Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Pusheen adatai

Neve:
Pusheen
E-mail címe:
Nem publikus
Blogom címe:
Pusheen összes beküldött történetének megtekintése »
Pusheen
Írásai 10 126
2222
Egy szép pohár vörösbor, a peremén rúzsnyom,
mindkettő, mint a vér sűrű és nehéz...
3667
A lány már órák óta kint bolyongott a fák között, nyulat akart elejteni vacsora gyanánt,de nem járt sikerrel. Fájt a gyomra az éhségtől. Mióta utolsó hozzátartozója,az apja,a favágó is meghalt, magának kellett gondoskodnia minden szükségletéről, ami ebben a zord, hideg télben nem volt könnyű feladat. Magányosan, gyökértelenül tengődött. Kínozták az emlékek, az apja meleg nevetésének a hangja, a pattogó tűz lángszikrái és tűzszirmai a kandallóban, a meleg sült hús illata, az ünnepi fahéjas...
1659
Fejem fölött cigarettafüst glória,
szakadt farmerban a pult mellett várlak.
Vodkás narancs ízű az eufória,
a neon fények a szememben fáznak...
1624
Múlhatatlanul fájdalmas tánc
a borotvák recés, acél élén.
Hegek nyomán marad örök ránc,..
1690
Vérvörös lángcsóvát von maga után
tátongó égbolton suhanó kő-ködfolyam.
Lobbanva a vízbe csapódik sután,
a magas ég és a föld gyermeke megfogan...
1869
Nyirkos, fekete földből termett erdők
farkas testben ringattak,s öleltek magukhoz téged.
Később inas hús harapása jelentette léted...
1859
Aranyporral kentem be a testem,
mézesen ragadt rám, beitta minden sejtem...
1806
Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor...
1753
Csontig hatoló, borzongató télen
nap-gyertya lángvirága jégszilánkká fagyott...
1742
Mint a szarvasünő, vadregényes lelkű, s űzött,
ki az égő csipkebokortól menekül...