Hányinger adatai

Mondd a szót!
Csak ezt kérem
Könyörgő szemeim téged néznek
Mondd a szót
S sose feledd
Lesütöd szemeid
Sugarait másra irányítod ...

Hallgasd! Együtt dobban a szívünk!
Egy ütemre lélegzünk
Mikor elakad a lélegzeted
Megáll a szíved
Szeretnék veled menni,
Hogy ne okozzak fájdalmat,
Nem itt...

Cipelem én a terhed
Súgja a gyermek
Gaianak talpa alatt
Körülnéz, látja a sok szenvedést
Kis szívét elönti a bánat
A rettegés ...

Nézem megsárgult fényképedet
Nem ismerlek
Miért nem?
Az élet mért ily kegyetlen?
Mért nem élhetsz most? ...

- Na mutassad a kezedet!
Az idős cigányasszony megszemlélte a két kis vörös kezet, ha ökölbe szorítja őket igazán olyan, mint két rózsabimbó.
- Takarodjá1, mossad meg a kezed!
- Hol édesanyám?
- Hol, hol? - forgatta a szemét - Hát künn, ottvan a szép tiszta hó!
A kicsi nem mert ellenkezni, mert olyat neki nem szabadott...

Végül is mit veszthetek…?
Nagyon is jól tudom mit:
Egy találkozást életem nőjével.
Amanda Brucks.
Aki egy:
B.O.M.B.Á.Z.Ó
egy Bombacsaj
egy Oltári szuka
Marhajó seggel
Bazi nagy mellekkel
Állatian szexi
Zörögnek a csontjai
És Óóóóóóóó, de hosszúak a combjai ...

Beszaladtam a hálószobánkba, és ott bezárkóztam.
Hallottam amint a férjem megköszöni a rokonoknak, ismerősöknek hogy eljöttek, és szépen lassan kiterelgeti őket.
Nem sírtam.
Kopogás hallatszott.
- „Engedj be drágám!”
- „Nem”-szipogtam.
- „Drágám…kérlek hadd nézzelek meg.”...

Mondhatni önzetlenek voltak, de mondhatni?
Minden, látszólag önzetlen tettben, van egy kis önzőség is.
Persze a hazájukért tették. Másokért. De magukért is.
Hisz ha hazájukat elveszítik semmijük sem marad.
Vagy talán egyszerűbb lenne beletörődni, hogy itt a vég, nincs menekvés?
Vállalni a könnyű s gyors halált?
Legalábbis ennek látszik...

Az asszony zokogva hullott a padlóra, s a következő pillanatban elvesztette az eszméletét.
A kisfiú megrettenve guggolt melléje.
Anya! Mi történt?
Miért sírsz?
Mért nem felelsz?
A fehér liliomszál testét fekete koporsóba tették.
Feri ne értette.
Hol van az ő kishúga?
Hova tűnt?
Mért nem hallani a nevetését?...

Mikor hazaértem, férjem még nem volt otthon. Bedobtam valamit a mikróba, és letettem a könyvet a konyhaasztalra. Belemerültem a munkába és csak akkor eszméltem fel mikor egy hangos puffanással lelöktem a könyvet az asztalról. Erről teljesen megfeledkeztem!
Majd választok neki valami szépet. Bár nem tortát terveztem. Kinyitottam, és megdöbbenve bámultam az első lapra...