A Kapcsolat - I. Fejezet: Embernek lenni (1)

Rys hátradőlt a székében. Annyi megfeszített hét után most végre sikerült. A monitor halványzölden világított, és Rys most ezt valahogy szépnek találta.

- Ted, gyere csak ide! - szolt az egyik technikusnak.

Teddel már gyerekkoruk óta jóban vannak, közös iskolákba jártak, még egyetemre is. Csak hát Rys a kozmobiológiát választotta, míg barátja a mérnöki pályán akart továbbhaladni. Ted volt Rys legjobb barátja. Miután szüleit elvesztette a lakóűrközpont felrobbanásakor, teljesen összeroskadt, és Ted volt az, aki segítette talpra állni.
A technikus nézte a kijelzőt, és mosolyogva ennyit mondott:
- Úgy érzem, hamarosan rengeteg dolgunk lesz.

Rys nem válaszolt, mert már mélyen aludt a karosszékében. Annak idején, amikor az Ùj Hajnal nevű tudós társaság fiatal, frissen végzett tudóspalántákat keresett egy Thyon-expedícióra, még nem gondolta, hogy a vállalkozás ekkora horderejű lesz. Jelentkezését ugyan leadta, de nem remélte, hogy bekerül. Igen meglepődött, amikor megkapta a fénypostát, hogy elbeszélgetésre kell elmennie a Kék Város Űrállomásra. Ott igen kedvesen fogadták, majd tájékoztatták arról, hogy amennyiben komolyan gondolja, egy hete van összecsomagolni, és ugyanott jelentkezni. Rokonai nem éltek, így nem is kellett búcsúznia senkitől. Ugyanis amikor felhívta legjobb barátját, Tedet, kiderült, hogy öt is felvették, tehát együtt mennek erre az útra is.
Akkor még nem tudták, hogy mi az expedíció valódi célja, a Thyon bolygóról is csak annyit tudtak, hogy a naprendszerük szélén helyezkedik el, és minden valószínűség szerint nincs rajta értelmes élet, mert semmilyen eddig leadott jelre nem kaptak választ; pedig próbáltak már az egészen primitív rádiójelektől kezdve a legújabb technológiás fotonjelekig mindent.

Néhány hónappal ezelőtt egy űrkomp dokkolt be a Vörös Hajnal Kísérleti Kutatóbázis egyes számú fogadócsarnokába.
- Üdvözöljük önöket Thyon bolygóján, a Főkoordinátor már vár önökre.
Köszöntötte egy kék egyenruhás, bársonyos hangú nő a kompból kilépő ifjakat. Rys és Ted egymásra
nézett:
- Komolyabb a helyzet, mint gondoltuk.
- Igen, úgy tűnik, itt kemény meló vár majd ránk.
Ebben a hitükben nem is csalódtak, a Főkoordinátor beszédével megerősítette ezt:

- Önök itt most részesei egy nagyszabású tervnek, amelynek célja a bolygó teljes feltérképezése. Ez alatt értem a domborzati felderítést, a nyersanyag-kutatást, szerves élet jelenlétének kiderítését, ha van, akkor annak megfigyelését, ha nincs, akkor a bolygó lakhatóvá tételét.
Ezek a főbb irányvonalak, a részletekbe majd mindenki a saját szakterületén lesz beavatva. Bázisunk még nincs teljesen kész, folyamatosan átépítjük, egyre inkább alkalmazkodunk a környezethez. Önökön kívül - itt a körülbelül húsz főnyi ifjú tudóscsoportra nézett - hét alkoordinátor, negyven fős állomás-személyzet, tíz fős katonai alakulat, hat mérnök és nyolc építész, valamint négy pilóta tartózkodik az állomáson, mind az én felügyeletem alatt. Bármilyen kérdésük, problémájuk van, azzal az alkoordinátorokhoz forduljanak, és amennyiben ők nem tudnak segíteni, úgy én leszek az illetékes.
Nem akarok hosszú beszédet tartani, látom kimerítette önöket az utazás. Lina majd a szállásukra kíséri önöket, ahol majd megkapják a további utasításokat. A viszont látásra!

A Főkoordinátor ezek után behívta azt a nőt, aki az ifjakat fogadta a kompnál, majd búcsúzásképp még kezetfogott a kilépőkkel.
Így kezdődtek el hát azok a hetek, amelyekben minden nap mértek és számoltak, megfigyeltek és rögzítettek minden bejövő információt a bolygóról. Ezek az időszak egyhangúan telt, és Rys akkor kicsit vesztett a kezdeti lelkesedéséből, mert hiába jött új nap, semmilyen életforma nyomaira nem bukkantak. Az ifjú feleslegesnek érezte magát, és attól félt, hogy szakmunka hiányában el fogják bocsájtani.

