? – kérdezte Mr. Chakotay.
- Csak, az jutott az eszembe, hogy mi értelme van átküldeni két hajót a féregjáraton pusztán azzal céllal, hogy pusztítson el minden Alpha és Béta kvadráns béli hajót? Hol ebben a logika?
- Helyes a meglátása hadnagy! – jegyezte meg Mr. Tuvok, majd kérdően felvonta a szemöldökét, tekintetét egyenesen az admirálisra szegezve.
- Hát rendben van! –adta be a derekát. – Volt még valami a parancsom mellé csatolva! Mivel azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, nyugodt szívvel mondom. Egy koordináta volt megadva. Egy csillagrendszer koordinátája. Feladatom a térképezés volt. Kifinomult és részletes képet kellett, hogy alkossak a rendszerről. És hogy miért! Azt sajnos magam sem tudom. De hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem feljebbvalóim parancsát! - Ugyan… ugyan admirális! Ne adja nekem az ártatlant! – vágott közbe a kapitány. – Szerintem itt mindannyian tudjuk, hogy ön nem mond igazat! Ha valaki engem kérdezne, azt kellene mondanom, hogy ön tökéletesen tisztában van vele, hogy miért is kellet oda mennie. Nincs értelme tagadni a nyilvánvalót!
- Igaza van kapitány! Semmi értelme nincs. A feladatom egyszerűen csak annyi volt, hogy minden lehetséges módszerrel szerezzek adatokat a rendszerről.
- Miért pont ezt? Hiszen van ezernyi más csillagrendszer.
- Ha hiszi, ha nem ezt nem közölték velem.

Kathryn pár pillanat erejéig gondolkodóba esett, majd hirtelen megszólalt.
- Valamiért hiszek önnek admirális!
- Lekötelez kapitány! – felelte kicsit gúnyosan Jaruk.
- És ugyebár azt sem tudta, hogy a rendszert lakják? – kérdezte érdeklődve.
- Természetesen nem! Honnan is tudhattam volna!
- Marad még egy utolsó kérdés! – szólalt meg Mr. Chakotay. – Még pedig az, hogy miért támadtak önökre a Rektaariánok?- Ezen már én is sokat törtem a fejemet parancsnok. - válaszolta Jaruk. – És minduntalan arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen csak a természetükből fakadóan nem valami vendégszeretők! Ebben hasonlítanak hozzánk! De akár a száz évvel ezelőtti klingonokhoz is hasonlíthatom őket! Ha valaki is a területükre tévedt akkor az azt keservesen megbánta! A legjobb esetben fogoly lett! A legrosszabban pedig egyszerűen elpusztult hajójával együtt. Vagy lehet, hogy tévedek, és épp fordítva van! Nem tudom. De itt most nem is ez az eldöntendő kérdés.

Jaruk admirális láthatóan nyeregben érezte magát. Mindaddig, amíg Tuvok parancsnok helyettes meg nem szólalt, ezzel kiütve az admirálist a pozíciójából!
- Ha tényleg nem valami vendégszeretők akkor miért maradtak bolygókörüli pályán majdnem öt napon keresztül? Hisz az ön által mondottak alapján, már az első kapcsolatfelvételkor a tudtukra adták volna, hogy nem szívesen látott vendégek! Az lett volna a minimum, hogy felszólítják önöket a rendszer elhagyására. De akár az is meglehet, hogy szó nélkül önökre támadnak! Miért nem tették meg?
- Sajnos erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Csak feltételezésem van. Talán túl erős ellenfelek voltunk a számukra. Legalább is az első pillanatokban. És igyekeztek csellel elintézni minket. Vagy csak le akartak foglalni addig, amíg meg nem jön az erősítés!
- Ez illogikus feltételezés. Egy ilyen fajnak valószínűleg vannak ellenségei! És ha egy ellenség rátámad a rendszerükre szép szóval nem, fogják tudni, feltartani addig, amíg erősítést hívnak! De közelítsük meg más szempontból. Mi van akkor, ha a hívatlan látogatók nem hallgatnak a szép szóra! Valahogy csak el kell távolítani őket. És erre a legnagyobb esély akkor van a ha kellő erejű a rendszer védelme. Ez hajókat jelent! Hajókat melyek azonnal bevethetőek. És mint az kiderült a tábornok elmondásából a Reaktaariánok hajói komoly fenyegetést jelentenek!

