AuroraDale adatai

Új irányvonallal próbálkozom. Első kísérlet.

"A lábaik nem akartak engedelmeskedni, de az agyuk tudta, hogy most futni kell. Mintha minden csak álmukban történne: tagjaik nehezen mozdultak, fejükben lüktetett a vér, és komoly erőfeszítésükbe került, hogy levegőt vegyenek.
Megint hallották, hogy az a valami fut, és a halszagot is érezték, egyre közelebbről. Nem voltak biztosak abban, hogy mi is ez, és abban sem, hogy még időben elérik a tábort. Nem merték újra felkapcsolni...

A rossz lány egy fiktív személy, de a történeteinek valós alapjuk van. Kihangsúlyoznám, hogy csak az alapok valósak, a cselekmény, a család, és a barátok mind kitalált események és kitalált karakterek.

"Lelkiismeret furdalásom van. Nem akarok rá gondolni. Szégyen, amit csinálok. Nem tudok megállapodni, és nem tudok nemet mondani sem. Vagy csak nem akarok? Pszichológusra lenne szükségem, nem férfiakra."

A rossz lány egy fiktív személy, de a történeteinek valós alapjuk van. Kihangsúlyoznám, hogy csak az alapok valósak, a cselekmény, a család, és a barátok mind kitalált események és kitalált karakterek.

"Nem veszít időt az előjátékkal. Nem óvatos. Tudja, mit kell tennie, és teszi is, én meg várok, mikor jön már a katarzis? Nem jön. Még mindig nem. De talán, ha eljátszanám, hogy jó… Igen, neki tetszett, de az én katartikus élményem megint elmaradt. Megint nem élveztem,...

Szeretném azt hinni, hogy Kata is látja mindezt valahonnan, hogy figyel rám, és tudja, hogy mennyire hiányzik. Hogy a rózsák, amiket kiviszek a temetőbe, sajnos csak miatta nőnek, és csak miatta ilyen szépek. Szeretném azt hinni, hogy létezik felsőbbrendű igazságszolgáltatás, és az, aki megölte, a legmélyebb pokol fenekén fog égni az idők végezetéig.

A történet egyfajta folytatása Az asztal másik végén című írásomnak. Lehet, hogy lesz még hozzá kapcsolódó újabb novella is. Egy kis részlet:

"- Ó, hogy bassza meg! – ismételte, és elindult a hang irányába.
Semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy Kata elhagyta a telefonját. Nem akart másra gondolni. Nem mert másra gondolni. Aztán hirtelen megint beállt a teljes csend, és olyan tisztán hallotta a dalt, mintha közvetlenül előtte állna."

Ki ez az ember? Nemrég még csak egy ismerős volt. Egy férfi, akit ismer, de semmi köze hozzá. Most meg itt ül, szemben vele, és undorodik tőle. Felkavarodik a gyomra, ha arra gondol, hogy hozzáér. És az emlékképek, amik időről időre váratlanul, alattomosan rátörnek, megint csak undort váltanak ki belőle. Akkor most mégis minek ül itt, vele szemben?

Kilenc nap telt el azóta, hogy Ádám elment. Elment otthonról, azután eltűnt. Felszívódott. Ádám talán már nincs is. Pedig kilenc nappal ezelőtt még nagyon is létezett.

Meglehetősen szabad stílusú vers

Hajnali zápor illata őrzi emléked bennem.