És végre! Végre ma felfedezett néhány mozgó pontot a radaron. Csakis idegen létformák lehetnek, hiszen semmilyen más csoport nem tartózkodott a megfigyelt körzetben. Rys boldogan aludt, arról álmodott, hogy híres tudós lesz, akinek a nevét mindig Thyon bolygójával együtt fogják emlegetni.

A Fökoordinátor felhúzta a szemöldökét.
- Ha jól értem a beszámolót, akkor idegen lényeket látott a radarképen.
- Igen, és ha sietünk, valószínűleg még ön is láthatja őket. - bólogatott Ted.
- A felfedezést ugyebár Rys tette, miért nem ő jött?
- Annyira kimerült, hogy egyből elaludt. - válaszolt az ifjú, aki ugyancsak fáradt volt.
- Rendben, menjünk! - adta ki az utasítást Dhun, a főkoordinátor.

Másnap reggel Rys hatalmas mozgolódásra ébredt. Nem is igazán reggel volt ez - hiszen a Thyon bolygón egy nap 60 órából áll -, inkább az állomást övező reflektorok erős fénye keltette benne ezt a hatást. Amint körbenézett, már meg is pillantotta Tedet, aki éppen egy platinából készült, doboz alakú tárgyon ügyködött.
- Mi a mai program? - kérdezte.
- Felépítünk egy kisebb kutatójárművet, amivel kimegyünk a terepre.
- Megyünk?
- Pontosabban: te mész. Ugyanis a vezetőn kívül egy geológus és egy kozmobiológus kap helyet, hogy az információ begyűjtését könnyebben tudjuk elvégezni. - Ted itt elmosolyodott - Irigyellek, haver! Az elsők között leszel, akik felvehetik a kapcsolatot az idegen lényekkel! Feltéve persze, ha intelligensek. Ha meg nem azok, hát te leszel az első biológus, aki tanulmányozhatja őket. Mindegy, te mindenhogy jól jársz...

Rys kiugrott a karosszékből, és egyből azon gondolkozott, mi szükségeset kellene magával vinnie. Dhun belépett a terembe - halkan közlekedett, jöttét mindössze az automatikus ajtószárnyak surrogása jelezte - és egyenesen az ifjú biológushoz ment.

- Már mindent beszállítottunk a mindenjáróba. Fogyassza el a reggelit, majd jelentkezzen nálam.
- Értettem. - válaszolta Rys, majd az étkezőcsarnok felé vette az irányt. Fejében csak úgy kavarogtak a gondolatok, így majdnem elsodorta Linát, aki épp öt indult el megkeresni.
- Ezer bocsánat! - szabadkozott az ifjú, miközben elkapta az egyensúlyát vesztett, és éppen a művirágba esni készülő nőt.
- Semmi baj. - mosolygott Lina, aki időközben megigazította magán a ruhát. Kedvesen mosolygott Rysre, aki hirtelenjében nem tudott mit mondani, és jobbnak látta továbbmenni az étkezde felé. Lina vele tartott.

- Éppen téged indultalak megkeresni. - mondta a fiúnak, miközben végighaladtak egy kisebb folyosón.
- Igen? - kérdezte Rys udvariasan, de hangjában egy cseppnyi érdeklődést nem lehetett felfedezni. Szülei elvesztése után egyedül Ted volt az az ember, aki pártfogolta, senki más nem törődött vele, így lassan ő is távolodni kezdett a többi embertől. Akik ismerték, mind csendes, zárkózott fiatalembernek tartották, és senki sem tudott róla semmit. Kivéve persze Tedet, aki akkor is fordított barátjára időt, amikor más dolga lett volna. Egyszerre volt legjobb barátja és apja helyett apja a fiúnak, pedig csak egy évvel volt idősebb nála. Rys számára ő volt az egyetlen kapcsolat a társadalommal, az emberekkel. Miközben röviden válaszolgatott Lina kérdéseire, észre sem vette, hogy megérkeztek az étkezdébe, és csak akkor eszmélt fel, amikor a frissen gőzölgő - egyébként tasakos - leves illata megcsapta az orrát. Némán beállt a sor végére, és bár a lány már túl volt a reggelin, mégis odaállt mellé.

