Megérzés

Kirsten nem emlékezett, hogy mióta érzi biztosan a dolgot. A megérzései ritkák voltak, de mindig helyesnek bizonyultak. Nem tudta, mikor érezte meg először, hogy sorozatgyilkos fog vele végezni. Biztos volt benne, hogy erőszakos véget fog érni és érezte, hogy az utolsó napja már nincs messze. Távolról sem akart meghalni, de biztos volt benne, hogy ez a végzete és megpróbált a tudással együtt élni. Kapcsolatait élvezte, de gondoskodott róla, hogy rövidek legyenek.

A nagyszüleitől örökölt egy kis kétemeletes viktoriánus házat a város egy fokozatosan lepusztuló negyedében. A jogi tanulmányai befejezése után talált egy állást, ami elég jövedelmet biztosított ahhoz, hogy fenntartsa a házat. A munkahelye rövid buszozással elérhető volt, így kényelmesen megvolt autó nélkül.

Egy késő őszi estén, amikor hazafelé sétált a buszmegállóból, úgy érezte hogy valaki követi. Megállt és úgy tett, mintha a cipőjét vizsgálná, mert valamibe belelépett volna. Lopva a háta mögé nézett és egy árnyat látott eltűnni a bokrok között fél háztömbnyivel hátrébb. Megremegett. A gyilkosa követné? Felegyenesedett és folytatta útját hazafelé, úgy téve, mintha semmit sem vett volna észre.

Kirstennek határozott elképzelései voltak arról, hogy milyen legyen a végzete. Ha már úgyis megaláztatás, fájdalom, halál és valószínűleg erőszak vár rá, szerette volna ha a dolog lassú de intenzív lenne. Egy igazi utolsó élmény. Egy kérdőívvel is készült a leendő gyilkos számára. Sejtette, hogy nem lesz sok szava az ügyben, de azért felkészült a zaklatókra. Arra az esetre, ha már ezen az estén is egy ilyennel lenne dolga, Kristen egy utasításokat tartalmazó borítékot ragasztott a bejárati ajtóra és felkapcsolva hagyta a külső világítást.

Szerencse vagy végzet … egy bizonyos Melvin Adams követte Kirstent este, aki valóban gyilkos szándékokat dédelgetett magában. Már kétszer ölt korábban és határozottan rákapott a dolog ízére. Biciklis futár volt és akkor vette észre Kirstent, amikor annak a cégnek vitt küldeményeket, ahol a nő dolgozott. Melvin ideális áldozatnak tartotta és heteken át követte, hogy kiismerje a szokásait és megtudja hol lakik. Kirstennek fel sem tűnt ez a megfigyelés a kérdéses éjszakáig.

Melvin úgy döntött, hogy aznap éjszaka fog megtörténni a dolog, de úgy tűnt neki, hogy a nő észrevette és ez visszavetette. Elrejtőzött és órákon át várt, amíg a házban a fények ki nem aludtak. Nyugtalanította, hogy a bejárati ajtónál felkapcsolva maradt a lámpa. Ez egyrészt szokatlan volt Kirstentől, másrészt a szomszédok könnyebben észrevehették. De annyira akarta a lányt, hogy végül az ajtóhoz ment azzal a szándékkal, hogy feltöri a zárat és Kirstent az ágyában kapja el. Teljesen zavarba jött, amikor az ajtóra ragasztva egy borítékot talált, amit felnyitva a következőket olvasta:

“Kedves Zaklató!
Ha szándékában áll megerőszakolni és/vagy megölni, kérem töltse ki a mellékelt kérdőívet és tegye vissza a borítékba. Ha elégedett leszek a válaszaival, holnap este nyitva hagyom az ajtót és végrehajthatja a tervét. Ellenkező esetben az ajtó zárva lesz és egy pisztollyal fogom várni. Pontosan úgy, mint ma este. Bármilyen erőszakos behatolási kísérlet fegyvertűzzel lesz viszonozva.”

Melvin tanácstalannak érezte magát. Nyilvánvaló volt, hogy lelepleződött és a legokosabb az lenne, ha azonnal visszavonulót fújna és másik célpontot keresne. De a kérdőív ötlete valahogy érdekes volt. Milyen őrült kezel úgy egy gyilkost, mint egy munkára jelentkezőt? Másrészt egy beleegyező áldozat egyszerűsíti a dolgokat. Úgy döntött hát, hogy legalább vet egy pillantást a kérdőívre. A teraszon volt egy nyugágy, amit bokrok takartak az utca felől. Leült rá és elővette a papírt.
Az első kérdés így hangzott:

“1. A szándéka:
a. a megerőszakolásom
b. a megölésem
c. mindkettő”

Ez könnyű volt. Melvin megjelölte a C-t.

A következő kérdés így szólt:
“2. Ha az előző kérdésre a válasza A vagy C volt, milyen hosszú a merev pénisze:
a. kevesebb mint 6 inch
b. 6-8 inch
c. több mint 8 inch”

Ez meg mi a fene?- gondolta Melvin. Nem mintha a nő szeretője lenne majd, mindenesetre bejelölte a B választ.

A következő kérdés:
“3. Ha az 1. kérdésnél C-t jelölt be:
a. az előtt erőszakol meg, mielőtt megöl
b. az után erőszakol meg, miután megölt
c. mindkettő”

Dilis nő. Nem mindegy neki? Melvin bejelölte a C-t.

A következő kérdés:
“4. Ha az 1. kérdésnél B-t vagy C-t jelölt be, mi a választott módszere:
a. lelövés
b. szúrás/vágás
c. kézzel megfojtás
d. kötéllel megfojtás
e. egyéb (kérem részletezze)”

Ez megint könnyű volt. Melvin megjelölte a C-t.

“5. Ha az 1. kérdésnél B-t vagy C-t jelölt be, hogyan szeretné:
a. ruhában legyek amikor végez velem
b. meztelen legyek amikor végez velem”

Melvin kis híján felnevetett és bejelölte a B-t.

“6. Ha az 5. kérdésnél B-t jelölt be, hogyan szeretné:
a. én vetkőzzek le
b. saját kezűleg tépné le rólam a ruhát”

Melvin korábbi áldozatairól saját maga tépte le a ruhát és ez a móka része volt. Bejelölte a B-t.

“Köszönöm a válaszokat! Kérem tegye vissza a kérdőívet a borítékba és csúsztassa be a levélnyíláson!”

Ez túl könnyű lenne - gondolta Melvin, de kíváncsi volt, hogy mi lesz az egészből. A papírt a borítékba tette és becsúsztatta a nyíláson. Óvatosan elhagyta a teraszt és a buszmegálló felé indult, melynek közelében hagyta a biciklijét. Felült rá és hazakerekezett.

Karen házának riasztórendszere éjfélkor jelezte, hogy valaki a teraszra lépett. A nő az infravörös kamera képén látta, ahogy a férfi kitölti a kérdőívet. A betolakodó nagynak és erősnek tűnt, olyannak, aki teljesen képes legyűrni és végezni vele. A lány megborzongott, amikor lement a bedobott kérdőívért.
Az emeleti hálószobájában elolvasta Melvin válaszait és felsóhajtott. Igen…ha a férfi igazat mondott, akkor elérkezett az utolsó napja és a férfi könnyedén fogja elvenni az életét. Rémült volt és nem akart meghalni. Meg tudta volna védeni magát. A pisztoly kapcsán nem blöffölt. De úgy gondolta, hogy ha így tesz, a sorsa akkor is utoléri majd és lehet hogy a következő gyilkos figyelmeztetés nélkül jön és a tervei egyáltalán nem tetszenének neki. Talán az a legjobb, ha hagyja így megtörténni a dolgot. Nehéz szívvel meghozta a döntését. És utána meglepően jól aludt.

