Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A lélekbúvár, egy "mivan, ha" feltevést tesz fel. Mi történne velünk, ha tanulnánk a hibáinkból?...
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
Friss hozzászólások
les963: Az edzés végére én kicsit...va...
2024-12-03 13:36
laci78: basszus, teljesen igazad van,...
2024-12-02 07:58
Materdoloroza: A címen változtatott.
2024-12-01 22:10
laci78: de nagyon #vótmá...
2024-12-01 09:15
Rémpásztor: 7.-én érkezik a befejező epizó...
2024-11-30 21:34
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Barátság

Ez inkább egy érdekes történet a szerelemről, noha nem a testiről. Ez inkább egy bizonyíték arra, hogy férfi és nő között nincsen hosszú távú barátság (haverság az van, persze), előbb vagy utóbb az egyik beleszeret a másikba. És akkor már más. Nagyon más. Történt egyszer, hogy egy nyáron érettségi után egy távoli kis faluba kerültem nyári munkára. Ismerősöknél gondoztam 6 öreg nénit, nem volt túl szép munka. Ez a szerződés csak két hónapra szólt, nem is nagyon akartam beleélni magam, már megvolt a helyem Heidelbergben (biokémia szakon) az egyetemen. (Németországban születtem, csak a nagyszüleimhez járok haza Magyarországra.) 19 éves koromig nem voltam egy társasági ember, mindig úgy képzeltem, hogy majd ha elköltöztem otthonról, akkor elkezdek bulikba járni, meg hasonlók. Meg soha nem volt barátom azelőtt, egy bolond osztályba jártam, ahol a lányok olyan fogadásokat kötöttek, hogy kinek van meg először ez meg az a fiú. Nem vonzott ez a stílus, így inkább önként kívülálló lettem. Egy faluban laktam azelőtt, továbbtanulási lehetőség nem volt, így minden 19 év feletti értelmesebb fiatal elköltözött. Nekem is csak ez volt a vágyam. Minél távolabbra, annál jobb.

Ez egy kis Essen melletti kis falucska volt, egy családnál laktam, ahol a férfi már régen meghalt rákban, ezért a felesége, aki két lányával egyedül maradt egy óriási családi házban, hogy finanszírozni tudja az életet, 6 nénit fogadott maga mellé. Volt takarítónője, szakácsnője, 2-3 alkalmazottja a nénikhez, gyerekcsősze a lányai mellé, szóval nem élt rosszul, ráadásul nagyon aranyos volt, azonnal jó barátnők lettünk. Mint a család régi jó barátja, talán egy héttel az érkezesem után megjelent egy nálam 5 évvel idősebb fiú, orvostanhallgató, szelíd, szimpatikus, de mivel volt barátnője, egész normálisan gátlások nélkül elröhögcséltem vele. (Nem tudom ezzel ki hogy van, de akkoriban azokkal a fiúkkal, akiknek volt barátnője, minden további nélkül elbeszélgettem, de akiknek nem, azokkal elég gátlásos voltam. Talán mert azokban a beszélgetésekben mindig ott lebegett a veszély ) Majd megtudtam, hogy ő is odaköltözik másfél hónapra mint beteggondozó, egyszerűen megszokásból, mint 8 éve minden évben. Rengeteget beszélgettünk, este eliszogattuk az időt, meg szóval egész nap egymásra voltunk utalva.

Teltek múltak a napok, mikor észrevettem, hogy ha éppen nincs is ott, rá gondolok, utálom, hogy a barátnőjéről áradozik, rajta felejtem a szemem és még ilyet sohasem éreztem, vágytam rá. Persze, ezt sohasem mondtam neki, sőt, amikor szoba került a férfi és nő közötti barátság, bizonygattam, hogy szerintem igenis van ilyen, persze, én hiszek benne. HA-Ha-Ha. Így visszagondolva Ő nagyon jól átlátott rajtam. Rengeteget viccelődtünk, nagyon jó volt egyszerre ennyi emberrel körbevéve lenni. Fürödtünk a medencében, éjszaka vizes szivaccsal ijesztgettük egymást, pókot fogtunk egymás ágyába vagy éppen kergetőztünk. Nem tudom, akkor miért nem vettem észre, hogy minden játék azzal ért véget, hogy birkózunk, lefogja a kezemet, “majdnem” lehúzza a bikinimet, megkér, hogy masszírozzam meg, mert “olyan jól masszírozok”. Szóval szerintem Ő benne is lett volna a dologban, csak az zavart, hogy annyira szereti a barátnőjét. Nem akartam vele úgy ágyba bújni, hogy másra gondol. Valahogy a szeme sarkában ott volt a huncutság, a kihívás, a tűz, a szenvedély.

