Blair Witch Theory - Idegelés

Jó napot hölgyeim, uraim, szülők! Én a Serif vagyok, és mint ahogy az alábbi megállapítások a sajtótájékoztatón is elhangzottak, úgy ez úton is eljuthat az önök fülébe. Most feltárjuk az igazságot! Heather, Josh, és Mike, a három fiatal útnak indult, hogy dokumentum filmet készítsen a Blair-i Boszorkányról. Első nap sok mindenkivel beszéltek, ám ez még semmi volt ahhoz képest, amit a többi nap során éltek át. Befelé vették útjukat az erdőbe, megnézték a Koporsó-sziklát, találtak érdekes botokat, amik fákra voltak fölaggatva és éjszakára letáboroztak. Éjszakánként ugye gyerekhangokat hallottak. Gyereksírást. Legalábbis ők úgy vélték, mint ahogy azt mi, nézők is. De az nem gyereksírás volt... de nem ám. Nem is olyan messze, a régi Parr házban, valami perverz állat épp a gyerekkori hangfelvételeit hallgatta elemes magnóról, csak épp túl hangosan, nem gondolván ezzel a közelben táborozókra. A Kőrakások reggel a sátor körül? Nos természetesen arra is van magyarázat. Egyikük csupán vicces kedvében volt, és a délután látott kőrakások után úgy gondolta: kicsit megtréfálja barátait. Továbbmentek. Mivel volt annyi eszük és elvesztették a térképet, a saját, gyerekes, fejletlen irányérzékükre kellett hagyatkozniuk.

További éjszakák, további gyereksírások, és persze amilyen szerencsétlen barmok voltak, nem hogy nem találtak ki az erdőből, de ugyanoda sétáltak vissza, ezzel eltoszva az egész napot. Egy tapsot megérdemelnek. Tehát, az éj már megint lenn volt, és ugye megint hallották a hangokat. Kirohantak a sátorból, és menekülni kezdtek, mert egy vaddisznó, vagy egy kóbor kutya a közelben volt, és ők azt hitték: utánuk iszkol. Ezt megelőzően, még sötétedéskor valószínűleg: Mike akarva, vagy akaratlanul, levizelte Josh holmiját, és mivel egy kicsit náthásnak is érezte magát, le is trüsszögte azt. Amikor pedig menekültek, véletlen fölrúgták a táskát, és a benne lévő dolgok kiszóródtak. Josh másnap reggel az ő, részben orrából távozott váladékát vélte felfedezni táskáján, és annak tartalmán. Azt vélte nyálkának. Tehát, mint azt már mondtam: nem tudtak kijutni, még aznap sem. Egyre inkább tartottak a Boszorkánytól, és az emberi kéz által készített bot-figurák erejétől. A Következő éjjel eltűnt Josh. A Kamera szerencsére megmaradt, nem nála volt, szóval az eseményeket tovább boncolgathatjuk.

Tehát: Másnap reggel Heather megtalált egy pár véres maradványt. Fogakat, meg ehhez hasonlókat, gondosan becsomagolva egy ruhadarabba, botokkal körbevéve. Szép munka volt. Megállapításunk szerint a maradványok nem Joshua Leonard-ból/ról származnak, ugyanis később hallhatjuk kiáltozni. Az ot fellelt maradványok egy másik ember, vagy állat tulajdonát képezték valaha, és csupán szadista erdőjárók művének tulajdoníthatjuk. Természetesen nem zárhatjuk ki azt a tényt sem, hogy egy remete-sorozatgyilkossal van dolgunk, de újabb nyomozásba, ezügyben, még nem kezdtünk. Az éj ismét leszállt, a fiatalok lelkiállapota igencsak háborgott. És meghallották Josh-t, barátjukat kiáltozni. Futni kezdtek a hang irányába a hisztérikusan. Eljutottak a régi Parr házba. Meg kell említenem, hogy a falon talált kéznyomok valóban gyerekek vérével lettek oda-örökítve, de mint tudjuk: jóval Parr előtt lakott ott egy sokgyerekes család is, és a kis lurkók valószínűleg menstruáció okából mázolták tele a falat véres kezeikkel. Nos, tehát, visszatérve Mike-ra és Heather-re, Mike-ot egy megrémült csöves ütötte le a házban, mert már bizonyára aludni készült, és akkor berontottak sikítozva a fiatalok. Miután a hajléktalan föleszmélt, lement, hogy Heather-t is elhallgattassa. Josh is ott volt a közelben, azért kiáltozott, mert eltévedt, és mivel nem mert bemenni a házba, megvárta, míg irány-érzéketlen barátai ugyanoda visszatérnek éjszakázni. Aztán, mikor leszállt az éj, már kicsit unatkozott, és odakinn is félt egyedül. Ezért hívta magához őket. Heather a pincébe ment, és látta, ahogy fiatal barátja a sarokban áll, mert a csöves azt mondta neki, hogy álljon a sarokba. Nem kell rosszra gondolni, mindössze arról van szó, hogy az apai szigort gyakorolta a srácon, aki engedelmeskedett. Heather nem értette a helyzetet, és tovább sikítozott, ezért a férfi őt is kénytelen volt leütni.

Fogalma sem volt róla, hogy rajta van e a felvételeken, de úgy akarta, hogy a fiatalok ne tudják bemutatni senkinek, mivel megvolt rá az esély, hogy ő is szerepel rajtuk, és nem szerette a nyilvánosságot. Valószínűleg tönkrement, elhagyta a családja, alkoholizálni kezdett, és elvonult magába. És semmi szüksége nem volt rá, hogy egy ilyen felvétel miatt, amin bántja a gyerekeket, még börtönbe is zárják. Ezért hát elrejtette azokat egy biztosnak vélt helyre és lelépett. Feltételezhetően, másnap, mikor magához tért Heather, Mike és Josh, útra kerekedtek. Nem volt náluk pénz a műszaki berendezés késedelmi díjának visszafizetésére, és féltek, hogy ha elmondják, amit láttak, meg amin azt hitték, hogy keresztülmentek, őrültnek hiszik őket, és diliházba jutnak. Útra kerekedtek, és elszöktek Mexikóba, vagy kihajóztak Hawaiira, vagy isten tudja: hova, hogy barátságuk szorosabb kötelékében új életet kezdhessenek, és természetesen pénzhez jussanak.

A Többi már csak találgatás, de kérem emberek, szülők... ez az igazság. Nincsen semmiféle Blair-i Boszorkány, nincsenek halott gyermekek szellemei abban a házban.
Álljanak meg! Ne menjenek be az erdőbe! Ismétlem: Nincs ott semmi! Jöjjenek vissza, nincs ok az aggodalomra, a gyerekek biztosan jól vannak, higgyék el! Nem fognak találni semmit! Ááá, hagyjuk a francba! Jöjjön, fiam, a serif meghívja egy sörre!