Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nooa Järvinen nem őrült meg. Erre akár mérget is venne, még ha a bátyja, a pszichiáter és...
Áldozat vagy hős?
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már...
Hazatérés
Sárkányharag
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ajándék az idegenektől 10. Csillag a parton

Joe visszavitt az űrrepülőtérre és kihúzta a kábeleket a hajóhoz, a dzsippel még ellátmányt is hozott, majd visszament szüretelni, hiszen van fontossági sorrend is az életben. Csatlakoztattam a töltőre a kábeleket, kivettem egy doboz sárgának tűnő italt a ládából és sétálni kezdtem. Nem volt messze a vízpart, megcéloztam és leültem a homokba.
Pár perc múlva egy szőke női fej bukkant fel a hullámokból. Hihetetlen látvány volt… Nem azért, mert anyaszült meztelen volt, hanem mert nem volt benne félelem. Amióta a polipok először a földre tették a csápjaikat, a génjeinkbe ívódott a félelem, hogy a víz ellenség: bármikor utánunk nyúlhat egy csáp és visszaránt a mélybe. De ebben a nőben nem volt félelem.
A női szépségnek sok arca van: van, akiben a fiatalság, van, akiben a tűz, vagy a gyengédség a szép. Ennek a nőben a szépségnek nem volt mögöttes arca: egyszerűen szép volt, mint egy régi szobor, azokból az időkből, amikor a szobrászok még a szépséget és nem a saját zavarodott lelkük lenyomatát formálták kőbe.
- Szia! Nincs meleged? Gyere be te is!
Nem tudom, említettem-e, de hónapok óta nem volt alkalmam élvezni a hölgytársaságot, s már kezdtem érteni, hogy a kormányzó mit értett az itteniek „vendégszeretetén”. Az egyenruhámat hátrahagyva én is begázoltam a vízbe.
Úsztunk egymás mellett, s mindenféle felesleges dolgokról beszéltünk. Megtudtam, hogy Csillagnak hívják, mesélt arról. hogy milyen a termés, kérdezte, hogy működik egy futárgép. Nem mesélt semmit magáról, ahogyan én sem, mégis úgy éreztem, minden fontosat tudok róla. Talán egy negyedórát töltöttünk együtt, nem többet, és újra partot értünk.
- És téged hogy hívnak? – kérdezte.
- Nekem nincs nevem. Valamikor volt, de már régen mondták ki. Nevezz, mondjuk századosnak, így szoktak hívni a rádión. A Háború óta csak ez vagyok.
- Akkor te százados – nevetett fel, - gyere velem zuhanyozni. Nem tudod, de ez a víz nagyon édes, ha rád szárad, meg fogsz őrülni, úgy viszket.
Nem messze volt a háza, pár perc alatt odaértünk. Egy faágra lógatott slag volt a „zuhany”, a napfény kellemesen felmelegítette a vizet. Udvariasan előre engedtem, de magához hívott:
- Ha kint maradsz és nem segítesz, tovább fog tartani – nyomott a kezembe egy szivacsot.
Nem emlékeztem, hogy mikor érinthettem így nőt… És ilyet! Mintha magát a húsba faragott szépséget érinthettem volna meg. Először csak decensen a hátát tisztítottam, de finoman tovább vezette a kezemet az intimebb részekhez is.
Tudják, uraim, mindig hálával gondolok azon hölgyismerőseimre, akik megtanítottak az érzelmi elkötelezettség és hazugságok nélküli intimitás értékére az ember életében, de ez más volt. Ezekben a kölcsönös érintésekben nem volt semmi vágy. Csaj egyszerűen jól esett. Tudtuk, hogy az érintés jól esik a másiknak, s ettől lett nekünk is jó. Azt hiszem, a szeretet titka az, hogy adni akar, nem pedig birtokolni. Ilyen egyszerű a szeretet titka: adni a másiknak és örülni az örömének, mégis, milyen kevesen értik meg.
Egy pillanatra megkísértett a gondolat: mi lenne, ha hagynám a csudába a szolgálatot, a háborút és itt maradnék. Nem pont Csillag nőiessége vonzott, vagy legalábbis nem csak az, hanem az a szabad és boldog világ, ami őt is teremette.
Nem tudni, mikor ér ide a háború, addig még lenne pár boldog napom, hetem, talán hónapom is.
A kezeim között éreztem Csillag gyönyörű testét, kemény húsát, testének és lelkének melegét, meztelenségét. Két kép jelent meg előttem: az első, hogy ennek a pillanatnak nem kell elmúlnia. Hogy boldog esték és reggelek várhatnak még ránk.
A másik kegyetlenebb kép volt: magam előtt láttam Csillag testét, amint a polipok csápjai rákúsznak és kiszívják belőle az életet.
Ha csak egyetlen dolgot teszek az életben, azt, hogy megmentem Csillagot és a világát, nem éltem hiába. De ehhez el kell mennem.
- Indulnom kell.
- Te szegény kis százados… Nagyon hideg lehet ott kint a világűr. Mondd, mikor érintett nő utoljára így?
