BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
szabvikkk: Az szuper! :) Mert vagy három...
2018-02-22 18:48
Deakjanika: Nagyonjóírás.
2018-02-22 17:48
JuS: Még egy ideig nem is fog. :D A...
2018-02-22 17:27
szabvikkk: Sziasztok! Az meg tudjátok mon...
2018-02-22 16:40
Deakjanika: Kegyetlen írás deazért folytaz...
2018-02-22 16:38
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

AuroraDale adatai

Neve:
AuroraDale
E-mail címe:
Nem publikus
AuroraDale összes beküldött történetének megtekintése »
AuroraDale
Bemutatkozása
Írói ambíciókkal rendelkező nő vagyok. Rengeteg írásom van, de még nem mertem semmit sem publikálni, semmilyen formában. Reakciókat várok, amik megerősítenek, vagy eltántorítanak az írástól.
Írásai 5 13
A történet egyfajta folytatása Az asztal másik végén című írásomnak. Lehet, hogy lesz még hozzá kapcsolódó újabb novella is. Egy kis részlet: "- Ó, hogy bassza meg! – ismételte, és elindult a hang irányába. Semmi másra nem gondolt, csak arra, hogy Kata elhagyta a telefonját. Nem akart másra gondolni. Nem mert másra gondolni. Aztán hirtelen megint beállt a teljes csend, és olyan tisztán hallotta a dalt, mintha közvetlenül előtte állna."
Ki ez az ember? Nemrég még csak egy ismerős volt. Egy férfi, akit ismer, de semmi köze hozzá. Most meg itt ül, szemben vele, és undorodik tőle. Felkavarodik a gyomra, ha arra gondol, hogy hozzáér. És az emlékképek, amik időről időre váratlanul, alattomosan rátörnek, megint csak undort váltanak ki belőle. Akkor most mégis minek ül itt, vele szemben?
Kilenc nap telt el azóta, hogy Ádám elment. Elment otthonról, azután eltűnt. Felszívódott. Ádám talán már nincs is. Pedig kilenc nappal ezelőtt még nagyon is létezett.
Meglehetősen szabad stílusú vers
Hajnali zápor illata őrzi emléked bennem.