Rys kezdte kényelmetlenül érezni magát, nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egyfolytában valaki idegen társaságában legyen. Miután kivette az ételt - ami annak ellenére étvágygerjesztő volt, hogy enyhén kékes színben játszott, és szinte száz százalékosan szintetikus anyagokból készült -, a legtávolabbi asztalhoz igyekezett. Lina követte.
- Leülhetek? - kérdezte, de választ sem várva már ott is ült az ifjú tudóssal szemben.
- Persze. - fújta ki a levegőt megadóan a tüdejéből Rys, aki elhatározta, hogy most az egyszer megpóbál
kedves lenni.
- Tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy én leszek a geológus az Alpha-T6 nevü kutatójármüvön.
- Remek. - mondta teljesen szárazon az ifjú két nyelés között. Magában már azon gondolkozott, hogy miképpen fogja elviselni ezt a nőt majd a terepen. "A munkára fogok koncentrálni, és kész" - döntötte el magában,
miközben hallgatta Linát, aki éppen az életét mesélte. Egyszerű történet volt, ráillett volna minden harmadik ember életére, akit Rys ismert. Az utolsó falat étel után felállt, és ezt mondta:
- Most mennem kell, örvendtem a szerencsémnek.
Ezzel sarkon fordult, és otthagyta a megszeppent nőt.

Lina csak nézett maga elé. "Valami nincs teljesen rendben ezzel a fiúval" - gondolta, majd elindult a
szobája felé, hogy még egyszer utoljára leellenőrizzen mindent.
Dhun kényelembe helyezte magát a gurulós székében, majd mindkét kezével felkönyökölt az asztalra, és Rys
szemébe nézett.

- Én teljesen megbízok a csapatban. Csak annyit kérek, hogy mindent jegyezzenek fel, akár a legapróbb
dolgokat is, mert ki tudja, minek vesszük majd hasznát. Amennyiben bajba kerülnének, azonnal riasszanak, és
mi rögtön kiküldjük az űrharcost.
- Nem is tudtam, hogy harci űrhajóink is vannak.
- Fel vagyunk szerelkezve minden szükségessel, ne aggódjon, ha bármi történne csak szóljon be a központba.
- Értettem. Egyéb utasítás?
- Nincs. Pontosan 10.00kor lesz az indulás.

Rys megindult a szobája felé a folyosókon, közben a plexiüvegen keresztül nézte a sötét bolygót, ami annyi
titkot rejtett magában, és amely titkok közül talán most valami fontosról le fog hullani a lepel.
- Alpha-T6 kutatójármű indulásra kész. Felszerelés beszállítva, a személyzet a helyét elfoglalta.
- Alpha-T6, guruljanak a 2-es zsiliphez, utána irány a kijelölt terület!
- Utasítást vettük, azonnal végre is hajtjuk!

A pilóta kikapcsolta az adó-vevöt. Bekapcsolta a fúziós reaktorokat, majd miközben a járművet a zsilipek
felé kormányozta, a két társára nézett:
- Most már nincs visszaút, irány az ismeretlen! 20 óra múlva felkel a nap, addig remélük a reflektoraink
kibírják...
- Olyan izgatott vagyok! - mondta Lina. Rys hallgatott. Türelmetlenül és enyhe borzongással várta már a
találkozást az idegen lényekkel. A mindennapi rutin kissé tompává tette, de most agya egy pillanatra sem
pihent; fejében egymást kergették a gondolatok, a legvadabbaktól egészen a legegyszerűbbekig. Felállt a
székéből, és elindult megnézni a mini biológiai labort, ami ebben a guruló monstrumban az első emeleten volt.

A labor ajtaja halk búgással kinyílt, és Rys belépett a központi terembe. A helyiség ismerősnek tűnt -
valószínűleg mindenhová egyforma típusú vizsgálókat terveznek. Középen volt a vizsgálóasztal, mellett egy hatalmas görgős székkel. A számítógép monitora az asztal széléből emelkedett ki, az irányító konzolt pedig az ezt övező kék panelt lehajtva lehetett elérni. A falakon minden felület ki volt használva. Míg a bal oldalon különböző tárolóegységekben műszerek, egyszerűbb vizsgáló-eszközök voltak találhatók, addig a jobb oldalon a kísérleti baktérium-, alga- és növénytelepek kaptak helyet. Egy kisebb ajtó nyílt Ryssel szemben, ahol a tisztító/tisztálkodó berendezések voltak.

Az ifjú hamar végzett az új labor felmérésével, és úgy döntött, visszamegy a pilótafülkébe.