- Nagyon régen… Még mielőtt a polipok megjelentek volna. Az első szerelmem. Amikor megszállták a földet, már csak titokban találkozhattunk. Féltünk a lebukástól. Tudta, hogy barátaim vannak az ellenállásban. Végül megtört és feljelentett.
- Te szegény… És mi történt veled?
- Pár év magánzárka. Nem nagy ügy. Aztán a föld visszakapta a függetlenségét és előbb utóbb felülvizsgálták az ügyemet és rehabilitáltak. Megkérdezték, mihez akarok kezdeni. Mondtam, hogy szeretnék a pilóta akadémiára menni. Utána meg eltűnni a fenébe. Elegem volt mindenből. Felvettek és végül elvégeztem. Azóta járom a világűrt.
- És megtaláltad, amit keresel? – simogatta meg az arcomat.
- Igen, mert nem keresek semmit.
- És iránta mit érzel?
- Semmit. Az a nő, akit szerettem, már nem létezik. Tévedett: azt hitte, engem árul el, de valójában saját magát. Egy diktatúrában nincs választása az embernek, ha életben akar maradni, el kell árulnia magát és mindenkit, aki szereti. Én nem akartam életben maradni, így túléltem. Ennyi.
- Akkor menj, kicsi százados. Örültem neked. Kívánom, hogy találd meg egyszer, amit keresel.
- Őrizd meg magad… Szüksége van rád a világodnak.
Folytatások
2127
- És nem vágyódott vissza az F-124-re?
2062
- Járványveszély az F-124-en. Biológiai és számítógépes veszély AAA kategória… - Majd újra és újra elmondtam ezt az egyszerű üzenetet. Tudtam, a föld a hatótávolságomon kívül van, de azt is tudtam a polipok minden adásomat fogják.
Előző részek
2027
- Kiosztottuk a fegyvereket, védelmi terveket készítettünk. A polipok a víz közelében erősek, a dombok között ki tudunk tartani pár napig.
- És aztán?
- Ha még életben leszek, kinyitom az utolsó üveg konyakomat az utolsó roham, előtt. Tovább nem tervezek. Sajnos semmilyen néven nevezhető fegyverünk sincs, főleg nem olyan, amitől félnének.
2068
Amikor közelebb ért, láttam, hogy sofőr sem igazán katonás alkat: a jobb napokat látott sortot ízlésesen egészítette ki egy átizzadt atlétatrikó, s a látványt egy szakadt szalmakalap koronázta meg. Ha nem lett volna rajta a flotta jelvénye, azt is hihettem volna, hogy épp horgászni indult.
2054
- Ne búsulj, pajtás, jó társaságban fogsz meghalni
1774
...ott van az a valami a mentőkapszulában. Ha az F-124-en orvosi kezelés alá veszik, akkor ott is használhatatlanná válnak a számítógépek. Tehát, ezt a bolygó érdekében meg kell akadályoznom. „Semlegesítenem kell” gondoltam magamban, kerülve a sokkal nyilvánvalóbb szót: megölni.
1888
- Igen, Aranka. Kapcsolj ki. Szép álmokat – mondtam, bár tudtam, hogy úgy sem érti meg.
- Jó éjszakát, Uram. Reggel kérem, egy kávéval ébresszen – mondta még utoljára Aranka. Egy pillanatra megdöbbentem… Valaki mégis táplált bele humorérzéket. És, miközben ezen gondolkoztam, szép lassan kialudtak a műszerfal fényei.
Egyedül voltam, hacsak a haldoklót és az Arankát meggyilkoló vírust nem számítom.
Hasonló történetek
3613
Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
2537
Ebben a pillanatban Mr. Tuvok pultján az érzékelők kijelzője két rövid hangjelzést adott le. Mindenki felé kapta a fejét. A parancsnok helyettes higgadtan válaszolt, miután leolvasta az adatokat.
- Kapitány. Három Rektaarián hadihajó közeledik felénk elfogó pályán. Alig egy perc múlva lőtávolságba érnek. – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Élesítik a fegyvereiket! – jelentette izgatottan Harry.
- Mr. Paris! Irány a csillagköd teljes impulzussal! – utasította a kapitány...
Hozzászólások
JuS ·
Ennek a vége számomra egy kicsit életszerűtlen, de ettől még várom a folytatást. :)
Rozványi Dávid ·
Mit értesz azon, hogy életszerűtlen? :-(
JuS ·
Nem is tudom... az "indulnom kell"-től a párbeszéd női oldala fura. Nekem túl üresnek hat. Az előző részben a kormányzóval sokkal bensőségesebb volt a beszélgetés hangulata. Persze, lehet, hogy ez így szándékos... :) de bennem hagyott egy fura űrt.
Rozványi Dávid ·
Egy valóban megtörtént beszélgetés nyomán írtam ezt a fejezetet... De azt hiszem, értem, mire gondoltál: amikor két férfi beszélget, vagy két nő, őszintébbek, de ha egy férfi és egy nő beszélget, rögtön előjönnek a génjeinkbe írt magatartásformák.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: