Történetek

Julie szája szorosan tapadt barátja vastag péniszére. Puha ajkai fel le mozogtak, mi-közben a nyelve a makkal játszadozott. Julie felnézett és mélyre nyelte a hímtagot. A férfi megfeszült és a nő tudta, hogy hamarosan el fog élvezni.

Kirsten nem emlékezett, hogy mióta érzi biztosan a dolgot. A megérzései ritkák voltak, de mindig helyesnek bizonyultak. Nem tudta, mikor érezte meg először, hogy sorozatgyilkos fog vele végezni. Biztos volt benne, hogy erőszakos véget fog érni és érezte, hogy az utolsó napja már nincs messze.

Tom és Patricia egy színpadhoz közeli asztalnál ült.

-Valami díjat kapsz? - kérdezte a lány.

-Nem tudom hugi. Azt javasolták, hogy hozzalak el és ezeket a székeket jelölték ki nekünk. Küldtem nekik egy történetet, de nem sok reményt fűztem hozzá.

-Teljesen normális üvölteni a szetartás alatt- nyugatott meg a lágy hang, miközben hűvös kezek hámozták le rólam a meleg ruhát.

-Nem szégyen kimutatni a fájdalmadat vagy félelmedet. Fontos, hogy őszinte legyél, miközben meghalsz. A sikeres jóslathoz az érzelmeidet ugyanúgy ki kell tárnod, mint ahogy belsőségeid ki lesznek tárva.

-Szóval itt a vége, ennyi volt.

-Igen. Nincs mit tenni. A gyógyszerek láthatóan nem hatnak már. Annyira sajnálom! -válaszolta a doktornő.

-Semmi gond. Már régóta készülök rá. Egy darabig nehéz volt szembenézni a lehetőséggel, mert még viszonylag fiatal vagyok…de most… Most már csak a legkönnyebb megoldást kell kiválasztanom.

...Van egy kompromisszumos javaslatom: mindenki kirakja a maradék pénzét az asztalra, abból rendelünk, és amíg elfogy az itóka, elmesélem páratlan kalandjaim egyikét.

Ann az étkezőasztal mellett ülve idegesen nézte Evelynt, ahogy a mosogatónál áll és mérgesen aprítja a zöldségeket. A kés pengéje monoton ütemben csapódott a vágódeszkának, miközben az idősebb nő kitartóan nem vett tudomást a vendégről. A gyors mozdulatai és az arckifejezése világosan elárulta, hogy nem örül.

Éppen az egyik végtelenített lövöldözős játékkal voltam elfoglalva, tudják az urak, az a típusú játék, amikor egy bolygón kinyírunk mindenkit, hogy aztán átrepüljünk egy másikra, hogy ott újrakezdjük, amikor megszólalt a fedélzeti számítógép.
- Ismeretlen eredetű mentőkapszula a hajó biztonsági zónáján belül. Kérek engedélyt a kapszula becsápolására.

Régóta foglalkoztatott az erotikus halál gondolata, és hosszú ideig kerestem hasonló gondolkodású embereket. Sokszor képzeltem el, hogy milyen lenne kannibalizmus áldozata lenni. A kérdés az volt, hogy hogyan tudnám ezt megvalósítani? Felajánlottam magam hírcsoportokban, chat szobákban és próbáltam meggyőzően közölni, hogy komoly a szándékom. Semmilyen érdemleges reakciót nem kaptam és már nem is számítottam rá, hogy valaha is fogok kapni.

- The sweetest girl I know… - énekelt tovább. Majd hozzátette: - Kérem, az anyukát, készüljön fel a szülés megindítására.
- Mi??? Mit akarsz? Egy terhes nő van a kapszulában?
- A kapszulában senki sincs, de a pilótafülkében egy várandós anyuka van, látom a baba képét is, olyan aranyos, acél törzs és 12 poliplábacska… Én leszek az első, a mindent megnyerő, a dokidroid, aki új fajt segít a világra, amelyik uralja majd a galaxist, egyszerre polip és robot, a két intelligens faj...