A tünemény

Ádám épphogy megkezdte gimnáziumi tanulmányait, rögtön az első meglepetés hideg zuhanyként érte. Volt egy tüneményes lány az osztályában, aki egyből megbabonázta, Dorina. Már az első napokban kitűnt a többi lány közül nőies, kacér viselkedésével, végtelen, őszinte kedvességével, no meg hatalmas barna őzike-szemeivel. Magasnak nem volt mondható, de ha gömbölyű fenekére akárhányszor ráterelődött a srácok figyelme, ott nadrág nem maradt bő. Ádám kerülte a lányt, mert tudta, hogy nincs esélye, vagyis önbizalma, és egyébként is osztálytársra olyan ciki nyomulni, mert ha elutasít, kellemetlen 4 évig jópofizni vele. Ahogy teltek az évek, Ádám remélte, hogy megszokja, hogy egy ilyen tünemény jár az osztályába, és megpróbál nem törődni vele. Ám minél jobban próbált lelkiekben távolodni tőle, annál jobban érezte, hogy felrobban, annyira szereti... Először tapasztalta meg, milyen a viszonzatlan szerelem. Hónapokig szenvedett. Igaz, Ádám tett kísérleteket a lány meghódítására (kisebb ajándékok, kedvességek), de sikertelenül, mert mint megtudta, a lánynak van valami komoly barátja.

Ahogy elmúlt sok év, a gimi elmúlt, az osztály szétment, Ádám azonban soha nem tudta kitörölni fejéből Dorinát, szellemként lebegett előtte, akárhányszor lehunyta a szemét éjjelente. Végülis csak sikerült más lányoknak viszonylag feledtetni Ádám bánatát, jól is érezte magát velük, de egyikben sem vot meg az a tündéri báj, az az erő, amit akkor érzett, amikor Dorina közelében volt.
Az idő szerencsére Ádámnak dolgozott, a kezdeti félszeg fiúból -köszönhetően a rengeteg úszásnak (versenyszerűen úszott), és tanulásnak (elvégezte a jogot és a közgázt egyszerre)- magabiztos, az átlagosnál jóval vonzóbb férfi lett, amin sokat dobott a sok év alatt kiharcolt magas presztízse, és nem épp kicsi fizetése (akkoriban fekete 540-es BMW-vel járt). 27 évesen már egy neves cégnél dolgozott adótanácsadóként havi sokszázezerért. Időközben összeházasodott egy lánnyal, aki végülis csinos is volt, de inkább barátságot érzett iránta, mert úgy tartotta, hogy az ember azzal élje le az életét, akivel jól kijön. A szerelmet leszámítva, ami hiányzott, nagyon boldogok voltak.

Történt egyszer, hogy Ádám levelet kapott. Sok év után újra esedékes osztálytalálkozó meghívója volt. Mi másra is gondolt volna abban a pillanatban, mint Dorinára a kis elérhetetlen tündérre. Kíváncsi volt, mennyit változott, mi van vele, megvan -e még az az idegesítő barátja. Amint eljött az osztálytalálkozó napja, gondolta, kifényesíti BMW-jét, és felveszi szebbik ruhái egyikét. Öltözés közben büszkén feszített a tükör előtt... ellenállhatatlannak érezte magát. -Egyszer élek, nem érdekel, megpróbálom- gondolta. Felesége szerencsére valami üzleti úton volt Franciaországban, de Ádám a munkája miatt nem tarthatott vele.

Az osztálytalálkozót egy külvárosi családi ház kertjében tartották, egész hangulatos körülmények között. Szívesen ivott volna Ádám, csak nem tehette, mert kocsival jött. Miután beszélgetett a többiekkel, Dorinához fordult:

- Szia! De csinos vagy!
- Ó, köszi, hát nem mondom, te rengeteget változtál!
- Te viszont szinte semmit!
- Ez most jót jelent, vagy rosszat?
- Jót :D ugyanolyan csinos vagy!
-Ne mondj ilyet, még elpirulok....

Szinte órákig faggatták egymást, szinte nem is dumcsiztak korábban ennyit összesen. Kiderült, Dorina könyvelőként dolgozik, de a férfiakkal sajnos nincsen szerencséje. Nem olyan régen lett vége egy ötéves kapcsolatának, ami már majdnem házasság lettt, de a végén meggondolták magukat. Ádám látta a lány szemében csillogó szomorúságot, érezte, hogy nincs valami rendben ezzel a lánnyal. Nem boldog. Ügyesen elkerülte a lány magánéletre vonatkozó faggatózásait. Nem akart neki hazudni, de az igazat sem akarta elárulni, hogy nős. Egyre jobban kezdett elszédülni. Érezte a lány szokásos üde parfümjét, és azt, ahogy a nap megcsillant gyönyörű, sima bőrén... Nem bírta tovább türtőztetni magát, úgy érezte, még mindig szereti. Nem gondolta, hogy ennyi év után sem kopik ki a szívéből ez a kis tündéri pici lány, aki most a szemébe nézett, és megigézte őt... Ádám kis csend után minden bátorságát összeszedve megszólalt:

- Köszönj el a többiektől, mutatni akarok valamit!
- Mi? Megőrültél?
- Kicsit sem! Tűnjünk el, végülis már vége a fő programnak, mondjuk azt, hogy valami fontos dolgod van, és én meg elviszlek.
- Hát jó, ha ragaszkodsz hozzá...