A jármű reflektorai vakon világítottak bele az éjszakába. Szürke sziklák végtelen törmeléke alkotta a tájat.
Rys feszülten figyelt, szemével a messzi sötétséget kutatta, várta a lényeket. De semmi sem történt.
Az egyhangú utazás elálmosította, és lassan elaludt a székében.
Arra ébredt, hogy az Alpha-T6 megállt.

- Megérkeztünk az egyes számú kutatóterületre. - jelentette a pilóta.
- Rendben. A terep felmérését haladéktalanul megkezdjük. - felelt Rys, azzal elindult a kiléptetö dokkok felé.
Lina a felszerelésekért ment, majd miután mindet összeszedte, követte az ifjút a kijárathoz.

- Indulhatunk! - mondta a biológus, most már a szkafander mögül.
- Nyitom a zsilipet. - hallotta a beépített hangszóróban a pilóta hangját.

A gravitációs stabilizátoroknak köszönhetően a mozgás könnyű volt. Rys nem késlekedett sokat, azonnal elindult szétnézni és lehetséges biominták után kutatni. Lina már akkor elővette a geoanalizátort, amikor kilépett a zsilipen. Neki nehezebb dolga volt, mert neki mindent le kellett mérnie, míg Rysnek bőven elég volt csak az idegen életformák után kutatni.

A biométer skálája nullát jelzett. Az ifjú csalódottan vette tudomásul, hogy még egy árva baktériumot sem lelt. Éppen tovább akart haladni, amikor egy hatalmas sikoltás szinte teljesen süketté tette. Még csengett a füle, mikor Lina hangját hallotta a hangszórón, ahogy szabadkozott:
- Bocsánat, de ezt látnod kell, siess, baj van!

Rys megpördült tengelye körül, és szemével a lányt kereste.
Elhűlve tapasztalta, hogy Lina a kézi geoanalizátorral hadonászva próbál távoltartani négy-öt kutya méretű ocsmány, fekete szörnyet. Azonnal az oldalához kapott, ahol mindig egy MPQ8-ast viselt. Ez egy könnyű ionfegyver volt, remélte, hogy használható lesz ezek ellen a teremtmények ellen.
- Jövök már, kitartás! - üzente a mikrofonján keresztül. - Itt Rys az Alpha-T6nak: mi történik?

Válasz nem érkezett, helyette egy robbanás rázta meg a levegőt, majd a kutatójármű darabjai jó húsz négyzetméteres területen szétszóródtak, agyonnyomva egy-két fekete lényt. A biológus rohant, amennyire a védőruhája engedte, közben lövöldözött az ismeretlen szörnyekre.
- Nem esett bajod? - kérdezte közben Linát.
- Leszámítva, hogy most robbant fel a menekülést biztosító járművünk, és hogy nem tudok megszabadulni ezektől az ízektől, semmi bajom. - jött a válasz.

Az ionpuska úgy tűnik hatásos volt, mert a meglőtt dögök megvonaglottak, majd összeestek.

- És most mi lesz? - nézett könnyes szemekkel Lina a biológusra.
- A levegő-asszimilátor juttat elég oxigént, próbáljunk meg összeszedni minden használhatót, majd indulás
vissza a bázisra! - találta fel magát hirtelen Rys, aki az izgalom hatására most elemében érezte magát.
- Csak egy apróbb ellenvetés...
- Mégpedig? - kérdezett dühösen vissza az ifjú.
- Mögötted... - jött a cseppet sem bíztató válasz.

Ahogy Rys megfordult, döbbenten vette tudomásul, hogy az imént lelőtt lényeknek megérkeztek a társai, és
sajnos ennyivel valószínűleg nem fog elbírni. Pontos lövéseivel próbálta távoltartani őket, miközben Lina
valami használható fegyver után kutatott a roncsok között. Ekkor a másik oldalról is érkeztek lények, így
teljesen körbe lettek véve.

- Menekülj! - szólt a mikrofonba Rys, majd folyamatosan egy irányba tüzelve próbált utat nyitni a lánynak.

Lina szaladt is, de vagy háromszáz méter után elbotlott, és hamarosan a fekete lények végtagjai között kapálózott.

Rys dühödten lőtte tovább a szörnyeket, de körülötte a gyűrű egyre szorosabbra záródott. Amikor már úgy látszott, hogy minden elveszett, hirtelen három, skorpiószerü lény ugrott le mellé - felsőtestük furcsamód emberszerűnek hatott - akik hatalmas acélnak tűnő pengékkel rendet vágtak a fekete dögök között, majd felkapták Ryst, és futásnak eredtek. Az ifjú próbált szabadulni, de fejét beverte egy sziklába, és elájult.