2000.02.28.
- "Megvan!" -kiáltott egy hang a laborból.
-Mi van meg John? - Kérdezte Murphy.
-Sikerült kifejlesztem egy új, eddig még felfedezetlen DNS mintát. Ha a teremtmény megszületik, képesek elszünk megfigyelni az érzéseit, cselekedeteit és mindent amit csinál.
-Legális ez egyátalán?
-Murphy, itt nem számít már mi legális, ha megszületik, egy áttörést jelenthet az emberiségnek.
-Mégis mi ez?
-Egy ember, aki teljesen normáisan lélegzik, táplálkozik, és éli az életét, de ha elfogy az élelem, nem lesz éhes, ha lemerül a víz alá, nem fullad meg.
-Érdekesen és egyszerre őrülten hangzik, szerinted tényleg képes lennél életet adni egy ilyen embernek?
-Igen! Már az alany is megvan, akinek a méhébe berakjuk.
-Elment az eszed John....
2000.11.24.
-ÓÓÁ.......ÓÁÁ.....
-Hallod ezt Murphy? Zene füleimnek. Végre megszületett!
-Azért csak óvatosan John, lehet hogy veszélyes!
John professzor bement a szobába, és Cara karjaiban megpillantotta a fekete hajú, kék szemű kisfiút, aki az ő kisérleteiből született. A fiú szépen cseperedett, és John professzor mérhetetlenül boldog volt, mert mindennek megfelelt. Nem éhezett, ha nem kellett, akkor nem vett levegőt és még sorolhatnám. Hogy honnan tudom mindezt? Onnan, hogy az a fiú én vagyok.........
2016.11.24.
-....Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod.......
-Boldog 16. születésnapot Jake!
-Köszönöm Dr.John!
-Most, hogy ennyi idős lettél, kívánhatsz valamit!
Egyetlen kívánságom volt, nem több.
-Magántanár helyett, szeretnék iskolába járni!
-Szó sem lehet róla!
-John! - Szólt közbe Cara.
-Miért nem jó neked itthon, emberek között túl kockázatos!
-Csak szeretnék kiszabadulni, embereket megismerni!
-Nem, és vita lezárva!
Tudtam, hogy ez így nem fog menni, valamit tennem kellett, és itt jött az ötlet, hogy....
-Tesztelhetnél közösségben.
-Tessék?
-Jól hallottad, tesztelhetnéd, hogyan reagálok más emberekre, esetleg tanórákra, déutáni beszélgetésekre....
-Mikor először kimondtad, őrültségnek tűnt, de így már mindjárt más. Hozom az érzékelő karpereced, 20 perc múlva indulsz a suliba, hívom is az igazgatót, hogy mátol új diákjuk van.
"Bumm! Jake berobban a suliba" - gondoltam magamban, próbálva elfolytani az örömöm.
Dr. John rövid pórázon tart, nehogy valami bajom essen, de ilyenkor mindig eszébe jut, hogy én tettem gazdaggá, ha halva születek, most sehol sem tartana.
-Készen állsz Jake?
-Úgy, mint eddig még soha!
Örömmel léptem át az iskola kapuját, de ami bent fogadott, az mindent megváltoztatott.
-Nézzétek, itt a kis mutáns!
-Milyen érzés másnak lenni öcskös?
-A tudósod megtanított verekedni mutánska?
Rá kellett jönnöm, hogy az emberek nem bírják, ha valaki más, pedig szerintem pont ettől leszünk egyediek.
Sietve rohantam végig a folyosón, nem akartam ezt tovább hallgatni. A férfi mosdó megfelelő helynek tűnt, gyorsan be is mentem.
-Menekülsz valaki elől? - Szólt egy hang a mosdó másik feléből.
-Öhm, fogjuk rá.
-Én is.
-Tényleg?
-Igen, tudod az emberek nem bírják, ha valaki más.
Hiszen egy perce ugyanez a mondat hagyta el a szám..most mit válaszoljak? Nem is volt időm gondolkozni, hiszen egy szőke, emós srác jött elő a mosdó hátuljából.
-Hali, Alex vagyok!
-Öhm, én pedig...
-Tudom ki vagy, a génmódosított srác.
Tudhattam volna, ő is csak ezzel jön.
-Jah, úgy látom, ez gúny tárgyává vált..
-Dehogyis, ne értsd félre, szerintem ez ultrakirály haver!
-John, nézd jelez Jake karperece!
-Eddig lila volt, az mit jelent?
-Félelem, és most milyen?
-Zöld, ami pedig az öröm.
Alex jófejnek tűnt, egész nap jól elvoltunk, lepergett rólunk mit mondanak a tömegek.
2.rész - Váratlan történések
---HAMAROSAN--
