Ez a történet kb. fél éve kezdődött, amikor a cseten megismerkedtem egy sráccal. Rengeteget beszélgettünk, szinte mindenről. Mindenben egyet értettünk, éjszakákat pötyögtünk végig. Aztán amikor kiderült, hogy van barátnője, bennem egy világ dőlt össze, és rájöttem, hogy mennyire szerelemes vagyok. Nem szóltam neki, úgy voltam vele, hogy minek mondjam el, úgyis csak visszautasítana. Aztán hirtelen eltűnt. Három hónapig nem láttam a cseten. És azalatt a három hónap alatt észrevettem, hogy még soha nem voltam ennyire szerelmes. Egyszerűen nem tudtam ránézni más pasikra, minden éjjel vele álmodtam, ha megcsörrent a telefonom, izgatottan vettem fel, hátha ő hív. (pedig nem adtuk meg egymásnak a telefonszámainkat) Aztán egyszer csak megláttam a nevét a cseten. A szívem majd kiugrott a helyéről, hogy akkor most mit is csináljak. Rákattintsak, vagy ne?! Lehet, hogy már nem is emlékszik rám..
Végül rákattintottam, úgy éreztem, el kell mondanom neki, hogy vártam rá, és nagyon szeretem. Megismert, hosszú beszélgetés után elmondtam, mit érzek iránta. Meglepődött. Aznap egész éjjel "beszélgettünk". Elmondta, hogy megkedvelt, és találkozni szeretne velem. Nem akartam hinni a szememnek... a nagy Ő... találkozni akar velem?! De minek, hisz van barátnője két éve...! Nagyon boldog lettem, persze belementem a taliba. Megbeszéltük, hogy ő jön, és majd rámcsörög, ha esetleg mégse jönne. Ott voltam időben, ahova megbeszéltük, vártam már vagy fél órája izgatottan, hogy vajon milyen lehet élőben. Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Ő volt az. Azt mondta, nem tud eljönni, mert lekéste a buszt, és a későbbivel nagyon későn érne ide. Hazajöttem, az egész éjjelt végigsírtam. Haragudtam rá, mert azt hittem, hogy átvert.... de ennek ellenére akkor miért szeretem???
Szörnyű volt ez az érzés. Végül megbocsátottam neki.... mert szeretem. Rengeteget beszéltünk telefonon, és azt mondta, hogy többet érez irántam a barátságnál. Találkozni akart velem. Belementem. Úgy voltam vele, ha most se lesz ott, akkor tényleg hagyom az egészet, és valahogy kiverem a fejemből. De ott volt. Időben, nem késett. A nyakába ugrottam, ő viszonozta az ölelést. Elsétáltunk egy parkba, sok mindenről beszélgettünk. Elmondta, hogy idő közben szakított a barátnőjével. És a szemembe mondta a legszebb szót: "Szeretlek". Én még soha nem voltam olyan boldog, mint akkor. Elcsattant az első csók, ami gyönyörű volt. Még soha nem voltam ennyire szerelmes. Megbeszéltük, hogy egy párt fogunk alkotni, a távolsággal se törődve. Azóta is együtt vagyunk, boldogan. Nagyon-nagyon boldogan. Csak néha (néha..?! MINDIG!!) nagyon jól esne hozzábújni, átölelni, megcsókolni. Minden nap beszélünk telefonon, de azért ez mégse ugyan az. Hiányzik nagyon. De úgy érzem, érdemes volt várni, mert nagyon boldog vagyok!
Köszi, hogy elolvastátok, és nézzétek el nekem a hibákat, ez volt az első történetem. De azért várom a tanácsokat...! És mindenkinek boldog új évet kívánok!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzászólások
Ugyan azaz igazi érzés, amit annak hiszel, amit annak érzel, de kívülről, ez nem mindig látszik egyértelműen így.
Szerintem, van olyan, amikor annyira vágyunk valamire, hogy kicsit kevesebbel is beérjük. Írtad, hogy zavar a távolság. Engem is ez zavar, hiszen nagyanyáink is az tartották már, hogy lakva ismerszik meg az ember. Ha az együttlakás még a városra sem igaz, akkor csak nagyon lassan alakulhat az ismerkedés mélységeiben.
Tudom, most szerelmes vagy, és nem fog tetszeni példám, de mi lenne akkor, ha csak 3év múlva derül ki, hogy nem vagytok egymásnak valók!? Sok tartalmasabb kapcsolattól, sok szerelemtől, jó és rossz tapasztalat lehetőségétől esel így el.
Jó és akkor mit lehet tenni? Kérdezhetnéd.
Talán semmit, talán annyit, hogy ha más valaki közeledik feléd, ne küld el.
Amúgy az írás tetszett, nekem átjött az a lelkesedés, azaz öröm, amit érzel, vagy érezhetnél, ha ez kitalált történet.