Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ajándék az idegenektől 09. A kormányzónál

A kormányzói palota skót-udvarház stílusban épült, azaz, egy egyszerű faházikó, amin az egyetlen luxust a ház előtti veranda jelentette. A verandán egy hintaszékben egy öregúr üldögélt, strandpapucsban, egy kétes tisztaságú sortban és az itt egyenviseletnek számító szalmakalapban. Eleganciáját egy előző évszázadból visszamaradt kockás zakó egészítette ki. Ma már elhatároztam, hogy nem fogok semmin sem csodálkozni, így csendben tudomásul vettem, hogy csakis a kormányzó lehet.
- Üdvözlöm – állt fel a tiszteletemre. Önkéntelenül is vigyázba álltam és tisztelegtem. Hiába nézett ki úgy, mint egy hajléktalan a szociális ellátó farsangján, az egész megjelenése méltóságot sugárzott. A tartásában volt valami, ami a régivágású katonatisztekre emlékeztetett, még a Háború előtti időkből. – Hogy utazott? Joe, tudja, a repülőtér parancsnoka említette, hogy kellemetlenségei voltak út közben, amiről jelentést kíván tenni.
- Igen, Uram. Ha megengedi…
- Először foglaljon helyet és igyon valamit. A rossz hírek is még rosszabbak, ha vigyázállásban mondja el. Egy kávé mellett még a legrosszabb hírek is kellemesebben hatnak.
- Igen, Uram – foglaltam helyet. Közben a kormányzó csengetett, mire egy szép arcú fiatal lány valamilyen fényes tálcán két fehér csészében gőzölgő illatos folyadékot szolgált fel.
- Nos, hogy áll a világpolitika? Tudja, mi itt csak a katonai adókat tudjuk fogni, azok meg nem igazán informatívak. Esténként egy csésze mellett meghallgatom a híreket, de azt hiszem, ezen a bolygón én vagyok az egyedüli, akinek ilyen hajlamai vannak. Ha minden igaz, még béke van, legalábbis erre utal, hogy a Szenátus le akarja faragni a katonai költségvetést. Azonban, ha jól értelmezem, valamilyen atrocitás érte útközben, amely a polipok felfokozott ellenséges tevékenységére utal. Egy pilóta máskülönben minek repülne bele egy napkitörésbe?
- Igen, Uram. A hajómat ellenséges vírus támadás érte, ezért kénytelen voltam így megközelíteni a célpontot.
- Biológiai vagy számítógépes?
- Valószínűleg mindkettő. Egy mentőkabinban egy túlélőt küldtek a hajómhoz, módosított vérplazma fehérjével.
- Fertőző?
- Hagyományos értelemben nem. Csak a számítógépekre veszélyes, az élőlényekre nem.
- Nehéz ügy – nézett maga elé a kormányzó. – A mi bolygónk, az F-124 stratégiailag védhetetlen. Ha a havi postajárat épségben megérkezik, már az is szerencse. Egy ellenséges hajó pár nap vagy óra alatt legyűrne minket. Ha kitörne a háború, mi lennénk az első áldozatai.
- Kormányzó úr, vége a kihallgatás hivatalos részének?
- Ahogy jól esik.
- Akkor hadd mondjak ennyit: meneküljenek! Higgyen nekem, már átéltem egy háborút, az is ilyet atrocitásokkal kezdődött. Ez a bolygó valóban védhetetlen, ha maradnak, mindenkit halálra ítél.
- Mondja, százados úr, hogy ízlett a kávé?
- Ez hogy jön… Köszönöm, nagyon ízletes volt – csodálkoztam el a kérdésen, de mivel nem ez volt az első furcsaság ezen a bolygón, megpróbáltam tudomásul venni.
- Tudja saját termés. Mi itt mindent természetes alapanyagokból készítünk, semmit sem szintetizálunk. A földön ma már ez ismeretlen luxus. Otthon bogarakból és más hasonlókból kinyerik a fehérjét, majd abból szintetizálnak valamit, ami elmulasztja az éhséget és a szomjúságot, mi viszont élvezzük, hogy mindennek van zamata. Ne higgye, hogy mi nem tudjuk, mi vár ránk. A múlt héten gyűlést tartottunk, mi sem vagyunk vakok, felvetettem a polgároknak, hogy menekülnünk kellene, de mindenki nemet mondott. Egyhangú döntés volt.
- Ennyire nem fontos senkinek sem az élete ezen a bolygón?
- Dehogynem! De ők az emberhez méltó élethez ragaszkodnak, nem a puszta létezéshez. Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
- Semmi, amitől félnének…  - gondolkoztam el.