Reggel úgy döntött, hogy dolgozni megy. Ez talán eltereli gondolatait a közelgő végről. Hazafelé a buszon kissé rosszul érezte magát és úgy döntött, hogy inkább nem eszik. Vacsora helyett hosszú és pazar fürdőt vett. Leborotválta a lábát, a nemi szervét és a hónalját. Egyszerű bugyit és melltartót vett fel. Belebújt egy rövid, virágmintás pamut ruhába, majd mezítláb lement a vendégszobába és várta a gyilkosát. Lekapcsolt a házban minden lámpát. Ahogy telt az idő, egyre nyugtalanabb lett, de egyre fokozódó izgalmat is érzett. A mellbimbói megduzzadtak és határozott bizsergés jelentkezett az ágyékában.

Este 11 körül a riasztórendszer mozgást jelzett a teraszon. A lány azonnal elhagyta a vendégszobát és leült az emeletre vezető lépcsőre. Hideg veríték lepte el.
Melvin izgatott lett, amikor az ajtót nyitva találta, de nem feledkezett meg a pisztoly fenyegetéséről, ezért oldalra állt, amikor belökte az ajtót. Amikor semmi sem történt, gyorsan, lehajolva belépett.

-Ne mondd, hogy a csúnya gonosz gyilkos fél! - mondta Kirsten szarkasztikusan a sötétből.

Melvin zavarodottan felállt és becsukta az ajtót maga mögött.

-A kapcsoló balra van - mondta Kirsten.

Melvin kitapogatta a villanykapcsolót a falon és a lámpát felkapcsolva Kirstent látta maga előtt a lépcsőn ülni.

-Helló! Kirsten vagyok, de ezt már valószínűleg tudod. - mondta a lány.

-Uhmmm…. Én Melvin vagyok.

-Melvin…ismerősnek tűnsz… A biciklis futár, igaz?

-Igen.

Hosszú szünet következett.

-Kicsit furcsa a helyzet, nem? Nos…. Szeretnéd kezdeni? - kérdezte Kirsten enyhén remegő hangon.

-Mindjárt, de előbb mondd meg, hogy hogyan veszed ilyen könnyedén? Halálvágyad van, vagy valami ilyesmi?

Kirsten elmagyarázta neki a megérzését a végzetének napjáról. És azt, hogy Melvin megjelenése nyilvánvalóan a sorsa beteljesedése volt.
Melvin megrázta a fejét és azt mondta:

-Azt hiszem, teljesen dilis vagy, de egy dologban igazad van. Ma este meg foglak ölni és igazán élvezni fogom.

-Kérdezhetek valamit?

-Persze. Miért is ne?

-Mit szeretsz annyira az ölésben?

Melvin elgondolkozott egy darabig, majd megszólalt:

-Nos…szeretem a hatalom érzetét. Amikor egy lányon vagyok és beléhatolok, miközben a kezem a torkán van, szeretem érezni a vonaglását magam alatt. És tudom, hogy akkor veszem el a legdrágább kincsét - az életét - amikor én akarom. Amíg fojtogatom érzem ahogy gyengül és elszáll belőle az élet. Ilyenkor engedem hogy egy kis levegőhöz jusson és egy kicsit tovább éljen…. egyféle játék, tudod? Amikor pedig úgy döntök, hogy itt a vége, szeretem nézni a tekintetük elhomályosodását. Semmi sem fogható a haldokló puncijuk rángásához a farkam körül.

Kirsten félelme egyre nőtt Melvin beszéde alatt, de az izgatottsága is fokozódott. Határozottan benedvesedett. És látta a Melvin nadrágján növekvő dudort. Most már nem tart soká.

-És velem is ezt fogod érezni - mondta a lány erőtlenül.

-Igen. A kérdőívből azt vettem ki, hogy te is akarod. Hogy hogy? Hidd el, fájni fog! Nagyon.

-Nos, ha már úgyis ez a végem, nem szeretném, ha egyszerűen kialudna a fény. Hajlandó vagyok szenvedni, de nem akarok órákon át tartó kínzást. És nem akarom, hogy a testemet megcsonkítsák.

-Azt hiszem tökéletes összhangban leszünk. Valamit azonban meggondoltam. Azt akarom, hogy vetkőzz le előttem.

-Most?

-Igen most. Mit gondoltál, hogy a jövő héten? - mondta a férfi fenyegető éllel.

Kirsten felállt, lehúzta a ruhája zipzárját. Megrázta magát és hagyta, hogy a ruha a bokái köré csússzon. A melltartóját kikapcsolva felfedte lágy, telt kerek melleit. A mellbimbói mereven álltak. Az ujjait a bugyijába akasztotta és csípőre tett kézzel egy pillanatig pózolva megállt.

-Ez igen! Gyönyörű keblek. - mondta Melvin szinte áhítattal.

-És most le a bugyival!

Kirsten nagy levegőt vett és engedelmeskedett. Zavarta, hogy látható nedvessége. Még az izgalmának illata is érezhető volt.

-Azt hiszem, egy szopással kezdünk. Térdelj le! - mondta Melvin.

Kirsten letérdelt, miközben Melvin letolta a nadrágját. Nem volt rajta alsónemű és vastag pénisze mereven állt. Kirstenhez lépett és a szája elé tartotta a hímtagot.

-Elég nagy? -kérdezte.

Ahogy Kirsten kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, a férfi tövig nyomta bele a péniszét. Kirsten igyekezett öklendezés nélkül befogadni az egészet. A nyelvével simogatta, miközben feje előre-hátra mozgott. Melvin elégedetten felnyögött.

-Ügyes kislány. Folytasd csak!

Kirsten folytatta a szopást, amíg a férfi meg nem merevedett és a péniszéből forró spermaáradat tört elő. Kirsten próbált lenyelni amennyit csak bírt, de egy kevés kifolyt a szája szélén és befedte az állát. A tevékenység fokozta a saját izgalmát is és néhány percre megfeledkezett az elkövetkezőkről.

-Tisztítsd meg! - utasította Melvin, amikor kihúzta magát a lány szájából. Kirsten alaposan lenyalta a lankadó péniszt.

-Rendben, most jöjjön a fő esemény! Hol a hálószobád?

-Az … emeleten - válaszolta Kirsten szinte suttogva, remegő hangon.

-Félsz?

-Igen.

-Az jó. Szeretem látni, hogy félsz. Menjünk!

Talpra segítette Kirstent és tartotta a lány kezét, amíg felsétáltak a lépcsőn. Amikor beléptek a szobába, Kirsten felkapcsolta a villanyt.

-És most? - kérdezet halkan.

-Egy kérdés kimaradt a kérdőívedből. “Hogyan szeretem az áldozataimat: a. szabadon, b. lekötözve”

-Ohh.. És a válasz?

-Lekötözve. Van itt valami sálad?

-Komód. Felső fiók.

-Remek. Feküdj le az ágyra és nyújtsd ki a karjaidat az ágy oszlopai felé!

Kristen tudta, hogy ha egyszer lekötözik, nincs számára remény. Egy pillanatra átfutott az agyán a menekülés gondolata. Melvin elkapta a lány ajtó felé vetett pillantását.

-Még csak ne is gondolj rá! Ez a végzeted napja, emlékszel?

Kirsten az ágyhoz ment és az utasításnak megfelelően lefeküdt. Melvin feltúrta a fiókot és néhány hosszú selyemsálat szedett elő. Összecsomózta őket és Kristen csuklóit az ágy lábaihoz erősítette velük.

-Így ni. Kezdhetjük is. -mondta.