Majd időközben kiderült, hogy gitározik, én pedig mivel egy zenekar szólóénekese voltam, nincs rossz hangom, és főként – képzem is. “Szólókoncerteket” adtunk a házban, valahogy meg volt valami, ami összekötött minket. Aztán, mint várható volt, eljött az utolsó este. Először nem is értettem, de ráeszméltem, hogy mindenki otthagyott minket, csak mi ketten maradtunk (na meg a 6 öreg néni, akiket idejekorán ágyba bújtattunk). A főnökasszony vett nekünk egy üveg bort, egy süteményt, abszolút nem értettem a dolgot, nem tudtam mire vélni. Aztán csak gitároztunk, énekeltünk, masszíroztam, és – mint addig azt előtte soha – elkezdtem feszengni. Zavarba jöttem, elpirultam, remegtem, nem tudtam normálisan beszélni. Most már tudom, hogyha én kezdeményezek, bármi megtörténhetett volna. Egyszerűen nem tudtam. De aztán ennek is vége lett, és elmúlt ez az este is. Másnap elbúcsúztunk, címet cseréltünk. Még 2 hétig ott dolgoztam, kutyául éreztem magam. Nem találtam a helyemet. Meg persze mindenki kacsingatott rám, megjegyzéseket tett, hogy mi minden történhetett azon az éjjel. Nem volt kedvem magyarázkodni. Higgyenek, amit akarnak.

Aztán elkezdődött az egyetem. Tényleg nagyon jó bulik voltak, pont olyan életre vágytam. Csak egyetlen egyet nem tudtam elfelejteni. Lukast. Szorgalmasan írtuk a leveleket, telefonált, és minden egyes levél és hívás után jól kisírtam magam. Nem tudom miért, mindig eljátszottam, hogy igen, mi csak barátok vagyunk, és ezt többször nyomatékosan meg is erősítettem. (Ez aztán egy jel arra, hogy valaki nem úgy gondolja, amit mond, ugyebár?) Első egyetemi évem tavaszán eljöttek meglátogatni a volt főnökasszonyom, két lánya és barátja. Már írtam, hogy nagyon jó barátok lettünk. Valahogy szoba került, hogy miért nincs barátom, meg miért nem csapja nekem a szelet senki. Na és, ha nincs, mi közük hozzá? Ha nincs, hát nincs. És akkor mi van? Aztán úgy egy hét múlva talán, Lukas telefonált, hogy hallotta a főnöktől, hogy nincs barátom, meg ilyenek. Na ezt eddig is nagyon jól tudta, mert minden egyes alkalommal megkérdezte. És akkor jött egy mellbevágó kérdés: “Még mindig rólam álmodsz?” Hirtelen nem tudtam, hogy jól hallottam-e, majd azt vettem észre, hogy forog velem a szoba, majd azt hiszem, morogtam valamit, hogy ne legyen már ilyen beképzelt, de ez a kérdés nagyon megviselt. Szóval tudta. Ekkor lett világos, hogy mindig is tudta.