Elköszöntek a többiektől, és Ádám udvariasan kinyitotta a kocsiajtót a lánynak. Az elindulás után Ádám persze sportosan vezetett, hogy ezzel is imponáljon a lánynak, bár nem tudta, hogy ez nincs annyira hatással a lányra, mint a zene, ami a hifiből jött. A lány döbbenten kérdezte:

- Ez ugye nem az a CD, amit még ’94 karácsonyán adtam neked, amikor kihúztalak?
- De :D
- Ezt akartad mutatni?...

Ádám hirtelen lelassítva megállt az út szélén.

- Nem ezt akartam mutatni, hanem... - és cirógatni kezdte a lány kezét. A lány zavarba jött, nem tudta, hogy mire vélje ezt az egészet - ...hanem - és egyre közelebb hajolt a lányhoz, szinte a fülébe súgta- ...hanem azt, hogy vajon leélhetem - e az életem úgy...- most a nyakához hajolt és puszit adott rá... de a lány még mindig meg volt illetődve -...leélhetem - e úgy, hogy nem csókoltalak meg soha - ...és szájuk immár önkéntelenül egymáshoz fordult, remegve, félszegen, mint a kamaszok lassan megcsókolták egymást.

Ajkuk nem mozdult, csak némán, egymáson pihent, de Ádámban az a sok érzés, ami idáig felgyülemlett, szikrázni kezdett, és végigfutott egész testén... nyelvét lassan a lány szájába dugta, és megtalálta finom, puha nyelvét. Ki tudja, meddig csókolták egymást, a lány keze közben a fiú tarkóját simogatta már. Megadta magát. Ő is boldog volt. Szabadnak érezte magát. Hirtelen olyan vadul kezdtek el csókolózni, hogy elveszítették a fejüket, és önkívületbe estek. A lány levegőt alig kapva megszólalt: -kívánlak!

Ádámba villámként csapott Dorina szava. Úgy tervezte eleinte, hogy csak egy csókot "szerez" a lánytól, évtizedes vágyának lezárása végett, de a levegőben itt már sokkal több volt. Kibontakozott a lány karjaiból, beindította a motort, és 6 másodperc múlva már százzal robogott haza élete vágyával, a kis Dorinával. Az elérhetetlen álom végre valósággá válhat. Alig 10 perc múlva Ádám már a saját háza előtt parkolt, és újra csókolózni kezdett a lánnyal... a fiú a lány melleit simogatta már...-menjünk fel - lihegte Dorina.

Szinte betörték az ajtót ölelkezve, ledobták a táskájukat a földre, és úgy estek egymásnak, mint két őrült. A fiú átkarolta a lányt, a lány tiszta erejéből visszakarolt, és így ütköztek egy szemközti falnak. a fiú már a lány nyakát csókolta, amikor a kis tünemény megszabadította ingétől. Ádám sem volt rest, levette a lány pántos pólóját, hogy még jobban hozzá tudjon férni gyönyörű sima bőréhez. Csak úgy szívta magába a finom parfümöt és csókolgatta a vállát, majd a melltartóját is kikapcsolta a lánynak.

Csodaszép keblei láthatóvá váltak. Ádám egyből puszilni kezdte őket, először finoman, majd egyre hevesebben. A lány gyönyörű arca kéjesen mosolygott, mellei megmerevedtek, csakúgy, mint Ádám férfiassága, melyet Dorina szabadított ki fogságából. Ilyen heves csatározás közepette hátráltak be a hálószobába. A lány szinte lelökte háttal a fiút az ágyra, hogy csak úgy huppant, de hamarosan ő is követte. Lassan feltérdelt az ágyra, hogy ezzel is húzza az időt. Ádám már alig bírta tovább, de mégis erőt vett magán, hogy élvezze a lassú örömöket, melyek apró csókok formájában érkeztek lábára, lábszárára, és így felfelé majd, szándékosan kihagyva férfiasságát, a hasát érték, mígnem Dorina, a kis tünemény, Ádám fölött állt négykézláb.... s most újra csókolni kezdték egymást, eközben Ádám keze megpróbálta lesegíteni feszes nadrágját, amiben segítségére volt a lány is. gyönyörű látvány volt.

Fiatal, és üde. Illatos, és kívánatos. Ádám szinte lehúzta a lány csípőjét, de a lány még bugyiban volt, de így is csodálatos érzés tört rá, amikor dombocskáját hozzásimította már igencsak álló férfiasságához. így játszadoztak egy darabig, Ádám közben már a fellegekben járt, de késleltetni akarta a gyönyört, mert vágyait megkoronázva a lányban szeretett volna elmenni. Most a lányt fektette a hátára, és nem tudta hirtelen, hogy hol is kezdje, de ösztönei válaszoltak: először egy hosszú finom csókot nyomott a lány ajkára, majd a melleit kezdte finoman kényeztetni szájával, eközben a kezei sem voltak restek, a lány combjait simogatták, finom bőrét... Miután szinte észrevétlenül eltávolította a csinos tangát, Keze egyre inkább a comb belső oldalára tévedt, a lány apró pici sóhajai válaszoltak, hogy jó úton jár, majd lassan a nagyajkait szétfeszítve a lány csiklóját kezdte el kényeztetni ügyesen, ütemesen. A lány szájából egyre nagyobb sóhajok hangzottak el, s végül: -Nem bírom, kéérlek....