Egy pillanatig áhítattal csodálta a gyönyörű tehetetlen lányt maga előtt.
Kristen kipróbálta a kötelékeit, de azok nem engedtek. És mégis…a rettegés ellenére, a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzelme furcsán izgató volt. A puncija csöpögött a nedvektől és fájdalmasan vágyott kielégülésre. Melvin pénisze újra merev volt. Levetkőzött, az ágyra mászott és széthúzta a lány lábait. Arcát a punciba temette és nyalni kezdett. Kristen felnyögött. Amikor a férfi a csiklóját kezdte izgatni a nyelvével, a lány nem bírta tovább. Rángatózott és sikoltozott, miközben élete legnagyobb orgazmusát élte át. “Végre…végre” Csak erre tudott gondolni.
Melvin a lány melleihez mozdult. Nyalogatta és szopogatta a bimbókat, majd a fogával gyengéden meghúzta őket. Kirstent a gyönyör és fájdalom keveréke újra a csúcs közelébe hozta.

-Nos te megkaptad a kívánt gyönyört. Most én jövök - mondta Melvin.

Kirsten tudta, hogy mire gondol és az izgalmához a félelemtől való összerándulás társult.
A férfi elhelyezkedett és belehatolt a lányba. A gyönyörtől nyögött, ahogy a forró nedves punci körülölelte lüktető péniszét.

-Másodjára nem élvezek el gyorsan. Valami utolsó szó? - kérdezte, miközben a kezét a lány nyakára tette.

-Kérlek..kérlek ne… - suttogta Kirsten.

-Ez a végzeted, nem emlékszel? - mondta Melvin és összeszorította a kezét a lány torkán azonnal elvágva a levegőtől. Kirsten korábban elhatározta hogy nem fog küzdeni hogy ezzel megfossza a férfit az élvezettől, de a pánik elöntötte és nem tudott uralkodni a testén. Vonaglott és tekergett a férfi súlya alatt. Melvin lassan dugta és a lány szemét nézte, miközben tovább szorította a nyakát.

-Ez az! Próbálj harcolni! Élvezem a vergődésedet.

Még erősebben megszorította a nyakat. Kristen szája kinyílt és előbukkant a nyelve. “Fáj, Istenem, nagyon fáj. Nem tudtam hogy ilyen lesz.” - gondolta. A tüdeje égetett és érezte, hogy gyengül és a küzdelme lassul. A kezét ökölbe szorította, a lábujjai váltakozva begörbültek és kinyúltak.

Melvin közelről nézte a szemét és ahogy látta, hogy a lány tudata kezd elhomályosodni, lazított a szorításon. Kirsten őrülten kapkodott levegőért. A férfi 10 másodperc elkínzott levegővételt engedélyezett neki és újra elszorította a nyakát. Az izgalma a csúcshoz közeledett és a lány halálát a saját elélvezésével akarta szinkronba hozni.
Az új adag oxigénnek köszönhetően Kristen küzdelme egy darabig felerősödött, de ez nem tartott sokáig. A lány érezte, hogy kezd az öntudatlanságba csúszni, ahogy gondolatai összefüggéstelenek és kaotikusak kezdtek lenni. A küzdése alkalmi rándulásokká csendesült és mielőtt végleg elvesztette volna öntudatát, hatalmas orgazmust érzett.
Melvin érezte mindezt és ez átlökte a határon. Győzedelmesen felnyögött és a magját Kirstenbe ürítette. Nehezen lélegezve feküdt a lányon, amíg annak teste az idegrendszer utolsó, véletlenszerű jeleire időnként megrándult. Végül felállt és csodálta a gyönyörű, meggyalázott testet.

-Azt hiszem jó volt a megérzésed. Ez volt a véged napja.

Felkapta az ingét és a cipőjét, leoltotta a villanyt és lement felöltözni. Valamivel éjfél után járt az idő, amikor a hátsó ajtón át elhagyta a házat. Miközben hazafelé tekert, egy piroson átszáguldó részeg sofőr halálra gázolta. Melvin végzetének napja egy nappal Kristené után volt.