Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:03
VR
kivancsigi13: Nagyon megfogott, mint oly sok...
2024-11-22 21:02
VR
mozgi: Szuper volt!
2024-11-22 18:40
Thorodin: Na ez piszok jó volt!
2024-11-21 04:20
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2024-11-20 16:53
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Történetek

2450
Váratlanul azonban egy bőrkabátos férfiba ütközött. Megfordult, tekintete megváltozott, első pillanatbeli öröm dühé vált és ez pofonként mutatkozott meg a férfi arcán. Ezután Jane ismét belenézett a férfi szemébe.
Josh volt az. Jane öröme tetőfokára hágott, vad csókkal adta tudtára a világnak, hogy mit érez. Ajka szenvedélyesen érintette a férfiét, nyelve keringőt járt párjáéval. Jane-t boldogsága, majd szétvetette. Kinyitotta a szemét, de az arc nem stimmelt. Nem az volt, akit...
2218
De most minden más lett! Olyan, mint régen, amikor boldog voltam! Zúg a fejem, annyi gondolat zakatol benne; sok őrült gondolat: jó, rossz, reménykedő... Ha most le kellene írnom őket, nem lenne elég se tinta, se papír. De ha Te kéred, megpróbálom, és ha elfogadod lelkem, az egészen a Tiéd, ha úgy akarod!...
4060
- Miféle lények az orkok? Északon semmit sem tudni róluk.
- Félig értelmes szörnyetegek. Testüket fekete szőr borítja, pofájukat kivéve. Szemeik aprók, sunyik és gonoszak. Foguk a hullaevéshez szokott. Beszélni nem tudnak, de a gesztusokat jól értik és az értelmesebbek megtanulják érteni a nyelvek némelyikét. Der Zlameyan állítólag démonokkal keresztezett orkokat hoz létre mágiával, ezek már félelmetesen okosak is tudnak lenni...
3613
Csak ültek ott, nem mozdultak, olyanok voltak, mint a szobrok, mindenki a gondolataiba merült. Végül Horiq törte meg a csöndet:
- Mi emberek vagyunk. - kezdte - Az embereknek volt valaha egy olyan híres szokásuk, amit róluk neveztek el: az emberségesség. Ezért nem fogom társaimat irtani. Inkább korán kelünk, hogy a tündéket megelőzve átjussunk az erdőn...
2621
Bolyonganom kell, hogy változom a szemem elé táruló világ, s gondolatom mindig mást lásson, s ne a szívem bánatát. Megpróbálom temetni a sok emléket, de nem lehet. Nem tudom feledni mosolyod, mely meglágyít minden szívet, ki hagyja. Nem tudom feledni gyöngyként csillogó szemed, melynek tekintete lelkem mélyéig képes volt hatolni és most azt gyötörni...
2149
Rózsatenger. A szirmok eszeveszett tánca a léggel. A szél dühe a zene. Rozsdás vaskapu zárja el a kilátást a kíváncsi tekintetek elől, amikből itt soha sincs egy se. Idáig nem sokan jutottak el. Akik mégis, azokat már nem érdekelte semmi. Egy alak közeleg. Imbolygó járása nem sok jót sejtet. Megáll a rácsok előtt. Két kőszörny szeme mozdul, tekintetük a szív mélyéig hatol. S az alak csak áll...
3221
A szél felkavarja a frissen hullott havat előttem. Én még mindig nem látok semmit, majd hirtelen a semmiből előbukkan egy alak. Majdnem beleütközök. Hosszú fekete gyapjúkabátot visel. Deres, vállig érő haját, felborzolja a szél. Fekete szembogaraiból rögtön kiolvasom, hogy akar valamit. Elnézést kérek és megyek tovább. De nem jutok messzire, mert a következő pillanatban, már megint előttem áll. Arcára kiül egy szemtelen vigyor, majd felkacag, amivel teljesen megfagyaszt. Érzem, hogy a...
1759
Két hét múlva hívta újra, hogy megkérdezze, akar e újra találkozni vele. A telefont nem vették fel. Soha többet nem hallott felőle. Nem értette, hogy mi történhetett. De egy idő után már nem is érdekelte. Az ember felejt. De inkább vár, mint felejt…
3854
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
1970
...homályosan látok már, de így is tisztán kiveszek a ködből egy csillogó, fényes tárgyat… közelebb próbálok kúszni hozzá… egyre csak gyengülök közben… lüktet a fejem… a szemem… hangokat hallok… mellőlem… a hátam mögött… mindenhonnan… úgy magasodtak fölém a tárgyak, mint valami óriás...