Heroes of Might and Magic 1.rész

- A hegyek felé - szólt Mephala aranysárkányán ülve. Az aranysárkány egy morgással jelezte, hogy értette. Hátrafordította egy pillanatra fejét, szólt a mögöttük szálló két zöldsárkánynak a maguk nyelvén. Alattuk kopár földek voltak, sehol egy fa, egy bokor, csak mindenhol sziklák és a homok. A hegyek havasak voltak, és olyan magasak, hogy a csúcsaik a felhők fölé emelkedtek. Maphala szétnézett, és sóhajtott.
- Remélem a Jég uránál több szerencsével járunk, mint a barbároknál. Abban a pillanatban, mikor kimondta a szót egy hatalmas szikladarab repült el a fejük fölött, eltalálva vele az egyik zöldsárkányt. A sárkány nem tudod mit tenni, mert hatalmas darab volt, eltalálta az oldalát, és lezuhant. Lenéztek mind a hárman, két darab küklopsz volt.
- Mit csináljak Mephala? - szólt a sárkány furán érthető szavakkal.
- Nem kérdés, támadtak, nekünk védekeznünk kell! Két oldalról támadjunk. Mephala fogta az íját.
- Kapaszkodj! - mondta a sárkány.

Mephalának tényleg kapaszkodnia kellett, mert olyan gyorsan indult el a sárkány, hogy a szél majdnem levitte. Az íját ki is vitte a kezéből. Mephala a sárkány nyakán ült, és érezte, ahogy a tűz a lábai között járkál. Az két küklopsznak esélye sem volt a két sárkány ellen, szénné égették a őket.
- Fenébe, ezek miért támadtak ránk? - kérdezte Mephala. Választ nem kapott. - Nézzük meg a másik zöld sárkányt, él-e még?!
Odamentek a lezuhant sárkányhoz, akinek szárnya eltörött. Mephala megnézte, és nemcsak a szárnya, hanem a jobb oldali bordái is ripityára törtek. A sárkány még élt.
- Ennyire megsérülni, és túlélni, na meg persze ellenséges területen vagyunk… Na, hogy visszük el? – fordult az aranysárkány felé.
- Elvinni? Nem, azt nem tehetjük, és nem is bírnánk el. Csak egy valamit tehetünk, - mondta megint fura hangján az aranysárkány. - meg kell ölnünk!
- De, talán még...
- Mephala!
- Jó, értem, öljétek meg! - mondta. Abban a szempillantásban ropogósra sütötték a zöld sárkányt, aki ezt már nem élte túl. - Tűnjünk el innen!

Felugrott a sárkány nyakára, és elszálltak a hegyek felé. Most gyorsabban szálltak, mint eredetileg, nem akartak újabb küklopszokba esni.
- Ott a határ, oda menj. - mutatott Mephala, bár a sárkány ezt nem látta, mert hátra nem látott.
Odaértek a határhoz, ahol két óriás, és egy titán állt az útjukba.
- Mit akar két sárkány, és egy elf itt a jég és a sivatag határnál? - kérdezte a titán.
- Beszélnünk kell a Jég urával.
- És ugyan miről kéne beszélnetek az urunkkal?
- Ez nem rád tartozik! - szólt kicsit nagyobb hanggal Mephala.
- Óóó, hát, ha így áll a helyzet, akkor bemehettek, RAJTAM KERESZTÜL. - mondta ugyanolyan hangnemmel a titán. Az aranysárkány felmordult, és már majdnem elindult, amikor Mephala leállította.
- Szövetséget ajánlunk uradnak, nem kell arra gondolni, hogy ellenségeskedni akarunk.
- Hmm, oké, bemehettek. - szólt a titán, ezúttal egy kicsit kisebb hangon.

Elindultak befelé, ahol egy garagoyle üdvözölte őket, és mondta nekik, hogy kövessék.
A garagoyle csak repült előre, a sárkányok meg követték. Mephala lenézett, és egy kicsiny falucskát látott, kis \"emberkékkel\".
- Az ott milyen falu? - kérdezte a garagoyle-tól.
- Az ott lenn? Az egy manó falu. A manók kicsiny falva, sok ilyent látsz majd még. - mondta a garagoyle, alig érthető nyelven.
Ezután csend lett, és csak repültek. Igaza volt a garagoylenak, tényleg sok manó falvat látott Mephala.
- Hooááámm, - ásított Mephala - én alszok egyet, ébresszetek fel, ha odaértünk!
- Óóó, hát az még nagyon messze van! - szólt fel a garagoyle.
- Jó, akkor is alszok!
- Oké, nekem mindegy - válaszolt.
- Még jó, hogy mindegy! - szólt a sárkány.
- Jól van, jól van, nehogy összeveszettek már egy ilyen apróságon! - mondta bölcsen Mephala. - Na, akkor jó éjt!
- Aludj csak, és valahogy próbálj meg kapaszkodni! - mondta a sárkány, de Mephala ekkor már elaludt...