- De ez ne legyen a maga gondja. Normális esetben javasolnám, töltsön el pár napot közöttünk, higgye el, nagyon vendégszeretők vagyunk – mosolyodott el sokat sejtetőn. – Most azonban lehet, hogy jobban járna, ha gyorsan hazaindulna. Nos, mit javasol, mit tegyünk az útitársával? Érte küldjem a szanitéceket?
A fülemben csengett, amit a kormányzó az imént mondott: „Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének”. De még lehet…
- Igen, Uram. Mindenképpen. Feltételezhetően emberi lény, haljon meg méltósággal.
A kormányzó a szemembe nézett, és tudtam, ugyanarra gondol, amire én. Nem kellett kimondanunk semmit sem.
- Ígérem, mindent megteszünk. Alaposan kivizsgáljuk. De ha gondolja, maradjon ön is velünk. Egy pár erős kézre mindig szükség lesz.
- Nem tehetem, Uram. Önöknek ez a hazájuk, de nekem, ha kitör a háború, ott kell lennem a bajtársaimmal. Otthon – tettem hozzá.
- Ennyire szereti a harcot?
- Ha megengedi: rühellem, még a fejeseknél is jobban, akik naponta százszor elmondják, hogy milyen szent ügy a háború és milyen fontos, hogy megvédjük a Földet, amin ők a hatalmukat értik. Néha elgondolkozom azon, hogy a föderációs politikusok nem sokkal rosszabbak-e, mint a polipok…
- És mégis hazamegy.
- A sorsa elől senki sem futhat el, kormányzó úr. Ahogy önök is ki akarnak tartani.
- Igaza van, százados. Engedje meg, hogy tisztelegjek Önnek – állt fel, majd begombolta a zakóját a szőrös mellkasán. Feszesen tisztelgett, mint egy kadét, majd kezet fogtunk. – Egy óra múlva ott lesz a mentő az utasért. Elég lesz arra, hogy előkészüljön a hazaútra?
- Kormányzó úr, legyen inkább kettő. Ahogy elnézem, ezen a bolygón semmi sem megy gyorsan.
- Jól látja – mosolyodott el – épp ezért szeretjük annyira. - Azt mondta, hogy nem működik a fedélzeti számítógépe? Hadd adjak valamit búcsúzóul.
Egy fehér rudat adott a kezembe. Amint megfogtam a közepe szép lassan kicsúszott. Rengeteg rovátka volt rajta.
- Mi ez, Uram?
- Tudja, mielőtt feltalálták volna a számítógépet, az emberek ezzel oldották meg a matematikai műveleteket. Használja egészséggel. Családi örökség.
- Nem tudom kezelni – szabadkoztam.
- Majd lesz ideje megtanulni, amíg hazaér…
Folytatások
2127
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
2063
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
2206
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni.
Előző részek
2069
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
2055
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
1775
...ott van az a valami a mentőkapszulában. Ha az F-124-en orvosi kezelés alá veszik, akkor ott is használhatatlanná válnak a számítógépek. Tehát, ezt a bolygó érdekében meg kell akadályoznom. „Semlegesítenem kell” gondoltam magamban, kerülve a sokkal nyilvánvalóbb szót: megölni.
1888
- Igen, Aranka. Kapcsolj ki. Szép álmokat – mondtam, bár tudtam, hogy úgy sem érti meg.
- Jó éjszakát, Uram. Reggel kérem, egy kávéval ébresszen – mondta még utoljára Aranka. Egy pillanatra megdöbbentem… Valaki mégis táplált bele humorérzéket. És, miközben ezen gondolkoztam, szép lassan kialudtak a műszerfal fényei.
Egyedül voltam, hacsak a haldoklót és az Arankát meggyilkoló vírust nem számítom.
1876
Igen, game over, gondoltam. Fényerőcsökkenést csak egyvalami okozhat: ha köztünk és a csillag között egy űrhajó, jelen esetben egy polip lopakodó úszik el. Mivel a polipok belterületén voltunk, ez csak egyet jelenthetett: valaki követ minket!
Hasonló történetek
2959
- A válasz több mint egyszerű! A tér-idő szakadásnak itt volt a kivezető nyílása. Ráadásul, ha jobban megnézzük a be- és a kijárat szinte pontosan egy síkban, vannak. Össze lehetne kötni őket egy képzeletbeli egyenessel! Az kétséget kizáróan a véletlen műve!
2394
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
Hozzászólások
JuS ·
Szimpatikus ez a nyugodt, lusta, természetszerető utópia. :)
Rozványi Dávid ·
Egy szép világ, ami pusztulásra ítéltetett(?)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: