Penge

Vér… vér… a világ vérvörösbe fordul… eltűnődve nézek körbe… mindenhol ezüstösen csillog a vér… homályosan látok már, de így is tisztán kiveszek a ködből egy csillogó, fényes tárgyat… közelebb próbálok kúszni hozzá… egyre csak gyengülök közben… lüktet a fejem… a szemem… hangokat hallok… mellőlem… a hátam mögött… mindenhonnan… úgy magasodtak fölém a tárgyak, mint valami óriás, ki el akarja taposni áldozatát… a szekrény… a fotel… az asztal… a növények… magamon érzem a tekintetüket… a falak is mintha felém mozognának… megállok egy pillanatra… halk kacajok mindenütt… megfordítom a fejem… mögöttem egy tócsában összegyűlve csillog a vér… tündöklik, villan… megpróbálok elindulni, de… nem érzem már az egyik karom… egyre messzibbnek érzem azt a tárgyat… közben nevetnek rajtam… vajon mit gondolhatnak?… ”Nézd a szerencsétlent!”…”Hiába küszködik…”…”Már elveszett…”…lehet, igazuk van… erőt veszek magamon… elindulok a tárgy fele… már alig látok… végre megpillantom… élesedik a kép… a kés az… amit én csillogni véltem… az a pengéje és rajta a vér… a vérem… csillogva… fénylően ragyog… bámulom egy darabig… hát ideáig jutottam? …eddig s nem tovább… valami olyan dolgot kaptam, amit nem kellett volna… az életet… a hangok most már szinte vihogtak… kedélyesen… ezt mondogatják: ”Úgy sem mered megtenni….” …megragadom a kést és a nyakamhoz emelem… még hallom az ördögi kacajt… NEM BÍROM TOVÁBB… penge villan... kibuggyan a vér… a vérem… halk sikolyra nyílik a szám… de hang már nem jön ki rajta… csak egy néma, bús levegőfoszlány… lassan számolom a lehulló vércseppeket… egytől-egyig… elfordítom a fejem… mellettem ott fekszik a kés vérben ázva… elhalkul minden… elhalványul… mindenre ráborul a nyomasztó csend… a szemem csukódik le… nem ellenkezem… ELMEGYEK… és meglelem a halált!!!