Pusheen adatai

Egy szép pohár vörösbor, a peremén rúzsnyom,
mindkettő, mint a vér sűrű és nehéz...

A lány már órák óta kint bolyongott a fák között, nyulat akart elejteni vacsora gyanánt,de nem járt sikerrel. Fájt a gyomra az éhségtől. Mióta utolsó hozzátartozója,az apja,a favágó is meghalt, magának kellett gondoskodnia minden szükségletéről, ami ebben a zord, hideg télben nem volt könnyű feladat. Magányosan, gyökértelenül tengődött. Kínozták az emlékek, az apja meleg nevetésének a hangja, a pattogó tűz lángszikrái és tűzszirmai a kandallóban, a meleg sült hús illata, az ünnepi fahéjas...

Fejem fölött cigarettafüst glória,
szakadt farmerban a pult mellett várlak.
Vodkás narancs ízű az eufória,
a neon fények a szememben fáznak...

Múlhatatlanul fájdalmas tánc
a borotvák recés, acél élén.
Hegek nyomán marad örök ránc,..

Vérvörös lángcsóvát von maga után
tátongó égbolton suhanó kő-ködfolyam.
Lobbanva a vízbe csapódik sután,
a magas ég és a föld gyermeke megfogan...

Nyirkos, fekete földből termett erdők
farkas testben ringattak,s öleltek magukhoz téged.
Később inas hús harapása jelentette léted...

Aranyporral kentem be a testem,
mézesen ragadt rám, beitta minden sejtem...

Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor...

Csontig hatoló, borzongató télen
nap-gyertya lángvirága jégszilánkká fagyott...

Mint a szarvasünő, vadregényes lelkű, s űzött,
ki az égő csipkebokortól menekül...