Aztán hirtelen befejeztem a beszélgetést, és utána nem tudtam, hogy mit csináljak. Egyszerűen úgy éreztem, hogy átvertek. Pedig nem vert át senki. Csak eddig nem mondta, hogy tudja. Talán éppen ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek, az az Ő élete, ez meg az enyém, és ezzel kell kezdenem valamit, nélküle. Neki már van társa, nekem meg nincs. Nem tudom, benne mi játszódott le, nem tudom, hogy mit érzett irántam, hiszen nem rázott le. Na jó, nem voltam rámenős. Csak, hogy miért hagyta, hogy megmasszírozzam, ha olyan boldog kapcsolatban élt. Hogy miért ért hozzám, dörgölőzött hozzám annyiszor, ami azért más szemével nézve is túlzás volt (mint már mondtam, folyton figyeltek minket a többiek a házban). Az első, amit a telefonhívása után tettem az volt, hogy kidobtam egy pólóját, amit úgy loptam ki a szennyeséből. (Marha ronda dolog, tudom.) Még hónapok után is éreztem benne a szagát. Mindig úgy éreztem, hogy velem van, engem szeret. Csak miért éreztem ezt különben is úgy, amikor neki egy boldog kapcsolata volt - állítólag.

Ezek után elkezdtem fiúk után nézni, nem sok sikerrel, valahogy aki tetszett egy kicsit, annak barátnője volt, akinek nem volt, azt a világ minden pénzéért sem csókoltam volna meg. Aztán októberben csodák csodájára barátom lett. Egy az egyetemről ismert jó fej srác, ismertük már egymást vagy fél éve. Nem tudom miért, észre sem vettem addig, hogy Ő is a világon van. Habár elmondása szerint nagyon is észrevett, csak nem gondolta, hogy kellhet nekem. Ez egy azóta is tartó kapcsolat, jól megvagyunk, nemsokára összeköltözünk. (Legalabbis tervezzük.) Szóval, amikor egy barátra tettem szert, örültem, mint majom a farkának, hogy ilyesmi nekem is megadatik, és írtam is Lukasnak egy levelet, hogy mekkora csoda történt. Azóta is várok a válaszára. Ha ez tényleg pusztán barátság lett volna, akkor azért válaszol, nem? Már két éve én is végeztem az egyetemen, nagyon jó eredménnyel, ott is maradtam és kutatásokat végzek. Ide-oda kell mennem konferenciákra is. Egy hónappal ezelőtt, az egyik ilyen fejtágító hétvégen találkoztam vele. Ugyanúgy nézett ki. Hirtelen megállt bennem az ütő.

Aztán barátságosan elbeszélgettünk, mondta, hogy megnősült (na ezt tudtam, a volt főnökasszonyunktól), csak valahogy olyan szomorúnak tűnt. Gondoltam, fáradt, merthogy kinek van kedve a hétvégein konferenciákon ülni? Aztán udvariasan – elég távolságtartóan – bájologtunk tovább, és nem igazán tudtam hova tenni az érzéseimet. Valahogy feltört minden a mélyből. A reménytelen szerelem érzése, a szomorúság, de a harag is, hogy mire véljem, ahogy viselkedett. Este kopogtak a szobámon. Gondoltam, hogy Lukas lesz az. Hozott egy üveg bort, egy ugyanolyan süteményt, mint amilyet az utolsó este ettünk (emlékezett volna rá?), aztán az ágyon ülve dumáltunk. Mérges voltam rá, hogy miért feszeng. Aztán elmondta, hogy milyen rosszul él a feleségével, hogy nem is tudja miért vette el, hogy nem tudja elképzelni az életet később, hogy nincs egyenesben. Marhára nem örültem ennek a dumának, miért pont nekem mondja, persze megértően meghallgattam. Én elmondtam, hogy boldog vagyok a barátommal, persze azt nem meséltem el, hogy még mindig ott bujkál bennem a kisördög miatta, nem mondtam el neki, hogy mennyit gondolok rá. Nem mondtam neki, mennyire hiányzott, nem kérdeztem, miért nem jelentkezett többet, miután megtudta, hogy barátom van.

