Meglepetésemre a szanitéccel a kormányzó is megérkezett, a helyi szokásoktól eltérően tisztességes járványvédelmi ruházatban. Úgy látszik, komolyan vették, amit arról az élő bombáról mondtam, akit a gépemen hoztam.
A kormányzó odalépett hozzám:
- Nem gondolta meg magát? Van elég hely a bolygónkon és egy pár kézre mindig szükségünk van.
- Nem. És ön? Jól végig gondolta? Ha ezt – intettem a hajó felé – befogadja, örökre elszakad az emberiségtől.
- De a háborútól is – nézett rám az öregúr. – A pusztulástól. És valami elkezdődhet itt ezen a bolygón. A szerencsétlen hogy érzi magát?
- Az előbb néztem meg. Haldoklik.
- Megérdemli, hogy emberként haljon meg. Ez az űr törvénye. Senkit sem hagyhatunk magára.
- Ha kivették, akkor indulok. Mielőtt megszüntetnék a karantént, szeretnék elrepülni. Nekem ott van a helyem. És el kell vinnem a hírt is az F-124-ről a földre – húztam fel a cipzárt az öltözékemen.
- Mielőtt elindulna, adnék még valamit.
- Még az előzőt sem fejtettem meg – mosolyodtam el.
- Ennek egyszerűbb a megoldása – húzott elő egy üveget a táskájából. – A bizonyos konyak, amit a háború végére tartogattam. Azt utolsó pillanatra. Ígérje meg, ha túl lesznek ezen a háborún, megissza az egészségemre. És Csillagéra – kacsintott rám.
- Jó ember ő is. Valakit biztos boldoggá fog tenni. De nekem más úton kell járnom. A sajátomon.
Szertartásosan tisztelegtünk, majd kezet nyújtottunk egymásnak. És vissza sem nézve felmásztam a hajómba és beindítottam a hajtóműveket.
Amikor már elhagytam a bolygó gravitációs terét, bekapcsoltam a rádiót és kódolatlan csatornán hívtam a földi irányítást:
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ajándék az idegenektől 11. Indulás a béke bolygójáról
Folytatások
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
Előző részek
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
- Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
...ott van az a valami a mentőkapszulában. Ha az F-124-en orvosi kezelés alá veszik, akkor ott is használhatatlanná válnak a számítógépek. Tehát, ezt a bolygó érdekében meg kell akadályoznom. „Semlegesítenem kell” gondoltam magamban, kerülve a sokkal nyilvánvalóbb szót: megölni.
Hasonló történetek
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
Hozzászólások
Jöhet a következő! :)