Történetek

Egy hatalmas, sűrű erdő szélén éltünk, falunkat egy közepesen széles folyó és egy egyszerű kis fából készült híd választotta el az oly sokszor hátborzongató rengetegtől!
Apám rengetegszer mesélt nekem rémekről, szellemekről amelyek az erdő mélyén élnek, gyakran ezekkel riogatott, én pedig gyermekként elhittem a meséit. Történeteinek állandó és visszatérő szereplői voltak a rókák. Édesapám valamiért kimondottan gyűlölte ezeket az állatokat, megmagyarázni sose magyarázta meg ennek...

Sziasztok!
Tegye fel a kezét, aki emlékszik még az Apafej című filmre, szeretett Adam Sandlerünkkel. Hát, nekem nagy kedvencem volt. Most vettem a bátorságot és ezt a témát próbáltam átültetni Harry Potter csodálatos világába, az egyik legkevésbé szimpatikus karakterhez kötve. Igen, ez bizony Draco Malfoy. A történet a háború után játszódik, mikor kedvenceink megcsaládosodtak. Nem leszek mindenben hű Rowling kisasszonyhoz, ez egy általam kreált történet, a szereplőit csak felhasználtam....

Kénytelen volt azonban néhány napig még Varsóban maradni. Elutazásának reggelén értesült, hogy Maszko
Plawickiékhez utazott. Ez nagy benyomást tett rá. Hiába igyekezett magával elhitetni, hogy ha egyszer
Reichenhallban lesz, nem gondol többé e dologra, mégis egész utazása alatt üldözte őt e gondolat.
Tizenegy órakor délelőtt értek Reichenhallba. A park egyik fasorában találkoztak Emília asszonnyal és a kis
Litkával. A fiatalasszony, kit nem értesítettek elindulásukról,...

Ez a kis írás-sorozat egy bennem már régóta vesződő történetet dolgoz fel.

Kilenc nap telt el azóta, hogy Ádám elment. Elment otthonról, azután eltűnt. Felszívódott. Ádám talán már nincs is. Pedig kilenc nappal ezelőtt még nagyon is létezett.

10.rész – Emese

Egy szép napfényes délutánnak nézünk elébe. Ha minden igaz, akkor három versenyszám lesz megtartva, és attól függően, hogy mi lesz a végén, még eldől, beszállok én is, vagy kihagyom a mait. A napsugarak csak úgy csillognak vissza az autók szélvédőiről. Egyik másik még szinte meg is vakítja az embert, ha sokáig nem néz máshova.

A feleség nyit ajtót. Kedvesen üdvözöl, majd tudni kívánja, kit keresek. Mikor bájosan közlöm vele, hogy a férjével szeretnék beszélgetni, a konyha felé fordul.
- Drágám! Gye... - kezdi, azonban soha nem tudjuk meg, hogy hogyan akarta folytatni. Gyors és kíméletes átokkal végeztem vele, rá nincs szükségem...

De a következő nap szürkén, komoran virradt meg, és Plawicki Mária lelkifurdalásokkal ébredt. Úgy tetszett
előtte, hagyta magát elragadtatni, és Polaniecki jogosan vádolhatja kacérsággal. Már csupán erre a gondolatra is
elpirult; mert végre is nem volt-e Polaniecki atyjának hitelezője? Az előtte való napon elfeledte, de ma ez a
kiállhatatlan gondolat egyre üldözte. "Azt fogja hinni, hogy meg akartam lágyítani", ismétlé magában egyre, s
vérhullám pirosítja...

A lány már órák óta kint bolyongott a fák között, nyulat akart elejteni vacsora gyanánt,de nem járt sikerrel. Fájt a gyomra az éhségtől. Mióta utolsó hozzátartozója,az apja,a favágó is meghalt, magának kellett gondoskodnia minden szükségletéről, ami ebben a zord, hideg télben nem volt könnyű feladat. Magányosan, gyökértelenül tengődött. Kínozták az emlékek, az apja meleg nevetésének a hangja, a pattogó tűz lángszikrái és tűzszirmai a kandallóban, a meleg sült hús illata, az ünnepi fahéjas...

Fürödtünk a medencében, éjszaka vizes szivaccsal ijesztgettük egymást, pókot fogtunk egymás ágyába vagy éppen kergetőztünk. Nem tudom, akkor miért nem vettem észre, hogy minden játék azzal ért véget, hogy birkózunk, lefogja a kezemet, “majdnem” lehúzza a bikinimet, megkér, hogy masszírozzam meg, mert “olyan jól masszírozok”...