Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ajándék az idegenektől 08. Megérkezés az F-124-re

Egyszer véget ért a rázkódás, körbejártam a hajót, hogy ami még működik, megpróbáljam életre kelteni. Szerencsére a tartalék elektromechanikus irányítás még működött.
A horizontot lassan betöltötte az F-124. Szép volt… És még szebb volt, hogy a polip kisérőnknek sem volt nyoma. Ez a napkitöréses trükk bevált. Nagyon könnyű lerázni azt, aki nem is akar követni minket, csak lehetőséget kell adni arra, hogy tudjon mire hivatkozni a főnökeinél. Úgy látszik, jól sejtettem, hogy a polipokban és az emberekben több a közös, mintsem gondolnánk. Valószínűleg a naprendszer külső részein maradt, biztonságban a napkitöréstől, de elég közel ahhoz, hogy a teljes rádióforgalmat lehallgassa.
Azt hiszem, az akadémia óta először raktam le kézi irányítással egy gépet. Kicsit nehéz volt megtalálnom a „fővárost” a sok sziget és csatorna között, de végül csak sikerült. Hát, azt hiszem, az F-124-é volt a világegyetem legkiesebb űrrepülőtere, csak néhány komp és vadászgép sorakozott a betonon, de szerintem hónapok óta egyiket sem használták. Mindegyiket ott volt a ponyva, sehol egy készenléti gép.
Leereszkedtem a talajra, nagyot szippantottam a friss levegőből. Kicsit kesernyés volt az íze, de hát ahány bolygó, annyi szag, ahogy mondani szokás. Élveztem a csendet. Azt hiszem, a világűrben ez az egy dolog hiányzik nekem: a csend. Minden mást meg lehet szokni, de a csend hiányzik, hogy ne zümmögjön állandóan valamelyik berendezés. Közben láttam, hogy az irányítótoronyból már elindult egy kocsi értem. A szabályzat szerint ilyenkor egy felfegyverzett, páncélozott, vegy- és sugárvédelmi járművet kell küldeni a leszálló hajóhoz, de úgy látom, itt, a 124-en nem bürokrata az őslakosság.
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
- Hello, látom épségben megérkezett. Örülök, hogy nem pirult meg a napkitörésben, pedig szóltam magának, hogy kerülje el. Történt valami?
- Igen, Uram. De erről jelentést kell tennem.
- Fontos? – kérdezte csalódottan a sofőr. – Miután beszéltünk, egy ládányi italt behűtöttem. Gondoltam, jó szomjas lesz, mire megérkezik.
-Igen, nem tűrt halasztást az ügy. Rendbe szedem az egyenruhámat és kérem vigyen a kormányzóhoz.
- Nem szükséges, pilóta – rázta meg a fejét. – Itt nem sokat adunk a drillre, én is csak a maga kedvéért öltöztem ki. Ha gondolja, maga is bújjon valami kényelmesebbe, aztán mehetünk.
- Akkor maradok.
- Tőlem… Maga tudja. De meg fog sülni, nálunk igencsak meleg az időjárás.
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést és hivatalos hangnemben folytattam: - Amíg távol vagyok, állíttasson őrséget a hajó köré. Föderációs biztonsági A-kód.
- Hááát… - vakarta meg a fejét – ez nehéz lesz, figyelembe véve, hogy épp egyedül vagyok. Most vagy elviszem a kormányzóhoz, vagy itt maradok és megpróbálok egyszemélyben kordont vonni a hajója köré.
- A biztonsági tiszt?
- Épp szüretel, ahogy mindenki a városban. Tudja, ha nem szedjük le a termést mielőtt eljönne a hőség, elég gyatra lesz az íze. Márpedig a kormányzó úr nagyon szigorúan veszi, hogy a termésre vigyázni kell. Szóval vigyem, vagy gyalog megy be? De figyelmeztetem, az jó pár óra innen.
- Menjünk – legyintettem, de azért lezártam a gépet.
Útközben láttam, hogy egyszemélyes fogadóbizottságom igazat mondott, amikor azt állította, hogy kedvemért ünneplőbe öltözött: láttam, hogy a legtöbb helyi lakos egy szál szalmakalapban dolgozik.
A béke és a nyugalom szigete gondoltam, a bukolikus filozófia utópiája. Milyen kár, hogy a hamarosan meginduló háborúban elsőként őket foglalják el a polipok. Akkor nem sok marad ebből az idillből. De végtére is, gondoltam, ha egyszer meg kell halni így is, úgyis, akkor nem jobb, ha előtte még élvezik a szüretelést. Itt szó szerint veszik, hogy minden órának szakítsd le gyümölcsét, ahogy valami celeb mondta az őskorban, bár az akadémián a filozófusokra, eléggé nem helyeselhető módon, nem nagyon fektettek súlyt.
- Usgyi! – intett a sofőröm. – Megérkeztünk.
Folytatások
2127
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
2063
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
2206
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
2027
- Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
Előző részek
2055
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
1775
...ott van az a valami a mentőkapszulában. Ha az F-124-en orvosi kezelés alá veszik, akkor ott is használhatatlanná válnak a számítógépek. Tehát, ezt a bolygó érdekében meg kell akadályoznom. „Semlegesítenem kell” gondoltam magamban, kerülve a sokkal nyilvánvalóbb szót: megölni.
1888
- Igen, Aranka. Kapcsolj ki. Szép álmokat – mondtam, bár tudtam, hogy úgy sem érti meg.
- Jó éjszakát, Uram. Reggel kérem, egy kávéval ébresszen – mondta még utoljára Aranka. Egy pillanatra megdöbbentem… Valaki mégis táplált bele humorérzéket. És, miközben ezen gondolkoztam, szép lassan kialudtak a műszerfal fényei.
Egyedül voltam, hacsak a haldoklót és az Arankát meggyilkoló vírust nem számítom.
1876
Igen, game over, gondoltam. Fényerőcsökkenést csak egyvalami okozhat: ha köztünk és a csillag között egy űrhajó, jelen esetben egy polip lopakodó úszik el. Mivel a polipok belterületén voltunk, ez csak egyet jelenthetett: valaki követ minket!
1477
- The sweetest girl I know… - énekelt tovább. Majd hozzátette: - Kérem, az anyukát, készüljön fel a szülés megindítására.
- Mi??? Mit akarsz? Egy terhes nő van a kapszulában?
- A kapszulában senki sincs, de a pilótafülkében egy várandós anyuka van, látom a baba képét is, olyan aranyos, acél törzs és 12 poliplábacska… Én leszek az első, a mindent megnyerő, a dokidroid, aki új fajt segít a világra, amelyik uralja majd a galaxist, egyszerre polip és robot, a két intelligens faj...
Hasonló történetek
2394
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
2629
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: