A Sárkány torkában 4. 21. rész

Pár pillanatig csak nézte az előtte tátongó lyukat. Nem kellett túl sok tapasztalat hozzá, hogy megállapítsa: vagy egy plazmavezeték, vagy egy relé felrobbanása okozta a sérülést. Legalább is minden külsérelmi nyom erre utalt. Ám biztosra kellett mennie. Így hát elővette műszerét és alaposabban is megvizsgálta. A pillanatokon belül beérkező első adatok alátámasztották sejtéseit. A szétroncsolódott burkolóelemeken nyomokban még mindig felelhető volt néhány nagyenergiájú plazmarészecske. A robbanást tehát egy relé sor túlterhelődése okozta… Megvizsgált még néhány ilyen kisebb lyukat, de minduntalan ugyan azt találta. Ezután a lövésnyomokat vette szemügyre. Szabványos Borg fézerfegyver okozta mindegyiket. Eddig semmi szokatlan. Vonta le a következtetést. Tekintete ekkor az egyik legnagyobb lyukra esett, melyről mindannyian sejtették, hogy nem robbanás okozta. Ezzel kellett volna kezdenie a vizsgálatokat. Ezzel tisztában volt. De akárhányszor csak elszánta magát, egy belső késztetés mindig lebeszélte róla. Most azonban már nem állt szándékában visszavonulni. Pedig késztetése az eddigieknél is erősebb volt. A legfurcsább és egyben legaggasztóbb viszont az volt, hogy amint egyre közelebb ment a nyíláshoz ez az érzés annál inkább elhatalmasodott benne. Végül sikerült úrrá lennie rajta. A lyukhoz érve egy nagyon is ismerős látvány fogadta. Azonban valami oknál fogva az agyában nem akartak össze állni a részletek egy egységes képpé.

Amit először észrevett az a falban esett óriási kár volt. A lyuk külső átmérője nem volt annyira meglepő. Egy robbanás minden gond nélkül üthet ekkora lyukat. Sőt, jóval nagyobbat is. Ám azt nem robbanás okozta. Ezt tudta. De akkor mi? Ez volt az eldöntendő kérdés. Ahogy benézett a nyíláson az a megmagyarázhatatlan érzés, hirtelen újra visszatért. Jóval erősebben, mint eddig bármikor. Ráadásul, magával hozta a testvérét, szorongást is! Megmagyarázhatatlanul erős szorongást. Hetesnek minden erejét össze kellett szednie, hogy sikerüljön leráznia ezeket az érzéseket. Néhány pillanat erejére villámként hasított agyába a fájdalom. Az egész a másodperc tört része alatt ment végbe, így mire felfoghatta volna, hogy mi is, történt vele már vége is lett.
Alig érezhetően megrázta a fejét, majd aktiválta a trikorderét, ám amint befutottak az első adatok…
Chakotay parancsnok Hetestől alig kétméternyire volt. Immáron a harmadik holtestet vizsgálta, ám nem sok eredményre jutott. Azt viszont már biztosan állíthatta, hogy a testeket, nem a robbanás szakította darabokra. Ez csak növelte az aggodalmát. Ott motoszkált egy gondolta az agyában, attól fogva, hogy meglátta a tetemeket. Látott már ilyet ez előtt is! És tudta, hogy mi képes ilyet tenni. Ám még magának sem akarta bevallani, nem még hogy a többieknek. Nem szeretett volna senkit sem megrémíteni addig, amíg minden más eshetőséget ki nem zárt.

Az éppen vizsgálat alatt levő dolgozó, nem nyújtott valami szívderítő látványt. Bal karja évszázadokkal ezelőtt elvált a testétől, optikai implantátuma egy hatalmas erőnek köszönhetően átszakította a koponyacsontját, majd az agyában állapodott meg. Megszürkült testpáncélzatán itt-ott kisebb nagyobb lyukak éktelenkedtek. Szerencsétlen a folyosó makettjének is tekinthette volna az ártatlan szemlélődő. A páncélzat sérülésein át bevilágított némi fény, ezzel feltárva amaz legbelső titkait! Esetünkben szó szerint értelmezve. Hisz ahogy Chakotay parancsnok karlámpája fénycsóvájával besegített a folyosó halvány fényeinek, megpillantotta a Borg összeaszalódott belső szerveit, melyek közül némelyikre, még mindig csatlakozott egy-egy implantátum. Bár ezek a test belsejében voltak, még is rosszabbul néztek ki, mint a holttest felszínén elhelyezkedők. Igaz a belső implantok ki voltak téve a test bomlásakor keletkező különböző nedveknek. Például nem egy faj tagjai bomlásuk során különböző, sokszor nagyon is erős szerves savakat választanak ki!

A parancsnok elvégzett még néhány gyors vizsgálatot, összecsukta trikorderét, majd felegyenesedett a földről. Diszkréten leporolta ball térdét, amikor a fülét megcsapta egy fojtott kiáltás, alig egy-két méterre tőle. Az agya pillanatok alatt kapcsolt! A hang irányába fordulva, tekintete Hetesre esett. A nő ebben a pillanatban ejtette ki kezéből trikorderét. A kis műszer néhány kecses fordulatot tett a levegőben majd a tompa puffanással a padlóra érkezett. Hetes egyensúlyát elvesztve hátra tántorodott. Térdei megrogytak. Kis híján ő is trikordere sorsára jutott, ám Chakotay kiváló reflexeinek hála sikerült elkerülni a balesetet. A parancsnok gyengéden tartotta karjában, a nő ernyedt testét. Néhány pillanat műve volt csupán és a kis csapat tagjai, pórul járt társuk köré gyűltek. Mindannyian értetlenül szemlélték az eseményeket.
- Hetes! Hall engem? – kérdezte Chakotay, miközben néhány gyengéd pofon kíséretében megpróbálta magához téríteni. Hetes, jól van? Hallja, amit mondok? – hiába minden próbálkozás a nő nem felelt.
- Mi történt vele? – kérdezte Tom aggódva.
- Éppen egy lövés nyomot vizsgáltam, mikor egy elhaló kiáltásra lettem figyelmes, mire megfordultam Hetes már Chakotay karjaiban feküdt. – válaszolta B’Elanna.
- Én láttam mi történt. – szólalt meg váratlanul Tuvok. – Hetes a falon tátongó lyuk előtt állt. Éppen aktiválta a trikorderét, amikor egyszerűen megtántorodott majd elájult. Nem láttam semmit, ami ilyen hatással lehetett volna rá.

A parancsnok tekintetét végighordozta a nő tökéletes testén. Szemmel látható sérülést azonban nem tudott felfedezni rajta. B’Elanna észrevéve Chakotay szándékát elővette trikorderét, majd alapos vizsgálat alá vette a nőt. Tuvok, jó biztonsági tiszthez illően gyorsan a lyuknál termett, trikorderét elővéve megpróbált szemmel nem észrevehető nyomok után kutatni. Azonban nem sikerült semmi olyasmit találnia, ami támpontot adhatott volna. Utolsó esély gyanánt lehajolt a Hetes által elejtett műszerért, majd néhány gomb megérintésével előhívta a szerkezet memóriájából az utolsó néhány vizsgálat adatait. Eredmény azonban nem született.
- Semmit nem találtam parancsnok. – jelentette.
Chakotay tekintette utolsó mentsvárként B’Elannára siklott. Tekintetük találkozott. Szavak nélkül kommunikáltak. A parancsnok ekkor már tudta, egyedül nem tudnak megbirkózni ezzel a problémával.
- Fizikai sérülés nyomait nem találtam! – mondta B’Elanna a biztonság kedvéért. – Mi történhetett? – kérdezte inkább csak magától, sem mint a többiektől. A válasz pedig ott volt előttük. Mindössze egy orvosi trikorderre lett volna szükség, mely kimutatta volna azt a néhány rendellenes idegi impulzust.

Azt mondják, az ájulás hasonlít egy mély alváshoz. Persze nagyon sok különbség van e két jelenség közt, de én mindössze egyet szeretnék most kiragadni. Az álmot! Hiszen ha az ember alszik, rendszerint álmodik, még ha később nem is emlékszik rá. Ám ha az ember ájult, tudata ki van kapcsolva, nem születnek, álmok gondolatok. Hetes azonban álmot látott. Nagyon is valós álmot, mely megrémisztette, és egyben óva intette.
Egy halvány zöldes fényben fürdő folyosón állt. Pillanatok alatt felismerte, hogy ez ugyan az a folyosó, ahol pillanatokkal ezelőtt volt! Ám volt egy apró különbség! Se hullák, se roncsok, se por! Minden makulátlan volt! Pillanatokkal később megütötte a fülét a regenerátorok, halk zümmögése, melybe néhány dolgozó távoli lépteinek zaja vegyült. Minden nyugodt és békés volt! De az állandóság mozgató rugója a változás!
A nő gyorsan mérlegelte a helyzetet. Nem értette mi is, történik vele. Egyik pillanatban még a hullákkal tarkított évszázadok óta romokban heverő folyosón állt. Éppen a lyuk elé lépett, amikor ismét meghallotta azt a hangot. Aztán egy pillanatra minden elsötétült előtte, majd hirtelen itt találta magát. A két folyosó egyszersmind különböző és ugyanaz. Időutazás! Ugrott be a nőnek! A csillagködben is átléptek egy téridő anomálián.

Valószínűleg itt is erről lehet szó. Gondolta magában. Ekkor tudatosult csak benne a veszély! Elszakadt társaitól, és most itt raboskodik a hajó fedélzetén. Ha felfedezik ittlétét, akkor… akkor… Nem ez nem történhet meg! Nem viselné el, ha újra asszimilálnák. Valahogy vissza kell jutnia a saját idejébe! Ebben a pillanatban egy hang ütötte meg a fülét. Egy turbó lift nyíló ajtajának hangja. Egy szemvillanás alatt fordult hátra! Tőle alig hat métere lévő liftből két dolgozó lépett ki. Egyenesen felé tartottak. Ám alig tettek két-három lépést, amikor a folyosó ball oldalát robbanásszerűen átszakítva egy szürke jó két méteres lény bukkant fel. A dolgozóknak idejük sem maradt cselekedni. Egyetlen egy hatalmas ütés végzet mind kettőjükkel. Testük élettelenül hullott le a falról. Az idegen felemelte fejét és fürkésző tekintetét gondosan végighordozta a folyosó teljes hosszában. Szeme egyenesen Hetes szemébe fúródott. Gonosz sárga szeme kereszt alakú pupillája hirtelen egész vékonyra szűkült. Akár a mesterlövész áldozatának szívére irányított célkeresztje. Az idegen komótosan kihúzta magát, majd térdeit enyhén behajlította, miközben fejét kicsit féloldalasan megdöntötte. A cél befogva, a lövész ujját a ravaszon nyugtatja, majd lélegzetvisszafojtva meghúzza azt.

Az idegen előre lendült! Hetes egyre gyorsabban kalapáló szívét a rettegés jeges marka szorította össze. Pupillái kitágultak, hideg veríték cseppek gördültek végig a hátán. Úgy érezte, mintha minden egyes levegővételnél ólomsúly nehezedne a tüdejére. Enyhe szédülés kerítette hatalmába, amint vérnyomása az egekbe szökött. Még nem készült fel a halálra. Az idegen ebben a pillanatba érte el. Hetes felkészült a fájdalomra, majd a halálra. Ám semmi nem történt! Óriási megdöbbenésére, az idegen egyszerűen keresztül lépett rajta, akár az elfuserált rémfilmek kísértetei a falakon. A pillanatnyi döbbenet, zavarodottságba fordult át. A nő most már kezdte elveszteni a fonalat. Az időutazási elmélete megdőlni látszott. Ha csak! Hacsak nem lépett ki a valós világ tér-idő kontínumából. Ahogy az elméje egyre inkább a megoldás után kutatott eszébe jutott valami. Egy kézen fekvő megoldás, mely végtelenül egyszerű, és ő mégsem gondolt rá. Mi van akkor, ha egyszerűen csak, hallucinál. Ha ez az egész nem valóság. Ez válasz lenne az összes eddig felmerült kérdésére. Eleddig a nő megpróbált rendszert találni az események eme kusza hálójában. De bárhogyan is próbálkozott nem sikerült neki. Ám ha ez tényleg egy hallucináció, akkor hiába próbál rendszert, logikát találni a káoszban úgy sem fog sikerülni. A hallucináció az elme, a tudatalatti közös játéka, mely nem ismer sem, rendszert sem pedig és logikát!

Ebben a pillanatban a Borg hajó csendjét, a harci riadó éles hangja törte meg. A 8472-es. Felfedezték. Gondolta magában. Ekkor egy újabb az eddigieknél is furcsább dolog történt. Egy vakító villanás közepette néhány pillanat erejéig minden eltűnt a nő körül. Ott állt teljesen egyedül a minden beborító fehérfényárban. Körülötte csak a végeláthatatlan fehérség. Hetest ezt inkább érzékelte, sem mint látta. Bár számára perceknek tűnt ez az állapot a „valóságban” csupán néhány szemvillanásnyi időbe telt. Mikor végre újra kitisztult a körülötte lévő világ, ismét a döbbenet kerítette hatalmába. Ugyan még mindig a folyosón állt, ám az a néhány pillanattal korábbi állapothoz képest merőbben megváltozott. Mostanra már majdnem elérte az általa ismert formáját. Egyetlen egy nagyon lényeges dologban különbözött csak! Itt minden egészen friss volt! A lövésnyomok, a robbanások, okozta sérülések, és természetesen a holttestek. Leírhatatlan látvány tárult a szeme elé. Az egész egy hatalmas mészárszékre hasonlított.