Ádám értett a szóból, és két ujját a lányba vezetve érezte, ahogy a lány teste megfeszül karjaiban. Csodálatos volt látni álmai tündérkéjét a karjaiban ilyen állapotban, úgy érezte, álmodik. Kezdetben lassú, majd egyre gyorsabb ütemes, és körkörös ujjmozgással segítette a lányt a mennyekbe, majd onnan vissza. Hála volt a lány fátyolos szemeiben. Sok év óta először volt igazán boldog.

Ádám apró csókok közepette masszírozta a lány vállát, ezzel is kis szünetet tartva magának, amíg a lány magához tér, és ezzel is jelezze, hogy nemsokára ő következik.. már mint ők ketten. Nem is kellett sokat várni, a lány újra szinte utasította a fiút, hogy feküdjön a hátára. Ádám nem is tudni, hány év óta várta már ezt, apró mosolyt küldött a lány huncut arcára válaszul... a szavak itt már feleslegessé váltak.

A fiú felé térdelő kis formás női test látványa és a szerelem, amit érzett, önmagában már a fellegekbe repítette a fiút, de soha nem gondolta, hogy ilyen fantasztikus érzés, amikor a élete vágya lassan kimérten beleereszkedik. Szét akart robbanni, annyira jó volt, érezte, hogy így van ez jól, és ennek így kéne maradnia örökre... Az ájultságból a lány mozgása ébresztette fel, mely lassan fel le, jobbra balra simogatta a fiú legnemesebb szervét. kezeivel körbefonta a lány kis csípőjét, így is jelezve, hogy birtokolni akarja, ez csak az övé, senki másé...

Egyre vadabb táncot járt a csípőjük, Ádám próbálta kényeztetni irányításával a lány elülső barlangját is, mely sikeres volt, mert egyre vadabb mozgás, és sóhaj volt a válasz.... nem sóhaj, sikoly hagyta el a lány száját, amikor úgy érezték, itt a beteljesedés, és a fiú önkívületben eresztette tartalmát Dorina édes puncijába, abban a pillanatban úgy érezte, hogy van értelme az életnek, és nem élt hiába. Csodálatos volt... Ünnepi volt... Szép volt... Megnyugtató volt... Lassan különváltak, és az ágyon fekve még szorosan ölelték egymást simogatva. Ádám törte meg a csendet. Láthatóan még a történtek hatása alatt állt, de a lány józanodni kezdett...

- Szeretlek!
- Én is téged. De miért titkoltad el, hogy nős vagy? A hülye is látja, hogy ebben a házban egy nő is él. Például rend van.
- Nem titkoltam el, csak nem mondtam.
- Figyelj... én nem szeretném, ha baj lenne ebből, akármennyire is fáj, ez így nem maradhat. Még az a szerencse, hogy nincsenek gyerekeid, mert ők nem érdemelnék meg...

Dorina beszélt volna tovább, ha Ádám meg nem csókolja. Újra átölelte, majd némán néztek egymás szemébe... Öröm és szomorúság is volt itt. Szerelem, és kijózanító realitás. Még ki tudja, meddig feküdtek így, de amint összeszedték magukat, mindketten, külön-külön lezuhanyoztak és felöltöztek.

Ádám hazavitte Dorinát, és amikor elbúcsúztak, tudta, hogy vége. Hazafelé olyan tervek is kavarogtak a fejében, hogy elválik, de aztán elhessegette magától a gondolatot. A francba is, szeretem őt, és csak őt akarom! És mérgében beletaposott a gázba...
az idegességtől és a nagy sebességtől nem tudta uralni autóját, így az egy hirtelen pillanatban kisodródott a kanyarban, és fát talált. Ádám nem élte túl a szerencsétlenséget.

Pár óra múlva láncként terjedt szét a halálhír az ismerősök között telefonon. Dorina is értesült róla. Teljesen összeroppant, és mindezek tetejébe saját magát érezte hibásnak. Úgy érezte, hogy meghalt az élete értelme, és csak vele szeretett volna életet...

Alig 2 héttel a temetés után, Dorina hiába várta azt, amit várnia kéne. Érezte, hogy terhes. Igyekezett megbizonyosodni a dologról, be is szerzett egy tesztet. A francba, csak képzelődött. Nem volt terhes, hiába akart amerikai film-típusú befejezést a történetnek. Szomorú volt, mert úgy érezte, hogy szívesen lenne terhes Ádámtól, csak hát nem jött össze, és lekéste a dolgot. Így hát szomorúan várt az igazira, de nem kellett sokat várnia, mert nem sokkal rá megtalálta, és nagyon boldogan éltek ever after...