Ezek alapján a logikus következtetés az, hogy önök idézték elő a konfliktust!
- Mi nem támadtunk rájuk! –szólalt meg hirtelen Nü’Vek parancsnok. Hisz szinte már érezte a nyakuk köré tekeredő durva kötelet. - Én nem is feltételeztem ilyesmit! Ön mondta Mr. Nü’Vek.
Az admirális rosszalló pillantást vetett az elsőtisztjére, majd gyorsan menteni próbálta a menthetőt!
- Kulturális félreértés! Lehet, hogy tudtunkon kívül valami olyasmit cselekedtük, ami náluk, főben járó bűn!
- Egyszóval nem látták a fűre lépni tilos táblát? –kérdeztem Tom. Jaruk egy pillanatra gondolkodóba esett. Valószínűleg nem tudta mire vélni ezt a kijelentést. De láthatóan úgy határozott, hogy nem törődik ilyen ostoba földi kifejezéssekkel.
- Esetleg a rendelkezésünkre tudná bocsátani az érzékelőik adatait? – kérdezte B’Elanna, bár tudta, hogy feleslegesen!
- Sajnálatos módon nem! Nem adhatok ki további információkat!
- Ezt megértem! – válaszolta Kathryn, majd halványan elmosolyodott. – Még jó, hogy itt van Konmel tábornok! –jegyezte meg a klingonra sandítva. – Mivel önök is jártak az említett rendszerben a hajójuk érzékelő naplója tartalmazza legtöbb információt a fennemlített térségről. – a kapitány ezt inkább kijelentette, sem mint kérdezte.
- Természetesen! – felelte amaz.
Jaruk admirális homlokára egyre több izzadságcsepp ült ki, melyek aztán lassan nagyobb cseppeké egyesülve legördültek egyenesen a romulán álláig.
- Ha szabad megjegyeznem elég érdekes egy bolygórendszer volt!
- Kifejtené ezt bővebben? – kérte Hetes.
Konmel kicsit habozott, majd összeszedte gondolatait és megszólalt.
- Mint azt az admirális is mondta a bolygó lényegében egy hatalmas bányatelep volt. Ha az emlékezetem nem csal akkor az északi kontinens alatt kiterjedt Poliferranid mezők találhatóak. A déli kontinensen pedig el elszórtan Bolomit ércet lehet találni. Emellett szinte a bolygó számos pontján kisebb nagyobb Duránérc mezők lelhetőek fel. – fejezte be a mondandóját. Vagyis csak fejezte volna be, ha első tisztje K’mpec parancsnok nem szólal meg.
- Tábornok! Ki ne felejtse az aszteroid övet és a többi bolygót.

- Köszönöm, hogy emlékeztet! – felelte a tábornok, majd fojtatta, befejezetnek hitt mondandóját. – A hatodik és a hetedik bolygó között húzódó aszteroid öv sziklái jó részét különböző fémércek alkotják. De kiemelendő ezek közül is durán érc! Emellett számos más anyag is megtalálható persze. És a rendszer másik két bolygóján is található egy s más! – mondta végül. Már-már úgy tűnhetett véglegesen, befejezte mondandóját, amikor ismét szólásra nyitotta a száját, bár hang nem jött ki belőle. Úgy tűnt töri valamin a fejét. Talán éppen azon, hogy elmondja e amit szeretne vagy inkább mégse. Végül is ez előbbi mellett döntött.
- Nem tudom, hogy fontos lehet e kapitány, de, “szerény” taktikai ismereteim alapján ez bolygórendszer akár kulcsfontosságú támaszpont is lehet a szektorban. Már csak azért is mert ez a féregjárathoz legközelebb eső rendszer melynek M típusú bolygója is van.
- Érdekes észrevétel tábornok.- És ha nem lenne ott a féregjárat? – kérdezte Harry bizonytalanul.

Konmel kicsit elgondolkozott, majd megszólalt.
- Akkor nagy valószínűsséggel vesztene stratégiai jelentőségéből.
- Már elnézését kérem Mr. Konmel de az ön elmondása alapján a bolygórendszer soha sem volt kiemelkedő stratégiai pont. – jegyezte meg Tuvok.
- Már miért nem? – kérdezte érdeklődve!
- Mr. Konmel állítása szerint a rendszer kulcsfontosságú stratégiai pont a féregjárat létezése miatt. De ez önmagában nem minden! Szerintem a pontos megfogalmazás az, hogy kulcsfontosságú a rendszer, ha a féregjárat állandó! De egy ciklikus, instabil, fix ponttal nem rendelkező járat. Ennek logikus következménye az, hogy a bolygórendszer elveszíti stratégiai szerepét. Átminősül egy “szimpla” természeti jelenséggé, melynek gyakorlati haszna egyenlő a nullával! – mondta végül a parancsnokhelyettes.
- Hibátlan logika! – jegyezte meg félvállról Jaruk admirális. – Bár ha az én szememmel nézem a dolgokat, akkor viszont hibás!

