The Villanyszerelő

Éjszaka volt, s odakint szakadt a hó.

Persze ez nem is volt csoda, hiszen már a harmadik napja beköszöntött a tél.
- Bármelyikünk lehet. – szólt Johnson, s a lámpával a többiek szemébe világított.
Ami fény volt a tábor körül, az erkélyen, a házban, most mind kialudt.
- Így nem bízhatunk egymásban, pedig most szükséges… - folytatta.

Várta a reakciókat, és a többiek arcát kémlelte, hátha felfedez valami furcsát, és tüzet nyithat, de egy ilyen helyzetben bármi megtörténhetett.
- Earl és Gibson. Menjetek, és próbáljátok helyrehozni az áramot.
Jim, te velem jössz az épületbe. Ha ott van, el kell kapnunk.

Jim persze egy ideig tétovázott, és belül hevesen tiltakozott, de kénytelen volt belemenni, mert ha nem engedelmeskedik barátjának, az elveszítheti a „vezetői beosztását” és könnyedén elszabadulhat a káosz.
-A Többiek menjenek a nagyházba, és maradjanak együtt.

Gibson az istállóba ment a fegyverekért, a mafla Earl pedig kint várta őt. Bent sötét volt, csakúgy mint bárhol máshol, de Gibson jól ismerte az utat. Rövid tapogatózás után megragadott két Shotgun-t, és elégedett arccal, kisietett, ám képe elámult. Earl-nek ekkor már nyoma se volt.

Johnson és Jim a házban keresték a raktárt, és azt a valamit, ami már megölte három emberüket. Csak a hold fénye világította meg a szűk kis folyosót, a hófehér falakat mintha ezer kazán fűtötte volna, habár hideg volt nagyon, megérintve azokat, mégis a szalonna illata jutott az eszükbe. Jobb volt bármire gondolni, csak arra nem, ami lehet, hogy pont a következő ajtóban várja őket. Az a rút valami, ami akár Jim is lehet…

De irigyelték a többieket, akik most a nagyházban vannak.
Mozgás zaja csapta fel a csendet, mi önmagában is zavaró volt.
Mintha láttak volna valamit a sötétben, mintha valami előttük, valami még sötétebb mozgolódott volna…
Ekkor felkattant a villanykapcsoló, és fény öntötte el a folyosót.
Ott volt Mike, és rájuk támadt. Egyre csak feléjük futott a folyosó végéből, és a puskájával rájuk célozva jelezte ki szándékát.

Volt náluk egy-egy pisztoly, és tudták: mit kell tenniük.

Agyonlőtték hát bajtársukat, a szűk folyosón pedig
visszhangzott a dördülés zaja. Megfordultak, és a villanyszerelő állt ott.
- Kész vagyok. – mondta teljesen természetesen, mintha nem látta volna az előbb, hogy ügyfelei agyonlőnek egy embert.

Johnson megveregette a vállát, és elsétált mellette.
Jim pedig csak állt ott mereven,
Mike holtteste mellett. Még mindig nem fogta fel: mi történt.
A Villanyszerelő szemei felvillantak, és Jim felé fordult, aki már Mike mellett térdelt. Sikoltás szelte át az éjszakát.

Lehet, hogy nem is az utolsó…