Történetek

Hetesnek láthatóan össze kellett szednie magát, hogy képes legyen még egyszer szembe nézni félelme tárgyával. Vett egy hosszú mély levegőt, majd alkarjára csatolt lámpájával bevilágított a lyukba. Az eddig is tisztán látszott, hogy a nyílás a szomszédos folyosóra nyílik...

Ő volt az, aki segített kilépni az akkori életemből és új értelmet adott annak. Sírnom kellett.
Otthon éjszakákon keresztül bőgtem. Álmodoztam egy véletlen találkozásról és a közös életünkről-szinte már el is hittem. De egy nap megtudtam a számát, de nem tudtam vele mit kezdeni, féltem, hogy mit reagál...

Az idegen előre lendült! Hetes egyre gyorsabban kalapáló szívét a rettegés jeges marka szorította össze. Pupillái kitágultak, hideg veríték cseppek gördültek végig a hátán. Úgy érezte, mintha minden egyes levegővételnél ólomsúly nehezedne a tüdejére. Enyhe szédülés kerítette hatalmába, amint vérnyomása az egekbe szökött. Még nem készült fel a halálra. Az idegen ebben a pillanatba érte el...

Mert bizony volt. És itt jött a bibi. A bibi: Mások nem álltak meg annál a pontnál!
Nem álltak meg ott, hogy szeretkezni csak a gyerek miatt érdemes.
De nem ám!
Ők voltak az új, eljövendő világ dolgainak prófétái és hírnökei.
Mégpedig a szexé...

Mintha csak egy középkori legendába színhelyére csöppentünk volna, mely nem más, mint a gonosz Sárkány barlangja. Körülöttünk pedig a hosszú évszázadok során elesett bátor lovagok holtestei, kiknek életét kioltotta e misztikus lény kénköves lehelete. Egykoron ők, most viszont a mi hőseink néznek bele egyenesen a Sárkány torkába!

Ezzel mire akar kilyukadni? – kérdezte gyanakvóan B’Elanna.
- A Borg ok nélkül nem lő! Az asszimiláció minden esetben elsődleges! Ámbár… egy meghibásodott dolgozó sok mindenre képes.
- Ha valaki engem kérdez, én azt mondom: számítsunk a legrosszabbra és annál már csak jobb, történhet velünk.
- Ez koránt sem logikus feltételezés Mr. Paris! A valóság néha sokkal elképesztőbbet produkál, mint azt ember el tudná képzelni...

Mert az életed utolsó percében fog eszedbe jutni, hogy mennyi mindent nem tettél meg, s akkor már hiába szorítja torkod könnyek zápora, s hiába a kiabálás, az itteni létbe való görcsös kapaszkodás. A halálos ágyon mindenki gyenge. Gyengébb annál az erőnél, ami kényszerít minket a Föld elhagyására...

Azon a napon azonban újraszületett. Ma már pontosan emlékszik mindenre. Nem tudja, azért, mert annyiszor mesélték, vagy mert valóban visszatért az emlékezete. Nagy kört alkottak a gyerekekkel, először jobbra aztán balra fordultak, majd mindenki elengedte társa kezét, és a kijelölt hely felé korcsolyázott. Ezúttal ő volt a leggyorsabb, mögötte azonban szorosan haladt két másik kislány. Már csak körülbelül 10 méter volt a kijelölt célig, amikor hirtelen megrepedt súlyuk alatt a jég...

Mephalának tényleg kapaszkodnia kellett, mert olyan gyorsan indult el a sárkány, hogy a szél majdnem levitte. Az íját ki is vitte a kezéből. Mephala a sárkány nyakán ült, és érezte, ahogy a tűz a lábai között járkál. Az két küklopsznak esélye sem volt a két sárkány ellen, szénné égették a őket...

- Nekem nincs barátom - vetem oda, többet úgyse érdemel. - Nem is kell! - na, ez nagy hazugság volt. Már hogyne kellene! De nem vagyok túl szép, meg az összes fiú tök idióta itt, ugyan ki értené meg, amit érzek?
Nem válaszol, elfordítja a tekintetét, és olvas. Eszembe jut valami, bár totál abszurd a gondolat.
- Neked van barátnőd? - teszem fel a nagy kérdést, bár tudom a választ.
- Semmi közöd hozzá - feleli kimérten.
Ó, hogy fel húzta az orrát! Pedig én csak...