Kérte, hogy masszírozzam meg, de olyan kedvetlenül tettem, nem akartam. Én ezt már megcsalásnak éltem meg. Majd Ő is meg akart masszírozni. Míg 7 évvel ezelőtt ettől elolvadtam, most egyre jobban feszültem a kezeitől. Majd elkezdett simogatni. Aztán azt hiszem csókolni készült. Sikerült úgy fordulnom, hogy lekevertem neki egy akkorát, hogy nem tudtam, melyikünk riadt meg jobban a pofontól. Aztán kitört belőlem minden. Talán gyerekként ordítottam utoljára, de most nagyon jól esett. Mindent a fejéhez vágtam. Hogy hogyan merészelt így játszadozni velem? Hogyan merészelt játszani az érzéseimmel? Mit gondolt akkor, amikor tudta, hogy bánt amikor a barátnőjéről mesél? Jól esett-e neki tudatni velem, hogy átlát rajtam? Miért nem hallatott magáról az elmúlt években? Mikor végeztem az ordítással, kérdően néztem rá. Semmit nem szólt, talán 10 perc után csak annyit mondott, hogy Ő akkor még boldogan élt a barátnőjével, és nem akarta elrontani a kapcsolatát egy kaland miatt. Ja, de az meg nem érdekelte, hogy most meg én élek jól és én nem akarom elrontani a kapcsolatom miatta. Megint megpróbált megcsókolni. Ez most már sok volt nekem.

Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy évekig egy másik emberbe voltam szerelmes. Nem ebbe a Lukasba. Ez volt az a pillanat, amitől kezdve a barátomat egy nagy fal nélkül (A falat Lukas testesítette meg.) szerettem. Ez volt az a pillanat, amitől kezdve, ha a barátommal szeretkeztem, a barátomra gondoltam. Már nem vártam tőle, hogy máshogy reagáljon, hogy olyan legyen mint Lukas, hogy mindenre olyan választ adjon, mint Lukas adna. Persze ezek nem voltak tudatos dolgok, csak ettől kezdve lett világos, hogy benne mindig Lukast kerestem. Aki történetesen egy disznó. Talán akkor nem volt az. Nem tudom. Mindenesetre mindannyian változunk. Én is változtam. És ez így van jól. Örülök, hogy megismertem Lukast. Örülök, hogy szerelmes voltam belé. Örülök, hogy plátói maradt. És örülök, hogy a sors megadta nekem a lehetőséget, hogy kiábránduljak belőle. Örülök, hogy volt Ő nekem, hogy megtanulhattam, milyen az önmegtartóztatás, ha valaki nagyon szerelmes. Azért, most már látom ennek a pozitív oldalát is, ha nem is volt ez mindig így.  Végülis egyben nem hiszek. Hogy férfi és nő valaha is örök barátok lehetnek. Talán lehetnek, ezt a tapasztalatot meghagyom mindenkinek, de én nem hiszek benne.
Hasonló történetek
23056
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
30855
Mikor már teljesen megmerett, kigomboltam a nadrágját és elővettem az óriási farkát! Nyengéden elkezdtem a nyelvemmel dédelgetni. Ő közben a melleimet kezdte simogatni. Majd a makkjához érintettem a mellbimbóimat és a faszát kezdtem dögönyözni a melleim között, úgy, hogy még a golyói is összezsugorodtak a kéjtől...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tobaggio ·
Az én értékelésem egy erös 10-es! :o))

ciko ·
Ez egy nagyon jol megkomponalt törtenet,jo volt olvasni es tetszett...Aban,hogy ide valo,mar nem vagyok biztos...

A polo lopas edes,igazi lanyos dolog...



Kedves Tanar Ur!

Erdekes lenne a Veres Palnak irt levelekbe belelatni,es erdekes lenne a mostani fiatalok

hasonlo problemairol irt leveleibe is belellatni...

Vajon mi valtozott ennyi ev alatt?Valtozott a szexualis kultura? A hozzaallas???

Hárpia ·
Hogy vannak örök dolgok! Ezt jó tudni!



Robin Hood · válasz erre 2003-09-25 01:25:46 · (20)



Tanar uram megis csak felszivta magat mert mar nemcsak zavarosan gondolkozik mar zavarosan is ir.

Hagyuk a Pali bacsit es a le es felmenoit inkabb a valosaggal foglalkozzunk kerem. Kulonben azt viszont kulon tisztelni kell az iroban ,hogy milyen jol ir magyarrul.Tanar ur esetleg kerjen korrepetalast a holgytol.Az on fogalmazasa elviselne egy kis csiszolast.Oh egyebbkent mit szed tanar uram fogalmazas ellen? Talan a Pali bacsi leveleit nyitogatja.Tudja mit inkabb nyalazza oket ~!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: