Álmodtam az életem

Egy versenyen voltunk a sulival. Éppen egy meccset néztünk, amikor a barátnőm odasúgta-nézd azt a srácot, egész jól néz ki. Nem érdekelt, elég rossz állapotban voltam. De aztán mégis ránéztem és elkábított. Volt benne valami vonzó, úgy vonzott, mintha mágnes lenne. Bámultam, persze észrevett és visszanézett. Amikor rám nézett az egész testem bizsergett. Amikor mi játszottunk, éreztem magamon a tekintetét, ami követ.
Tornát mi nyertük meg-boldog voltam. De egyszercsak mindennek vége.
Az edző szólt, mindjárt indulunk. Még egyszer akartam látni, hogy jól belevéssem az emlékezetembe. Nem találtam sehol. Ő volt az, aki segített kilépni az akkori életemből és új értelmet adott annak. Sírnom kellett.
Otthon éjszakákon keresztül bőgtem. Álmodoztam egy véletlen találkozásról és a közös életünkről-szinte már el is hittem. De egy nap megtudtam a számát, de nem tudtam vele mit kezdeni, féltem, hogy mit reagál. De rászántam magam és válaszolt - emlékszik rám és sms - ezhetnénk. Azt hittem, hogy álmodom. Párszor még írtunk egymásnak, majd az utolsó levelébe valami olyasmit írt, hogy valami miatt csak két hónap múlva találkozhatunk.
Többet nem jelentkezett, de én reménykedtem. Iszonyat rossz volt úgy lefeküdni, hogy megint semmi. Aztán elérkezett az általa írt két hónap lejárta...

A telefonom semmit nem jelzett. Az volt életem egyik legrosszabb napja. Úgy éreztem, hogy rohadtul átvertek. Azután senki másba nem tudtam beleszeretni, mert mindenkiben őt kerestem. Folyamatosan rá gondoltam, nem tudtam kiűzni a fejemből.

Akkoriban rengeteget álmodoztam róla. Elhittem, ha sokat álmodozom, akkor az álmaim valóra válnak.
Most megpróbálom élni az álmaimat, találni egy fiút- akit majd megpróbálok úgy szeretni- és elfelejteni ŐT.