Történetek

Másnap, mikor pakolták a fegyvereket a nehéz, zöld faládákba, Reactorfighter volt legbelül a kicsiny fegyverszobába, ő adogatta ki a fegyvereket a társainak. Az ajtón lévő nyilvántartásból kinézte, hogy melyik Tóth fegyvere. Mikor az került sorra, Reactorfighter „véletlenül” leejtette a földre a gépkarabélyt, és mikor felemelte, egyik ujja pontosan odakerült, ahol a biztosítószeg volt. Nem volt nehéz megjegyeznie a pontos helyét, épp elégszer szerelte szét a gépkarabélyt az alapkiképzésen....

Csodálatos érzés kerített hatalmába. Amikor megláttam, nem tudtam szabadulni a gondolattól. Attól a gondolattól, mely körém fonódott és szép lassan befészkelte magát a tudatomba: a megszerzési vágy...

A mocsárban holtan találtak egy idős embert. Széles vágás volt a torkán, ami felszakította a nyaki ütőerét. Az igazságügyi orvos szakértő szerint mintha egy farkas tépte volna fel a karmával. Vajon tényleg a vérfarkas gyilkolt? Úgy gondoltam a kérdésre csak a helyszínen tudok választ találni, ezért másnap reggel el is indultam Kilkennybe, hogy felderítsem az ügyet...

Meghúzódott a füstös kocsma egyik sarkában egy nagy korsó rumot rendelt.
Lassan szinte szertartásszerűen emelte fel az ónkancsót és nem bánta, hogy pár csepp ital végigfolyik izmos nyakán. Amikor megitta az italt, megtörölte száját és magához intette a kocsmárost, aki nem ismert rá. Kifaggatta a helyi hírekről és óvatosan a feleségéről is érdeklődött. A kocsmáros nevetett és annyit mondott, hogy nem sokat tud, de nincs az a lány, aki öt évet várna bárkire is anélkül, hogy ne vigasztalná...

A következő haragosan zúgó hullám a másik oldalra borította a hánykolódó jachtot. Ákos csak azt érezte, hogy a lábai kiszaladnak alóla. Már nem tudott mibe megkapaszkodni, megcsúszott, beütötte a fejét a kajüt sarkába, és ájultan zuhant hajó kormánya mellé. Ebben a percben a thai parti őrség őrnaszádja tűnt fel, és a tengerészek pár perc múlva vontatókötélre fogták a kormányos nélkül hánykolódó jachtot...

Szemben ül velem, mint mindig...
Kérdez, mosolyog, mint mindig...
De most mégsem olyan, mint mindig...
Valami megváltozott...

Bejártam a földrészeket Afrikától Ázsiáig. Volt, aki érezte a vég fanyar illatának leheletét és büszkén porladt el, volt, aki nevetett, amikor a csomagocskát meglengettem előtte. Csak egy volt, akit megkedveltem.
Ő most itt él nálam, a pincében, erős rácsok és riasztók védelmében. Nem különb ő sokkal a többinél, ő is vért eszik és képes mindenre, hogy ezt megkapja...

- Képzelje, nővérke! Megint másállapotban vagyok.
Edit első indulata a düh volt. Minek ennek még egy gyerek? Hogy az állam tartsa el, mert csak darabra szaporítja az emberiséget, haszonra nem, ahogy együgyű anyja és alig különb apja is? ...

Átkozott hely volt ez a része a bűzös mellékutcának: minden utcalakó azt tartotta róla, hogy egyszer egy nagyon gonosz ’lényt’ öltek itt meg, és aki megölte, maga is elhamvadt. Vérük beleivódott a latyakos földbe, s még a túlvilágon is viaskodnak.
A két alak egyike harmatos vörös rózsát helyezett el a mocsok közepén, majd félreállt, hogy társa is lerakhasson egyet. Kétszáz éve volt, hogy meghalt társuk, Benny. Hiányzott nekik...

- Két perc múlva éjfél. - mondta Kyly, amikor leállították a furgont a park előtt. Az eső már szakadt. Néhány órája kezdhetett rá.
Kiszálltak, és befelé indultak. Sötét volt, az utcalámpák fénye a park közepén lévő szökőkútnál világítottak a legfényesebben. Ott a találkozási pont. Útközben mindenki feszült volt, féltek, hogy egy oroszlánbarlangba sétáltak be, hogy ez az egész egy jól megtervezett csapda, ahonnan nincs kiút. Talán így is volt. A fiú már ott állt a hideg miatt üzemen...