Tuvok érdeklődően felhúzta egyik szemöldökét.
- Ne lepődjön meg. Az ön tudásával mérve hibátlan logika az enyémmel viszont nem! Megmagyarázom. A féregjárat “egy szimpla természeti jelenség” feltéve, ha megmarad mostani állapotában. De ha felteszem, azt stabilizálódik, akkor bizony mind az igaz, amit a tábornok az imént elmondott.
- Már ne is haragudjon admirális, de a tudomány mai állása szerint egy féregjárat magától nem stabilizálódik. – jegyezte meg B’Elanna alig érezhető gúnnyal a hangjában.
- Ez igaz! Ám de a járatot mesterségesen is lehet stabilizálni.
Egy pillanatra döbben csend ereszkedett az eligazítóra. Mindenkit váratlanul ért ez a kijelentés. Még Jaruk admirális embereit is.
- Ugyan nem kell ennyire csodálkozniuk. Ez ma már lehetséges! Hála a kiváló tudósainknak! A részletekbe természetesen nem megyek bele. Elégedjenek meg annyival, miszerint lehetséges!
- De… - szólalt meg hirtelen B’Elanna. – Hogyan?
- Egyáltalán honnan tudjuk, hogy tényleg lehetséges e? Ki tudja! Talán ez is egy az önök praktikái közül. – jegyezte meg Konmel tábornok.

- Lehetséges! – mondat egyszerűen Hetes. Pillanatok alatt minden szem őrá szegeződött. Hirtelenjében a kényelmetlenség rossz érzése futott végig rajta. Hisz ő nem különösebben szeretett a társaság középpontjában lenni. De ha más választása nem akadt hát elfogadta a dolgot.
- A Borg is megcsinálta. – felelte. – A 7157-es fajtól asszimilálta a technológiát.
- És mégis hogyan? – kérdezte ismét csak B’Elanna. - A folyamat elég bonyolult. Sokáig tartana elmondani… és már bocsássanak meg, de valószínűleg jó részét nem is értenék.
- Ezt én is alátámaszthatom. – szólalt meg ismét Jaruk.
- Ez sajnos államtitok! – mondta kaján mosollyal az arcán, majd párpillanatnyi habozás után ismét megszólalt. – Ha megbocsátanak én vissza, térnék a hajómra! - Álljon csak meg a menet admirális! – csattant hirtelen Kathryn hangja. – Van egy feltevésem admirális, és szeretném, ha elmondaná a véleményét.
- Természetesen kapitány! – mondta előzékenyen, majd visszaült székébe. – Hallgatom!

Kathryn párpillanatnyi hatásszünetet tartott, majd lassan magabiztosan bele kezdett mondandójába.- A hallottak alapján arra a következtetésre jutottam miszerint önök nem csupán egy rendszer feltérképezése miatt jöttek. De azt hiszem ez világos. Legalább is a parancsa alapján erre lehet következtetni.
Arra gondoltam Mr. Jaruk, hogy önök egy inváziós egység előőrse. Átjönnek a féregjáraton, felmérik az ellenséget és vagy támadnak, vagy pedig megvárják az erősítést. De végeredményben lerohanják azt a Rektaarián kolóniát, és elfoglalják. Hiszen ahogy azt Konmel tábornok mondta kulcsfontosságú stratégiai pont. Ráadásul tökéletes helyszín egy új hajóépítő üzem megépítésére. Hiszen sok alapanyag itt helyben is megtalálható. És ha területet akarnak szerezni, akkor ahhoz hajókra van szükség. Sok hajóra, melyeket a legcélszerűbb helyben megépíteni. Feltételezésem szerint önök le akarják rohanni a kvadráns környező szektorait. Terjeszkedni akarnak!
- Bravó kapitány! Már azt hittem, hogy soha sem jön rá! – mondta gúnyosan. – Sejtem, hogy min törheti a fejét. Hogy tudná ezt megakadályozni. És tudom, hogy mindig ugyan arra a következtetésre jut. Sehogy! Minket nem köt az önök Tsenkada egyezménye, miszerint egyetlen más faj sem hatolhat be más kvadránsba területszerzési célokkal. Mi nem írtuk alá, hiszen sokáig nem is tudtunk a létezéséről. De, még ha tudtunk is volna róla szerintem, akkor sem írtuk volna alá. Ezek után vagy katonai erővel vagy… pedig a féregjárat elpusztításával akadályozhatnák meg. De önök föderációsok erre úgy sem vetemednének. Látja kapitány! Ez az önök nagy hibája! Elpuhultak! És ez a sors vár a követőikre is. És ne haragudjon meg tábornok… de ez a Klingon Birodalomra is vonatkozik! – mondta.
Konmel arcán egy pillanatra átfutott a düh, de aztán arca pillanatokon belül ismét higgadttá változott. Persze klingon szemmel nézve.

- Kétszáz háromszáz éve még volt stílusuk! De most! – mondta a fejét csóválva, majd lassan felállt az asztaltól. - Mr. Tuvok majd elkíséri önöket a transzporter állomásra. – mondta Mr. Chakotay rövid habozás után.
Az ajtó halk szisszenéssel zárult be a távozók mögött. Hosszú másodpercek erejéig mély csend ereszkedett az eligazítóra. Végül Paris hadnagy hangja törte meg a csendet.
- Már megint mibe keveredtünk! – mondta búslakodva.