Történetek

A mai nap valamivel szebb és naposabb volt. A kedvem is sokkal elviselhetőbb volt számomra. A tekintetek viszont - a legnagyobb bánatomra - nem változtak.
Megpillantottam a járdán egy apró kis homokszemet. Az emberek belerúgtak, megtaposták, észre sem vették. Én láttam, a fájdalmát átélem és nekem is ugyanúgy fájt, ahogy neki...

Gyönyörű táj volt. Olyan táj, amelyet az ember ég nem tett tönkre. Az eddig látottakból úgy tűnt itt nincsenek is emberek, akik tönkretegyenek bármit is. Sok ismerős állatfajt fedeztek föl. Bölények, rigók, varjak, kakukkok, kígyók, farkasok, őzek, szarvasok. Sok olyan fajt, amely nálunk már kihalt. Mamutok, kardfogú tigrisek, óriásszarvasok, barlangi oroszlánok. És rengeteg olyat, amelyet még senki sem látott...

A Vonat hazafelé vitt. Ott állt mellettem, lehúzott ablaknál, és az elsuhanó tájat figyelte. Éjszaka volt, én nem láttam semmit, valószínűleg ő sem, csak tette ott az agyát annak, aki arra jön. Rajtam akkor a fekete bőrdzsekim volt. Hazafelé tartottam a feleségemhez, de aztán kiderült, hogy vannak még véletlenek, és egy vonaton utazunk. Mindhárman. A Feleségemet meglátva, azt a gyönyörű asszonyt, félreálltam, nehogy észrevegyen. Vajon hol volt? Beszédbe elegyedett a sráccal...

A városban éppen felvonulás volt, és ez kedvezett a férfinak, aki kirohant a felhőkarcolóból egyenesen be a tömeg kellős közepébe. Azt gondolta itt talán elbújhat, de a tudata legmélyén érezte, hogy ez olcsó vigasz, hiszen ha egyszer már megtalálták, akkor megint rábukkannak majd valahol...

Éjszaka volt, s odakint szakadt a hó. Persze ez nem is volt csoda, hiszen már a harmadik napja beköszöntött a tél.
- Bármelyikünk lehet. – szólt Johnson, s a lámpával a többiek szemébe világított.
Ami fény volt a tábor körül, az erkélyen, a házban, most mind kialudt.
- Így nem bízhatunk egymásban, pedig most szükséges…

Akkor még nem tudták, hogy mi az expedíció valódi célja, a Thyon bolygóról is csak annyit tudtak, hogy a naprendszerük szélén helyezkedik el, és minden valószínűség szerint nincs rajta értelmes élet, mert semmilyen eddig leadott jelre nem kaptak választ; pedig próbáltak már az egészen primitív rádiójelektől kezdve a legújabb technológiás fotonjelekig mindent...

Nicolas végre, oly sokévnyi várakozás után nyomozni kezdhet, most, hogy már van miből kiindulna. És Nicolas nyomozni kezdett több éve elrabolt lánya után, kiről szentül hitte, hogy még mindig életben van, s kiről azt hitte, hogy nemsokára visszakaphatja. Pedig mekkorát tévedett...

Jó napot hölgyeim, uraim, szülők! Én a Serif vagyok, és mint ahogy az alábbi megállapítások a sajtótájékoztatón is elhangzottak, úgy ez úton is eljuthat az önök fülébe. Most feltárjuk az igazságot! Heather, Josh, és Mike, a három fiatal útnak indult, hogy dokumentum filmet készítsen a Blair-i Boszorkányról. Első nap sok mindenkivel beszéltek, ám ez még semmi volt ahhoz képest, amit a többi nap során éltek át...

Természetesen mindenkinek a jogában áll hinni vagy nem hinni a történtekben és ebben a levélben, de mindenkit megkérek, hogy gondolkozzon el rajta, hogy a világ az-e, aminek látjuk, vagy csak az, amit a hatalmasok megmutatnak belőle...

- Tessék... ez a Tied, bár nem hiszem, hogy megérdemled. - átnyújtottam Neki az ajándékot.
Másodpercek alatt kibontotta és fel is tette a csuklójára.
- Nagyon köszönöm. - megcsókolt.
- Szívesen... de valamit el kell mondanom. De előtte ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. Megígéred?
- Ígérem.
- Komoly az ügy... Szóval, nem tudom, hogy mondjam meg... Van valakim.
Köpni-nyelni nem tudott a hallottaktól...